Tizenhat magyar költő újszerű családfa-elemzésére vállalkozott Czeizel Endre orvos genetikus Költők - gének - titkok című művében. A könyvről csütörtökön rendeztek irodalmi beszélgetést Budapesten, az Írók Boltjában; a szerzőt Tarján Tamás irodalomtörténész kérdezte.
Czeizel Endre úgy vélekedett, hogy a Kárpát-medencében sosem volt jó géniusznak lenni. Megfigyelése szerint a magyar költőtehetségek - önpusztító életmódjuk és az őket pusztító környezet következtében - rövid életűek voltak. Épp ezért tartja fontosnak könyve üzenetét: becsüljük, védjük meg géniuszainkat.
Milyen genetikai okokra vezethető vissza a költői géniuszok születése? Genetikailag sejthető-e előre létrejöttük? Örökölhető-e a különleges költői tehetség? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi és véli megtalálni a választ a szakértő.
Czeizel Endre újszerű megközelítése alapján igazolhatónak találja egyebek között a meddőnek tartott Ady Endre apaságát, valamint József Attila és Pilinszky János szerencsétlen, hányatott magánéletét.
A Galenus lapkiadó gondozásában megjelent könyvben Czeizel Endre tudományos alapossággal elemzi a gének szerepét a költői zsenik kialakulásában, életútjuk, munkásságuk formálódásában. Eközben olyan, életüket meghatározó - sokszor intim - titkokról is fellebbenti a fátylat, amelyek eddig még nem kerültek nyilvánosságra - tartalmazza a könyvajánló.
A szerző a költők bemutatását a géniuszok származásának leírásával kezdi, amit a családszerkezetek rajzos ábráival tesz szemléletesebbé. A második, eredeti megközelítést alkalmazó fejezetben az irodalmárok családi adatait úgymond saját verseikkel illusztrálja. A harmadik fejezetben genetikai szempontból veszi górcső alá a megrajzolt családfákat; tisztázza a szellemi képesség, a kivételes költői véna családi előfordulásának összefüggéseit.
Az orvos genetikus az úgynevezett gejzírmodellel írja le a költői géniuszok születését. Mint mondta: a páratlan lírai tehetségek úgy jelennek meg, mint derült égből a villámcsapás, „semmiből jönnek, himalájai csúcsokra törnek és eltűnnek”.
A matematikai, zenei és képzőművészeti tehetségekkel szemben (piramis-modell) a költőgéniuszok családjában nincs halmozódás, a leszármazottak között nincs „költői öröklődés”. Nem versíró, sőt a költészetről akár mit sem tudó szülőknek gének ritka találkozása esetén kiemelkedő költőutódaik lehetnek - ismertette megfigyeléseit Czeizel Endre. (MTI)