Morvay Péter
Példa a küzdelemre

Szenes Hanna még nem foglalta el méltó helyét a magyar történelemben - mondta a második világháborúban hősi halált halt költőnő rokona, Szenes Iván. Szenes Hanna tiszteletére emléktáblát és -termet avattak a holokauszt-emléknapon Izrael Állam budapesti nagykövetségén. 

Judith Varnai Shorer izraeli nagykövet és Szenes Iván az emlékterem felavatásán Fotó: MTI

Az ünnepségen Judith Varnai Shorer nagykövet utalt arra, hogy a holokauszt a magyar történelem része is, hiszen az áldozatok csaknem egytizede magyar volt. „Nem szabad elfeledkeznünk azokról az emberekről sem, akik életük kockáztatásával, minden ellenszolgáltatás nélkül, emberségből és szeretetből mentették zsidó embertársaikat” - mondta Judith Varnai Shorer, aki szerint ez az emberség és szeretet vezérelte Szenes Hannát is, amikor visszatért Magyarországra menteni az üldözötteket. 
Szenes az első zsidótörvény után, 1939-ben vándorolt ki Palesztinába, ahol egy kibucban élt, majd a második világháború kitörésekor önkéntesnek jelentkezett a palesztinai brit hadseregbe. Kiképzése után főhadnagyként szolgált, majd 1944 januárjában mint ejtőernyős átkerült Kairóba. Március végén áthelyezték Olaszországba, majd onnan Jugoszláviába repültek, és ejtőernyővel érkeztek a horvát partizánok közé.
1944 júniusában három társával átkelt a Dráván, de magyar területen horthysta csendőrök fogságába esett. Börtönből börtönbe szállították, kínzásokon és vallatásokon esett át, majd miután nem tudták megtörni, 1944. november 7-én a Margit körúti fogházban kivégezték, miután a magyar katonai törvényszék statáriális úton elítélte. Kivégzése minden szempontból törvénytelen volt: a magyar hatóságok annak ellenére ítélték halálra, hogy a nemzetközi jog szerint brit hadifogolynak minősült. A főtárgyaláson, 1944. november 28-án nem hirdettek ítéletet, mert semmi olyan bizonyítékot sem tudtak felhozni ellene, ami alapján súlyos ítéletet szabhattak volna ki. Mindezek ellenére november 7-én Simon hadbíró váratlanul elrendelte azonnali kivégzését, belügyminisztériumi utasításra. Szenes Hanna nem kért kegyelmet, a szemét sem engedte bekötni. Haláláért a Horthy és Szálasi vezette magyar hatóságokat terheli a felelősség, a németek nem avatkoztak be az eseményekbe.
Szenes Hanna élete és halála nem volt értelmetlen - mondta a rokonok nevében emlékező költő, Szenes Iván, aki szerint a végsőkig kitartó küzdelem példa minden korban, amikor a gonoszság felüti a fejét. „Nemcsak izraeli siker, nemcsak zsidó öröm, hanem magyar eredmény is, hogy a hallgatás évtizedei után megemlékezhetünk Hannáról.” 
Megrendítő emlékeket sorolt el Szenes Hanna egykori cellatársa, Sugár Irén, aki már három éve raboskodott antifasiszta összesküvés vádjával a Conti utcai börtönben, amikor a fiatal lányt a csendőrök a zárkájukba rakták. Szenes Hanna - bár addigra már megkínozták - az utolsó pillanatáig tartotta a lelket rabtársaiban. Angolra tanította őket, és elmagyarázta, hogy miként lehet földalatti ellenállóként részt venni az utcai harcban. „Aztán egy reggel kinyílt az ajtó, és kiszólították a csendőrök Szenes Hannát. Csak utólag tudtuk meg, hogy egyenesen a Margit körútra vitték a kivégzésre” - mondta Sugár Irén.