Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Maffiás vádak

Ahhoz képest, hogy a rendőrség szerint Tasnádi Péter büntetőügyének tárgyalásával az első magyar maffiaper vette kezdetét, kicsit viccesnek tűntek az olyan bírói kérdések, hogy például „Milyen hangerővel nevezte krumpliorrúnak a sértettet?” Kevésbé vicces ugyanakkor, hogy - a védők szerint - a rendőrség számos törvénytelenséget követett el a nyomozati szakaszban, és még kevésbé vicces, hogy ezzel összefüggésben ismét a belügyminiszter neve bukkan fel. Az elsőrendű vádlott ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy a közte és Pintér Sándor között keletkezett korábbi üzleti ellentétek miatt tartóztatták le. 


Tasnádi Péter a börtönőrök és ügyvédek gyűrűjében. Felmentésben bízik Fotó: Vörös Szilárd

Függetlenül a független bíróság majdani döntésétől mindenesetre elmondható, hogy a rendőrség valódi maffiafőnökként kezeli Tasnádi Pétert. Mi mással magyarázhatnánk a tárgyalást jellemző rendkívüli biztonsági intézkedéseket, az épületet körülvevő egyenruhás és civil rendőröket, az épület felett többször elhaladó helikoptereket és a bírósági büfében még a kávéjukat is tüzelésre kész géppisztollyal fogyasztó kommandósokat. A hatóságok annyira tartottak Tasnádi szökésétől, hogy amikor kedd reggel páncélautóval a Thököly úti bíróság épületébe szállították, rövid időre még az 1-es villamost is megállították. (Hátha azon ülnek a szöktetésben közreműködő Tasnádi-szimpatizánsok.)
A Pest Megyei Főügyészség többek között önbíráskodás, fegyverrel való visszaélés, felbujtás, zsarolás, adócsalás, és - az utolsó pillanatban nyilvánosságra hozott vád szerint - bűnszövetkezet (maffia) létrehozása és működtetése miatt emelt vádat Tasnádi és tíz bűntársa ellen.
„Miért ne vállaltam volna Tasnádi Péter védelmét?” - kérdezett vissza Szikinger István alkotmányjogász, ügyvéd lapunk megkeresésére, majd hozzátette: nem a Tasnádiról keringő vélekedések érdeklik, hanem az ellene benyújtott vádpontok cáfolata, illetve a nyomozás során tapasztalt törvénytelenségek feltárása, jogorvoslása. Szikinger elismerte: a Pintér Sándor belügyminiszterrel kapcsolatos állítások nem tartoznak a perhez. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehetnek igazak, másrészt, aki ismeri Tasnádit, az tudja, nehéz lebeszélni olyan dologról, amit a fejébe vett, különösen azután, hogy másfél évet ült börtönben, és ezalatt egyszer sem mondhatta el a saját álláspontját.” 
A vállalkozó ellen 1999 januárjában tett feljelentést Ignácz Attila, mert állítása szerint ötvenezer forint adóssága miatt Tasnádi megverette. Szikinger szerint ezzel a vádponttal kapcsolatban több probléma is van. Az egyik az, hogy a sértett csak egy hónappal a bántalmazása után ment orvoshoz, addigra viszont összeforrt az arccsontja. A per során Tasnádi megjegyezte, hogy ha valakit a vádirat állítása szerint megvernek, gyors orvosi beavatkozás nélkül meghal az illető, hiszen sem enni, sem inni nem tud. A másik probléma, hogy a rendőrség nyolc hónapon át nem értesítette a feljelentésben felbujtóként megnevezett Tasnádit, hanem titkos nyomozást folytatott. Szikinger szerint ehhez nem volt joguk, mert a törvény szerint a nyomozóknak „csak” két hónapjuk van arra, hogy megszüntessék tevékenységüket, vagy értesítsék a gyanúsítottat. 
Szintén aggályosnak tartják azt a vádat, mely szerint Tasnádi bosszúból megverette Vass Sándor rendőrtisztet. Az ügy előzménye, hogy 1999. március 15-én a hitközség kérésére Tasnádi 60-70 emberrel biztosította a Dohány utcai zsinagóga előtti megemlékezést. Az esemény során a civil ruhás Vass Sándor rákiáltott Tasnádira: „Takarodj innen a bandáddal együtt!” A vádirat szerint Tasnádi öt nappal később megverette Vasst. A vádlott a per során azt kifogásolta, hogy a sértett az első és második kihallgatásakor azt állította, nem ismerte fel támadóját, míg a harmadik kihallgatáskor már világosan emlékezett az elkövetőre, Tasnádi egyik emberére. Tasnádi ezzel kapcsolatban megjegyezte: „A harmadik vallomásra azt követően került sor, hogy a Pest megyei Rendőr-főkapitányság irtóhadjáratot indított ellenem.” A rendőrség egy ingyenesen hívható telefonszámot tett közzé, és kérte mindazok jelentkezését, akiknek Tasnádi az évek során bármilyen érdeksérelmet okozott. A rendőrség állítása szerint közel száz terhelő bejelentés érkezett, ezek közül azonban egyből sem született vádirat.
Tasnádit lőfegyverrel való visszaéléssel is vádolják, ám hiába védekezett azzal, hogy a két darab Flobert pisztolyt sógora, Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornok vásárolta legálisan, a rendőrség nem hallgatta meg a fegyverekről számlával is rendelkező Láposit. A bíróságnak már nincs módjában beidézni az egykori rendőrt, mert Láposi időközben elhunyt. 
A védelem azt is kifogásolja, hogy nem lehetett jelen a tanúkihallgatásokon, noha ezt törvény biztosítja a vádlott számára. A rendőrség a jogszabály betűje értelmében nem sértett törvényt, ugyanis - azzal összhangban - a kihallgatások előtt értesítette Tasnádi ügyvédeit. Másrészt mégis törvénysértően járt el, mert általában öt perccel a meghallgatás előtt tájékoztatta a védőket, akik így képtelenek voltak időben a helyszínre érni. Ezt a gyakorlatot megelégelve Tasnádi utasította ügyvédeit, hogy tartsanak 24 órás ügyeletet a Teve utcai rendőrpalota körül. Ennek köszönhetően egy ízben Szikinger István teljesítette az ötperces szintidőt, és beért a kapitányságra. A rendőrök eszén azonban nem sikerült túljárni: húsz percen át várakoztatták a portán, éppen addig, amíg a tanúkihallgatás az emeleten véget ért.
Az ügy egyik legfurcsább momentuma, hogy a bűnszövetkezet létrehozásának és működtetésének vádját csak a kétéves nyomozás utolsó napján ismertették Tasnádival. A maffiavád mindössze az előzetes letartóztatását töltő vádlott - az ügyvéd szerint - jogellenesen lehallgatott telefonbeszélgetésein alapul.
A per során Tasnádi kérés nélkül is nyilvánosságra hozta a jogsértő rendőri intézkedések okát. Álláspontja szerint Pintér Sándor belügyminiszter utasítására kell őt „kivonni a forgalomból” egy korábbi nézeteltérésük miatt: a kilencvenes évek közepén Tasnádi cége őrizte a józsefvárosi piacot, ám időközben megjelent a színen az akkoriban vállalkozóként tevékenykedő Pintér-érdekeltségű Preventív Kft. is. Tasnádi elmondta, hogy Pintér tárgyalást kezdeményezett vele a piac védelmének megszerzéséért, ám az nem járt sikerrel. Pintér Sándor azt nyilatkozta, hogy soha nem találkozott Tasnádival, utóbbi viszont kijelentette: az ominózus tárgyalásról „rendvédelmi feljegyzés” készült. 
Mindezzel kapcsolatban Szikinger István kiemelte: valódi demokráciában a rendőrség - a törvényesség őre - még törvénysértő állampolgárokkal szemben sem alkalmazhat törvénysértést. A per a jövő héten folytatódik.