Több napon át heves utcai csaták zajlottak a kanadai Québec Cityben, ahol a globalizációellenes tüntetők a tervezett amerikai szabadkereskedelmi övezet miatt tiltakoztak. A biztonsági erők több mint négyszáz embert tartóztattak le. A könnygáz és a borspermet gyakori alkalmazása Québec utcáin nem akadályozta meg az amerikai csúcson résztvevő 34 államfőt abban, hogy megállapodjon a 2005-re tervezett, 800 milliós szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról, amely az Európai Unióval kíván versenyre kelni.

Egy québeci rohamrendőr könnygázzal próbálja megfékezni a tüntetőket Fotó: Reuters
A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) két évvel ezelőtti, Seattle-ben megrendezett konferenciája óta szinte szabállyá lett, hogy a különböző antikapitalista, környezetvédő, anarchista szervezetek a hasonló eseményeket felhasználják a világkereskedelem kiterjesztése elleni tiltakozásra. A mostani megmozduláson is jelentős számban képviseltették magukat a tüntetők. Egyik fő jelszavuk a hétvégén: „A kereskedelem - zsarnokság!”
A harmincezer globalizációellenes tüntető többsége nem vett részt az erőszakos cselekményekben, de legalább kétezer fő keményen támadta több napon át a csúcs színhelyét övező három méter magas, hét kilométeres drótkerítést. A globalizációs folyamatot ellenző „alternatívok” és a rendőrök összetűzései során több mint négyszázan megsebesültek, és mintegy száz főt vettek őrizetbe. Közülük többeket a Québectől nem messze fekvő orsainville-i börtönbe szállítottak, amelyet még a csúcstalálkozó kezdete előtt kiürítettek a hatóságok, hogy itt helyezhessék el az esetleges rendbontókat. A kanadai királyi lovasrendőrség azon illetékesét, aki a rendfenntartó rohamrendőröket irányítja, az utcanyelv - a Beatles után - elnevezte „Bors őrmesternek” az általa kedvelt csípős gáz alkalmazása miatt. A találkozó ezzel együtt sikeres volt: a 34 ország vezetői megállapodtak abban, hogy 2003-ban tárgyalásokat kezdenek a vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes amerikai szabadkereskedelmi övezet 2005-ös létrehozásáról. A jelenleg az USA-t, Kanadát és Mexikót egyesítő közös piacot (NAFTA) nyolcszázmilliós gazdasági közösséggé akarják átalakítani.
A megálmodott szabadkereskedelmi övezet Alaszkától Argentínáig húzódik majd, s a világ lakosságának 15 százalékát érintené. A megállapodás - mint arra a nagyon elégedetten nyilatkozó Bush, amerikai elnök is utalt - többek között a demokrácia térnyerését is célul tűzi ki. Nyilatkozatában elmondta: „Ha a tüntetések a szabad kereskedelem ellen irányulnak, akkor nem ért egyet a demonstrálókkal, mert - szerinte - a kereskedelem szabadsága nem csupán a gazdasági fellendüléshez, hanem a szabadság továbbterjedéséhez is segítséget nyújt.” Üzenet volt ez Kuba felé is, mely éppen politikai helyzete miatt nem volt jelen a tanácskozáson. A latin-amerikai országokban erős a félelem, hogy a George W. Bush által szorgalmazott jövőkép egyedül az északi korporációk érdekeit szolgálja majd. A latin-amerikai elnökök közül legsúlyosabban Vincente Fox mexikói és Cardoso brazil elnök fogalmazta meg a fejlődő országok fő gondjait: a szegénység akadályozza a harmonikus gazdasági fejlődést, a szabadkereskedelem keltette verseny pedig éppen a leggyengébbeknek hátrányos. A mexikói elnök véleménye szerint „nem lehetséges harmonikus gazdasági fejlődés, amíg a térség országainak jelentős részét rettenetes szegénység sújtja”. Cardoso brazil elnök pedig kifejtette: „A szabadkereskedelem nem teheti tönkre a szegényebb, gyengébb gazdaságokat.”
A politikai vezetők persze biztosították a közvéleményt elképzeléseik emberközpontú mivoltáról, valamint ígéretet tettek arra, hogy mindent megtesznek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkózása érdekében. E nélkül ugyanis a kereskedelem szabadsága, a gazdasági integráció és globalizáció nem lehet több a multinacionális nagyvállalatok üzleti érdekeinek kiszolgálásánál.
A québeci csúcson megállapodtak egy úgynevezett „demokráciazáradékban”, ami azt jelenti, hogy a majdani övezetből kizárja magát az az ország, ahol nem szabad választásokon alapuló parlamenti rendszer van.