Szlazsánszky Ferenc
Kormányfilmek, kurzusfilmek

„Fél év óta gyakorlatilag áll a hazai filmgyártás, miközben a kormányzat létrehozott egy párhuzamos, csúcsprodukciókra szakosodott filmipart” - nyilatkozta Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr szerdán a Magyar Filmművészek Szövetségének sajtótájékoztatóján. Csütörtökön mutatták be Koltay Gábor mintegy 350 millió forintos költséggel készült, Sacra Corona című történelmi filmjét, melynek központi üzenetét a következő mondat összegzi: „Az egész ország addig lesz erős és hatalmas, addig létezik, amíg a Szent Korona és a Boldogasszony iránti szeretetünk összetartja.” A magyar millennium filmjeként aposztrofált mű témaválasztása alapján akár kiváló alkotás is lehetne, hiszen az államalapítás és az István király halálát követő trónviszályok és leszámolások tétje a magyarság megmaradása, Európába való beilleszkedése volt. Annak, hogy ezt a fordulatokban, politikai és fizikai csatározásokban is bővölködő korszakot mégsem sikerült izgalmasan és hitelesen ábrázolni, két fő oka van: a középszerű színészi és rendezői munka, illetve a forgatókönyv tudatos csúsztatásai. A film kulcsmondatai, a rendszeresen visszatérő misejelenetek és vallási jelképek tagadhatatlanul a legnagyobb történelmi egyház - és az azzal szorosan együttműködő kormány - propagálását szolgálják, és a legújabb kori „keresztény” Magyarország megteremtését támogatják. 

Háromszázötven milliós költségvetés, szerény szereposztás. Csatajelenetek digitális statisztákkal

A Sacra Corona két táborra osztotta a filmkritikusokat. A Cinema című szaklap „sekélyes történelmi tabló kisiskolásoknak” minősítést adott a legújabb Koltay-mozinak, hozzátéve, hogy „avítt szemlélete miatt a Sacra Corona olyan, mint egy millenniumi PR-kampányfilm”. Ezzel szemben a Vox magazin kommentátora megrendülten írja: „Legendát láttam, nem is akármilyet. A rettenthetetlen Mel Gibson és a Gladiátor után ez a történet végre a mi (h)őseinkről (sic!) szól.” A lap másik írásában maga Nemeskürty István vállalkozik arra, hogy összefoglalja filmje hármas üzenetét: László „isteni küldetés” teljesítőjeként lép a trónra, István szentté avatásával megteremti az „országalapító szent hős tartós kultuszát”, és összeállítja a nemzetet jelképező hatalmat, a Szent Koronát. Nemeskürty állításával lehet ugyan vitatkozni, az azonban dicséretére válik, hogy a magyar állam megszilárdulását bemutató film címével ellentétben nem latinul fogalmaz.
„Azt gondolom, a világ legszebb története, olvasmánya a Biblia, amelyből a legtöbb tanulság és tapasztalat meríthető” - nyilatkozta egy korábbi interjúban Koltay Gábor, a film rendezője. E kijelentés fényében érdemes felidézni - a teljesség igénye nélkül - a „Sacra Corona”-ból néhány ideológiai kulcsjelenetet.
Bár Gellért püspököt - szerepében Franco Nero - a film harmadik percében megölik, a búcsú nem végleges. Az utolsó negyedórában a halott Gellért látható formában visszatér, és néhány mondatban felvilágosítja a trón elfoglalására készülő Lászlót - szerepében Szarvas Attila -, hogy a múltból erőt meríthet: „Ilyen erő a múlt, mérhetetlen tárháza a kérdéseknek, válaszoknak…” - mondja a királyjelöltnek. A halottidéző epizód önmagában is különös, ám hogy éppen a kereszténység elterjesztése céljából Magyarországra érkezett Gellért püspök a főszereplője, ez több, mint furcsa, hiszen a filmben gyakorta emlegetett Szentírás határozottan elítéli a holtakkal való kapcsolatteremtést.
Életidegen hős a filmben a vezeklő Géza herceg - szerepében Oberfrank Pál - alakja. Mivel lelkiismeret-furdalást érez amiatt, hogy megkoronázta Salamont, szöges övet köt derekára, egy „nyitrai hegyekben élt vértanú remete kínzószerszámát”, és így gyötrődik hosszú időn át. „… hogy el tudd szánni magad a szenvedésre, (…) mert az Urat csak szenvedések által szeretheted” - halljuk a magyarázatot az embertelen tettre. Érthetetlen, hogy a racionális gondolkodású és nemes lelkű László bátyja szenvedéseiről értesülve - a filmben legalábbis - mindössze annyit tesz, hogy megkéri a papokat, tudományukkal gyógyítsák meg Gézát, noha lényegesen eredményesebb lett volna, ha leveszi testvére derekáról a kínzóeszközt. A vallási téboly iskolapéldáját bemutató Géza végül belehal a hosszadalmas önkínzásba. 

Franco Nero Gellért püspök és kísértetének szerepében 

A Berek Kati által megformált idős apáca kulcsszereplője a koronatörténetnek: miután László rádöbben, hogy sikeres uralkodásához elengedhetetlen a néhai István király koronájának birtokbavétele, megkísérli felnyittatni István sírját. A művelet nem sikerül, ám éppen ekkor érkezik az apáca: tájékoztatja Lászlót, hogy imádság közben azt a sugallatot hallotta, hogy István sírja csak akkor nyílik meg, ha László szabadon engedi a börtönbüntetését töltő Salamont. László engedelmeskedik, a sír kinyílik. A kőszarkofág réseiből füst száll fel, majd a fedél felnyitása után megpillanthatjuk az első király koponyáján nyugvó koronát. A halottról lehúzott ereklyét László hősies elszántsággal azonnal megcsókolja. A film szerint sorsa ettől a pillanattól kezdve egybeforr a koronával. 
Az egyértelmű ideológiai töltet ellenére a Sacra Corona még mindig lehetne izgalmas film, de nem az. Az uralkodó templomi és egyéb szakrális epizódok mellett eleve háttérbe szoruló akciójelenetek vontatottak és többször érthetetlenek. Nem világos, hogy miért zajlik éjszakai sötétben az egyik csatajelenet, miért lovagolnak keresztül húszan-harmincan többször is a filmvásznon. Hasonlóan nehéz megmagyarázni, hogy a kiemelt támogatással készült filmhez miért választott több kevéssé ismert szereplőt a rendező. (Ugyanakkor az egyik napilap szerint Orbán Viktor éppen ezt a tényt nevezte meg a film egyik fő pozitívumaként.)
A film teljes mértékben nélkülözi a humort, hacsak nem soroljuk ide azt a megjegyzést, melyet a „gonosz” Vid ispán tett Salamonnak Gézával kapcsolatban: „szúrjuk ki a szemét, azután mehet, amerre lát.”
Egyébként a film két leghitelesebb szereplője éppen az imént említett Vid ispánt alakító Földi László (nem azonos a Defend Kft.-tulajdonos egykori hírszerzővel) és a Salamont alakító Horkay Péter. A film főszereplőjévé váló László lovagkirály pozitív jellemének kidomborításához a forgatókönyvíró szükségesnek tartotta Salamon király irreális ábrázolását. Koltay művében Salamon királyunk egy alkoholista, impotens suhanc, aki csak hálás lehet az őt a tróntól - egyébként törvénytelenül - megfosztó unokatestvérének, Lászlónak, hogy egyáltalán életben maradhat. Hiába rója meg már a film elején Mór püspök, a film szerint Salamon csak ártalmára van az országnak. Lapunknak nyilatkozó történészek szerint ez a negatív kép a korabeli források alapján már-már történelemhamisítás.