Hetek - V. évfolyam, 17. szám, 2001. április 28

A válás legfontosabb okaként a világviszonylatban bekövetkezett társadalmi változásokat jelölhetjük meg. A hetvenes évek közepétől kezdve megfigyelhető volt a nők nagyarányú beáramlása a munkaerőpiacra. Az ő munkába állásukkal természetes szerepük - amely szerint a család, az otthon az asszony körül épül ki - fellazult a családban, megváltoztak a prioritások, az értékrendek. Kevésbé köztudott azonban, hogy szintén ettől az időszaktól datálódik a válások számának ugrásszerű megnövekedése. Ez a „felívelés” sajnos még ma is töretlen. Jelenleg a megkötött házasságoknak több mint a fele (!) végződik válással (tavaly 84 ezer házasság szűnt meg, és mindössze 45 ezer köttetett).

Rendőrök mentették meg a válása miatt öngyilkosságra készülő hölgyet New Yorkban. Beláthatatlan következmények Fotó: Reuters

Magyarországon a rendszerváltás évei után szűnni kezdett az állam paternalista gondoskodása, ezért a boldoguláshoz, a karrierépítéshez - az addig viszonylag biztonságosnak, ugyanakkor a lehetőségek szempontjából behatároltnak mondható életvitelből - ki kellett mozdulni. A megélhetés a családok elsőszámú problémájává lépett elő, miközben a kereső(k)nek meg kellett találniuk az összhangot a munkavállalás és a családi harmónia között. Mivel a nők egyre inkább versenytársakká válnak a munkaerőpiacon, a férfiak családi szereplőkről alkotott - a tradíciókhoz korábban erősen ragaszkodó - képe átalakul. Megjelenik a - hollywoodi filmekben, női magazinokban és reklámokban is sulykolt - karrierépítő nő eszményképe, amely hatását tekintve több rombadőlt házasságot tudhat a háta mögött, mint ahány valóban sikeres, befutott nőt.

Dolce vita?

Az elmúlt évtized produkált néhány újnak nevezhető társadalmi jelenséget a párkapcsolatok tekintetében. Az egyik ilyen kialakult gyakorlat az, hogy az elvált szülők gyermekei felcseperedve a válástól való félelem miatt nem szívesen házasodnak, inkább az „összeköltözést” választják. Ennél fogva jóval többen élnek nemi életet tizenévesen, és jelentősen több lány végeztet terhességmegszakítást, mint azok, akiknek a szülei nem váltak el. Ma már nagyítóval is alig találni olyan fiatalt, akinél az első partnerkapcsolat egyben a házasságkötést is jelenti. A házasságon kívüli együttélés növekvő arányai jelenleg nem tudják ellensúlyozni a házasságkötések erősen csökkenő trendjét. Az ilyen első kapcsolatok meglehetősen bizonytalan kimenetelűek, és jóval magasabb arányban bomlanak fel, mint a házasságok. Figyelemre méltók azok a szociológiai felmérések, amelyek azt igazolják, hogy azok a házasságok, ahol a házasságkötést nem előzte meg együttlakás, hatványozottan stabilabbak. Manapság különösen a nagyvárosi, középiskolás fiatalok között egyre elterjedtebb az időleges összeköltözés valamelyikük szüleinél.
Dr. Neil Clark Warren amerikai pszichológus a napokban megjelent könyvében kifejti: a jó és hosszútávú házasságot elsődlegesen a felek életkora befolyásolja. Warren szerint: „Amíg a fiatalok nem tudják magukat precízen és részletesen beazonosítani, addig nincsenek abban a pozícióban, hogy beazonosítsák azt a személyt, akivel az életüket le akarják élni” - vallja a szakember. Az identitás kiformálódása nem teljes mindaddig, amíg az egyén nem különül el érzelmileg a szüleitől, és nem fedezi fel saját egyedülállóságának részleteit. Warren rámutat, hogy a válások száma a 21-22 éves korban házasodottak között pontosan duplája azokénak, akik 24-25 évesen kötnek házasságot, a húsz év alatti házaspárok között pedig lesújtóan magas ez az számarány: 80-85 százalék. Warren konklúziója az, hogy a legtöbb fiatal korai kapcsolatában túlsúlyban van a fantázia, és kevés a valóság.
Noha a felvázolt helyzet önmagában is aggasztónak tekinthető, mégis kialakulóban van egy lényegesen kevesebb felelősséget „követelő” életforma a felsőfokú tanulmányaikat folytató diákok és a fiatal menedzserek között. Rohamosan nő ugyanis az egyszemélyes háztartások száma, egyre nagyobb nimbusza van az úgynevezett „single” életmódnak, amelyben a másik fél státusa kimondatlanul is az alkalmi partner szintjére alacsonyodik. Eleve átmenetinek tervezett kapcsolatukban az anyakönyvvezető „megkerülésével” próbálják megelőzni a válási hercehurcát. Mindezek kialakulását egyértelműen a szüleik válása miatt megcsömörlött fiatalok jobbára egymás között népszerűsített világnézete generálja. Összességében elmondható, hogy az élettársi kapcsolatok a felelősség hiánya miatt sokkalta sérülékenyebbek, mint a házasságok, így a házasság intézménye képezi még ma is a legjelentősebb kohéziós erőt a modern ember számára.

Gyalázatos tendenciák

Jelenleg hatvanezer „apa gyerekkel” és háromszázezer „anya gyerekkel” típusú család él Magyarországon. A gyermekek tíz százaléka háromnál több családfelbomlást él át. Számukra a legártalmasabb, ha az iskolás korba lépés, illetve a kamaszévek esnek egybe a családi struktúra felbomlásával. A válásnak minden esetben mély és hosszú távú hatása van a következő nemzedék kapcsolataira. Az apa nélkül felnövő fiúk háromszor, a lányok négyszer fogékonyabbak pszichiátriai problémákra. Két és félszer gyakrabban küszködnek magatartásbeli problémákkal az anyjukkal élő gyerekek, mint kortársaik, különösen a fiúk sokkal agresszívebbek. Bár jelentősen több viselkedési probléma található olyan családokban, ahol megromlott a házassági kapcsolat, mint az olyanokban, ahol boldog a házasság, mégis az egyszülős családokban súlyosabbak a viselkedési problémák, mint a boldogtalan, de házasságban élő családokban. Az elvált szülők gyerekeinek négyszerte több problémájuk van társaikkal, mint környezetüknek. Ezek a gyerekek sokkal magányosabbak, jobban fügnek a tanáraiktól, mégis kétszer olyan valószínű, hogy kimaradnak az iskolából. Balás János, gyermek- és felnőtt pszichiáter szerint „alapvetően arról van szó, hogy minél inkább közeledünk a felnőttkorhoz, a serdülőkor idején, annál inkább lehet egy olyan érzése a gyereknek, hogy a szülei rosszul döntöttek, a felnőtt élet ebből áll: veszekedésből, válásból, akkor nem is igazán érdemes felnőttnek lenni. Úgy gondolja, jobb neki gyerekként, ugyanakkor gyerekként se érzi igazán jól magát. Mindenféle kusza érzések kavarognak benne, és a gondolatait ez foglalja el, nem képes a tanulásra figyelni, igazán semmihez sincs kedve.”
A szétesett házasságokból érkező gyerekeknél nagyobb a balesetek, az asztma, a fejfájások és a beszédhibák valószínűsége. Tinédzser anyák lányai nagy valószínűséggel maguk is tinédzser anyákká válnak majd. A nem házas anyák lányai sok esetben már tinédzserként szexuálisan aktívakká válnak, és nagyobb az esély, hogy olyan emberrel kerülnek kapcsolatba, aki kihasználja őket. Azoknak a nőknek, akik női vezetésű családokban nőttek fel, 53 százalékkal valószínűbb, hogy tinédzser házasságuk lesz, 111 százalékkal valószínűbb, hogy tinédzserként fognak szülni, 164 százalékkal valószínűbb, hogy házasság előtt fognak szülni, és 93 százalékkal valószínűbb, hogy a házasságuk összeomlik.
Az öngyilkosság-elemzések kimutatták, hogy a legtöbb köze a válásnak van az öngyilkossághoz, a legkevesebb pedig a házasságnak. Az elvált emberek háromszor valószínűbb, hogy öngyilkosságot fognak elkövetni, mint a házasok. Az öngyilkossági arány az elvált családok gyermekei körében is sokkal magasabb, a tinédzser öngyilkosságok elsőszámú oka pedig egyértelműen a családi instabilitás vagy a család szétesése.
A normális családokban a gyermekek 80 százaléka, a csonka családokban pedig a 27 százaléka nem tapasztalja meg a szegénységet tízéves koráig, sőt az elvált anyák saját szegénységük folytán kevesebb szociális és anyagi segítséget tudnak nyújtani a későbbiekben saját felnőtt gyermekeiknek.
Az elvált szülők gyermekei maguk is gyakran válnak. A fiatalabb generáció felé haladva egyre nő azoknak az aránya, akiknek a szülei elváltak: a mai huszonöt év alattiak tinédzser korukig kétszer annyian élték át szüleik válását, mint a negyven év feletti generáció. Az elváltak fiúgyermekeinél 35 százalékkal, lánygyermekeinél pedig 60 százalékkal valószínűbb, hogy elválnak majd. A csonka családok a fiatalkorú bűnözésnek is melegágyai. Balás János tapasztalatai szerint sok esetben ez úgy kezdődik, hogy „mert rossz kedve van, mert szomorú vagy mert haragszik valamelyik szülőre, esetleg pont attól lop. Pénzt csen el a pénztárcájából, hogy mondjuk csokoládét vegyen magának. Ha áruházból is lop, akkor már a szociális kontrollt is elvesztette. Valójában - állítja a szakember - szeretetet lop magának: valamilyen árucikket, amelytől egy kicsit boldogabbnak, vidámabbnak érezheti magát.”

Válni rossz

Egy 1998-as felmérés azt mutatja, hogy az elvált felnőttek 62 százaléka sajnálja, hogy nem tett többet a házasságáért, háromnegyedük pedig úgy véli, hogy a válás nem tesz boldogabbá, sőt inkább halmozza a problémákat.
Általában a fiatalok, és köztük is főleg a nők körében elterjedt az a téves felfogás, hogy a házassági konfliktusok feloldásának normális rendezési módja a válás. A válóperek több mint 70 százalékát a feleség kezdeményezi, amelynek Vajda Zsuzsanna, a szegedi egyetem pszichológiai tanszékének vezetője szerint az az oka, hogy „a családra a lelki és testi egészség szempontjából a férfiaknak nagyobb szüksége van. Az egyedül élő férfiak gyakrabban megbetegszenek, hamarabb meghalnak.”
A házasságok első három évében 17 százalékuk, az első tíz évében pedig 50 százalékuk fut zátonyra Magyarországon. Dr. Kurimay Tamás pszichiáter, a Magyar Családterápiás Egyesület elnöke az első egy-két évet, a kilenc-tizenkettedik év közötti időszakot, és a házasság huszadik évét tartja kritikusnak. A családügyi szakértő emlékeztet arra, hogy a válások morálja azért olyan siralmas, mert „hazánkban az ismerkedésnek megvannak a szokásai, és elevenen élnek azok a rituálék is, amelyek a házasságot szentesítik. Ellenben az elválásnak, a szakításnak nincsenek kulturált hagyományai.”
A válások 40 százalékában az alkohol játssza a főszerepet, a további főbb kiváltó okok pedig a sértett fél szemszögéből nézve az anyagi problémák, a hűtlenség, elhidegülés, durva bánásmód, féltékenység. Családi válságkezeléssel foglalkozó szakemberek azonban ide sorolják a szegényes kommunikációt, a házasság melletti elkötelezettség hiányát, a prioritásokban beállt drámai változást, a beteljesületlen várakozásokat, a különböző függőségeket, a konfliktuskezelésben való járatlanságot, a rövid ismeretséget, a más partnerekkel való házasság előtti szexuális élményeket, a házasság előtti terhességet és együttélést, a fiatal életkort és a házasságra való sürgetést.
Dr. Kardos Ferenc, a Kapcsolat Alapítvány elnöke kifejtette lapunknak, hogy tapasztalatai szerint az emberek többsége olyan dolgokért válik el, amit mások egy házasságban egyszerűen napi konfliktusnak tartanak és megoldanak. „Gyenge az önértékelésük, a bírálatot támadásnak érzik, és nem olyan dolognak, ami segíti a fejlődésüket. Túl érzékenyek az emberek manapság.” A szakember kihangsúlyozta a média felelősségét is: „Sztárok úgy nyilatkoznak a tévében, mintha a modellséghez vagy a nagysághoz tartozna, hogy ő hányadik házasságánál tart, és mennyi balhét tudott már elnyűni. Konfliktusmegoldó képesség hiánya nem egy dicsekedni való dolog, hogy valaki ennyire nem tud kapcsolatokat teremteni vagy megtartani másokat. De mivel sztárok mondják ezt, és olyan emberek, akiknek nagy a nézettségük, nagyon sokat árt az embereknek, mert az ilyesmi, hogy hűség már butaságnak minősül. Tehát az az ideálkép most, hogy akkor majd egy újjal megpróbálom; a válást tartják megoldásnak.”
Vajda Zsuzsanna szerint „mostanában súlyos szerepzavarral küszködnek a férfiak. Nagyon rossz hatással van a nemekre, hogy elárasztották az egész világot erotikus ingerekkel. Ez ugyanis csökkenti az erotikus ingerek iránti érzékenységet, másrészt ezek olyan sztereotípiákat osztanak meg, amelynek a legtöbb férfi nem tud megfelelni. Délceg férfiak, gyönyörű nők, és mindig minden rendben van; ám a valóság nem így működik. Egy válás mindenkinek borzasztó, igazából soha nem lehet kiradírozni az életből.”
A válóper valóban kínos esemény, ezért a homo sapiens kitalálta az internetes válást. Paul Wilmott, negyvenéves londoni pénzügyi tanácsadó volt az első brit állampolgár, aki online intézte a válását. Rábukkant a világhálón egy válásokat bonyolító weboldalra, ahova befizette a válóper árát, és néhány perccel később „szabad” volt. Mark Keenan, az internetes „válásközvetítő” főnöke úgy véli, a legtöbb ember lehetőleg fájdalommentesen, gyorsan és olcsón szeretne elválni. A rendszernek köszönhetően mindezt megtehetik anélkül, hogy felállnának a számítógép elől.
Magyarország lakosságának mintegy nyolc százaléka (775 ezer ember) elvált családi állapotú. Ezt a számot nyugodtan odaírhatjuk az emiatt az állapot miatt szenvedő gyermekek kategóriája elé is, hiszen a legtöbb esetben kiskorú is részese a törésnek.
Sebestyén Tamás pszichológus rámutat, hogy a ma emberének értékrendje nem fedi a valóságot. „Elhamarkodottan döntenek. Tapasztalataim szerint csak a külső dominál, vagy az anyagiak. Az értékes, ám kevésbé szép emberek pedig hoppon maradnak. Nem látják be, hogy a társ fontos, maga az ember, és nem a szépség. Mert ha valaki egy másik ember mellé áll, vállalja és segíti őt, akkor kölcsönösen megszépülnek egymásnak, és ettől lesznek igazi társak. Ugyanúgy, mint a kocsit, a házasságot is karban kell tartani. Pár »mézes« év után - figyelmeztet a pszichológus szakember - ki kell kapcsolódni a rohanásból, a pénzhajszából, a mindennapos gondokból. Ilyenkor tanácsos üdülni menni, feltöltődni. A magasabb műveltségűnek segítenie kell a másikat abban, hogy felzárkózhasson hozzá minden téren. Van egy óriási félreértés az emberekben. Azt hiszik, hogy a másik, a következő, új kapcsolat majd csodálatos lesz. Kivetítenek egy ideált a másikra, aminek az illető nem felel meg, és utána jön a nagy csalódás. A társkapcsolatban a legfontosabb maga az ember.”