A kéz ugyanaz, a módszerek is hasonlóak

Interjú Giczy Györggyel, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével

Giczy György Fotó: MTI

- Mi az álláspontja Torgyán József úr azon véleményéről, hogy bizonyos tekintetben hasonló cipőben jár most az FKgP, mint a KDNP az előző ciklusban? 
- Jobban örülnék Torgyán pártelnök úr kijelentésének, ha korábban hangzott volna el. Igaz, most a saját bőrén érzi a Fidesz taktikáját, így már egyénileg érdekelt abban, hogy ezt a szituációt hasonlónak tüntesse föl. A Fidesz minden keresztény-nemzeti pártot szétvert, az FKgP tekintetében pedig éppen az utolsó stádiumnál tart. A KDNP mellett ugyanis szétverte az MDF-et is, mert az MDNP megalapításában azért benne volt a kezük. Majd az MDNP-t is félresöpörte. Mi egyébként előre mondtuk, hogy rossz barát a Fidesz. Torgyán úr nem vette figyelembe a mi prognózisunkat, az eredmény látható: ma nincs Magyarországon jobboldal, csak a Fidesz. 
Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt konfliktusa és a kisgazdapárt konfliktusa között nagy a különbség, mert velünk kapcsolatban soha nem merült föl korrupciós ügy, anyagi visszaélés. Másrészt amikor ellenünk megindult a szétszakítási akció, akkor a KDNP esetében az összes közvélemény-kutató cég tízszázalékos támogatottságot mért. Tehát nem egy viszszaesett, rossz helyzetben lévő, bizonyos dolgokat nehezen védeni tudó pártvezetés került szembe ezzel a kihívással, hanem egy tulajdonképpen nagyon jól működő, eredményesen tevékenykedő párt. Torgyán úrnak abban igaza van, hogy ugyanaz a kéz, és hasonlóak a módszerek. 
A mi „bűnünk” az volt, hogy a Fidesz nagyon megijedt attól, hogy a KDNP-nek lehet integráló szerepe a jobboldalon. Ez az integráló szerep esetleg olyan helyzetet is teremthetett volna, amelyik elévág a Fidesznek. 
- Az akkori ügyeknek mi volt a központi problémája? Mire tudtak „rájátszani”? A vezetésben vagy vezetők személyiségében való gyengeségekre?
- Az utóbbira. Az 1998-as választások előtt a KDNP fél frakcióját a Fidesz át tudta szippantani magához. Tehát mi már egy hendikeppel kezdtünk hozzá a 98-as választásokhoz, már jóformán nem számítottunk parlamenti pártnak, nem volt frakciónk. (Ami szerintem alkotmányellenes helyzet volt, hiszen elértük az öt százalékot. A MIÉP-nek ilyen esetben megadták az engedélyt a frakcióalapításra.)
Az ellenünk indított akció lényegét Semjén Zsolt tevékenysége példázza. Megpróbálta a mi hagyományos, hat-hét százalékos biztos támogatottságot jelentő, vallásos, templomba járó - nem is annyira református, mint inkább katolikus - szavazóbázisunkat „átvinni” a Fideszhez. Ehhez „odaállt” a püspöki kar néhány tagja is, nevezetesen Gyulay Endre, aki azt mondta a KDNP-ről, hogy nem keresztény és nem demokrata. Majd jött a püspökkari körlevél 98-ban, amely szerint nem szabad kis pártokra szavazni, mert akkor elveszik a szavazat. 
- Miért gond ez? A saját érdekeiket tekintve teljesen igazuk volt. 
- A Vatikánban a hittani kongregáció kijelentheti valakiről, hogy nem katolikus, de arra nincs senkinek jogköre, hogy kijelentse valakiről, hogy nem keresztény: se püspöknek, se vatikáni hivatalnak. Tehát ez egy teológiai tévedés a püspök úr részéről. Másrészt alapvető politikai félreértés is tetten érhető volt az állításában. (Zárójelben jegyzem meg: emiatt kerültem szembe a főpapság hagyományosan gondolkodó részével. Én a modern kereszténydemokráciát tartottam szem előtt, amely nem azt mondja, hogy a kereszténydemokrácia a kereszténység demokráciája, hanem egy politikai alternatíva, egy politikai stílus.) Egy párt szerintem nem lehet a püspöki kar meghosszabbított keze. 
- Miről szóltak a viták?
- A Fidesszel akartak szövetséget kötni, akik oda eltávoztak. 
- Akkor már jól állt a Fidesz, látszott, hogy ők lesznek a vezető ereje a jobboldalnak?
- Amikor fölvetődött egy polgári szövetség gondolata, akkor még az MDF egyben volt. Tetten érhető volt már akkor is a Fidesz pozíciószerző törekvése, bár akkor még az MDF jobb eredménnyel működött. Sajnos az MDF - nem akarok senkit minősíteni - gyenge jellemű politikusaiban talált olyanokat, akik elfogadták a Fidesz taktikáját. Az MDF ezen politikusai fogadtatták el a Fidesz-MPP-t a keresztény nemzeti oldallal, mondhatni ők ministráltak ehhez. Miközben jól tudjuk, a Fidesz ellopta a szavazóbázisukat. 
Én például hiába könyörögtem Lezsák Sándornak, hogy csináljunk szövetséget, és hagyjuk a Fideszt, és majd esetleg közreműködő tagként, majd egy kész keretbe hozzuk be a fiataldemokratákat. Nem volt erre hajlandó, hiszen - mint utóbb kiderült - az MDF már rég megkötötte a Fidesszel az egyezséget. Azt hiszem, az MDF most rádöbbent arra, hogy nagyon nehéz koalíciós partner a Fidesz. Csak látszatönállóságot ad. A bajuk az - és ezzel nem akarom az ország legnépszerűbb politikusát bántani -, ami már a Békejobb kezdeményezésnél látható volt, és a mostani enyhén különutas politikát is jellemzi, hogy még Dávid Ibolya sem tudja elhitetni a közvéleménnyel, hogy ő a Fidesztől független szövetséget fog létrehozni. Kezdettől fogva látszott, hogy ez a társaság - a Fidesz - mindenben felemás megoldások felé hajlik, és a hatalomkezelési módszerük kezdettől fogva ugyanilyen, mint most. 
- Viszont nagyon sikeresek, és a politikában ez a lényeg.
- Ha a siker felől közelítem meg az emberi teljesítményt, akkor például Galilei fel is akaszthatta volna magát, hiszen a maga korában igen sikertelen ember volt. 
- És mi lesz a KDNP-vel, hiszen - legalábbis a retorika szerint - a kereszténydemokrácia képviselve van a hatalomban? 
- Vannak akikek szépen tudják megcsókolni a püspökök gyűrűjét. Ez a farizeusi magatartás, amikor ezt a külsődleges, kurzusos „izét” összecserélik a tényleges vallási meggyőződéssel. Ez állandóan kísérti a kereszténység történetét. 
Például létrehozták a Békejobb szövetséget, messze nem volt semmi közünk a dologhoz, csak az „alkatilag kereszténydemokrata” Semjén Zsoltnak - így mondta Dávid Ibolya -, aki a kereszténydemokráciát képviseli. Azóta sem tudom, hogy alkatilag mit jelent a kereszténydemokrácia, ez egy külön antropológiai felfedezés a miniszter asszony részéről. Mégis megírta a Magyar Nemzet egy teljes oldalon, hogy ez a békejobb a „Giczy útja”, ami a politikai megsemmisüléshez vezet. Tehát mindent, ami a Fidesztől való eltávolodást jelenti, még ha nincs is semmi közöm hozzá, az én nevemmel kötik össze. A mi magatartásunk és az ő magatartásuk között tökéletesen az a különbözőség, amit Jézus Krisztus elmondott a farizeus és a vámos imájáról. Nézze meg, a kormánytagok ott ülnek az első sorokban az istentiszteleteken, a főpa-pok ott ülnek az első sorokban a kormányfogadásokon és a kormányünnepségeken. Mi az utolsó sorokban vagyunk, mint a vámszedők, és én ezt büszkén vállalom. Én szégyellném is így magam. Őket azért lepte meg, mert azt hitték, hogy mert teológus vagyok, majd én állandóan megyek, és koptatom a püspöki paloták lépcsőjét. De hát más a papok feladata, és más a modern kereszténydemokrácia. Aki ezt nem érti, az a lényegét téveszti el a dolgoknak. A túlbuzgóság, túllihegése és túlerőltetése a dolgoknak visszaüt úgy, hogy nem hallgat a hívő a papjára, még azokban a kérdésekben sem, amikben esetleg tényleg kellene. 
- És mi lesz Önökkel? 
- Egyre többen keresnek bennünket. Például a kisgazdák közül is.
- Reform kisgazdák vagy platformos kisgazdák?
- Mindkettő. Jelentős részük haragszik a Fideszre, mert ők komolyan veszik, amit Torgyánék mondtak. A kisgazda elnöknek most be kellene jelenteni, hogy ha a pártomat szétverte a Fidesz, akkor fölállok, és nem tartom fönn a koalíciót. 
Van egy csomó kisgazda, aki már nem akar a Fidesszel szóba állni. A KDNP sajátossága a jobbközépen az, hogy következetesen kritizáltuk a Fideszt, tehát akik a Fideszből vagy ebből a kormánykoalícióból kiábrándulnak, de nem balosak és liberálisok, azok mihozzánk jönnek. Hova mennének máshova? Még egy lehetőség van, hogy elmennek a MIÉP-hez. De hát a MIÉP megint egy speciális dolog: aki józanul, következetesen, keresztényként gondolkodik, és a természetjogot ismeri, az jól tudja, hogy nem tehet a származás alapján különbséget az emberek között.