Nagy figyelemmel olvastam Aiden White, a Nemzetközi Újságírószövetség vezetőjének véleményét Magyarországgal kapcsolatosan.
(, Hetek, március 31.)
A jelenlegi, főleg angolszász területről Magyarországra irányuló ellenségeskedés és a tények elferdítése tekintetében nem meglepő, hogy a magát szakembernek és pártatlannak tartó főtitkár tudatos lejáratásba és megszégyenítésbe próbálja az országot kényszeríteni. A főtitkár állításainak valóságtartalmát nem szeretném vizsgálni, hiszen azok az ő szemszögéből még igazak is lehetnek, pusztán néhány kérdést szeretnék feltenni White úrnak, anélkül, hogy választ várnék azokra.
Miért gondolja a főtitkár úr, hogy a magyar kormánynak figyelembe kellene vennie olyan véleményeket, amelyek nem egy nemzet szabadságának a fenntartását célozzák, hanem a lejáratását, és meghatározott politikai célból vannak megfogalmazva, amely cél az abszolút alárendeltséget tűzi ki? Amerikában, Angliában, Ausztráliában semmi nem olvasható arról, hogy az említett országok a világ legnagyobb környezetszennyezői. Hol a nyugati sajtószabadság, amikor lehangoló és rémisztő statisztikákat juttatnak el a hírközlőkhöz a készítők a nyugati társadalom állapotát elemezve, de a negatív hír nem kerülhet be a sajtóba, mondván, azt mások is megtudják? Miért vádolja meg White úr a magyar szakembereket dilettantizmussal, mikor Magyarországon széles körű politikai történelemismerettel, magas szintű íráskészséggel rendelkeznek az újságíró-riporter szakemberek? Nyomozásuk addig már nem terjedt ki, hogy a magyar sajtó nyugat-európai befektetők tulajdonát képezi. Az a tény, hogy Ön, főtitkár úr milyen levelet juttat el Magyarországról az unió szervezeteihez, nem másnak a bizonyítéka, mint hogy az Önök szervezete egy speciális érdekeket kiszolgáló intézmény.
Tisztelettel: Gabriel Mesh
Kanada