Elmaradt egy nukleáris háború
Ismét egy újabb csemege az amerikai történelem megfilmesített epizódjai közül. Roger Donaldson (The Bounty, Dante pokla) 13 nap című alkotása méltán kerülhet Oliver Stone J. F. Kennedyről vagy Nixonról szóló feldolgozása mellé - és nem csupán a hős miatt. A közel 150 perces mozi - mely a rendező saját naplófeljegyzései alapján készült - hitelesen igyekszik bemutatni az 1962-es kubai válság napjait, melyek kis híján világégéshez vezettek.
A filmbéli Kennedy testvérek (Steven Culp és Bruce Greenwood)A nyitó képsorokon a kísérleti atombombák gombafelhői és a rakétastartok jelzik, hogy a hidegháború korszakában vagyunk, pontosabban 1962 októberében. 1960-ban, még Eisenhower elnöksége alatt született meg a kubai invázió terve, melyet végül a Kennedy-éra elején hajtottak végre, azonban ez az 1961. április 17-ei disznó-öbölbeli akció csúfos kudarcot vallott. Egy év múlva, október 14-én egy U-2-es felderítőgép közepes hatótávolságú szovjet rakétákról készített felvételeket Kuba nyugati része fölött.
A nézők az eseményeket Kenny O’Donnell (Kevin Costner) elnöki tanácsadó szemszögéből követhetik végig, és rajta keresztül a Fehér Házban zajló folyamatokba is bepillantást nyerhetnek. 1962. október 16-án a válság kezelésére összeállt egy különleges bizottság. Természetesen a kérdés az volt, hogy mi a legcélravezetőbb döntés: egy gyors légicsapás, vagy a tárgyalóasztal, netán a tengeri blokád? A világ Amerikával az élen feszülten figyelte az eseményeket. Nyilvános és titkos tárgyalások, a legkülönfélébb információk keringése után a válság ugyan békés úton rendeződött, de csak néhány órán múlott egy lehetséges nukleáris háború kitörése.
A feszültséget minden pillanatában fenntartó film nem bocsátkozik felesleges fejtegetésekbe, és igyekszik hűen bemutatni mindkét oldalt. A Kennedy testvérek és a Fehér Ház emberközeli láttatása, a vezérkari tisztek lobbitevékenysége, a politikai taktikázás, az idegek játéka teszi igencsak valósághűvé Do-naldson alkotását. (Bárdos Róbert)
