Földvári Katalin
Őszinte a Fidesz konzervativizmusa

Interjú Hegedűs István európai uniós szakértővel, a Fidesz egykori vezetőségi tagjával és parlamenti képviselőjével, aki a kilencvenes évek elején a Liberális Internacionáléhoz való csatlakozás egyik előkészítője volt.

Hegedűs István Fotó: MTI

- A konzervatív táboron belül melyik trendhez lehet hasonlítani a Fidesz-MPP-t?
- A fideszesek a 90-es évek közepétől egyre jobban hangsúlyozzák a család jelentőségét, emellett gyakran keresztény-nemzeti ideológiai retorikát használnak, sőt, „rendről” beszélnek. Mindennek jelentős része egybevág a nemzetközi konzervatív erők nézeteivel és üzeneteivel, bár a nyugati konzervatív pártok többsége azért meglehetősen liberális. A liberális „minimumhoz” tartva magukat, a „rend” követelményét például nem nagyon emlegetik modern felvilágosult konzervatív körökben, mivel tekintélyelvűség csendül ki a szóból. Természetesen a „law and order”, azaz a „törvény és rend” jelszava vagy a becsület, a tisztesség használatos kifejezések a modern politikában. De a „rend” szó erős hangsúlyozása ókonzervatív kifejezésnek számít. 
A legfontosabb kérdés a konzervatív táboron belül a radikális jobboldalhoz, a szélsőjobbhoz való viszony. Nagy zavar van ezen a ponton a világban, nehéz megmondani, hol húzódik a határ a szalonképesség szempontjából. Az európai konzervatívok többsége ugyanakkor elég egyértelműen elhatárolódik a radikális szélsőséges jobboldali erőktől. Ez többé-kevésbé igaz a francia Chiractól a spanyol Aznarig. Nem igaz azonban az osztrák Schüssel, és úgy tűnik, az olasz Berlusconi esetében. 
- Ennek mi a jelentősége? Fontos lehet-e ez a közeljövőben? 
- Azt hiszem, arról van szó, hogy Orbán számára a konzervatív tábornak - ideértve a cseh Vaclav Klaust is, akivel szintén jó viszonyt alakított ki - éppen ez a szárnya vonzó, amely pragmatikus alapon ki tud egyezni a radikális jobboldallal, bázisát ki akarja terjeszteni a radikális választókra is, mert nem lát olyan típusú kuturális-ideológiai szakadékot, hogy ezt ne tehetné meg. Gyanítom, hogy Orbán számára Berlusconi és Schüssel jó partner lehet annak az elképzelésnek a megvalósításához, hogy ez a konzervatív oldal a mai Európában erős szociáldemokratákkal szemben harciasabb jobboldali álláspontot fogalmazzon meg. Olyan alternatívát, amely visszatér a konzervatívok kevésbé liberális hagyományaihoz.
Ezeket az új jobboldali politikusokat ideológiai rokonszenv is összeköti egymással - a pragmatikus politizálási stílusukon kívül. 
- Egyre többet lehet olvasni, hogy vannak, akik Európában konzervatív hullámot várnak. 
- Nem tudjuk, milyen irányban változik a következő egy-két évtizedben a világ. Nagy kérdés, hogy lesz-e konzervatív ellenoffenzíva Európa-szerte a mostani centrista, majdhogynem liberális politikát folytató szociáldemokráciával szemben. Egy erős, radikális konzervatív alternatíva - Bush Amerikájától Magyarországig - sok mindent megváltoztathat. Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire erősödik meg Nyugat-Európában ez az új jobboldali gondolkodásmód, illetve, hogy Orbán Viktor nemzeti érdekeket hangoztató, gyakran az Európai Uniót nyűgnek, „muszáj-feladatnak” tekintő mentalitása találkozik-e hasonló felfogással nyugati politikusok körében. 
 Orbán Viktor számára kedvezőbb helyzetet teremtene, ha ez az európai integrációt, mindenekelőtt a politikai unió létrejöttét lassító, a tagállamok nemzeti szempontjait hangsúlyozó, euroszkeptikus csoport erősödne meg. Különben folytatódna az európai egységesülés 80-as évek közepe óta felgyorsult folyamata, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Márpedig Orbán politikai attitűdjeinek jobban megfelelne az, ha a kormányok döntési kompetenciái erősödnének az európai közös intézményekkel szemben. 
- Ön a Fidesz azon szakpolitikusai közé tartozott, akik szervezték a párt Liberális Internacionáléba (LI) való belépését. Mi volt akkor a motiváció?
- Már 1989-ben világossá vált, hogy a Fidesz magát liberális politikai erőnek tekinti. Ahogy jobban megismertük a külföldi politikusokat és pártokat, eléggé magától értetődő volt, hogy a nemzetközi politikai életben is a centrumban van a helye, nem a baloldalon vagy a konzervatívok között.
- A napokban döntött a Fidesz-MPP kongresszusa, hogy átlépjenek a konzervatív szervezetbe. Ez hidegfejű számítás vagy őszinte döntés? 
- Vannak, akik azt mondják, hogy ez a döntés csak politikai számítás, trükk. Szerintem ez nem ilyen egyszerű. Orbán Viktor és a Fidesz-MPP vezetői ma már egyértelműen konzervatív, sőt, néhány kérdésben radikális konzervatív beállítottságúak. Identitásuk erősen antiliberális. Főleg az 1992 és 94 közötti időszak párton belüli konfliktusai, a nagy népszerűség utáni választási vereség, a csalódás és a sértettség, a magyar értelmiség nagy részével való összeveszés nyomán lettek egyre konzervatívabbak, nem csupán taktikai megfontolásból, hanem „belül” is. 
- Mekkora volt ez a fajta belső meggyőződés, amikor a liberális nézeteket fogalmazták meg?
- Azt hiszem, hogy a Liberális Internacionáléba való belépéskor teljesen őszintén liberális párt volt a Fidesz. Persze a politikában az is számít, hogy a többi párt hol helyezkedik el a skálán. Ebben nem látok semmi kivetnivalót. Így azt is mérlegelte már akkor a Fidesz vezetősége, hogy az SZDSZ milyen irányban tájékozódik. Orbánék számára fontos volt, hogy az LI-be a Fidesz lépjen be előbb. Előfordul más országokban is, hogy több liberális párt működik, és ugyanahhoz a nemzetközi szervezethez tartoznak. Nálunk a két liberális társaság között a 90-es évek legelejétől kialakult a vetélkedés is a szövetséges viszonyon belül. Volt egy amolyan „melyikünk a jobb liberális”-küzdelem. Aztán gyorsan változtak az idők: 1993-94-től számomra egyértelművé vált, hogy az út a Liberális Internacionáléból való kilépéshez és a konzervatív oldalhoz való csatlakozáshoz vezet. 
- Az SZDSZ-szel való vetélkedés miből adódott? Volt-e érzékelhető különbség a liberális „doktrínákban”?
- Eleinte kevés. Mindkét liberális csoport a posztkommunista MSZP-től jobbra helyezkedett el, illetve a konzervatív koalíciótól balra, vagyis a centrumban. A Fidesz is azért találta magát a liberális középen, mert világnézete alapvetően emberi jogi volt. Az állami beavatkozás korlátozását hirdette - a kultúrpolitikában és a külkereskedelemben is. Tekintélyellenes és antikommunista nézeteket képviselt. A többpártrendszerű parlamentáris intézményi rendszer kialakítása volt a cél, amelyben az ellenzéknek megvannak a maga komoly jogai. A kisebbségi kérdések emberi jogi megközelítése, állam és egyház szétválasztása, és ebben a kérdésben semleges állami magatartás. Az erős antietatista felfogás mellett az egyén tisztelete - és nem a család fontosságának hangsúlyozása, a nemzetközi politikában pedig világos européer külpolitikai gondolkodásmód jellemezte a Fideszt, ami az európai egység eszméjével való azonosulást, Közép-Európában pedig nem csupán a nemzeti kisebbségi kérdés hangsúlyozását, hanem a közép-európaiságot és a szomszéd országokkal való megbékélést jelentette. 
- A fordulat mikor kezdődött el?
- A Demokratikus Charta idején éleződött ki a vita. A Fidesz többségi szárnya vonakodva vett részt a szélsőjobboldali - az MDF-en belül hangos csurkista - veszéllyel szembeni mozgalomban. A parlamenti frakció is aláírta a Chartát, de Orbánék aztán teljesen kihátráltak az „ellenzéki egységből”. Újra fölerősödött antikommunizmusuk, és egyre jobban megnőtt az SZDSZ-szel és a liberális értelmiséggel szembeni ellenszenvük. Ezek a kérdések mindinkább megosztották a Fidesz akkori parlamenti frakcióját. Orbán és Kövér László a liberális értelmiségre már úgy tekintettek, mint akik csak látszólag kedvelik a Fideszt, valójában az SZDSZ-hez húznak. Rendkívül kiéleződött a hangulat a parlamenti frakción belül. Ilyenkor egy szervezeten belül gyakran jobban meggyűlölik egymást az emberek, mint a más csoporthoz tartozó kívülállókat, akik érzelmileg mindig távol álltak tőlük. Ma valószínűleg a kisgazda klikkek között talán Lányi Zsolt és Torgyán József között lehet ilyen elvadult a viszony. A Fideszen belüli szenvedélyes hatalmi harc hatására is tolódtak jobbra Orbánék - ma pedig már a konzervatív tábor vezéralakjai.