Az internetkorszak beköszöntével leáldozott a yuppie-knak, és új osztály lép helyükbe: ők a bobók. David Brook amerikai konzervatív filozófus „Bobos in Paradise” című könyvében úgy vélekedik, hogy a Szilikon-völgy forradalma nemcsak a régi, kékvérű amerikai vezető réteget söpri el, de a nyolcvanas évek amerikai pszichogenerációját is. Amerika új elitje a farmert-inget viselő fiatal, aki valahol a bohémek és a burzsoázia közt helyezkedik el - a két szó rövidítése alapján hívhatjuk őket bobóknak. David Brook szerint ma jórészt ők vezetik Amerikát. A bobók elsősorban lazák és liberálisok: nem kötnek nyakkendőt, a tolerancia és a szabadelvűség hívei, de munkaetikájuk, szorgalmuk megkülönbözteti őket a cappuccino-szürcsölgető bohémektől. A bobók mindeközben ugyanis két lábbal állnak a földön: keményen dolgoznak - főként az Új Gazdaságban, vagyis az elektronikus médiában vagy az informatikában -, és vállalkozó szelleműek. Egyesítik magukban a hatvanas évek liberális értékeit és a nyolcvanas évek vállalkozó szellemét - írja az Ökörszem. Az ellenkultúra és a nyakkendős üzleti világ találkozásánál helyezkednek el, a két világ legjobb értékeivel. Ahogy ők nevezik magukat, humán materialisták vagy empatikus hedonisták.
A bobók lenézik a yuppie-k agyatlan, üres költekezését. „Annyit költhetsz, amennyit csak akarsz, ha amit vásárolsz, értelmes, használható dolog - például egy 65 ezer dolláros Range Rover jó nagy csomagtartóval. De kiadni egy halom pénzt valamire, ami teljesen felesleges, például egy 60 ezer dolláros, »valódi« Corvette - nos, az vulgáris” - illusztrálja Brook a szemléletváltást könyvében. A bobók megőrizték ’68 elképzeléseit. Sokuk jógázik, vegetáriánus, biciklin megy munkába. Nagy részük elkötelezett környezetvédő. Egy bobó valószínűleg - amennyiben amerikai, márpedig a könyv róluk íródott - a demokratákra szavaz, de ez korántsem jelenti azt, hogy baloldali. Hisz a kemény munka konzervatív étoszában, és irritációval vegyes gyanakvással figyeli a kormány minden lépését, amely szabadságában korlátozhatja. Brook - aki magát is a bobók közé sorolja - optimista e generációváltással kapcsolatban, bár elismeri, hogy számos kérdésben aggodalomra van ok. A bobók ugyanis ijesztően apolitikusak, legtöbbjüket fárasztja vezetőik szövegelése, rosszabb esetben nem is hisznek nekik. Kár, mert alapvetően mérsékeltek - szociális és családi ügyekben éppúgy, mint az állammal kapcsolatos kérdésekben. A régi arisztokráciára jellemző közösség iránti odaadás és szolgálatvágy sem igen jellemző rájuk. (Index)