Mi történik azokkal az országgyűlési képviselőkkel, akik a választások során nem kerülnek újra be a parlamentbe? Miből tudnak megélni, ha politikai karrierjükért esetleg feladták korábbi munkahelyüket? Egyáltalán van-e perspektívájuk a civil életben? A Hetek stábja erre a kérdésre kereste több egykori országgyűlési képviselővel való beszélgetés során a választ.
Egyes elemzők szerint az FKgP jelenlegi válságának az egyik oka, hogy a képviselők látva és tapasztalva a párt - közvélemény-kutatási adatokkal is alátámasztott - mélyrepülését, a biztos állás elvesztésétől való félelmükben, „túlélésük” reményében kezdtek el platformozni. Míg mások azt tartják sajnálatosnak, hogy Magyarországon nincs meg a tisztes politikai visszavonulás lehetőségének a tradíciója, s - főleg vidéken - nagyon nehéz újra megfelelő álláshoz jutniuk az egykori politikusoknak. Így nem csoda, hogy sokan nem a civil életben, hanem - kapcsolataik révén - pártközeli alapítványoknál, vagy kormányzati, illetve önkormányzati intézményekben helyezkednek el. Bár vannak szerencsés kevesek, akik „politika-szabadon” tudnak élni.
„A politikával természetesen nem szakít az ember, ez nem olyan egyszerű, pláne, ha nincs is szándékában” - vág bele egyből a közepébe Baky György, egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselő, aki jelenleg a Veszprém Megyei Közgyűlés képviselője, valamint az SZDSZ Országos Választmányának alelnöke, és reménykedik benne, hogy a következő ciklusban négy évre ismét helyet foglalhat az országgyűlésben. Baky szerint ha valaki a politikából akar megélni, annak sajnos mintha újra és újra politikai metamorfózison kellene keresztülmennie, amire a magyar közéletben számtalan példát láthattunk és láthatunk ma is. A volt honatyát azonban, mint mondja, nem ilyen fából faragták. Így ma saját vállalkozásaiból él, ami saját bevallása szerint, ha nem is nehezebb, de mindenképpen kockázatosabb feladat, mint a képviselői fizetésből. „Pláne, ha közben a gazdasági kapcsolatok is az aktuális politikai széljárásnak megfelelően igyekeznek rendeződni” - teszi hozzá Baky György, aki munkája során többször is ütközött már ellenállásba politikai beállítottsága miatt.
Lakos László egykori MSZP-s képviselő, volt mezőgazdasági miniszter jelenleg egy vidéki termelőszövetkezetben dolgozik, egykori miniszteri fizetésének a feléért. A politizálással ő sem hagyott fel: jelenleg a Pest Megyei Önkormányzat Mezőgazdasági Bizottságának elnöke, illetve az MSZP agrártagozatának is tevékeny munkatársa. Mint mondja, a minisztersége alatt szerzett információi, ismeretei most hathatós segítséget nyújtanak számára a megélhetéshez: „nem csak az agrárium egészére, illetve az uniós szabályozásra nyertem rálátást, de régi ismerőseim közül nem eggyel tudtam üzleti kapcsolatot is kialakítani”. Persze azért most nem rendelkezik olyan széles körű kapcsolatokkal, mint egykoron, „hiszen amikor miniszter lettem - nem meglepő módon - hirtelen rengeteg barátom akadt, akik közül - mondanom sem kell - a legtöbben 98 után lemorzsolódtak”. A volt miniszter úgy látja, a parlamentből kiesett képviselők számára a visszailleszkedés gyakran komoly gondokat okoz. Bár törvény írja elő, hogy ilyen esetben az illetőt előző munkahelyére azonos beosztással vissza kell venni, ez sok esetben nem valósul meg, vagy ha mégis, egy tanári vagy kultúrházvezetői fizetés nem mérhető a képviselői illetményekhez.
Farkas Gabriella egykori MDF-es képviselő még 95-ben több képviselőtársával együtt kilépett a pártból és megalakította az MDNP-t. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma nem ül a parlamentben. Ahogy az egykori „honanya” mondja: „Ha mindenáron meg szerettük volna tartani a pozíciónkat és a pénzünket, vagy maradunk és meghúzzuk magunkat, vagy behúzódunk a Fideszbe. Mi egy harmadik lehetőséget választottunk: beugrottunk a sötétbe a harmadik emeletről!” Az értékek és nem érdekek mentén való elvhű politizálás mellett Farkas Gabriella családi okok miatt is döntött úgy, abbahagyja: „megfogadtam, ha a negyedik unokám is megszületik, már csak a családommal foglalkozom”. A visszailleszkedéssel egyébként - mint mondja - nemigen volt gondja, csak „körülnézett a kapcsolataiban”, és azóta egy kisebbségi ügyekkel foglalkozó közalapítványt igazgat.
„Én azok közül való voltam, aki nem volt szegény, de ennyi felfordulás közepette, ami engem ért ez idő tájt, a civil életbe való visszatérés meglehetősen megviselt egzisztenciálisan is” - vallja be őszintén Aszódi Ilona Katalin egykori MSZP-s, majd független képviselő. Egyébként 98-ban ugyan nem kellett az Expresszt bújnia állás után, a megélhetésért azonban meg kellett küzdenie. „Vissza kellett dolgoznom magam a szakmámba, de nem egyszerűen, ahol addig dolgoztam, hanem egy vadonatúj területre, és ehhez új képzettséget kellett szereznem, ami meglehetősen nagy költségekkel járt” - emlékszik viszsza Aszódi Ilona, aki korábban pszichológiát tanított az ELTE főiskolai karán, ma azonban már pszichoterapeutaként praktizál. A két évvel ezelőtt nemcsak politikai, hanem családi válságban is veszteglő exképviselő, mint mondja, rengeteg munkával és fáradsággal „dolgozta vissza magát” a civil életbe.
Alföldi Albert egykori MSZP-s honatya első ránézésre sokkal inkább egy lelkes népművelőnek, mintsem politikusnak tűnik. Eredetileg egy vidéki művelődési központot vezetett, és munkáját szinte küldetésként élte meg, olyannyira, hogy állását még az országgyűlés kedvéért sem adta fel. „A parlamentbe kerülésem előtt nem voltam párttag, egy humanista álmodozó voltam, ez vitt a politikusi pályára. Az ott eltöltött négy év életem egyik legnagyszerűbb időszaka volt” - vallja az egykori képviselő, akinek azonban ennyi elég volt a politikából.
Bedő Tibor egy hajdúsági kórház szülészeti osztályának vezető főorvosaként ült be 94-ben az MSZP parlamenti frakciójába. Képviselői munkája mellett folyamatosan ellátta orvosi teendőit is, hiszen „nálunk haladni kell a szakmával, különben lemarad az ember. Azonban még egyszer ezt párhuzamosan nem csinálnám, mivel így borzasztó nehéz dolgozni.” Ami pozitívum, hogy a mandátumának lejárta után minden különösebb trauma nélkül vissza tudott illeszkedni a „rendes kerékvágásba”. Mint mondja: „Kétségtelenül nehezebb a képviselői illetmény nélkül, viszont azóta több időm van a munkámra, így a fizetésem is nagyobb.” Szerinte egyébként az lenne az egészségesebb, ha a politikusoknak a nagyobb része nem a politikából élne meg, mert így nem kellene neki foggal-körömmel ragaszkodnia a képviselői állásához. „Jót tesz, ha valaki szabadon elmondhatja a véleményét, és nem kell a saját érdekeit néznie. Ha a képviselő megélhetési politikus, és nincs más bevételi forrása, illetve ha a nulláról kellene újrakezdenie a civil életét, akkor természetes, hogy mindent annak fog alárendelni, hogy bentmaradjon” - vélekedik Bedő Tibor.
Az eddig bemutatott képviselők több-kevesebb szerencsével megtalálták a helyüket a civil életben, de beszéltünk olyan képviselővel, aki - kérve neve elhallgatását -, sokkal nehezebb helyzetbe került. Korábban „fontos ember volt” a választókörzetében, újságírók, polgármesterek, különféle civil szervezetek folyamatosan keresték, hívták mindenfajta rendezvényre, majd 1998 után - szó szerint - a „kutya sem kíváncsi rá”. Korábbi képviselői fizetésének negyedéből él. Többen is említettek egy egykori képviselőt, aki ugyan a névjegykártyája szerint vendéglátóipari menedzser, a valóságban azonban pincér.