William Shakespeare

Minden jó, ha vége jó

ROUSSILLON grófjának özvegye
BERTRAM, Roussillon grófja, a fia
HELÉNA, árva lány a grófné házában
LAVATCH, bohóc, a grófné szolgája
REYNALDO, a grófné udvarmestere
PAROLES, Bertram cimborája
FRANCIA KIRÁLY
LAFEU, idős főnemes
ELSŐ DUMAINE,
MÁSODIK DUMAINE, testvérek
TOLMÁCS, francia katona
NEMESÚR
FIRENZE HERCEGE
ÖZVEGY CAPILETNÉ
DIANA, lánya
MARIANNA, az özvegy barátnője
Urak, kísérők, katonák, polgárok

ELSŐ FELVONÁS

1. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Jön az ifjú Bertram, Roussillon grófja, anyja, a Grófné, Heléna és Lafeu, mind gyászruhában

GRÓFNÉ Mikor útjára bocsátom a fiamat, mintha újra egy férjet temetnék.

BERTRAM És én, mikor elmegyek, madame, újra megsiratom apám halálát; de engednem kell őfelsége parancsának, akinek most gyámfia és mindenkor alattvalója vagyok.

LAFEU A királyban férjet találsz, madame, és te, uram, apát. Ő, aki mindig olyan jó, kétségtelenül jó szívvel lesz hozzátok is; a ti érdemetek jóságot keltene ott is, ahol ez hiányzik, hogyan nélkülözné hát ott, ahol ennyire bővében vannak!

GRÓFNÉ Van remény arra, hogy őfelsége meggyógyul?

LAFEU Szélnek eresztette az orvosait, madame, mert a kezelésük alatt reménnyel verte el az időt, de csak annyival maradt, hogy idővel elveszítette a reményt.

GRÓFNÉ Ennek a fiatal lánynak az apja – szomorú, hogy múlt időben kell mondanom – majdnem olyan ügyes volt, mint amilyen becsületes; még egy kicsi, és halhatatlanná tette volna a természetet, a halál dologtalanul játszadozhatna. Bárcsak élne most is a király javára! Azt hiszem, ez a király betegségének a halála volna.

LAFEU Hogy hívták azt, akiről beszélsz, madame?

GRÓFNÉ Hírneves ember volt a mesterségében, uram, és méltán volt az: Gérard de Narbonne.

LAFEU Valóban remek ember volt, madame. A király csak nemrégen beszélt róla csodálattal és sajnálkozással. Elég ügyes volt ahhoz, hogy ma is éljen, ha a tudomány szembeszállhatna a halandósággal.

BERTRAM Jó uram, mi a király baja?

LAFEU Fisztula, uram.

BERTRAM Ilyenről még nem hallottam.

LAFEU Bárcsak ne is tudnánk róla. – Ez a kisasszony Gérard de Narbonne lánya?

GRÓFNÉ Egyetlen gyermeke, uram, és az én gondjaimra hagyta. Remélem, valóra váltja mindazt a jót, amit nevelkedése ígér; öröklött hajlamai szebbé teszik az ajándékba kapott szépet – mert ahol tisztátalan léleknek jutnak kiváló adottságok, ott a dicséret együtt jár a sajnálattal: mindez erény és komédiázás egyszerre. Benne az egyszerűségével nagyszerű. A becsületesség öröklött, a jóság szerzett tulajdona.

LAFEU A dicséreted, madame, megkönnyezteti.

GRÓFNÉ Ez a legjobb só, amivel egy lány a dicséretét fűszerezheti. Apja emléke sohasem bukkanhat fel úgy a szívében, hogy a zsarnok bánat meg ne fosztaná arcát eleven színétől. – Elég legyen, Heléna. Hagyd már, elég legyen, mert még azt gondolják, hogy inkább mutatod a bánatot, mint érzed.

LAFEU Mértéktartó gyász a halott jussa, túlhajtott bánat az élő ellensége.

GRÓFNÉ Ha az élő nem ellensége a bánatnak, a túlzás hamarosan halálossá teszi.

BERTRAM (térden) Madame, várom szent szavadat.

LAFEU Mit értsünk ezen?

GRÓFNÉ Légy áldott, Bertram, erkölcsre, alakra.
Légy apád mása. Keljen harcra benned
Vér és erény, és érjen fel a jóság
A ranggal. Szeress mindenkit, kevésben
Bízz meg, senkit se bánts. Erőd, ne tőröd
Ismerje ellenséged. Zárd szivedbe
Barátod. Némaságért rójanak meg,
Ne locsogásért. Amit még az ég
Neked rendelt, s imám onnan lehúzhat,
Szálljon reád. Isten veled. (Lafeu-höz) Uram,
Zöldfülű udvaronc ez. Adj neki
Tanácsot, kérlek.

LAFEU           Mindent, ami csak kell,
S amit a szeretet megadhat.

GRÓFNÉ Áldja meg Isten! – Bertram, ég veled.

BERTRAM (feláll) Legyenek szolgálatodra legjobb kívánságaid, amiket magadban kigondolsz. (Grófné el)
(Helénához) Légy kedves anyámhoz, úrnődhöz, és becsüld meg őt.

LAFEU Ég áldjon, szép kisasszony. Maradj hű apád jó híréhez.

Bertram és Lafeu el

HELÉNA Ha csak ez volna! Nem is gondolok rá,
Az ő könnyük jobban megtiszteli
Emlékét, mint mit én ontok. Milyen volt?
Elfelejtettem már. Képzeletemben
Egyetlen arc van csak: a Bertramé.
Elvesztem. Nincs számomra senki sem,
Ha Bertram távol van. De olyan ez,
Mintha egy fényes csillagot szeretnék
Férjemül, oly magasan áll fölöttem.
Nem jut közelségéből: ragyogó,
Messzi sugárzásával kell beérnem.
Így sújtja magát becsvágyó szerelmem.
Ha oroszlánra vágyik az ünő,
Bele kell halnia. Szép gyötrelem volt
Mindegyre látni, s szemöldöke ívét,
Sólyomszemét, hajfürtjeit bevésni
Szívembe, amely érzékenyen őrzi
Édes arcának minden kis vonását.
De elment, és bálványimádó elmém
Szent ereklyéit bújja most. Ki jön?

Jön Paroles

Ez vele megy. Szeretem őmiatta,
Pedig tudom, hogy közismert hazug,
Kótyagos is, úgy tartom, s gyáva féreg.
De benne jól kitartanak e bűnök,
Míg fagyos szélben kornyad a keszeg
Erény. A hideg bölcsesség a vak
Butaságnak gyakran szolgája csak.
PAROLES Üdvöz légy, szép királynő.

HELÉNA Te is, nagy uralkodó.

PAROLES No nem.

HELÉNA És nem.

PAROLES A szüzességről elmélkedsz?

HELÉNA Persze. Benned van egy körömfeketényi a katonából, kérdeznék tőled valamit. Férfiember ellensége a szüzességnek, hogyan barikádozhatjuk el magunkat ellene?

PAROLES Ne engedjétek be.

HELÉNA De ostromol, és bármilyen vitézül védekezzék is a szüzességünk, mégiscsak gyenge. Taníts meg, hogy' kell harcosan ellenállni.

PAROLES Olyan nincs. A férfi letáboroz előtted, aláaknáz és felrobbant.

HELÉNA Isten óvja szegény szüzességet aknarakóktól és robbantóktól. Nincs valamilyen hadi csel, hogy a szüzek robbantsák fel a férfiakat?

PAROLES Ha a szüzesség leomlott, egy-kettő felrobban a férfi. Csakhogy amíg rombolod, a résen keresztül elveszted a városodat. A természet világában nem célszerű őrizgetni a szüzességet. A szüzesség elvesztése okos gyarapodás, mert sosem született szűz anélkül, hogy egy szüzesség elveszett volna. Te is arra termettél, hogy szüzeket csinálj. Ha a szüzesség egyszer odalett, tízszer is helyre lehet ütni, de ha örökre megtartod, odalett örökre. Hideg társ ez nagyon, vigye ördög!

HELÉNA Én kitartok mellette egy darabig, még ha szűzként kell is meghalnom.

PAROLES Nem sok jót lehet mondani erről. Ellentmond a természet törvényének. Ha a szüzesség mellett kardoskodsz, megvádolod anyádat, ami csúnya hálátlanság. A szűz olyan, mint aki felköti magát: a szüzesség önnön gyilkosa, és az út mentén kellene eltemetni, megszentelt földön kívül, mint aki galádul megsértette a természetet. A szüzesség úgy termi a kukacot, akár a sajt; az utolsó falásig felzabálja önmagát, és addig tömi a gyomrát, amíg belehal. Ráadásul a szüzesség durcás, rátarti, tunya, önimádó, ami a legkárhozatosabb bűn a szentírásban. Ne őrizgesd, csak veszítesz vele. Vigye ördög! Egy év alatt megduplázódik, ami derék haszon, és a tőke sem sokat csorbul. Vigye ördög!

HELÉNA De mi a módja, uram, hogy valaki a saját kedve szerint veszítse el?

PAROLES Lássuk csak. Hát bajos, szeretni kell azt, aki nem szereti. Ez az áru elveszti a fényét, ha sokáig áll: minél tovább tartogatod, annál kevesebbet ér. Adj túl rajta, amíg eladható. Használd ki az időt, amíg kereslet van iránta. A szüzesség, mint holmi öreg udvaronc, ósdi kalapot visel, díszes, de kényelmetlen öltözetet, olyan, akárcsak a melltű és a fogpiszkáló, amit már senki sem hord. A ránc a ruhádra való, nem az arcodra, de a szüzesség, az ócska szüzesség olyan, mint egy összeszáradt francia körte: szemre ronda, a szádban ízetlen, egy összeszáradt körte; valaha jobb volt, most már csak egy összeszáradt körte. Mit kezdj vele?

HELÉNA Az enyémmel semmit se még...
Uradnak ott ezer szerelme lesz,
Anya és kurtizán és jó barátnő
És ellenség, főnix és kapitány,
Vezér, istennő és uralkodó,
Tanácsos, áruló s cukorfalat;
Alázatos becsvágy, kevély alázat,
Csikorgó összhang és szelíd viszály,
Hit, édes romlás, és a hangzatos,
Kedveskedő becenevek világa,
Miket a pisla Ámor ad. Ezért hát...
Nem is tudom, mi. Óvja meg az ég!
Az udvar iskola, és ő olyan...

PAROLES Nos, milyen?

HELÉNA Hogy minden jót kívánok neki. Kár.

PAROLES Mi a kár?

HELÉNA Hogy nincs a kívánságnak teste, mely
Tapintható: mi, szegények, kiket
Csak kívánságra szorít csillagunk,
Azzal követhetnők barátainkat,
Hogy lássák, amit gondolunk – ami
Sosem jár köszönettel.

Jön egy Apród

APRÓD Monsieur Paroles, a gazdám hívat. El

PAROLES Kis Heléna, ég áldjon. Ha vissza tudok rád emlékezni, gondolok majd rád az udvarnál.

HELÉNA Monsieur Paroles, te kedvező csillagzat alatt születtél.

PAROLES Én Mars alatt.

HELÉNA Gondolom, valóban Mars alatt.

PAROLES Miért Mars alatt?

HELÉNA A háborúban úgy meglapultál, hogy bizonyára Mars alatt születtél.

PAROLES Mikor éppen uralkodott.

HELÉNA Úgy gondolom, inkább amikor éppen hátrálóban volt.

PAROLES Miért gondolod?

HELÉNA Mert sokat hátrálsz harc közben.

PAROLES Hogy előnyhöz jussak.

HELÉNA Ilyen az is, mikor megfut az ember, mert a félelem biztonságra sarkallja. De bátorság és félelem olyan szárnyas vitézséggé párosul benned, ami nagyon talál hozzád.

PAROLES Annyi dolgom van, hogy nem tudok neked visszavágni. Úgy jövök vissza, mint tökéletes udvaronc, és útmutatásommal kicsiszolódhatsz te is, ha képes vagy befogadni egy udvaronc tanácsát, és megérteni, amit rád bíz; különben hálátlanul halsz meg, és tudatlanságod kiadja az utad. Ég veled! Ha van időd, imádkozz, ha nincs, jussanak eszedbe a barátaid. Szerezz egy jó férjet, és bánj vele úgy, ahogy ő bánik veled. Ég áldjon! El

HELÉNA Magunkban hordjuk gyakran a beteg
Gyógyírját, melyért áldjuk az eget.
Szabad tért nyit nekünk a sors, de hogyha
A szándék lomha bennünk, visszafogja.
Mily hatalomtól jő e szerelem,
Hogy lát, de mégsem lakhat jól szemem?
A rangkülönbség bármily nagy, a lelkek,
Ha rokonok, csókban egymásra lelnek.
Csak annak lehetetlen a szokatlan,
Ki csupán kínját méri, s nem hisz abban,
Ami már volt. Akadt érdemes ember,
Aki nem ért célt végül szerelemmel?
Beteg a király – valljak bár kudarcot,
Erős a szándék bennem és kitartok. El

2. szín

[Párizs. Királyi palota]

Trombitaszó. Jön a francia Király levelekkel, a két Dumaine (és kísérők)

KIRÁLY Összecsapott Firenze és Siena,
Egyforma szerencsével még javában
Csatáznak.

ELSŐ DUMAINE Úgy beszélik, nagyuram.

KIRÁLY Nagyon hihető: biztos értesítést
Most kaptunk éppen az osztrák kuzintól;
Figyelmeztet, hogy tőlünk kér segélyt
Firenze – ám ez a kedves barátunk
Rosszalja az ügyet, és azt szeretné,
Hogy megtagadjuk.

ELSŐ DUMAINE           Okos ember az,
És szereti nagyon felségedet,
Higgy néki!

KIRÁLY           Eltalálta válaszunkat:
Még itt sincs, s elutasítjuk Firenzét.
De hogyha kedve van valakinek
A toszkán harchoz, tőlem bármelyik
Oldalra állhat.

MÁSODIK DUMAINE           Jó iskola ez
Nemességünknek, mely kiéhezett
Egy kis vitézkedésre.

KIRÁLY Ki jön ott?

Jön Bertram, Lafeu és Paroles

ELSŐ DUMAINE Roussillon grófja az, uram, az ifjú
Bertram.

KIRÁLY (Bertramhoz) Az arcod egészen apádé.
Gonddal mintázott meg, nem sietett el
A természet. Légy erkölcsének is
Örököse. Légy üdvöz Párizsunkban.

BERTRAM Felségedé hűségem és a hálám.

KIRÁLY Bárcsak a testem olyan ép lehetne,
Mint mikor jó barátommal, apáddal,
Angyalbőrt öltöttünk. Sok ideig
Szolgált utána, a legderekabbak
Készítették fel. Állta is sokáig,
De ránk lopakodott végül a ványadt
Vénség s kikoptatott. Jó most apádról
Beszélnem. Hajdan, fiatalkorában,
Szellemes is volt, mint az aranyifjak
Manapság, ám ezek csak viccelődnek,
Míg visszaüt a gúny, még mielőtt
Tisztességbe rejthetnék léhaságuk.
Udvaronc volt, és büszke, ám lenéző
S mogorva soha; csupán rangjabéli
Kelthette benne föl, becsűlete –
Ez volt az óra – pontosan jelezte,
Mikor kell mégis szólni, s mutatóját
Követte nyelve. Az alantasokkal
Úgy bánt, mint más földek lakóival,
Lehajlott mélységükbe magasából,
S büszkévé tette őket a szerénység,
Hogy lealázkodott dicséretükhöz.
Példa lehetne ma: ha követője
Akadna, jól kitűnne, mily nagyon
Hátramaradtunk.

BERTRAM           Emlékét, uram,
Te sokkal jobban őrzöd, mint a sírja.
Nem él oly híven sírfeliratában,
Mint királyi szavadban.

KIRÁLY Bárcsak itt lenne! Azt mondotta mindig...
Még szinte hallom; megnyerő szavát
Nem szórta: beoltotta ő a fülbe,
Hogy nőjön ott s teremjen. "Ne is éljek",
Így kezdte gyakran csöndes mélabúja
Elmúlt idők emlékeit követve,
"Percig se éljek – mondta –, hogyha nincs már
Olaj lángomhoz, hogy fitymáljanak
Az ifjoncok, kik mindent kicsinyelnek,
Ami nem újdonság, kiknek eszétől
Ruha telik csak, akik sebesebben
Változnak a divatnál." Ezt kivánta.
Nyomában járok, én is ezt kivánom;
Mivel nem hordok be viaszt, se mézet,
Kaptáromat sietve fel is adnám,
Álljon helyembe más.

MÁSODIK DUMAINE           Felség, szeretnek,
Visszakíván az is, ki nem mutatja.

KIRÁLY Betöltök egy helyet, csak annyi. – Mondd, gróf,
Mikor is halt meg apád orvosa?
Híres ember volt.

BERTRAM           Hat hónapja, felség.

KIRÁLY Ha élne még, próbát tennék vele. –
Nyújtsd a karod. – A sok mesterkedéssel
Kimerítettek. Küzdjön meg betegség
És természet. Grófom, Isten hozott.
Fiam se drágább.

BERTRAM           Felség, köszönöm.

(Harsonák.) Mind el

3. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Jön a Grófné, udvarmestere, Reynaldo, és (hátul) Lavatch, a bohóc

GRÓFNÉ Hadd halljam: mit akarsz mondani a kisasszonyról?

REYNALDO Madame, szeretném, ha a gond, amivel igyekeztem megelégedésedet kivívni, benne volna szorgalmam kalendáriumában, mert sértjük szerénységünket és bemocskoljuk érdemeink tisztaságát, ha magunk tesszük szóvá.

GRÓFNÉ Mit keres itt ez a széltoló? (Lavatch-hez) Eredj innen, fickó. Nem hiszek a hallott panaszoknak, de csak kényelemből, mert tudom, van benned elég kópéság, hogy ilyesmiket csinálj, és kellő ügyesség is a csibészkedéshez.

LAVATCH Nem titok előtted, madame, hogy szegény ördög vagyok.

GRÓFNÉ No jó, és?

LAVATCH Nem, madame, csöppet sem jó, hogy szegény vagyok, noha sok gazdag ember kárhozatra jut. De ha megengedi méltóságod, hogy megházasodjam, Liza asszonnyal csak zöld ágra vergődünk.

GRÓFNÉ Koldus akarsz lenni?

LAVATCH Én csak a jóindulatodat koldulom ebben a dologban.

GRÓFNÉ Miféle dologban?

LAVATCH Liza és a magam dolgában. A szolgálat nem örökletes, és azt hiszem, nem nyerem el Isten áldását, amíg nem lesz sarjam a saját húsomból, mert úgy mondják, a gyerek áldás.

GRÓFNÉ Add okát, hogy miért akarsz megházasodni.

LAVATCH Az én szegény testem követeli, madame. A hús hajt engem, és akit az ördög hajt, annak mennie kell.

GRÓFNÉ Ez minden oka uraságodnak?

LAVATCH Szavamra, madame, más szent okaim is vannak, olyanok, amilyenek.

GRÓFNÉ Megtudhatja ezeket a világ?

LAVATCH Gonosz fickó voltam én, madame, mint kegyed és minden hús-vér ember, és igazából azért házasodom, hogy megbánjam.

GRÓFNÉ Inkább a házasságot, mint a gonoszságodat.

LAVATCH Egy barátom sincs, madame, és remélem, az asszony kedvéért lesznek barátaim is.

GRÓFNÉ Az ilyen barátok ellenségek, ember.

LAVATCH Kismiska vagy te barátság dolgában, madame: ezek a fickók elvégzik helyettem azt, ami tőlem nem telik. Aki a földemet felszántja, megkíméli a barmomat, és nekem hagyja a termést. Engem ugyan felszarvazott, de nekem robotol. Aki az asszonyomat vigasztalja, a húsomnak-véremnek kedveskedik; aki a húsomnak-véremnek kedveskedik, szereti a húsomat-véremet; aki a húsomat-véremet szereti, barátom; ergo, aki az asszonyomat csókolgatja, barátom. Ha a férfiak belenyugodnának, hogy azok, amik, nem volna miért félni a házasságban. Mert bár Czubák, az ifjú puritán, és Halas, a vén pápista szívét szembeállítja a vallás, a fejük csak egyforma, éppúgy összeakaszthatják a szarvukat, mint bármelyik hím a csordában.

GRÓFNÉ Örök életedre mocskos szájú, rágalmazó himpellér leszel?

LAVATCH Vagyis próféta? Úgy van, madame, és köntörfalazás nélkül megmondom az igazat.
(Dalol)
Csak fújom, fújom balladám,
     Mindenki tudja már:
A sorsod az, hogy házasodj,
     S a szarv is vele jár.

GRÓFNÉ Eredj innen, fickó! Majd máskor beszélünk.

REYNALDO Engedelmeddel, madame, ide hívhatja Helénát? Róla szeretnék beszélni.

GRÓFNÉ (Lavatch-hez) Fickó, szólj a kisasszonynak, hogy beszélni kívánok vele. Mármint Helénával.

LAVATCH (dalol)
"E szép arc tette", kérdezi,
"Hogy Trója vára leomolt?
Baj, baj. Priamus is bolondja volt?"
Egy sóhaj lebben ajakán,
Egy sóhaj lebben ajakán,
     S követi is a szó:
"Egy jót lelj kilenc rossz után,
Egy jót lelj kilenc rossz után,
     Úgy tízből egy a jó."

GRÓFNÉ Hogyan, "tízből egy a jó"? Elferdíted a dalt, semmirekellő.

LAVATCH Tízből egy jó asszony, madame, ezzel csak javítottam a nótán. Bárcsak Isten egész évben így javítaná a világot! Akkor nem találnánk hibát az asszonynépben, ha én vagyok a lelkész. Tízből egy, azt mondja? Ha minden csillaghullásra vagy földrengéskor bár egy jó asszony születnék, már több szerencsénk lehetne a sorshúzáson. Egy férfi kiteheti a lelkét, amíg jó asszonyt szerezhet.

GRÓFNÉ Eredj már, te kópé, és tedd, amit parancsoltam.

LAVATCH Hogy férfinak asszony parancsoljon, és nem dől össze a világ! A tisztesség ugyan nem puritán, még sincs baj belőle; az alázatosság karingét hordja egy kevély szív fekete palástja fölött. Most már igazán megyek. Szólok Helénának, hogy jöjjön. El

GRÓFNÉ No, ki vele!

REYNALDO Tudom, hogy asszonyom nagyon szereti a kisasszonyt.

GRÓFNÉ Valóban. Az apja rám bízta, és minden jó tulajdonságától eltekintve, törvény szerint igényt tarthat mindarra a szeretetre, amiben része van. Több jár neki, mint amennyit kap, és többet kell kapnia, mint amennyit kér.

REYNALDO Madame, nemrég közelebb voltam hozzá, mint ahogy ő szerette volna. Egyedül volt, és egymagában beszélt, saját szavait saját magának; esküdni mernék, hogy azt hitte, nem jutnak idegen fülébe. Azt mondta, szereti a fiadat. Fortuna, mondta, nem istennő, mivel ilyen távolságot tett kettejük rangja közé; Ámor nem isten, mivel csak odáig ér a hatalma, ahol rangegyenlőség van; Diana nem a szüzek királynője, mivel eltűri, hogy szegény daliáit védtelenül legyűrjék az első rohamban, vagy később megsarcolják. A bánat olyan keserű hangján mondta ezt, amilyent szűztől még nem hallottam, és kötelességemnek tartottam, hogy nyomban közöljem veled, mert ha netán baj lesz belőle, rád is tartozik.

GRÓFNÉ Ennek becsülettel eleget tettél. Most tartsd magadban. Sok jel vallott erre már ezelőtt, de úgy ingadoztak ide-oda a mérlegen, hogy nem tudtam sem hinni, sem kételkedni bennük. Kérlek, hagyj magamra! Zárd ezt a szívedbe; köszönöm a becsületes aggodalmadat. Később beszélünk erről. Udvarmester el

Jön Heléna

GRÓFNÉ (félre)
Ifjú koromban így volt velem is,
     A természet törvényei szerint:
Ifjú rózsánknak része a tövis,
     Vérünkben van, és az bennünk kering.
A természet ránk verte bélyegét:
Az ifjú szív szerelmi tűzben ég.
Ha lelkünkben a múlt életre támad,
Bánjuk – de akkor nem láttuk hibának.
A szeme is beteg. Kifaggatom.

HELÉNA Mit parancsolsz, madame?

GRÓFNÉ           Tudod, Heléna,
Hogy én anyád vagyok.

HELÉNA Kegyelmes úrnőm vagy.

GRÓFNÉ           Nem, az anyád.
Mért nem anyád? Ha ezt mondom, akárha
Kígyót látnál. Mi van az "anya" szóban,
Hogy felszöksz tőle? Én anyád vagyok,
Beírtalak azok közé, kiket
Én szültem. A befogadás gyakorta
A természettel versenyez, s a más
Magjából lett hajtás törzsünkbe olvad.
Anyaság kínját nem szenvedtem érted,
De minden gondját érzem egy anyának.
Az Istenért, lány! Megdermed a véred,
Mert anyádnak mondom magam? Miért,
Hogy az esők sok színű hírnöke,
A bús Iris karikát fon szemedre?
Tán mert a lányom vagy?

HELÉNA           De nem vagyok.

GRÓFNÉ Anyád vagyok, mondom.

HELÉNA           Madame, bocsánat:
Roussillon grófja nem lehet a bátyám.
Szerény családból származom, mig ő
Nemes ősöknek fényes nevü sarja.
Kedves uram ő, s én, amíg csak élek,
A szolgálója, többet nem remélek.
A bátyám nem lehet...

GRÓFNÉ           És én anyád?

HELÉNA Bár volnál igazán anyám, madame,
De úgy, hogy a fiad bátyám ne lenne!
Bárcsak lehetnél mindkettőnknek anyja,
A mennyország sem boldogítna jobban –
Csak húga ne legyek! Mért is kivánod,
Ha ilyen áron vagyok csak a lányod?

GRÓFNÉ De lehetnél a menyem is, Heléna.
No, ne ijedj meg! Lám, szívdobogást kapsz
Ettől a szótól. Elsápadsz megint?
Elárultad érzéseid, magányod
Titkán átlátok most, és megtaláltam
A könnyeid forrását. Már világos:
Szereted a fiamat. Kimutattad
Szerelmedet, s szégyelled ezután
Mégis tagadni. Légy őszinte hát,
Mondd, hogy igaz; arcod mindkétfelől
Ellened vall mindenképp, s láthatod
Magad is abban, ahogyan viselkedsz,
Mert mindened erről beszél. Csupán bűn
És pokoli konokság köti nyelved,
Hogy elhallgasd az igazat. Nem így van?
Ha így, bizony nagy fejtörést okoztál;
Ha nem, esküdj. De lelked rajta, értsd meg:
Úgy segítsen dolgodban engem Isten,
Amily őszinte vagy.

HELÉNA           Madame, bocsáss meg.

GRÓFNÉ Hát szereted?

HELÉNA           Nemes úrnőm, bocsáss meg.

GRÓFNÉ Mondd, szereted?

HELÉNA           Te nem szereted, úrnőm?

GRÓFNÉ Ne kerülgesd. Az én jogcímemet
Jól tudja a világ. Ismerd be hát
Szerelmedet, hisz önmagának úgyis
Már árulója lett.

HELÉNA           Akkor bevallom
Térden a magas ég előtt s előtted,
Hogy nála jobban: mint a nagy eget,
Úgy szeretem fiad. Törzsünk szegény volt,
De tisztességes; az szerelmem is.
Ne vedd sértésnek: nem bánthatja őt,
Hogy szeretem. Nem járok a nyomában,
Hogy arcátlan kéréssel tolakodjam;
Ne kapjam meg, míg ki nem érdemeltem,
De hogy' szerezzek ilyen érdemet?
Szerelmemnek nem is lehet reménye,
De mégis e hamis, lyukas szitába
Töltögetem szerelmemnek vizét,
Mely nem akar elfogyni. Mint az indus,
Megtévedt áhítattal hódolok
A Napnak, mely imádójára néz,
De meg sem látja. Drága asszonyom,
Ne tekints szerelmemre gyűlölettel,
Mert egyet szeretünk. Tisztes korod
Erényes ifjúsággal dicsekedhet;
Ha égett benned is ilyen igaz láng,
Ily tiszta, forró szerelem, melyet
Diana táplál, essék meg a szíved
Azon, akit a sorsa arra szán,
Hogy adjon, bárha veszíthet csupán,
Keressen, bárha semmit sem talál,
És édes élet neki a halál.

GRÓFNÉ Nem készültél – de légy őszinte hozzám! –
Párizsba menni?

HELÉNA           Készültem, madame.

GRÓFNÉ Miért? Az igazat!

HELÉNA Üdvösségemre, igazat beszélek.
Apám rám hagyta pár kivételes
Hatású, ritka és bevált receptjét;
Olvasmányok s kísérletek nyomán
Gyűjtötte, és lelkemre is kötötte,
Hogy zár alatt, gonddal őrizzem őket,
Mert nagyobb erőt rejtenek magukban,
Mint gondolná az ember. Van közöttük
Egy kipróbált orvosszer is a súlyos
Baj gyógyítására, mely a királyt
Sorvasztja most.

GRÓFNÉ           Tehát ezért akartál
Párizsba menni? Szólj!

HELÉNA Úrnőm, fiad révén ötlött eszembe,
Másként Párizs, orvosszer és király
Nem kapott volna gondolataimban
Helyet bizonnyal.

GRÓFNÉ           Azt hiszed, Heléna,
Ha felkínálnád néki gyógyszered,
Tán elfogadná? Közös véleménye
Az orvosokkal, hogy már nem segíthet
Őrajta semmi. Higgyen egy tudatlan
Hajadonnak, mikor a tudományból
Kivetkőzött tudósok így magára
Hagyták bajában?

HELÉN           Első volt apám
Mesterségében, több az, mint ügyesség,
Mi arról biztosít, hogy jó receptjét,
Örökségem szerencsés csillagok
Szentesítik majd, és ha engeded,
Hogy próbát tegyek, én az életemmel
Felelek, hogy egy mondott napon, órán
Meggyógyul őfelsége.

GRÓFNÉ           Hiszed is?

HELÉNA Igen, madame, erősen.

GRÓFNÉ Menj engedélyemmel s szeretetemmel,
Kapsz pénzt, kíséretet, üdvözletet
Az enyéimnek. Én itthon leszek,
S imádkozom, hogy segítsen meg Isten.
Indulj holnap, s nem kell percig se félned:
Amit lehet, mindent megteszek érted.

Mindketten el

MÁSODIK FELVONÁS

1. szín

[Párizs. Terem a királyi palotában]

Trombitaszó. Jön a Király (széken hozzák), a két Dumaine, a firenzei háborúba induló fiatal nemesek, Bertram és Paroles

KIRÁLY Ég veletek, fiúk. A harci kedvet
El ne hagyjátok. Áldjon ég, urak.
Osszátok meg tanácsom: elfogadva
Egészében úgy nyúlik az ajándék,
Hogy elég mindkettőnek.

ELSŐ DUMAINE           Azt reméljük,
Ha edzett katonákként megjövünk,
Egészségben leljük felségedet.

KIRÁLY Nem, nem lehet – s nem ismeri be mégsem
Az életem ostromló nyavalyát
A szívem. Isten áldjon, nemes ifjak.
Éljek, vagy haljak, igaz franciák
Maradjatok, lássák Itália
Törpéi, kik romlását örökölték
Csak a nagyságnak, ti nem udvaroltok
A becsületnek: nászt ültök vele.
Hol megtorpan a legbátrabb, ti célba
Találtok, és hírnévre. Isten áldjon!

ELSŐ DUMAINE Felségednek gyors gyógyulást kivánunk.

KIRÁLY Az olasz lányokkal vigyázzatok.
Azt mondják, nincs "nem" a francia nyelvben,
Ha ők kérnek. Foglyul ne essetek
Már harc előtt.

A KÉT DUMAINE           Intelmed megfogadjuk.

KIRÁLY Isten veletek. – Gyertek ide hozzám.

(Néhány úr félrehúzódik a Királlyal)

ELSŐ DUMAINE (Bertramhez)
Kedves uram, te nem tartasz velünk.

PAROLES Nem tehet róla.

MÁSODIK DUMAINE           Jó csetepaté lesz.

PAROLES Remek! Már láttam ilyen háborúkat.

BERTRAM Így rendelték, azzal, hogy "fiatal még",
Meg hogy "jövőre", "túl korai volna".

PAROLES Ha kedved van, csak illanj el, fiú.

BERTRAM Maradjak itt a lányokkal cicázni,
Sima padlón nyikorgassam cipőm,
Míg mind elkél a becsület, s a karddal
Csak táncolnak már. Ellopózom innét.

ELSŐ DUMAINE Becsűletes lopás ez.

PAROLES           Gróf, kövesd el.

MÁSODIK DUMAINE Én bűntársad leszek. No, ég veled.

BERTRAM Hozzátok nőttem,
Elválásunk húsomba vág.

ELSŐ DUMAINE Ég áldjon, kapitány.

MÁSODIK DUMAINE Kedves monsieur Paroles.

PAROLES Nemes hősök, kardom rokon a tietekkel. Jeles uracsok, egy szóra, jó vitézek. A Spinik ezredében találtok bizonyos Spurio kapitányt, itt a bal ábrázatán egy sebhellyel, afféle hadijelvénnyel. Ezt az én kardom vágta. Mondjátok meg, hogy élek, és hallgassátok meg, miket beszél rólam.

ELSŐ DUMAINE Úgy lesz, nemes kapitány uram.

PAROLES Mars karoljon föl benneteket mint ujoncait.
A két Dumaine el
(Bertramhez) Te mihez kezdesz?

BERTRAM A királlyal maradok.

PAROLES Bánj kitüntetőbben ezekkel a nemes urakkal. Túl hűvösre szabtad a búcsúzkodást. Beszélj virágosabban velük, mert ők korunk csúcsát jelentik, példát mutatnak az illő viselkedésben, a legtiszteltebb csillag hatása alatt esznek, beszélnek és mozognak; még ha ördög veri is a taktust, az ilyeneket követni kell. Menj utánuk és végy körülményesebben búcsút.

BERTRAM Megyek.

PAROLES Derék cimborák, és bizonyára jó kardforgató lesz belőlük.

(Bertram és Paroles el)

Lafeu jön a Királyhoz

LAFEU (letérdel) Bocsáss meg, uram, nekem s híreimnek.

KIRÁLY A díjad az, hogy állj fel.

LAFEU (feláll) Ezzel megvettem hát bocsánatom.
Térden te kérted volna bár kegyelmem,
És állhatnál fel, uram, a szavamra.

KIRÁLY Betörtem volna a fejed, azért
Kérnék kegyelmet.

LAFEU           Az ám, lándzsanyéllel!
De, jó uram, akarod, hogy bajodból
Kigyógyulj?

KIRÁLY           Nem.

LAFEU                     Talán nem kell a szőlő,
Királyi rókám? Kell, de nagyon is kell
A nemes szőlő – ha királyi rókám
Elérné. Ám találtam most egy orvost,
Ki életet lehel, ha kell, a kőbe,
Sziklát rendít, és bárkit táncra perdít
Virgonc tűzzel; érintse meg csupán,
És sírjából kikel Pepin király,
Tollat ragad Nagy Károly, hogy szerelmes
Verset írjon hozzá.

KIRÁLY           Ki ez az ember?

LAFEU Egy nő doktor. Már itt is van, hogy álljon
Színed elé. Becsűletemre mondom,
Ha játszi nyelvem komoly is lehet:
Szóltam vele, s nemét, korát, tudását,
Bölcsességét s szilárdságát tekintve
Oly bámulatos mindenben, hogy ahhoz
Gyönge a szó. Színed elé bocsátod –
Ez a kérése –, hogy elmondja dolgát?
Aztán nevess ki.

KIRÁLY           Jó Lafeu, vezesd be
Ezt a csodát, hogy osztozzunk veled
Csodálatodban, vagy oszlassuk el,
Téged csodálva érte.

LAFEU           Hozom is,
Nem telik bele egy nap.

(Az ajtóhoz megy)

KIRÁLY Bolhából így lesz nála elefánt.

LAFEU (Helénához odakint) Jöjj be.

Jön Heléna (álöltözetben)

KIRÁLY Ez szárnyas sietség valóban.

LAFEU (Helénához) No, állj ide.
Ez őfelsége. Mondd el, mi a célod.
Úgy állsz itt, mint egy áruló, de nem fél
Ilyenektől a felség. Cressida
Bácsijaként édes kettesbe' hagylak.

(A Király és Heléna kivételével mind el)

KIRÁLY Nos, szép lány, megtudjuk, mi végre jöttél?

HELÉNA Uram, Gérard de Narbonne volt apám,
Értette a dolgát.

KIRÁLY           Ismertem őt.

HELÉNA Megtakarítom hát dicséretét:
Elég, hogy ismerted. Halálos ágyán
Sok receptet hagyott reám, kiváltképp
Legdrágább kincsét hosszu praxisának,
Sok-sok tapasztalat féltett gyümölcsét,
Hogy őrizzem, mint harmadik szemet,
Sajátomnál is gondosabban. Így lett,
S megtudva, hogy felségedet elérte
Ez a gonosz kór, melyre jó apám
Orvosszere olyan jótékonyan hat,
Jöttem, hogy alázattal felajánljam
Szolgálatommal.

KIRÁLY           Köszönjük, leány.
De ne bízz oly vakon a gyógyszeredben,
Mikor tudós, bölcs doktorok feladtak,
S az orvosi kollégium kimondta,
A gyógyíthatatlan természetet
Nem váltja meg mívesség. Nem szabad
Hamis észjárással s reménykedéssel
Kísérleteknek vetni menthetetlen
Betegségünket, lejáratni azzal
Fényes rangunk tekintélyét, nevünk,
Hogy nincs remény, mégis reménykedünk.

HELÉNA Megtettem, amit kellett, ez a díjam,
Nem is erőltetem tovább a dolgot,
Alázattal annyit kérek csupán
Felségedtől, hogy küldjön most haza.

KIRÁLY Hálám nem adhat ennél kevesebbet.
Segítni jöttél, s csak köszönhetem,
Hogy ily fontos neked az életem.
De lásd, én kitanultam már bajom,
Te orvosnak még kezdő vagy nagyon.

HELÉNA De próbát tenni mit sem árt, ne félj,
Hisz célod az, hogy gyógyulást remélj.
Nagy tettek művelőinek gyakorta
Az eszköze csupán egy gyönge szolga.
Bölcsebben ítél néha egy gyerek
A bírónál. Kis forrásból ered
A nagy folyam, s nem egy nagy tenger eltűnt.
Bármint tagadja a csodát a lelkünk,
(...)
A várakozás sokszor megcsal ott,
Ahol legtöbbet ígér, s ott terem,
Ahol minden sivár, reménytelen.

KIRÁLY Nem hallgatlak. Ég áldjon, jó leány.
Fáradságod ne pazarold reám:
Jutalmad puszta köszönet marad.

HELÉNA Elfújja sugallatomat szavad.
Isten a mélybe lát, de földi szemmel
Külszínre ítél meg mindent az ember;
Nagy tévedés a mennyei segélyben
Ember buzgalmát látni csak kevélyen.
Drága uram, kérlek, ne kergess még el.
Ne is velem tegyél próbát: az éggel.
Én nem vagyok csaló, se oktalan,
Hogy nagy tudósnak játsszam meg magam,
De annyit mégis tudok: hogyha kellek,
Bajodból gyógyszeremmel kikezellek.

KIRÁLY Így bízol? És mikor remélhetem
A gyógyulást?

HELÉNA           Ha segít Istenem,
Pályája végéhez kétszer sem ér
Lovaival a tüzes napszekér,
Álmos lámpását Hesperus nem oltja
Kétszer sötét nyugati ködgomolyba,
Hajósnak csak huszonnégyszer mutatja
A percek múlását órája lapja,
És tagjaidból a kór messze száll,
Már ép vagy, egészséged helyreáll.

KIRÁLY Ha megcsal ez a nagy-nagy bizalom,
Mivel fizetsz?

HELÉNA           Legyen gyalázatom
A büntetés, legyek pimasz cemende,
Szűz nevemet szőjék száz förtelembe,
Rút balladákba; rablók sorsa várjon,
A kínpadon legyen rémes halálom.

KIRÁLY Egy áldott szellem lakhatik tebenned,
Gyönge hangoddal tán egek üzennek.
Mit képtelenségnek tartott az ész,
Ész ellenére azt is hinni kész.
Kedves az életed, hisz mindened
Megvan, mit értéknek tekintenek:
Ifjúság, szépség, bátor, fürge elme,
Mitől embernek boldog híre kelne.
Ilyesmit nem kockáztat semmi más,
Csak elkeseredés, vagy a tudás.
Derék orvos, próbát teszek szereddel;
De halálom halálod, ne feledd el.

HELÉNA Ha időben meg nem gyógyítlak, állom:
Legyen kudarcom perce kínhalálom,
Megérdemlem, ne lássak több napot.
De ha segítek mégis, mit kapok?

KIRÁLY Mondd meg, mit kérsz.

HELÉNA           Megadod igazán?

KIRÁLY Záloga évi üdvöm s koronám.

HELÉNA Fizetségül felséged arra kérem,
Akit választok, az legyen a férjem.
Ne félj, nem olyan arcátlan a vágyam,
Hogy a királyi ház tagját kivánjam;
Tudom, hogy köznapi, szerény nevem
Ily fényes rangokhoz nem köthetem,
Olyanhoz csak, aki vazallusod:
Én kérhetem, te meg is adhatod.

KIRÁLY Itt a kezem. Ha beváltod szavad,
Kérhetsz bárkit, a választás szabad.
Szólj, mikor kezdjük el a kezelésem,
És én rád bízom magamat egészen.
Kérdeznélek még, érdekel nagyon,
Bár nem nagyobb ettől a bizalom:
Honnan jöttél és hogy kerülsz elém –
De áldlak így is, drága jövevény.
Segítsetek! Ha úgy lesz, mint igéred,
Jótettednél nem lesz kisebb a béred.

Harsonák. A Király (hordszéken) és Heléna el

2. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Jön a Grófné és Lavatch, a bohóc

GRÓFNÉ Gyere csak, fickó. Most megmutathatod, milyen nevelést kaptál.

LAVATCH Megláthatod, hogy jól tápláltak, de nem sokra tanítottak. Tudom, csak az udvarnál találom én fel magam.

GRÓFNÉ Az udvarnál! Ugyan miféle helyre gondolsz, mikor ilyen lenézően odavágod ezt? "Csak az udvarnál!"

LAVATCH Madame, ha Isten valamelyes modorral áldotta meg az embert, az udvarnál könnyűszerrel fitogtathatja. Aki nem tud térdet hajtani, a sapkáját lengetni, kezet csókolni és semmiségeket mondani, annak nincs is lába, keze, ajka és sapkája; az ilyen alak, hogy kimondjam, nem az udvarhoz való. De én mindenkinek meg tudok válaszolni.

GRÓFNÉ Jó kis válasz az, amely minden kérdéshez talál.

LAVATCH Akár a borbély széke, amely minden ülephez talál: ösztövérhez, hájashoz, izmoshoz, egyszóval bármilyenhez.

GRÓFNÉ A te válaszod is talál bármilyen kérdéshez?

LAVATCH Mint ügyvéd kezébe a bankó, mint cifra dajnához a franc, mint mátka ujjára a gyűrű, mint húshagyó keddhez a fánk, május elsejéhez a mórtánc, mint zsákhoz a foltja, szarvához a pipogya férj, zsémbes legényhez a nagyszájú némber, fráter szájához az apáca ajka, szóval mint pudinghoz a kérge.

GRÓFNÉ No de van válaszod, amely minden kérdéshez így talál?

LAVATCH Hercegtől a kocsisig bármilyen kérdéshez.

GRÓFNÉ Szörnyű nagy válasz lehet, amibe minden belefér.

LAVATCH Egy picit sem az, igazán, ha művelt ember módjára beszélünk róla. Itt van, ni, minden tartozékával. Kérdezd csak meg, hogy udvari ember vagyok-e. Sohasem árt tanulni.

GRÓFNÉ Ha újra fiatalok lehetnénk ehhez! Szamárságot kérdezek, remélem, a válaszodtól okosabb leszek. Kérlek, uram, udvari ember vagy te?

LAVATCH Ó, Istenem, uram! – Egyszerű szöveg. Még, még száz ilyent.

GRÓFNÉ Uram, szerény barátod vagyok, aki szeret.

LAVATCH Ó, Istenem, uram! – Gyerünk, gyerünk, ne kímélj.

GRÓFNÉ Gondolom, uram, nem eszel ilyen házi kosztot.

LAVATCH Ó, Istenem, uram! – Rajta, mondj még, nagyon jó.

GRÓFNÉ Azt hiszem, uram, nemrég megkorbácsoltak téged.

LAVATCH Ó, Istenem, uram! – Ne kímélj.

GRÓFNÉ Korbácsolás közben azt visítozod, hogy "Ó, Istenem, uram" és "Ne kímélj"? Ez az "Ó, Istenem, uram" nagyon összevág a korbácsolással. A korbácsolásra nagyon jól válaszolnál, ha rákerülne a sor.

LAVATCH Még sohasem jártam így meg az "Ó, istenem, uram"-mal. Úgy látom, sokáig eltarthat valami, de mégsem örökké.

GRÓFNÉ Én jól elfecsérlem az időmet, elszórakozom egy félkótyával.

LAVATCH Ó, Istenem, uram! – Ez most megint talál.

GRÓFÉ Elég volt. Menj dolgodra. Add oda
Átad egy levelet
Ezt Helénának; nyomban válaszoljon.
Üdvözlöm fiam és rokonaim.
Ez nem túl sok.

LAVATCH Nem túl sok üdvözlet?

GRÓFNÉ Nem túl sok feladat számodra. Megértetted?

LAVATCH Tökéletesen. Egyik lábam itt, a másik ott.

GRÓFNÉ Csak szedjed.

Más-más irányban el

3. szín

[Párizs. Szoba a királyi palotában]

Jön Bertram, Lafeu (egy balladával) és Paroles

LAFEU Azt mondják, a csodák ideje elmúlt, és azért vannak filozófusaink, hogy a természetfölötti és rejtelmes dolgokat közönségessé és szokványossá tegyék. Ezért van, hogy semmibe vesszük a rémségeket, és megbújunk valamilyen áltudományban, mikor meg kellene adnunk magunkat egy ismeretlen félelemnek.

PAROLES Ez a legfurcsább csoda, ami az újabb időkben megesett.

BERTRAM Az bizony.

LAFEU A nagyfejűek lemondtak róla...

PAROLES Ezt mondom, Galenus és Paracelsus is.

LAFEU Valamennyi komoly, tudós koponya...

PAROLES Pontosan ezt mondom én is.

LAFEU Kimondták róla mind, hogy gyógyíthatatlan...

PAROLES Úgy van, ezt mondom én is.

LAFEU Hogy nincs segítség.

PAROLES Úgy van, mintha valaki biztos lehetne...

LAFEU Hogy az élete már bizonytalan, csak a halála bizonyos.

PAROLES Ez az, helyes beszéd, ezt akartam én is mondani.

LAFEU Mondhatom, van még új a nap alatt.

PAROLES Szentigaz. Ha látni akarod, olvasd el ebben a (a balladára mutat) hogyishívjákban.

LAFEU (olvas) "Hogyan hat mennyei erő földi lényben."

PAROLES Úgy van, pontosan ezt akartam mondani.

LAFEU A delfin sem lehet sebesebb. Tisztesség ne essék szólván...

PAROLES Hát igen, furcsa, erősen furcsa, ez a színe és a fonákja is, és bakafántos ember, aki nem vallja be, hogy ez...

LAFEU Az ég keze.

PAROLES Ezt mondom én is.

LAFEU Egy gyönge...

PAROLES És törékeny valakiben ilyen erő, ilyen nagyság; ezt hasznosítani kellene a király gyógyulásán kívül egyébre is, hogy...

LAFEU Mindenki javára szolgáljon.

Jön a Király és Heléna kísérőkkel

PAROLES Ezt akartam mondani, jól mondod. Jön a király.

LAFEU Lustig, ahogy a hollandus mondja. Ezentúl jobban szeretem a lányokat, amíg egy fog lesz a számban.
A Király táncol Helénával
Ni, ni, meg is táncoltatja.

PAROLES Mort du vinaigre, ez nem Heléna?

LAFEU Istenemre, azt hiszem, ő az.

KIRÁLY Hívjátok ide nemeseimet.
Egy vagy több kísérő el
Megmentőm, ülj le ide betegeddel.
(A Király és Heléna leül)
S ezzel a kézzel, melynek visszaadtad
Az elveszett erőt, megújitom
Ígéretemet a kért adományra,
Csak arra várok, hogy nevén nevezd.
Jön négy Úr
Szép lány, jól nézd meg őket. E nemes
Ifjak közül királyi hatalommal
És apai jogon neked adom
Bármelyiket. Jól nyisd ki a szemed,
Válassz kedved szerint, egy sem mondhat nemet.

HELÉNA Kerüljön szép és erényes menyasszony
Mindenkinek. No nem, egyet kivéve.

LAFEU (félre) A pej lovam adnám szerszámmal együtt,
Ha megvolna minden fogam, s csak annyi
Szakállam, mint ezeknek.

KIRÁLY           Nézd meg őket.
Mindegyiknek jó nemes volt az apja.

HELÉNA Uraim, a királynak visszaadta
Az egészségét általam az ég.

MIND Jól tudjuk, és köszönjük is az égnek.

HELÉNA Egyszerű lány vagyok, más vagyonom
Nincs is, pusztán csak az, hogy lány vagyok. –
Ha úgy tetszik, felség, végeztem is.
Azt súgja arcom pírja: "Itt vagyok,
Mert választanod kell; ha kosarat kapsz,
Fehér halál lakik majd arcodon,
Nem látsz többé."

KIRÁLY           Kimondom kereken:
Kinek nem kellesz, az nem kell nekem.

HELÉNA Diana, most oltárod elhagyom,
Amor istenhez száll a sóhajom
Ezentúl.
(Egyik Úrhoz fordul)
          Uram, kérjek valamit?

ELSŐ ÚR Meg is adom.

HELÉNA           A többi csak lapít.

LAFEU (félre) Szívesebben lennék benne ebben a hölgyválaszban, mint hogy dupla egyest dobjak a kockával egész életemben.

HELÉNA (egy másik Úrhoz) Még szót se szóltam, s fenyegetve ég
Szemedben már a sértett büszkeség.
Találj magadnak mátkát, azt kivánom,
Ki túltesz egy ilyen szegény leányon.

MÁSODIK ÚR Jobbat nem várok.

HELÉNA           Kívánok neked
Igaz szerelmet. És tovább megyek.

LAFEU (félre) Egyiknek sem kell? Ha az én fiaim lennének, megvesszőzném őket, vagy elküldeném a törökökhöz, hogy csináljanak belőlük eunuchokat.

HELÉNA (egy másik Úrhoz) Ne félj, hogy a kezed tán megfogom;
Nem ártok én neked, nincs rá okom.
Több szerencsével imádkozz az éghez:
Legyen az ágyad szebb asszonnyal ékes.

LAFEU (félre) Ezek a fiúk jégcsapok: egyik sem érdemli meg. Bizonyára angol fattyak mind, francia sosem nemzett ilyeneket.

HELÉNA (egy másik Úrhoz) Te túl jó vagy, túl boldog, ifju is még,
Hogy a véremből utódod szülessék.

NEGYEDIK ÚR Szép lány, én nem így gondolom.

LAFEU (félre) Lámcsak, még egy szőlőfürt. Biztosra veszem, hogy apád borivó volt, de ha te nem vagy szamár, akkor én tizennégy éves kölyök vagyok. Ismerlek már.

HELÉNA (Bertramhoz) El nem vehetlek, ám neked adom
Önmagamat és hű szolgálatom,
Amíg élek. – Uram, ez az a férfi.

KIRÁLY Vedd el hát, Bertram, ő a feleséged.

BERTRAM A feleségem? Engedd meg, uram,
Hogy ilyen ügyben hagyatkozzam inkább
Saját szememre.

KIRÁLY           Bertram, nem tudod,
Mit tett értem?

BERTRAM           De tudom, jó uram,
Csak azt nem tudom, én mért vegyem el.

KIRÁLY A betegágyból talpra állitott.

BERTRAM S mert te fölkeltél, váltságul nekem kell
Odafeküdnöm? Ismerem a lányt.
Apám költségén nőtt fel. Egy szegény
Orvos leánya, az én feleségem?
A megvetésem érezné örökké.

KIRÁLY Csak rangjáért veted meg, melyet én
Meg is emelhetek. Ha egybeöntjük
Vérünket, színre, súlyra, hőre nincs
Semmi különbség, mégis furcsamód
Így megkülönböztet minket. Ha ő
Erényes, ám lenézed, mert szegény
Orvos leánya, az erényt veted meg
A csengő név kedvéért. Ezt ne tedd.
A hely, honnan jön, bármilyen szerény,
Méltósággal díszíti az erény.
Ha ez nincs, minden dölyfös cím hamis
Cafrang csak. A jó nagy név nélkül is
Jó, és a hitvány mindenképpen az:
Nem a rang számít, hanem az igaz
Jellem. A lány fiatal, szép, eszes,
Az ő becsűlete természetes.
Mi azzal henceg, hogy a becsület
Szülte, s anyjának ellentéte lett,
Torzképe annak; csak úgy nő veled
A becsület, ha tettekből ered,
Nem ősöktől. A szó duhaj cseléd:
Ékes hazugságot kiált feléd
Minden sírról, s gyakran hallgat, mikor
Sok tisztes csontnak sírja csak a por
És feledés. Mit mondjak ezután?
Ha, leányként kedvedre van a lány,
Vedd el. A többit hozzá én adom:
Erényéhez lesz rang is és vagyon.

BERTRAM Nem szeretem, s nem is töröm magam.

KIRÁLY Rosszul teszed. Ha kissé igyekeznél...

HELÉNA Nekem öröm, felség, hogy helyrejöttél,
Hagyjuk a többit.

KIRÁLY Becsűletem forog kockán, hatalmam
Meg kell mutatnom. Fogd meg a kezét,
Gőgös fiú, meg sem érdemled őt,
Ki pimasz megvetéseddel keríted
Szeretetem és érdemét; nem érted:
Hogy egyensúlyba hozzuk mérlegét,
Téged teszünk rá; azt sem fontolod meg,
Hogy ott nőhet csupán becsűleted,
Ahol nekünk tetszik. Fogd vissza dölyföd,
Légy szófogadó, mert javadra válik;
Ne higgy a gőg szavának, légy szerencséd
Kovácsa, engedelmes az iránt,
Amit hűséged s hatalmunk parancsol;
Másként kivetlek kegyemből, merülj el
Ifjonti botlásokban, mámorokban
Örökre, és az igazság nevében
Rád szabadul bosszúm és haragom
Irgalom nélkül. Szólj. Mit válaszolsz?

BERTRAM (letérdel) Kegyes felség, tetszésemet szemednek
Vetem alá. Ha arra gondolok,
Hogy parancsod teremti s szabja meg
A rangot, akkor azt, aki nemes
Gondolkodásomnak túl póri volt,
Királyi szavad úgy megnemesíti,
Akár a születés.

KIRÁLY           Fogd meg kezét,
És mondd, hogy a mátkád; én megigérem,
Kárpótollak azért, amennyivel
Rangban alább van.

BERTRAM (feláll)           Fogom a kezét.

KIRÁLY A jószerencse s a király kegye
Mosolyog e kötésre; még ma este
Kerítsünk sort tehát éppily sietve
Az esketésre is. A lakomával
Megvárjuk hiányzó barátainkat.
Szeresd e lányt, abból meglátom ám,
Igaz keresztény vagy-e, vagy pogány.

(Harsonák.) Mind el, Paroles és Lafeu kivételével; hátul állnak és az eljegyzést tárgyalják

LAFEU Hallod-e, monsieur? Szavam volna hozzád.

PAROLES Parancsolj, uram.

LAFEU Urad és gazdád jól tette, hogy meggondolta magát.

PAROLES Meggondolta magát? Az uram? A gazdám?

LAFEU Úgy van. Nem beszélek emberi nyelven?

PAROLES Nagyon goromba nyelven, nem lehet megérteni véres következmények nélkül. A gazdám?

LAFEU Roussillon gróf kísérője vagy?

PAROLES Bármelyik grófé, minden grófé, bárki emberé.

LAFEU A gróf minden emberéé.

PAROLES Öregember vagy már, uram. Legyen elég ez neked, öregember vagy már.

LAFEU Tudd meg, fickó, én férfiember vagyok; ezt a rangot te semmilyen öregen nem éred el.

PAROLES Amit túl könnyen merhetek, azt nem is merem.

LAFEU Két fogás közt azt hittem, elég eszes fickó vagy. Tűrhetően mesélted az utadat; ez még hagyján. De az a sok szalag és zászlócska rajtad mindegyre elvette a kedvem attól, hogy igazi nagy hajónak tartsalak. Most beléd botlottam, de ha újra szem elől veszítlek, nem fáj emiatt a fejem. Csak arra vagy jó, hogy okvetetlenkedj, nem érsz egy fityinget.

PAROLES Ha nem nézném, hogy olyan vén vagy...

LAFEU Ne nagyon merülj el a haragodban, különben annál hamarabb ki kell állnod próbára... és Isten irgalmazzon neked, amilyen gyáva kukac vagy! Ezzel, kis színes ablakom, ég veled. Nem szükséges kitárnom a szárnyaidat, átlátok rajtad. Add a kezed.

PAROLES Uram, mélységesen méltatlanul bánsz velem.

LAFEU Szívem szerint, és méltó is vagy rá.

PAROLES Uram, nem érdemeltem meg.

LAFEU De meg ám, minden kis morzsáját, és én egy szemernyivel sem rövidítelek meg.

PAROLES Okosabb leszek ezentúl.

LAFEU De minél előbb, mert én a fordítottját orrontom. Ha valamikor megkötöznek a vállszíjaddal és elpáholnak, megtudod, érdemes-e büszkélkedned a lakájságoddal. Hajlok arra, hogy fenntartsam veled az ismeretséget, vagy inkább, hogy tudjak rólad, és ha nem vagy ott, elmondhassam: "Én ismerem ezt az embert."

PAROLES Uram, te kibírhatatlanul kínozol.

LAFEU Bárcsak a pokol kínja volna, a te javadra az én kifogyhatatlan buzgalmam révén; mert elhagyott már a tettvágy, mint én téged, amilyen gyorsan csak engedi a vénség. El

PAROLES No jó, van egy fiad, az lemossa rólam ezt a gyalázatot. Alávaló, piszok, vén, alávaló uraság! De türelem. A méltóságot nem verik bilincsbe. Úgy éljek, hogy eldöngetem, mihelyt alkalmas helyen találkozom vele, ha mégoly úriember is. Nem irgalmazok jobban a vénségének, mint egy... Eldöngetem, csak újra találkozzam vele.

Jön Lafeu

LAFEU Fickó, az urad és gazdád megházasodott. Hírt hozok: új úrnőd van.

PAROLES Őszintén kérem uraságodat, tartson mértéket a gyalázkodásban. Ő az én jó uram; akit odafent szolgálok, az a gazdám.

LAFEU Kicsoda? Isten?

PAROLES Úgy van, uram.

LAFEU Az ördög a te gazdád. Minek szalagoztad úgy fel a karodat? Bugyogót csinálsz a zubbonyod ujjából? A többi szolga is ezt teszi? Az ülepedet kellene oda tenned, ahol az orrodat viseled. Becsületemre, ha két órával fiatalabb volnék, elverném rajtad a port. Szerintem közbotrány vagy, és úgy kellene, hogy mindenki jót húzzon rád. Azt hiszem, arra születtél, hogy a férfiak kipróbálják rajtad az erejüket.

PAROLES Ez goromba és méltatlan elbánás, uram.

LAFEU Eredj már. Itáliában ellazsnakoltak, mert egy gránátalmából kicsentél egy magot; csavargó vagy te, nem igazi utazó, arcátlanabbul viselkedsz nemesurakkal és tisztes személyekkel, mint amennyire születésed és a magad mértéke feljogosít. Nem vagy méltó a szóra sem, különben csirkefogónak neveznélek. Megyek. El

PAROLES Helyes, nagyon helyes, szóval így. Helyes, nagyon helyes, egyelőre ebben maradunk.

(Jön Bertram)

BERTRAM Örök gond lett a sorsom, tönkretettek.

PAROLES Mi a baj, szívem?

BERTRAM Bár papnak tettem ünnepélyes esküt,
Én nem hálok vele.

PAROLES Mi van, szívem?

BERTRAM Megházasítottak, Paroles. A toszkán
Csatákba inkább, mint vele az ágyba!

PAROLES Franciaország ól, nem érdemes rá,
Hogy férfi lépjen rá. Gyerünk csatába!

BERTRAM Anyám levelet küldött. Nem tudom még,
Mit ír.

PAROLES Majd megtudjuk. Csatába most, csatába!
Tokba rejtette az becsűletét,
Aki macáját babusgatja itthon,
Eltékozolva a férfi-velőt,
Mely arra való, hogy Mars csatamezején
Száguldjon és szökelljen. A csatába!
Istálló ez, mi benne rossz gebék.
Gyerünk a háborúba!

BERTRAM Így lesz. A lányt hazaküldöm, megírom
Anyámnak, hogy megszöktem, mert utálom,
S a királynak, mit nem mertem neki
Elmondani. Azzal, mit ad nekem,
Itáliába megyek, ott csatáznak
Nemes barátaim. A kürt riasszon,
Ne szomorú ház, istenverte asszony.

PAROLES Biztos vagy benne, hogy kitart szeszélyed?

BERTRAM Jöjj, menjünk a szobámba, s adj tanácsot.
A lányt elküldöm. Tettét majd megbánja:
Én háborúba megyek, ő magányba.

PAROLES Lám, szállnak a golyók is, nagy a zaj.
Korán megnősítettek, az a baj.
Menjünk hát, hagyd Helénádat magára:
Hogy a király rád sózta, ez az ára.

Mindketten el

4. szín

[Párizs. Szoba a királyi palotában]

Jön Heléna levelet olvasva és Lavatch, a bohóc

HELÉNA Anyám melegen üdvözöl – de jól van?

LAVATCH Nincs jól, de kitűnő egészségnek örvend. Jó kedvében van, de nincs jól. Hálistennek nagyon jól van, és semmire sincs szüksége. De nincs jól.

HELÉNA Ha nagyon jól van, mi az, amitől
Még sincs nagyon jól?

LAVATCH Igazán nagyon jól van, csak két dolog hibázik.

HELÉNA Mi az a két dolog?

LAVATCH Egy az, hogy még nincs a mennyben, ahová mielőbb küldje Isten. Kettő, hogy még a földön van, ahonnan mielőbb küldje el Isten.

Jön Paroles

PAROLES Áldjon meg Isten, szerencsés hölgy!

HELÉNA Remélem, uram, hogy jóakarattal
Nézed szerencsém.

PAROLES Imáim juttattak hozzá, és segítenek, hogy meg is őrizd. – No, te lator, hogy' van az én öreg úrnőm?

LAVATCH Ha tiéd volnának a ráncai és enyém a pénze, szeretném, hogy úgy legyen, ahogy mondod.

PAROLES Nem mondok én semmit.

LAVATCH No, akkor neked több eszed van, mert sok ember nyelve a gazdája romlásán munkálkodik. Semmit sem mondani, semmit sem csinálni, semmit sem tudni, és semmivel maradni, nagyjából ez teszi a rangodat, ami kevesebb a semminél.

PAROLES Menj a fenébe, lator vagy!

LAVATCH Úgy mondhattad volna, uram: "Lator szemében lator vagy", ami annyit jelent: "Az én szememben lator vagy." Így igaz, uram.

PAROLES Eredj már, csavaros eszű bolond vagy, kiismertelek.

LAVATCH Rám ismertél magadban, uram, vagy kioktattak a dologban?

PAROLES Magamban, lator.

LAVATCH Hasznos kutatás volt, uram, és sok bolondságra ismerhetsz magadban a világ mulatságára és a nevetés fokozására.

PAROLES (Helénához) Derék lator ez, és jó koszton él.
Madame, uram ma este útnak indul,
Egy roppant fontos ügy szólítja el.
Elismeri, hogy tartozik megadni,
Amit a szerelem jogán kivánsz,
De kénytelen jobb alkalomra hagyni;
Édességgel telik meg e halasztás,
S mind finomul a feltartott időben,
Hogy túlcsorduljon örömtől, gyönyörtől
Az eljövendő óra.

HELÉNA           Még mit óhajt?

PAROLES Hogy végy azonnal búcsut a királytól,
Mintha magad szándékoznál sietni,
S add is okát belátásod szerint,
Hogy hihető legyen.

HELÉNA           Még mit parancsol?

PAROLES Hogy miután ez megvolt, várd további
Rendelkezését.

HELÉNA           Ahogy ő akarja,
Úgy járok el mindenben.

PAROLES           Így jelentem.

HELÉNA Kérlek rá. (Paroles el egyik ajtón)
No, gyere.

Heléna és Lavatch el (a másik ajtón)

5. szín

[Párizs. Szoba a királyi palotában]

Jön Lafeu és Bertram

LAFEU Remélem, uraságod nem tartja katonának.

BERTRAM De bizony, uram, mégpedig olyannak, aki bebizonyította a bátorságát.

LAFEU Ezt a saját szájából hallottad.

BERTRAM És megbízható tanúktól.

LAFEU Akkor az én iránytűm hamis. Ezt a pacsirtát sármánynak néztem.

BERTRAM Biztosítlak, uram, hogy nagy tudású ember, és ugyanilyen bátor is.

LAFEU Akkor én vétettem a tudománya ellen, megbántottam a bátorságát is, és kellemetlen helyzetben vagyok, mert a szívemben nyoma sincs bűnbánatnak. Éppen jön. Kérlek, barátkoztass össze vele. Én majd tovább szövöm a barátságot.

Jön Paroles

PAROLES (Bertramhoz) Mindent elvégeztem, uram.

LAFEU (Bertramhoz) Kérlek, uram, ki a szabója?

PAROLES Uram!

LAFEU Ó, azt jól ismerem. Hát persze, "Uram"; "Uram" jó mesterember, nagyon jó szabó.

BERTRAM (félre Paroles-hoz) Elment a királyhoz?

PAROLES El.

BERTRAM Ma este indul?

PAROLES Ahogy parancsoltad.

BERTRAM Megírtam levelem, elzárva kincsem,
Megrendeltem a lovakat, s ma éjjel,
Mikor mátkám birtokba kéne vennem,
Bevégzem, mielőtt elkezdeném.

LAFEU (félre) Egy jó utazó még ér valamit az ebéd vége felé, de aki három harmadrészben hazudik és egy ismert igazságba ezer semmit csomagol, azt egyszer kell meghallgatni és háromszor elfenekelni. (Paroles-hoz) Isten óvjon, kapitány.

BERTRAM (Paroles-hoz) Valami haragféle van az úr és teközötted, monsieur?

PAROLES Nem tudom, mivel szolgáltam rá az úr neheztelésére.

LAFEU Csizmástul-sarkantyústul szöktél bele, mint aki tejes dézsába ugrik, de ki is szöksz belőle, nehogy megkérdjem, mit keresel ott.

BERTRAM Talán félreismerted, uram.

LAFEU Mindig is úgy lesz, még ha ima közben lepem is meg. Ég áldjon, uram, higgy nekem: ebben az üres dióban nincs semmi mag. Ennek a lelke: a ruhája. Ne bízz meg benne súlyos ügyben. Megleckéztettem már ilyeneket, ismerem a természetüket. – Ég áldjon, monsieur. Szebben beszéltem rólad, mint ahogy eszed vagy szándékod volna kiérdemelni, de jóval kell viszonoznunk a rosszat. El

PAROLES Semmirekellő úr ez, esküszöm.

BERTRAM Én nem úgy gondolom.

PAROLES Miért, tán nem ismered?

BERTRAM Jól ismerem, és a közvélemény
Sokra becsűli. Itt jön a kölöncöm.

Jön Heléna (kísérettel)

HELÉNA Amint meghagytad, jó uram, beszéltem
A királlyal, és engedélyt adott,
Hogy nyomban távozzam; de még beszélni
Kíván veled.

BERTRAM           Parancsát teljesítem.
Heléna, ne csodáld, hogy helyzetemhez
Ily kevéssé illik viselkedésem,
És azt, amivel férjként tartozom,
Nem teljesítem most. Nem számitottam
Erre a fordulatra, és egészen
Kába vagyok még. Ezért arra kérlek,
Siess haza, s bármint furcsálljad is,
Ne kérdezd tőlem, hogy mért kérlek erre;
Jobb oka van, mintsem külszínre vélnéd,
S kívánságomban több a kényszerűség,
Mint te, aki nem ismered, az első
Látásra hinnéd. Ezt add át anyámnak.
Átad egy levelet
Én két nap múlva látlak újra, addig
Saját eszedre bízlak.

HELÉNA           Engedelmes
Szolgálód vagyok mindenkor, uram.

BERTRAM Elég. Ne többet erről.

HELÉNA           És igyekszem
Pótolni azt, amit nem adhatott meg
Az én szerény csillagom, hogy felérjek
Nagy szerencsémhez.

BERTRAM           Jól van, hagyjuk ezt.
Sietek. Isten áldjon. Menj haza.

HELÉNA Bocsánat, jó uram.

BERTRAM           Nos, mit kivánsz még?

HELÉNA Nem érdemlek meg ily kincset, enyémnek
Nem is merem mondani, bárha az,
Félénk tolvajként lopnék mégis abból,
Mi jog szerint megillet.

BERTRAM           Mit akarsz?

HELÉNA Egy csekélységet – semmit igazában.
Nem is tudom, hogy' mondjam. Idegen
S ellenség nem ad csókot búcsuzáskor.

BERTRAM Kérlek, ne állj itt, pattanj lóra máris.

HELÉNA Úgy lesz, amint parancsolod, uram. –
Az embereim? – Monsieur, ég veled.

Heléna (kísérőivel egyik ajtón) el

BERTRAM Indulj haza; én nem megyek oda,
Amíg kardom van s dob pereg, soha. –
Gyerünk, szökjünk innét!

PAROLES           Bátran. Coraggio!

Mindketten el (a másik ajtón)

HARMADIK FELVONÁS

1. szín

[Firenze. Szoba a hercegi palotában]

Trombitaszó. Jön Firenze hercege és a két Dumaine egy csapat katonával

HERCEG Hallottátok hát pontról pontra most
Mély okait ennek a háborúnak,
Melynek heve már annyi vért csapolt,
De szomjas még.

ELSŐ DUMAINE           Fenséged oldalán
Szent harc, úgy tűnik; gaz és rémitő ügy
Az ellenség részéről.

HERCEG Csodálkozunk is, hogy ilyen gaz ügyben
A francia kuzin elzárkozott,
Hogy segítségét kértük.

MÁSODIK DUMAINE           Jó uram,
Az államügyekről úgy szólhatok csak,
Mint köznapi ember, ki gyönge ésszel
Kívülről alkot képet a magas
Tanácsról; így mondani sem merem,
Mit gondolok erről, mivel ködös
Elképzelésem minden alkalommal
Csődöt mondott.

HERCEG           Legyen, ahogy kivánja.

ELSŐ DUMAINE De békés életüktől megcsömörlött
Ifjaink nyilván jönnek seregestül
Gyógyulni.

HERCEG           Szívből örvendünk nekik,
És részük lesz minden kitüntetésben.
A helyetek megvan, de úgy vegyétek:
Ha kerül jobb is, nyomban a tiétek.
Holnap csatára!

Harsonák. Mind el

2. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Jön a Grófné levéllel és Lavatch

GRÓFNÉ Úgy történt minden, ahogy szerettem volna, éppen csak hogy a fiam nem jön Helénával.

LAVATCH Szavamra, az én ifjú uram fölöttébb mélabús ember.

GRÓFNÉ Ugyan miből látod ezt?

LAVATCH A csizmájára néz és énekel, a nyakfodrát igazgatja és énekel, kérdez valamit és énekel, a fogát piszkálja és énekel. Ismerek valakit, aki, mert rájött a mélabú, egy csinos udvarházat odaadott egy dalért.

GRÓFNÉ Lássuk, mit ír a fiú, és mikor készül hazajönni.

Felbontja a levelet és olvas

LAVATCH (félre) Nincs már ínyemre Isbel, mióta az udvarnál jártam. A mi ócska falusi virágszálaink és Isbeljeink semmik az ócska udvari virágszálakhoz és Isbelekhez képest. Az én Cupidómat agyoncsapták, és kezdek úgy szeretni, ahogy vénember szereti a pénzt: étvágy nélkül.

GRÓFNÉ Mi ez itt?

LAVATCH Hát csak az, ami ott áll. El

GRÓFNÉ (hangosan olvassa a levelet) "Küldök neked egy menyet. Meggyógyította a királyt, engem tönkretett. A házasságra ráálltam, de el nem háltam, és megesküdtem, hogy az a "nem" örökre szól. Meghallod majd, hogy kereket oldottam; tudj róla, mielőtt elér hozzád a híre. Elég nagy a világ, hogy megőrizzem a távolságot köztünk. Igaz hűséggel szerencsétlen fiad, Bertram."
Nem jó ez így, haszontalan kölyök:
Elvetni ilyen jó király kegyét,
Magadra vonni a neheztelését,
Mert lenézel egy lányt, ki többet ér,
Semhogy egy császár is lekicsinyelné.

Jön Lavatch

LAVATCH Madame, odakint rossz hírek várnak két katona és a fiatal úrnőm között.

GRÓFNÉ Mi a baj?

LAVATCH Egy kis vigasz is van a híreikben, egy kis vigasz is van. A fiadat nem ölik meg olyan hamar, mint gondoltam.

GRÓFNÉ Miért ölnék meg?

LAVATCH Ezt mondom én is, madame – mivel úgy hallom, elillant. Az a veszélyes, ha marad az ember: erre fáznak rá a férfiak, ámbár a gyerekek így lesznek. De jönnek is, ők majd többet mondanak. Én csak annyit hallottam, hogy a fiad elillant. El

Jön Heléna levéllel és a két Dumaine

MÁSODIK DUMAINE (a Grófnéhoz) Isten óvjon meg, jó madame.

HELÉNA Madame, az uram elment, el örökre.

ELSŐ DUMAINE Ne mondd ezt.

GRÓFNÉ (Helénához) Légy türelemmel. – Engem, uraim,
Már annyi öröm s bánat környezett,
Hogy ha feltűnik bármelyikük arca,
Nem szédülök meg. Hol van a fiam?

ELSŐ DUMAINE Firenze hercegének seregénél.
Ott találkoztunk, mert onnan jövünk,
S ha valamit az udvarnál leadtunk.
Vissza is térünk.

HELÉNA Nézd, itt a levele: a passzusom.
Hangosan olvas
"Ha megszerzed az ujjamon hordott gyűrűt, amelyet sohasem húzok le, és mutatsz egy testedben fogant gyermeket, akinek én vagyok az apja, akkor férjednek nevezhetsz; de ez az "akkor" szerintem "soha".
Iszonyatos itélet.

GRÓFNÉ Ti hoztátok a levelet?

ELSŐ DUMAINE           Igen,
De sajnáljuk, hogy fáradtunk vele.

GRÓFNÉ Kérlek, grófné, legyél kissé vidámabb.
Ha kisajátítsz minden bánatot,
Megfosztasz jogos részemtől. Fiam volt,
De kimosom a véremből nevét,
Te vagy a gyermekem. – Flórencbe ment?

ELSŐ DUMAINE Oda, madame.

GRÓFNÉ           Beállt a hadseregbe?

ELSŐ DUMAINE Ez volt nemes szándéka, s azt hiszem,
A herceg ott el is halmozza ranggal,
Kitüntetéssel.

GRÓFNÉ           Ti még visszamentek?

MÁSODIK DUMAINE Igen, madame, szárnyon visz a sietség.

HELÉNA "Míg nőm vagy, semmim sincs francia földön."
Ez fájó.

GRÓFNÉ Abban olvastad ezt is?

HELÉNA Igen, madame.

MÁSODIK DUMAINE Kezének merészsége csak,
Szíve nem értett egyet ezzel.

GRÓFNÉ Nincs semmije, míg felesége van?
Nincs semmi itt, ami túl jó neki,
Csak ez a lány, s oly urat érdemel,
Kit húsz ily bugris szolgálhatna, s az
Úrnőnek tisztelné. Ki volt vele?

MÁSODIK DUMAINE Csupán egy szolga és egy úriember,
Kit ismertem valamikor.

GRÓFNÉ Paroles volt?

MÁSODIK DUMAINE Igen, asszonyom, ő.

GRÓFNÉ Romlott alak, merő alávalóság.
Megrontja befolyásával fiam
Nemes természetét.

MÁSODIK DUMAINE           Az már igaz,
Ilyesmiben buzgólkodik a fickó,
S hasznára van.

GRÓFNÉ           Isten hozott, urak.
Ha látjátok, mondjátok meg fiamnak:
Kard nem nyeri el a becsűletet,
Mit elveszít. A többit majd levélben
Vigyétek el.

ELSŐ DUMAINE Szolgálatodra állunk,
Madame, ebben s minden fontos dologban.

GRÓFNÉ De még előbb váltsunk néhány szives szót.
Nem jösztök beljebb?

Heléna kivételével mind el

HELÉNA "Míg nőm vagy, semmim sincs francia földön."
Nincs semmije, míg felesége van.
Nem lesz francia földön nőd, Roussillon,
S lesz újra mindened. Szegény uram,
Szülőhazádból én hajszoltalak ki,
És én teszem ki gyönge tagjaid
A kíméletlen háborúnak? Én
Űzlek el a víg udvartól, hol annyi
Szép szem tüzelt rád, hogy füstös muskéták
Célozzanak meg most? Ólomfutárok,
Tűzparipátokon tévesszetek célt!
A leget döfjétek, mely fisztulásan
Dalol, de uramhoz ne érjetek!
Ha bárki rálő, én műveltem azt.
Akárki süsse fegyverét szivére,
Galád módon én indítottam erre,
Nem én ölöm meg, mégis én vagyok
Az oka, hogyha meghal. Bár találnék
Inkább kínzó éhségtől bömbölő,
Dühös oroszlánt. Bár szakadna rám
A természet minden nyomorusága
Egyszerre! Jöjj haza, Roussillon, onnan,
Hol a becsűlet csupán sebhelyet nyer,
S gyakran mindent veszít. Én elmegyek:
Az tart téged távol, hogy itt vagyok.
Maradjak itt? Nem, semmiképpen, Éden
Szellője legyezgesse bár a házat,
És angyalok szolgáljanak. Megyek,
Hadd vigasztalja füledet szökésem
Panaszos híre. Napfény, hunyj ki már;
Bús tolvajt, nyeljen el az éjhomály. El

3. szín

[Firenze. A hercegi palota előtt]

Trombitaszó. Jön Firenze hercege, Bertram, dobos és trombitások, katonák és Paroles

HERCEG (Bertramhoz) Te vagy lovasságunk parancsnoka,
S mi szeretettel, reménykedve bízunk
Ígéretes szerencsédben.

BERTRAM           Uram,
Túlságosan nagy erőpróba ez,
De igyekszünk jó ügyed érdekében
Teljes sikerre vinni.

HERCEG           Menj tehát,
És sisakodra kösse Fortuna
Jelét, mint kedvesed.

BERTRAM           A mai nap
Beállok én is csapatodba, Mars.
Legyek olyan, ahogy a férfit képzelem:
Szerelmem a dobod, nem kell más szerelem.

Mind el

4. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Jön a Grófné és udvarmestere, Reynaldo, levéllel

GRÓFNÉ Jaj, mért is vetted el a levelet?
Nem gondoltad, hogy effélére készül,
Ha levelet küld? Olvasd csak el újra.

REYNALDO (olvassa a levelet)
"A Szent Jakab zarándoka vagyok.
Szívem kínjával, mit szerelme rámért,
Mezítláb járom a rideg fagyot:
Szent fogadalmam váltson meg hibámért.
Írj, írj, hogy drága fiad, jó uram,
A véres háborúból visszatérjen:
Éljen békében; én, boldogtalan,
Imámba foglalom a messzeségben.
Bocsássa meg a rosszat, ami érte:
Ádáz Junóként én üldöztem el
Vidám barátoktól csatába, vérbe,
Mely minden lépten vészt, halált lehel.
De túl jó a halálnak és nekem:
Nem tartom fogva hát, elengedem."

GRÓFNÉ Mily fullánk van minden szelíd szavában!
Reynaldo, nagy hiba, hogy hagytad őt
Elmenni. Ha beszélhetek vele,
Szándékától eltérítettem volna;
Elémbe vágott.

REYNALDO           Bocsáss meg, madame.
Ha levelét átadtam volna éjjel,
Még utolérjük – ám hiába mennénk
Utána, írja.

GRÓFNÉ           Lesz még angyala
Ily méltatlan férjnek? Elvész, ha ő
Imájával, melyet az ég örömmel
Hallgat, nem menti meg az égi bíró
Haragjától. Írj, Reynaldo, e férjnek,
Aki érdemtelen jó asszonyára.
Igaz értéke, mit oly könnyünek mért,
Az adjon súlyt szavadnak; bánatom,
Bár ő nem érzi, fesd erős szavakkal.
A leggyorsabb futárra bízd a dolgot.
Ha majd meghallja, hogy Heléna elment,
Hazajön, és remélem, hogy a lányt,
Mihelyt megtudja, visszahozza tiszta
Szerelme. Kettejük közül melyik
Drágább nekem, ésszel nem is tudom
Eldönteni. Keríts egy jó futárt.
Öregség gyengít már, szívem nehéz;
A bánat szólni készt, de könnybe vész.

Mindketten el

5. szín

[Firenze falain kívül]

Harci trombiták távolról. Jön egy idős Özvegy, a lánya, Diana, és Marianna, más firenzei polgárokkal

ÖZVEGY Gyertek már: ha közelebb érnek a városhoz, elpasszoljuk a látványt.

DIANA Azt mondják, a francia gróf derekas szolgálatot tett.

ÖZVEGY Úgy beszélik, hogy elcsípte a fő-fő vezért, és saját kezűleg megölte a herceg öccsét. (Trombitaszó) Kár a fáradságért, más irányba mentek. Ha! Még hallani a trombitájukat.

MARIANNA No, menjünk vissza, és érjük be azzal, hogy majd elmesélik. – Diana, te óvakodj attól a francia gróftól. Egy lány tisztessége a jó híre, és semmilyen ajándék nem ér fel a tisztességgel.

ÖZVEGY (Dianához) Elmondtam a szomszédasszonynak, hogy megkörnyékezett egy úriember, a gróf bajtársa.

MARIANNA Ismerem azt az akasztófáravalót. Paroles a neve. Ez a hitvány tiszt sugalmaz a fiatal grófnak ilyen kalandokat. Őrizkedj tőlük, Diana: az ígéreteik, csábítgatásuk, esküik, zálogaik, a kéjvágynak ezek az eszközei csupa szemfényvesztés. Sok szüzet megejtettek, és az a baj, hogy a szüzesség romlásának annyi rémes esete nem tartja vissza a többieket, megragadnak a csalogató lépvesszőn. Remélem, nem szükséges tovább intenem téged, és a saját jóérzésed megőriz a helyeden, még ha nincs is más veszély, csak az, hogy az erényed odavész.

DIANA Engem nem kell féltened.

Jön Heléna zarándoköltözetben

ÖZVEGY Remélem is. Nézd, egy zarándok jön. Biztosan nálam keres szállást; ide küldözgetik egymást. Megkérdezem.
Isten hozott, zarándok. Mi a célod?

HELÉNA Nagy Szent Jakab.
Hol a zarándokok szállása, mondd.

ÖZVEGY A Szent Ferencben, épp a kapu mellett.

HELÉNA Erre kell menni?

ÖZVEGY           Igen, éppen erre.
Induló hallatszik messziről
Ha, erre tartanak. Derék zarándok,
Ha megvárod, míg a csapat továbbmegy,
Oda kísérlek, hol szállást veszel,
Mert úgy ismerem a tulajdonost,
Mint önmagam.

HELÉNA Magad volnál az?

ÖZVEGY Engedelmeddel, én, zarándok.

HELÉNA Köszönöm, várok hát kedved szerint.

ÖZVEGY Nem Franciaországból jössz?

HELÉNA           De onnan.

ÖZVEGY Megláthatod egy honfitársadat,
Ki jó szolgálatot tett.

HELÉNA           A neve?

DIANA Roussillon gróf. Ismersz egy ilyen embert?

HELÉNA Csak hírből, sok jót hallottam felőle;
Arcát nem ismerem.

DIANA           Kitett magáért.
Francia földről szökött el, mesélik,
Mivel a király ott megnősitette
Tetszése ellen. Mit gondolsz, igaz?

HELÉNA Így van valóban. Ismerem a nőt.

DIANA Van itt egy úr a gróf szolgálatában,
Az csúful beszél róla.

HELÉNA           A neve?

DIANA Monsieur Paroles.

HELÉNA           Igaza van neki:
A gróf olyan vitéz, nagyszerü ember,
Hogy nem lehet a nővel egy napon
Említni. Annak nincs más érdeme,
Csak makulátlan tisztessége; ezt
Sosem vitatta senki.

DIANA           Jaj, szegény nő!
Egy megvető férj asszonyának lenni,
Keserü sors!

ÖZVEGY Bárhol legyen szegény, tudom, a szíve
Nehéz nagyon. A lányom, ha akarná,
Megcsúfolhatná cudarul.

HELÉN           Hogy érted?
Szerelmes tán a gróf, s törvénytelen
Viszonyra csábítgatja?

ÖZVEGY           Eltaláltad;
Felkínál mindent, amivel ilyenkor
Megronthatják egy lány becsűletét.
De ő fel van vértezve és kivédi
Tisztességgel.

HELÉNA           Az istenek segítsék.

(Dobossal és zászlókkal jön Bertram, Paroles és az egész hadsereg)

ÖZVEGY Lám, jönnek éppen.
Antonio ez, a herceg fia,
Az Escalus.

HELÉNA           S a francia?

DIANA                     Az ott,
A tollas kalpaggal. Csinos legény.
Bárcsak szeretné mégis azt az asszonyt!
Ha igaz ember volna, többet érne.
De nem jó képü úr?

HELÉNA Tetszik nekem.

DIANA Kár, hogy nem igaz ember.
Az a gazfickó a rossz szelleme.
Ha felesége volnék, ezt a latrot
Megmérgezném.

HELÉNA           Melyik az?

DIANA                     A piperkőc
A pántlikákkal. Mért oly bánatos?

HELÉNA Sebet kapott talán az ütközetben.

PAROLES (félre) Elveszteni a dobot? Ej!

MARIANNA Nagyon rágódik valamin.
Nézd, észrevett minket.

ÖZVEGY (Paroles-hoz)           Kösd fel magad!

MARIANNA (Paroles-hoz) A szépelgéseddel, aljas kerítő.

Bertram, Paroles és a hadsereg el

ÖZVEGY Elmentek. Jöjj, zarándok, elvezetlek
A szállásodra. Összegyűlt a háznál
Négy-öt vezeklő már, mind Szent Jakabhoz
Igyekszik.

HELÉNA           Tiszta szívből köszönöm.
Tisztes asszonyság, vacsorázz velem ma
E kedves lánnyal; a költséget állom
Hálámmal együtt. És szolgálatodra
Pár megszívlelni való jó tanácsot
Adok e szűznek.

ÖZVEGY és MARIANNA Örömmel fogadjuk.

Mind el

6. szín

[Tábor Firenze előtt]

Jön Bertram és a két Dumaine kapitány

MÁSODIK DUMAINE (Bertramhoz) Jó uram, hagyd rá. Hadd csinálja végig.

ELSŐ DUMAINE (Bertramhoz) Ha uraságod nem találja hitvány szájhősnek, vond meg tőlem a becsülésedet.

MÁSODIK DUMAINE (Bertramhoz) Szavamra, uram, egy felfújt hólyag.

BERTRAM Gondoljátok, hogy ennyire csalódhattam benne?

MÁSODIK DUMAINE Hidd el, uram, őszintén mondom, minden rosszindulat nélkül, mintha egy rokonomról volna szó: közismerten gyáva, határtalanul, végtelenül hazug, örökös szószegő, nincs egyetlen jó tulajdonsága, amely kivívhatná uraságod tetszését.

ELSŐ DUMAINE (Bertramhoz) Jó volna megismerned, mert túlságosan megbízol a nem létező virtusában, valamilyen nagy és fontos ügyben, komoly veszélyben cserben hagyhat.

BERTRAM Ha tudnám, hogyan tegyem próbára!

ELSŐ DUMAINE A legjobb volna, hogy hozza vissza dobját; amint hallod, nagyon magabiztosan vállalja.

MÁSODIK DUMAINE (Bertramhoz) Én egy firenzei csapattal lecsapok rá. Olyanokat viszek, akiket biztosan nem tud megkülönböztetni az ellenségtől. Megkötözzük és bekötjük a szemét; mikor a sátrainkba hozzuk, nem is képzelheti, hogy nem az ellenség táborába vitték. Uraságod is legyen jelen a kihallgatásán: ha az élete fejében, a legaljasabb félelem szorításában nem hajlandó elárulni téged és megadni rólad minden információt, a lelki üdvösségére esküdözve, akkor ne is adj többé a véleményemre.

ELSŐ DUMAINE (Bertramhoz) Hozza csak vissza a dobját, hogy jót nevessünk. Azt mondja, megvan hozzá a terve. Ha uraságod a mélyére lát majd a vállalkozásának, hogy mivé olvad ez a rakás hamis érc, és nem úgy bánsz vele, mint egy Paprika Jancsival, akkor a rokonszenveden nem lehet segíteni. Éppen jön.

Jön Paroles

MÁSODIK DUMAINE (félre) Hogy jót nevessünk, (fennhangon) ne gátold meg dicsőséges tervében: hozza csak vissza a dobját.

BERTRAM (Paroles-hoz) Mi van, monsieur? Az a dob csudára lelohasztotta a kedvedet.

ELSŐ DUMAINE Hagyd a fenébe! Csak egy dob.

PAROLES Csak egy dob? Csak egy dob? Egy elvesztett dob! Nagyszerű hadvezetés: rohamozni a lovassággal a szárnyakon, és lerohanni a saját katonáinkat!

ELSŐ DUMAINE Nem lehet a hadvezetést hibáztatni ezért. Olyan harctéri baleset volt ez, amelynek maga Caesar sem tudta volna elejét venni, ha ő parancsnokol ott.

BERTRAM Nem nagyon búsulhatunk, végül jól sült el minden. Némiképpen szégyenünk, hogy elvesztettük a dobot, de hát azt nem lehet visszaszerezni.

PAROLES Vissza lehetett volna szerezni.

BERTRAM Vissza lehetett volna, de már nem lehet.

PAROLES Vissza lehet szerezni. Csak hát a haditettet ritkán tulajdonítják annak, aki jól és pontosan végrehajtja, különben én visszaszerezném azt a dobot, vagy akármelyiket, avagy hic jacet.

BERTRAM No jó, ha ínyedre van a dolog, csak rajta, monsieur. Ha azt hiszed, hogy a hadi tudományod visszahozhatja a becsületünknek ezt a zálogát az eredeti helyére, akkor szívvel-lélekkel vágj neki a vállalkozásnak. Én jeles haditettnek értékelem ezt a kísérletet. Ha ügyesen hajtod végre, a herceg is szóvá teszi majd, és amint nagylelkűségéhez illik, megjutalmaz érdemed legapróbb részletéig menően.

PAROLES Vitézi kezemre, vállalom.

BERTRAM De aztán ne álomszuszék módjára.

PAROLES Még ma este belevágok, papírra vetem a lehetőségeket, megerősödöm az elhatározásomban, felkészülök a halálra is, és éjfélig többet is hallotok felőlem.

BERTRAM Jelenthetem őfenségének, hogy elmentél a dob után?

PAROLES Nem tudom, milyen sikerrel járok, uram, de fogadom, hogy megkísérlem.

BERTRAM Tudom, hogy bátor ember vagy, és kezeskedem, hogy mindent megteszel, amit egy katona megtehet. Isten áldjon.

PAROLES Nem szeretem a szót szaporítani. El

MÁSODIK DUMAINE Nem szereti jobban, mint hal a vizet. (Bertramhoz) Nem fura fickó ez, uram, hogy ilyen magabiztosan vállal valamit, amiről tudja, hogy nem lehet véghezvinni? Arra kárhoztatja magát, hogy megtegye, holott inkább elkárhozna, mintsem megtegye.

ELSŐ DUMAINE (Bertramhoz) Uram, te nem ismered úgy, mint mi. Annyi biztos, hogy belopja magát az ember kegyeibe, és egy hétig elkerüli, hogy lépten-nyomon leleplezzék, de ha egyszer kiismerted, utána keresztüllátsz rajta.

BERTRAM Tehát azt hiszitek, hogy semmi sem lesz abból, aminek ilyen nagy feneket kerít?

MÁSODIK DUMAINE Az égvilágon semmi: majd visszajön valami kitalált históriával, és a nyakadba varr két-három hihető hazugságot. De mi már kis híján sarokba szorítottuk. Ma éjjel meglátod a bukását, mert igazán érdemtelen uraságod becsülésére.

ELSŐ DUMAINE (Bertramhoz) Eljátszunk a rókával, mielőtt lepuffantanók. Az öreg Lafeu úr szimatolta ki legelőbb. Mikor a maszkja lehullott, nyavalyás kóficot találsz alatta; meglátod még ma éjjel.

MÁSODIK DUMAINE Megnézem a lépvesszőmet. Ott ragad.

BERTRAM Szeretném, hogy öcséd jöjjön velem.

(MÁSODIK) DUMAINE Ahogy kívánod, uram. Én megyek. El

BERTRAM Elviszlek most oda, hogy megmutassam
Neked a lányt.

(ELSŐ) DUMAINE Azt mondtad, tisztességes.

BERTRAM Ez a baja. Egyszer szóltam vele,
De fagyos volt nagyon. Küldtem neki
A pojácával, kire most vadászunk,
Levelet s zálogot, de visszaküldte.
Ennyi történt csak eddig. Szép teremtés.
Eljössz megnézni?

(ELSŐ) DUMAINE           Boldogan, uram.

Mindketten el

7. szín

[Firenze. Szoba az Özvegy házában]

Jön Heléna és az Özvegy

HELÉNA Ha kételkedsz abban, hogy az vagyok,
Nem is tudom, miképpen bizonyítsam,
Ha csak nem rontok saját dolgomon.

ÖZVEGY Lecsúsztunk bár, jó családból születtem,
Ilyesmihez nem volt soha közöm,
És most sem akarom jó híremet
Bepiszkitani.

HELÉNA           Ezt nem is kivánom.
Hidd el, a gróf a férjem, és amit
Titoktartás terhe alatt neked
Elmondtam, szóról szóra mind igaz;
Nem hibázhatsz, ha megadod a kért
Segítséget.

ÖZVEGY           Hinnem kell a szavadban,
Mert amit nálad láttam, azt mutatja,
Gazdag vagy.

HELÉNA           Fogd ezt: egy zacskó arany:
Megvásárlom a segítségedet,
Mert nem kívánom ingyen, adok is még,
Ha jól üt ki a terv. A gróf leányod
Báját ledér ostromzárral keríti,
Hogy bevegye. Ő adja meg magát,
Kioktatjuk majd, mi legyen a módja.
Akármit kér, a buja férfivér
Mindent megad. A gróf ujján a gyűrű
Már négy-öt nemzedéke száll fiúról
Fiúra, amióta a legelső
Apa viselte. Nagyon sokra tartja
E gyűrűt, mégis, esztelen hevében,
Hogy kedvét töltse, nem túl drága ez sem,
Ha később bánja is.

ÖZVEGY Már látom is, terved hová lyukad ki.

HELÉNA Jogszerű, látod. Annyi csak: a lányod,
Mikor megadja látszólag magát,
Gyűrűjét kéri a légyott fejében,
S a helyét ott átengedi nekem,
Ő szűz marad. Ezért férjhez segítem,
Én háromezer koronát adok még
Az eddigin felül.

ÖZVEGY           No jó, legyen.
Tanítsd ki lányomat, hogy jól csinálja,
S hely és időpont vágjon a jogos
Csalással egybe. A gróf minden este
Zenészekkel jön és szégyentelen
Dalokat énekelnek. Mindhiába
Szidjuk, nem mozdul innen, mintha ettől
Függne az élete.

HELÉNA           Tehát ma éjjel
Kis cselszövésünket eljátszva, végül
A hamis szándék jogos tettre szépül,
Jogos szándékból hamis tett fakad,
A bűnös tetthez bűn mégsem tapad.
Lássunk hát hozzá.

Mindketten el

NEGYEDIK FELVONÁS

1. szín

[A firenzei tábor közelében]

Jön (Második) Dumaine öt-hat más katonával leselkedve

(MÁSODIK) DUMAINE Nem jöhet másutt, csak itt, a sövény mellett. Mikor lecsaptok rá, beszéljetek valamilyen rémes nyelven. Nem baj, ha nem is értitek, mert azt a látszatot kell keltenünk, hogy úgysem értjük őt, egyikünk kivételével, akit megteszünk tolmácsnak.

TOLMÁCS Kapitány úr, hadd legyek én a tolmács.

(MÁSODIK) DUMAINE Nem ismer téged? Nem ismer rá a hangodra?

TOLMÁCS Nem, uram, holtbiztos.

(MÁSODIK) DUMAINE De miféle zagyva nyelven szólsz hozzánk?

TOLMÁCS Ahogy ti beszéltek velem.

(MÁSODIK) DUMAINE Azt kell hinnie, hogy holmi idegen csürhe vagyunk az ellenség táborából. Ő konyít valamit a szomszédos nyelvekhez, ezért legjobb, ha mindegyikünk a maga módján halandzsázik. Nem kell érteni, mit mondunk egymásnak, csak úgy lássék, elég, ha pontosan tudjuk, mi a célunk; madárnyelv vagy bármilyen hadari locsogás megfelel. Ám neked mint tolmácsnak nagyon furfangosnak kell lenned. De csitt! Jön már, hogy két órát aludjék egy búvóhelyen, aztán visszamenjen és esküdözve összehordjon mindenféle hazugságot.

Elrejtőznek. Jön Paroles. (Óraütés)

PAROLES Tíz óra. Három óra múlva jó lesz hazamennem. Mit mondjak, mit csináltam? Ki kell találnom valami elfogadhatót. Kezdenek utánam szaglászni, és mostanában gyakran kopog ajtómon a baj. A nyelvem nagy vitéz, de a szívem retteg Marstól és a martalócaitól, és nem meri vállalni, amit a nyelvem összefecseg.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Ez az első igazság, amiben a nyelved valaha is vétkes volt.

PAROLES Mi az ördög piszkált fel, hogy magamra vegyem ennek a dobnak a visszaszerzését, holott tudom, hogy lehetetlen, és azt is, hogy semmi kedvem hozzá? Meg kell sebeznem magamat, hogy azt mondhassam, hősi harcban szereztem. De könnyű seb nem sokat ér. Azt mondhatják: "Ilyen olcsón megúsztad?" Nagy sebeket mégsem merek vágni magamon. Mi a megoldás? Nyelvem, téged egy vajaskofa szájába kell tennem, és Bajazid némájától vennem másikat, ha ilyen veszélyekbe döntesz.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Lehetséges, hogy tudja magáról, miféle, mégis az, ami?

PAROLES Bárcsak elég volna megvagdosni a ruhámat, vagy eltörni a spanyol kardomat.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Ezzel nem érhetjük be.

PAROLES Megnyirbálni a szakállamat, és azt mondani, hadicsel volt.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Nem válik be.

PAROLES Vagy elhányni a ruhámat, és azt mondani, levetkőztettek.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Aligha lesz jó.

PAROLES Ha megesküdnék, hogy kiugrottam a fellegvár ablakán?

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Milyen magas lehet?

PAROLES Harminc öl.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Háromszori nagy esküre is aligha hinnék el.

PAROLES Bárcsak a kezembe kerülne az ellenségnek egy dobja. Megesküdnék, hogy én zsákmányoltam.

(MÁSODIK) DUMAINE (félre) Mindjárt hallasz is egyet.

PAROLES Az ellenség dobja...

Kintről riadó. (A lesben állók előrohannak)

(MÁSODIK) DUMAINE Throca movousus, cargo, cargo, cargo.

KATONÁK (összevissza) Cargo, cargo, cargo, villianda par corbo, cargo.

(Megragadják és bekötik a szemét)

PAROLES Jaj, fizetek, csak ne a szememet!

TOLMÁCS Boskos thromuldo boskos.

PAROLES A moszkvai ezred vagytok, tudom,
S mert nem értek e nyelven, meghalok.
Ha van német, dán, holland, francia,
Vagy olasz köztetek, elárulom,
Hogyan lehet Firenzét tönkretenni.

TOLMÁCS Boskos vauvado. –
Értelek, és beszélem nyelvedet. –
Kerelybonto. – Uram,
Tizenhét tőrt szegeznek a szivednek,
Szállj most magadba.

PAROLES           Jaj!

TOLMÁCS                     Mondd el imádat! –
Manka ravania dulce?

(MÁSODIK) DUMAINE Oscorbidulchos volicorvo.

TOLMÁCS A vezérem megkímél egyelőre,
S így, bekötött szemmel kihallgatásra
Viszünk. Tán mondsz valami fontosat,
Ami megmenthet.

PAROLES           Jaj, ne öljetek meg,
Kiadom minden titkát táborunknak,
Létszámát, terveit, oly pontosan,
Hogy elámultok.

TOLMÁCS           No, de igazat mondsz?

PAROLES Gebedjek meg, ha nem.

TOLMÁCS           Acordo linta. –
Gyerünk, időt nyertél.

Mind el (Második) Dumaine és egy katona kivételével

Kintről rövid riadó

(MÁSODIK) DUMAINE Szólj Roussillon grófnak s bátyámnak is:
Elkaptuk a madárkát, s eltakarva
Tartjuk, míg jönnek.

KATONA           Megyek, kapitány úr.

(MÁSODIK) DUMAINE Kiad minket egészen önmagunknak.
Mondd ezt is el.

KATONA           Igen, uram.

(MÁSODIK) DUMAINE Addig sötétben őrzöm zár alatt.

Más-más irányban el

2. szín

[Firenze. Szoba az özvegy házában]

Jön Bertram és a Diana nevű hajadon

BERTRAM Azt hallottam, a neved Fontibel.

DIANA Diana, uram.

BERTRAM           Istennő neve,
S megérdemled. De, szépséges teremtés,
Ily bájos lény mit sem tud szerelemről?
Ha lelkedben nem ég friss, ifju tűz,
Csupán szobor vagy, nem igazi lány.
Ha már meghaltál, akkor légy ilyen,
Amilyen most vagy, fagyos és rideg,
Most olyannak kell lenned, mint anyád volt,
Amikor megfogant édes magad.

DIANA Ő tisztességes volt.

BERTRAM Lehetsz te is.

DIANA           Nem.
Kötelessége volt; a feleséged
Iránt neked is az.

BERTRAM           Elég legyen!
Kérlek, ne unszolj fogadalmam ellen.
Rám kényszergették, ám téged szeretlek
Édes kényszer alatt, és mindörökké
Szolgállak.

DIANA           Persze, szolgáltok nekünk,
Míg szolgálunk, de elveszítve rózsánk,
Magunkat szúrjuk csupasz tövisünkkel,
S kicsúfoltok.

BERTRAM           Megesküdtem neked!

DIANA Nem a sok esküben van az igazság:
Őszinte, egyszerű fogadalomban.
Hiába esküdsz arra, ami nem szent,
A fennvaló nevével; mondd, ha most
Megesküdnék az égre, hogy szivemből
Szeretlek, hihetnéd-e ezt az esküt,
Ha vétkesen szeretlek? Mit sem ér,
Ha arra esküszöm, akit imádok,
Hogy ellene teszek. Ezért az esküd
Csupán üres szó, semmi hitele,
Így vélem én.

BERTRAM           Másítsd meg hát. Ne légy
Szentül kegyetlen. Szent a szerelem,
S becsűletem nem ismeri a fortélyt,
Melyet felrósz nekem. Ne vonakodj,
Engedj már végre beteg vágyaimnak,
S meggyógyítsz. Ha enyém vagy, drága lélek,
Szerelmem a tiéd, amíg csak élek.

DIANA Csecsebecséktől várják férfiak
Behódolásunk. Add nekem e gyűrűt.

BERTRAM Kölcsönadom, drágám, de neked adni
Nincsen jogom.

DIANA           Nem adod hát, uram?

BERTRAM Becsületkérdés családunkban ez:
Az ősök hosszu sora hagyta rám,
S nincs a világon nagyobb szégyen annál,
Ha elvesztem.

DIANA           Ily gyűrű tisztességem.
Szüzességem családunk ékszere,
Az ősök hosszu sora hagyta rám,
S nincs a világon nagyobb szégyen annál,
Ha elvesztem. Ekképp saját eszed
Állítja harcba a Becsűletet
Hiú ostromod ellen.

BERTRAM           Itt a gyűrűm.
Becsűletem, családom, életem,
Minden tiéd, te parancsolsz fölöttem.

DIANA Kopogj éjfélkor szobám ablakán.
Úgy rendezem, ne hallja meg anyám,
De kikötöm, és meg kell most fogadnod:
Ha már bevetted szűzi ágyamat,
Csak egy órát maradsz, hozzám se szólsz.
Erős ok késztet, megtudod te is,
Ha visszakerül majd hozzád e gyűrű.
Más gyűrűt húzok az ujjadra éjjel
Helyette; ez idők múltán a régi
Napokat egyszer újra felidézi.
Agyő. Te asszonyt nyertél általam;
Az én reményem ezzel odavan...

BERTRAM A földi mennyet nyertem el tebenned.

DIANA Áldhatsz is, amíg élsz, engem s a mennyet.
Talán ez lesz a vége. Bertram el
Anyám megmondta, mintha belelátna,
Hogy' udvarol körül: a férfi ebben
Egyforma mind. Megesküdött, hogy elvesz,
Ha felesége meghal; csak a sírban
Fekszem le neki. Vegyen el akárkit,
Maradjak csak szűz, engem el nem ámit.
Én azt hiszem, nem vétkes a cselünk:
Kijátsszuk azt, aki cselez velünk. El

3. szín

[A firenzei tábor]

Jön a két Dumaine kapitány és két-három katona

ELSŐ DUMAINE Nem adtad át az anyja levelét?

MÁSODIK DUMAINE Egy órával ezelőtt átadtam. Valami van benne, ami rontja a kedvét, mert amíg olvasta, jóformán más emberré változott.

ELSŐ DUMAINE Nagyon megérdemelte, hogy leszidják, amiért eltaszított ilyen jó feleséget és kedves nőt.

MÁSODIK DUMAINE Magára vonta a király örökös neheztelését is, pedig az már felhangolta jóságát, hogy boldogságot daloljon neki. Mondok valamit, de mélyen magadba kell temetned.

ELSŐ DUMAINE Mihelyt kimondtad, máris halott és én vagyok a sírja.

MÁSODIK DUMAINE Elcsábított itt Firenzében egy szeplőtlen hírű fiatal nőt, és ma este a lány felprédált becsületével eteti az étvágyát. Nekiadta a nevezetes gyűrűjét, és úgy véli, hogy ezzel biztosította ezt a szemérmetlen egyezséget.

ELSŐ DUMAINE Fékezzen meg Isten a garázdaságban! Lám, mik vagyunk egymagunkban.

MÁSODIK DUMAINE Önmagunk árulói. És amint a dolog természete szerint az áruló elárulja magát, mire elérné aljas célját, saját nemességén üt ő is ezzel, összecsap fölötte a maga keltette ár.

ELSŐ DUMAINE Nem utálatos dolog kikürtölni törvénytelen terveinket? Tehát ma este nélkülözzük a társaságát?

MÁSODIK DUMAINE Legalábbis éjfél utánig, mert így szabta meg az idejét.

ELSŐ DUMAINE Az közel van már. Örülnék, ha kudarcot vallana, hogy felülvizsgálja a nézeteit, amelyekben elfér az ilyen hamisság.

MÁSODIK DUMAINE Nem törődünk vele, amíg nem jön, mert a jelenléte olyan lesz annak a másiknak, mint az ostorcsapás.

ELSŐ DUMAINE Közbevetőleg, mit hallottál erről a háborúról?

MÁSODIK DUMAINE Azt hallottam, készülnek a békére.

ELSŐ DUMAINE Bizonyos vagyok benne, hogy már meg is kötötték.

MÁSODIK DUMAINE Mihez kezd akkor Roussillon gróf? Továbbutazik, vagy hazatér Franciaországba?

ELSŐ DUMAINE Úgy látom a kérdésedből, hogy nem fogadott egészen a bizalmába.

MÁSODIK DUMAINE Isten őrizz, uram: akkor részem volna abban, amit csinál.

ELSŐ DUMAINE A felesége mintegy két hónappal ezelőtt elhagyta a házát. Zarándokutat tervezett Nagy Szent Jakabhoz; szent vállalkozását önmegtagadó jámborsággal vitte véghez, és ottléte alatt gyönge egészsége áldozatul esett bánatának; végül egy utolsót sóhajtott, és most a mennyországban énekel.

MÁSODIK DUMAINE Mi bizonyítja?

ELSŐ DUMAINE Jórészt saját levele, amelyben haláláig elmondja egész történetét. Halálát jelenteni nem lehetett az ő feladata, ezt hitelesen tanúsítja a helybeli kormányzó.

MÁSODIK DUMAINE A gróf hírt kapott minderről?

ELSŐ DUMAINE Részletes beszámolót pontról pontra, a való helyzet teljes feltárásával.

MÁSODIK DUMAINE Szívemből sajnálom, hogy a gróf nyilván örül ennek.

ELSŐ DUMAINE Milyen furcsa, hogy néha vigaszt találunk a veszteségünkben!

MÁSODIK DUMAINE És milyen furcsa, hogy máskor meg könnybe fojtjuk a nyereségünket! A nagy tisztesség, amit itt szerzett bátorságával, otthon nem kevesebb szégyennel párosul.

ELSŐ DUMAINE Életünk szövete jó és rossz szálakból szövődik, vegyesen. Erényeink elgőgösödnének, ha hibáink nem ostoroznák őket, és bűneink elkeserednének, ha nem cirógatnák őket erényeink.
Jön egy Szolga
Mi az? Hol van a gazdád?

SZOLGA Találkozott az utcán a herceggel, uram, és ünnepélyesen elbúcsúzott tőle. Az úr holnap reggel Franciaországba indul. A hercegtől ajánló levelet kapott a királyhoz.

MÁSODIK DUMAINE Nagy szüksége lesz rá, nem is ajánlhatja eléggé.

Jön Bertram

(ELSŐ DUMAINE) Nem lehet elég édes, amilyen fanyar a király szájaíze. Éppen jön a gróf. Mi az, uram, elmúlt már éjfél?

BERTRAM Tizenhét ügyemet intéztem el ma este, mindegyik egy hónapot igényelt volna. Röviden: elbocsátásomat kértem a hercegtől, búcsút mondtam az udvarnak, eltemettem egy feleséget, meggyászoltam, megírtam anyámnak, hogy hazamegyek, szereztem kocsit, és a fő intéznivalóim közé kellemesebb feladatokat is beiktattam. Az utolsó a legfontosabb, de azzal még nem végeztem.

MÁSODIK DUMAINE Ha nehézséggel jár az ügy, és reggel indulni akarsz, sietnie kell uraságodnak.

BERTRAM Az üggyel még nem végeztem: úgy értem, attól félek, később hallok még róla. De ne hallgassuk meg a Bolond eszmecseréjét a Katonával? Hozzátok ide azt a semmirekellőt; megtévesztett, mint egy kétértelmű jóslat.

MÁSODIK DUMAINE Hozzátok ide. Egy vagy több ember el
A kalodában töltötte az estét.

BERTRAM Nem baj: a sarka túl sokáig bitorolta a sarkantyút, megérdemelte. Hogy' viseli magát?

MÁSODIK DUMAINE Mondtam már uraságodnak: a kaloda viseli őt. De hogy úgy feleljek, ahogy várod: bőg, mint egy parasztlány, aki kiborította a tejet. Morganról azt hiszi, szerzetes; meggyónt neki mindent, az első pillanattól, amelyre emlékszik, a mostani szerencsétlenségig, hogy kalodába csukták. De mit gondolsz, miket gyónt?

BERTRAM Valamit énrólam?

MÁSODIK DUMAINE Papírra vetették a gyónását, és a fejére olvassák majd. Ha, amint gyanítom, uraságodról is szó van benne, végig kell hallgatnod türelmesen.

Jön Paroles (őrizetben és) bekötött szemmel és a Tolmács

BERTRAM A görcs álljon bele! Bepólyálva! Nem mondhat rólam semmit.

(ELSŐ DUMAINE) (félre Bertramhoz) Pszt, pszt!

(MÁSODIK) DUMAINE (félre Bertramhoz) Most jön a szembekötősdi. (Fennhangon) Porto tartarossa.

TOLMÁCS (Paroles-hoz) Kínpadra akar huzatni. Beszélsz anélkül?

PAROLES Kényszer nélkül bevallom, amit tudok. Ha összenyomkodtok is, mint a tésztát, többet nem tudok mondani.

TOLMÁCS Bosko chimurcho.

(MÁSODIK) DUMAINE Boblibindo chicurmurco.

TOLMÁCS Irgalmas vagy, vezér. – A vezérünk azt akarja, hogy válaszolj arra, amit egy jegyzetből kérdezek tőled.

PAROLES Úgy éljek, hogy igazat mondok.

TOLMÁCS (olvas) "Először azt kérdezd tőle, hány lovasa van a hercegnek." – Erre mit felelsz?

PAROLES Öt- vagy hatezer, de nagyon gyengék és képzetlenek. A csapatok szét vannak szórva, a parancsnokaik nyomorúságos alakok, a jó híremre és szavam becsületére mondom, úgy éljek.

TOLMÁCS Így írjam le a válaszodat?

PAROLES Így. Bármilyen szentséggel megerősítem, ha akarod.

(ELSŐ DUMAINE) (félre) Ennek minden egykutya.

BERTRAM (félre) Micsoda kötnivaló bitang!

ELSŐ DUMAINE (félre) Tévedsz, uram. Ez Monsieur Paroles, a "hős kardforgató" – amint ő maga mondja –, akinek az egész hadi tudomány a vállszíja bogjában van, és minden tapasztalat a tőre hüvelyében.

MÁSODIK DUMAINE (félre) Soha többé nem bízom meg valakiben, amiért a kardját tisztán tartja, és nem hiszem, hogy valamit is ér, amiért gondosan öltözik.

TOLMÁCS (Paroles-hoz) Jól van, leírtam.

PAROLES "Öt- vagy hatezer lovas", így mondtam, de írd oda, hogy "körülbelül", mert igazat akarok mondani.

ELSŐ DUMAINE (félre) Itt nagyon közel jár az igazsághoz.

BERTRAM (félre) De nem köszönöm meg neki, ahogy csinálja.

PAROLES Kérlek, vedd be, hogy "nyomorúságos alakok".

TOLMÁCS Rendben van, leírtam.

PAROLES Alázatosan köszönöm, uram. Ami igaz, igaz. Fenemód nyomorúságos alakok mind.

TOLMÁCS (olvas) "Kérdezd meg tőle: hány főnyi gyalogságuk van." – Erre mit felelsz?

PAROLES Becsületemre, uram, ha nyomban meg kell halnom, akkor is igazat mondok. Lássuk csak: Spurio százötven, Sebastian ugyanannyi, Corambus szintén, Jaques szintén, Guillaume, Cosmos, Lodowick és Gratil fejenként kétszázötven, a saját századom, Chitopher, Vaumond, Bentil egyenként kétszázötven. Úgy éljek, hogy a létszám nem rúg cakpakk ezerötszáz főre sem; a fele a havat sem meri leverni a köpenyéről, mert saját magát is leverné vele.

BERTRAM (félre) Mit tegyünk ezzel?

ELSŐ DUMAINE (félre) Semmit, csak köszönd meg neki. (A Tolmácshoz) Kérdezd meg felőlem is, hogyan vélekedik rólam a herceg.

TOLMÁCS (Paroles-hoz) Jól van, leírtam. (Olvas) "Kérdezd meg tőle: van-e a táborban bizonyos Dumaine kapitány, egy francia; mennyire becsüli a herceg; bátor, becsületes ember, ügyes harcos-e; mit gondol, nem lehetne-e szép summa arannyal lázadásra bujtani?" – Erre mit felelsz? Mit tudsz erről?

PAROLES Kérlek, hadd válaszoljak külön-külön a kérdésekre. Tedd fel őket egyenként.

TOLMÁCS Ismered ezt a Dumaine kapitányt?

PAROLES Ismerem. Egy foltozó szabó inasa volt Párizsban, de korbáccsal verték ki onnan, mert a bíró bamba cselédjének gyereket csinált; szegény néma volt, nem tudott nemet mondani.

BERTRAM (félre Első Dumaine-hez) Ne, kérlek, türtőztesd a kezedet, ámbár tudom, az első lehulló cseppet az ő fejének szánta az ég.

TOLMÁCS Ez a kapitány Firenze hercegének táborában van?

PAROLES Tudtommal ott van, tetvesen.

ELSŐ DUMAINE (félre) Csak ne nézz így: mindjárt hallunk uraságodról is.

TOLMÁCS Mennyire becsüli a herceg?

PAROLES A herceg annyit tud róla, hogy semmi kis tiszt alattam; a minap azt írta nekem, hogy tegyem ki a csapatból. Azt hiszem, a zsebemben van a levél.

TOLMÁCS Helyes, megkeressük.

PAROLES Sajnálom, nem biztos. Vagy itt van, vagy a sátramban, a herceg többi levele között.

TOLMÁCS Itt van, ni, egy papír. Felolvassam?

PAROLES Nem tudom, az-e, vagy sem.

BERTRAM (félre) Jól megforgatja ez a tolmács.

ELSŐ DUMAINE (félre) Remekül.

TOLMÁCS (olvassa a levelet)
"Bolond gróf ez, de pénze van, Diana."

PAROLES Ez nem a herceg levele, uram. Egy figyelmeztetés egy jóravaló firenzei lánynak, bizonyos Dianának, hogy óvakodjék bizonyos Roussillon gróf csábításától; ez megveszekedett, haszontalan fiú, de mindenekfölött nagy kan. Kérlek, uram, tedd vissza a levelet.

TOLMÁCS Nem, előbb végigolvasom engedelmeddel.

PAROLES Mondhatom, hogy én fölöttébb tisztességes szándékkal írtam ezt a lány érdekében, mivel tudom, hogy a fiatal gróf veszedelmes kéjenc, a szüzesség cápája, felfal minden elébe kerülő kis halat.

BERTRAM (félre) Rohadt, kétszínű himpellér!

TOLMÁCS (olvas)
"Míg kérlel még, az aranyait szedd el:
     Ha már betelt, ne várj semmit se tőle.
A fele is haszon, azt is fogadd el.
     Utána nem fizet, mindent előre.
Szívleld meg, amit egy katona mond:
Férfival kezdj, a fiú mind bolond.
A grófot ismerem, előre ad,
De lesheted, ha adósod marad.
          Híved, amint megsúgta már,
                                        Paroles."

BERTRAM (félre) Végig kell korbácsolni a seregen, ezzel a verssel a homlokán.

MÁSODIK DUMAINE (félre) Ez a te hűséges barátod, uram, a sokoldalú nyelvtehetség és vitéz fegyverforgató.

BERTRAM (félre) Csak a macskát nem szenvedhettem eddig, most már ő is macska a szememben.

TOLMÁCS Vezérünk tekintetéből úgy látom, uram, hogy kénytelenek leszünk felakasztani.

PAROLES Hagyjátok meg az életemet, uram! Nem mintha félnék a haláltól, de sok a bűnöm, és szeretném levezekelni a hátralevő életemben. Hagyjatok élni, uram, fogdában, kalodában, akárhol, de élni!

TOLMÁCS Meglátjuk, mit tehetünk, de őszintén kell vallanod. Térjünk csak vissza ahhoz a Dumaine kapitányhoz. Elmondtad, mennyire becsüli a herceg, és milyen vitéz. De becsület dolgában hogy' áll?

PAROLES Ellopja ez, uram, kolostorból a tojást. Rablásban és erőszakban a Nessus méltó párja. Esküszegés a mestersége, ebben túltesz Herkulesen. Olyan folyékonyan hazudik, uram, hogy az igazságot bolondságnak vélnéd. Legszebb tulajdonsága az iszákosság, mert ha leissza magát a sárga földig, álmában nem tesz kárt semmiben, az ágyneműjét kivéve; de a környezete ismeri a természetét, és szalmára fekteti. Nem sok egyebet mondhatok, uram, a becsületéről. Megvan benne minden, ami becsületes emberben nem lehet; abból, aminek becsületes emberben lennie kell, benne semmi sincsen.

ELSŐ DUMAINE (félre) Kezdem szeretni ezért.

BERTRAM (félre) Amiért ilyen szépen lefestette a becsületedet? A görcs álljon bele! Az én szememben egyre inkább macska.

TOLMÁCS Mit mondhatsz a harci ügyességéről?

PAROLES Szavamra, uram, az angol komédiások előtt verte a dobot. Nem akarom meghazudtolni, nem is tudok többet a katonáskodásáról, csak annyit: abban az országban az a tisztesség érte, hogy tiszt volt egy Mile End nevű helyen, és a sorakozást gyakoroltatta. Szeretnék minden lehetséges jót elmondani róla, de ebben nem vagyok biztos.

ELSŐ DUMAINE (félre) Annyira túlhajtotta az aljasságot, hogy a különlegessége a mentsége.

BERTRAM (félre) A görcs álljon bele! Ettől még macska.

TOLMÁCS Mivel ilyen alpári jellem, nem is kell kérdeznem, hogy pénzzel rá lehet-e venni lázadásra.

PAROLES Uram, ez negyed tallérért eladja az üdvössége tulajdonjogát a teljes birtokra, elüti minden maradékát az örökségtől és az örökös örökösödéstől.

TOLMÁCS Az öccse, a másik Dumaine kapitány, miféle ember?

MÁSODIK DUMAINE (félre) Miért kérdezi felőlem?

TOLMÁCS Miféle ember?

PAROLES Egyik kutya, a másik eb. Nem épp olyan nagy a jó tekintetében, de annál nagyobb a rosszban. Túltesz a bátyján gyávaságban, pedig a bátyja is abban a hírben áll, hogy a legelsők közé tartozik. Visszavonuláskor gyorsabban fut bárkinél; előnyomuláskor görcsöt kap a lába.

TOLMÁCS Ha megmentheted vele az életedet, hajlandó vagy elárulni a firenzeieket?

PAROLES Úgy van, és a lovasság kapitányát, Roussillon grófot.

TOLMÁCS Beszélek bizalmasan a vezérrel, és megtudom, mi a szándéka.

PAROLES (félre) Nekem nem kell többé dob. A fenébe minden dobbal! Csak azért rohantam bele a veszélybe, hogy lássák, milyen jól szolgálok, és kijátsszam annak a buja kölyöknek, a grófnak a gyanakvását. De ki számított volna kelepcére ott, ahol elfogtak?

TOLMÁCS Nincs mentség, uram, meg kell halnod. A vezér azt mondja, ha ilyen áruló módon kiadtad a sereged titkait, és ilyen ocsmányul nyilatkoztál köztiszteletben álló emberekről, nem lehetsz becsületére a világnak, ezért meg kell halnod. Ide, hóhér, üsd el a fejét!

PAROLES Ó, Istenem, uram! – Hagyjatok élni, vagy lássam a halálomat!

TOLMÁCS Az meglesz, el is búcsúzhatsz minden barátodtól.
Leveszi Paroles szeméről a kötést
Nézz körül, ismersz itt valakit?

BERTRAM Jó reggelt, nemes kapitány.

MÁSODIK DUMAINE Áldjon meg Isten, Paroles kapitány.

ELSŐ DUMAINE Isten óvjon meg, nemes kapitány.

MÁSODIK DUMAINE Kapitány, mit üzensz Lafeu uramnak? Indulok Franciaországba.

ELSŐ DUMAINE Derék kapitány, megkaphatom tőled annak a szonettnek a másolatát, amelyet Dianához írtál Roussillon gróf érdekében? Ha nem volnék olyan szörnyen gyáva, elvenném tőled. Így hát ég veled.

Mind el Paroles és a Tolmács kivételével

TOLMÁCS Véged van, kapitány, csak a vállszíjad maradt, az fog még össze.

PAROLES Kit ne lapítana agyon egy ilyen összeesküvés?

TOLMÁCS Ha olyan országra találnál, ahol a nőkben is csak ennyi szégyenérzet van, szemérmetlen nemzetet alapíthatnál. Ég veled, uram, én is indulok Franciaországba. Ott majd emlegetünk. El

PAROLES Jól van ez így. Ha nagy volna a szívem,
Meg is hasadna. Nincs már kapitányság,
De eszem, iszom, alszom ezután is,
Akár egy kapitány. Az, hogy vagyok,
Elég az élethez. De jól vigyázzunk,
Mert megmutatja hamar az idő:
Szamárfület visel a kérkedő.
Rozsda egyen, kard; szégyen pírja, hunyj ki!
Paroles futóbolondként is megél.
Az élőnek jut falat és fedél.
Velük tartok. El

4. szín

[Firenze. Szoba az Özvegy házában]

Jön Heléna, az Özvegy és Diana

HELÉNA Most meglátjátok, hogy nem szedtelek rá.
A keresztény világ egyik feje
Felel érettem; trónusa elé
Térdeplek, hogy tervem beteljesüljön.
Szolgálatot tettem hajdan neki,
Mely felér életével, s kicsiholná
Tatár rideg szívéből is a hálát
S köszönetet. Úgy hallottam, a felség
Marseilles-ben van, ahova épp csoport
Indul most. Feloszlott a sereg itt,
Hazamegy férjem; ha az ég segit,
Királyom engedelmével mi már
Korábban ott leszünk.

ÖZVEGY           Nemes madame,
Nincs szolgálód, ki így szívén viselné
Az ügyedet.

HELÉNA           S neked nincsen barátnőd,
Ki ennyire vágyik jutalmat adni
Jóságodért. Az ég küldött tehozzád,
Hogy hozományt kapjon tőlem a lányod,
Amint az ég jelölte ki, hogy engem
Férjhez segítsen. Ó, a férfiak!
Élvezni tudják azt, amit utálnak,
Ha meglódult eszük buja reménnyel
Mocskolja a sötét éjt; az utálat
Még felfokozza a parázna vágyat.
Erről máskor beszélünk majd. Diana,
Kioktatlak, és el kell még viselned
Egyet-mást értem.

DIANA           Járjon bár vele
Becsűlet vagy halál, ha úgy kivánod,
Érted kiállom.

HELÉNA           Kérlek. Az idő
Meghozza a nyarat, levele is lesz
A vadrózsának, nem csak tövise,
Édes lesz, nem csak szúrós. Menni kell:
Kész a kocsink és kedvez az idő.
És minden jó, ha vége jó; bolondos
Sorsunk bármit hoz, csak a vége fontos.

Mindketten el

5. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Jön Lavatch, az öreg Grófné és Lafeu

LAFEU Nem, nem és nem, a fiadat megszédítette egy kicsípett csirkefogó, aki a maga gyalázatos sáfrányszínére festené a nemzet egész keletlen és sületlen ifjúságát. Másként ma is élne a menyed, itthon lenne a fiad, és a király nagyobb hasznára volna, mint az a piros farkú poszméh, akiről beszélek.

GRÓFNÉ Bárcsak sose látta volna! A legerényesebb lány halálát okozta, akit a természet a maga dicsőségére megalkotott. Ha saját húsomból fakadt volna, és szülőanyjaként kellett volna jajgatnom érte, akkor sem érezhettem volna iránta mélyebb szeretetet.

LAFEU Jó lány volt, igazán jó lány volt. Ezer salátalevelet téphetünk, amíg ilyen finom növényre bukkanunk.

LAVATCH Igaz, uram, ő volt a salátában az édes majoránna, vagy inkább gyógyfű.

LAFEU Nem gyógyszer az, te lator, hanem fűszer.

LAVATCH Nem vagyok én Nebukadnezár, uram, nem szoktam fűevéshez.

LAFEU Mi vagy inkább, lator vagy bolond?

LAVATCH Bolond, uram, egy asszony szolgálatában, és lator egy férfiéban.

LAFEU Miért ez a különbség?

LAVATCH Elcsalnám a férfit az asszonytól, és ellátnám a szolgálatát.

LAFEU Így valóban lator volnál a férfi szolgálatában.

LAVATCH A feleségének adnám a pálcámat, uram, hogy jól szolgáljam.

LAFEU Elismerem, hogy lator vagy, és bolond is.

LAVATCH Szolgálatodra.

LAFEU No, nem, nem.

LAVATCH Hát, uram, ha téged nem, szolgálhatok én herceget is.

LAFEU Ki az? Francia?

LAVATCH A neve angol, uram, de a képe ismerősebb Franciaországban, mint odaát.

LAFEU Miféle herceg?

LAVATCH A Fekete Herceg, uram, a sötétség fejedelme, vagyis az ördög.

LAFEU Eredj innen, itt az erszényem. Nem azért adom, hogy elcsábítsalak a gazdádtól, akiről szó van; szolgáld csak tovább.

LAVATCH Erdővidéki gyerek vagyok én, uram, mindig szerettem a jókora tüzet, és a gazda, akiről szó van, mindig jó tüzet rak. De mivel ő a világ fejedelme, maradjon csak a nemesség az udvarában; én az olyan házat szeretem, amelynek szűk kapuja van, túl kicsi ahhoz, hogy a pompa bejusson rajta. Csak kevés szerény léphet be, a többség túl rideg és kényelmes, és biztosan a virágos útra tér, amely a széles kapuhoz és a nagy tűzhöz visz.

LAFEU Eredj dolgodra. Kezdelek unni, és idejekorán megmondom, mert nem akarom összerúgni veled a patkót. Eredj dolgodra. Törődj a lovaimmal, de viccelődés nélkül.

LAVATCH Ha én viccelődöm velük, uram, az csak gebe-vicc lesz, mert ez jár ki nekik a természet törvénye szerint. El

LAFEU Nyelves lator és szerencsétlen kófic.

GRÓFNÉ Néhai férjem sokszor elszórakozott vele; ő rendelkezett úgy, hogy itt tartsuk, és azt hiszi, ez feljogosítja a pimaszkodásra: valóban nem ismer mértéket, úgy ugrál, ahogy éppen eszébe jut.

LAFEU Én kedvelem, semmi baj. El akartam mondani, hogy miután hallottam annak a derék lánynak a haláláról és arról, hogy a kedves fiad hazajön, rávettem uramat, a királyt, hogy beszéljen vele a lányom dolgában; emlékezete szerint őfelsége maga ajánlotta ezt valaha, még gyermekkorukban, és ez a legalkalmasabb módja annak, hogy véget vessünk neheztelésének fiaddal szemben. Hogy tetszik, asszonyom?

GRÓFNÉ Nagyon kedvemre van, uram, kívánom, hogy szerencsésen nyélbe üssük.

LAFEU Őfelsége lóhalálában jön Marseilles-ből, olyan frissen, mintha még harmincéves volna. Holnapra itt is lesz, vagy félreinformált valaki, aki ilyesmiben ritkán tévedett.

GRÓFNÉ Örvendek, hogy azt remélhetem, viszontlátom, mielőtt meghalok. Levelet kaptam, hogy a fiam ma este megérkezik. Kérem uraságodat, maradj velem a találkozásukig.

LAFEU Madame, éppen arra gondoltam, hogyan kaphatnék engedélyt erre.

GRÓFNÉ Csak élned kell tisztes kiváltságoddal.

LAFEU Ó, asszonyom, visszaéltem én már azzal, de hálistennek, megvan.

Jön Lavatch

LAVATCH Madame, itt van az uram, a fiad, bársonykötéssel az ábrázatán. Van-e alatta seb, vagy sem, a kötés tudja, de jókora kötés. A bal arcán két és fél szál szőr van, a jobb arca csupasz.

LAFEU Dicsőségesen szerzett seb, vagyis dicsőséges seb, a becsület egyenruhája. Nyilván ez is az.

LAVATCH De összeszabdalták a képét!

LAFEU (a Grófnéhoz) Menjünk ki a fiadhoz, kérlek. Beszélni szeretnék a jeles ifjú katonával.

LAVATCH Szavamra, egy tucat van belőlük, szép, finom kalapokkal és udvarias tollakkal, amelyek meghajtják a fejet és mindenkinek bólogatnak.

Mind el

ÖTÖDIK FELVONÁS

1. szín

[Marseilles. Utca]

Jön Heléna, az Özvegy és Diana két kísérővel

HELÉNA Egy vágtában utaztunk nappal-éjjel,
Fáradtak vagytok. Nem segíthetünk.
De mivel eggyé téve éjt, napot,
Értem törtétek gyönge testetek,
Hálámban olyan mélyen gyökereztek,
Ki nem tép semmi.
Jön egy Nemesúr
Épp jókor jön ez:
Eljuttat engem a király füléhez,
Ha pártfogol. – Óvjon az ég, uram.

NEMESÚR Téged is.

HELÉNA A francia udvarban láttalak.

NEMESÚR Jártam ott néhányszor.

HELÉNA Remélem, uram, hogy nem cáfolod meg
A hírt, amely jó szívedről kering,
Ezért, mivel szorít az alkalom,
S nem hagy időt most jó modorra, kérlek,
Mutasd ki jóindulatod, s örökké
Hálás leszek érette.

NEMESÚR           Mit kivánsz?

HELÉNA Hogy légy szíves szerény
Kérésemet átadni a királynak,
És latba vetni befolyásodat,
Hogy színe elé jussak.

NEMESÚR A király nincs itt.

HELÉNA Nincs itt, uram?

NEMESÚR           Valóban.
Sietve távozott el tegnap este.
Így szokta.

ÖZVEGY           Hasztalan törtük magunkat.

HELÉNA De minden jó, ha vége jó,
Bár az idő nem kedvez, s fogy erőnk. –
Áruld el, kérlek, innen hova ment?

NEMESÚR Tudtommal Roussillonba; magam is
Oda igyekszem.

HELÉNA           Kérlek, jó uram,
Minthogy hamarabb látod a királyt,
Te add kegyes kezébe e papírt;
Hiszem, nem kell szégyenkezned miatta,
Megköszönik, hogy fáradtál vele.
Utánad megyek én is, oly sietve,
Ahogy tőlem telik.

NEMESÚR (átveszi a papírt) Ezt megteszem.

HELÉNA Én mindenképp hálás leszek neked,
Akárhogy alakul. Most lóra ismét! –
Gyerünk, gyerünk!

Más-más irányban mind el

2. szín

[Roussillon. Belső udvar a grófi palotában]

Jön Lavatch és Paroles levéllel

PAROLES Lavatch barátom, add át ezt a levelet Lafeu uramnak. Régebben inkább ismertél, uram, mikor tisztább ruhákkal barátkoztam még. De most, uram, Fortuna bemocskolt rosszkedvében, és erős a bűzöm az ő erős haragjától.

LAVATCH Nagyon szutykos lehet Fortuna haragja, ha olyan erősen bűzlik, ahogy mondod. Fortuna konyhájáról nem eszem többé halat. Kérlek, ereszd ki azt a szelet.

PAROLES Nem, ne fogd be az orrodat, uram, csak képletesen beszéltem.

LAVATCH Ha a szóképed büdös, uram, én bizony befogom az orromat, és bárki szóképétől is. Kérlek, állj távolabb.

PAROLES Kérlek, add át ezt a papírt.

LAVATCH Pűha, állj odébb! Egy papírt Fortuna budijáról adjak egy nemesúr kezébe! Nézd, itt jön ő maga.
Jön Lafeu
Uram, itt van Fortunának, vagy a macskájának – de nem cibetmacskának – egy halacskája; beleesett Fortuna haragjának szennyes tavába, és amint mondja, bemocskolódott tőle. Uram, tégy ezzel a potykával, amit lehet: olyan, mint egy szegény, lecsúszott, furfangos, félnótás, alávaló csirkefogó. Én szánom és hasonlatokkal vigasztaltam elkeseredésében, és most átengedem uraságodnak. El

PAROLES Uram, olyan ember vagyok, akit Fortuna kegyetlenül összekarmolt.

LAFEU És én mit tehetek? Túl késő már lenyírni a körmeit. Milyen gazságot követtél el Fortuna ellen, hogy így összekarmolt, ámbár derék nő az, csak nem akarja, hogy gazfickók tollasodjanak alatta? Fogd ezt a fél garast. A bírák barátkoztassanak össze Fortunával; nekem más dolgom van.

PAROLES Kérem méltóságodat, hallgass meg egy szóra...

LAFEU Egy pennyt kérsz még. Jól van, megkapod. Tartsd meg azt a szót.

PAROLES Jó uram, az én nevem Paroles.

LAFEU Akkor több mint egy szót kérsz. Teringettét! Add a kezed! Hogy van a dobod?

PAROLES Ó, jó uram, te voltál az első, aki kiismertél.

LAFEU Igazán? És én voltam az első, aki lemondtam az ismeretségről.

PAROLES Rajtad áll, uram, hogy valamelyest kegyekbe kerüljek ismét, mert te kerítettél ki.

LAFEU Szégyelld magad, lókötő! Nyakamba varrnád az Isten és az ördög dolgát is? Egyik a kegyelmébe fogad, a másik kipenderít onnan.
Trombitaszó
Jön a király, ismerem a trombitáit. Fickó, keress majd meg. Szóltam már rólad tegnap este. Kelekótya csirkefogó vagy, de meglesz a betevő falatod. Menjünk, kövess.

PAROLES Áldjon meg az Isten.

Mindketten el

3. szín

[Roussillon. Szoba a grófi palotában]

Trombitaszó. Jön a Király, az öreg Grófné, Lafeu és kísérők

KIRÁLY Ékszert vesztettünk benne, és becsünk
Szegényedett; de hóbortos fejével
A fiad nem akarta észrevenni,
Mily sokat ér.

GRÓFNÉ           A múlté már, királyom,
S kérem felségedet, tekintsd csupán
A korával járó dacoskodásnak,
Mikor az észt erősebb olaj és láng
Perzseli fel.

KIRÁLY           Én, tisztelt asszonyom,
Már megbocsátottam és elfeledtem,
Noha fölötte lebegett a bosszúm,
S készült lecsapni.

LAFEU           Meg kell mondanom –
Bocsánat érte –, a fiatalember
Rettentően vétett királya, anyja
S hitvese, ám leginkább önmaga
Ellen. Olyan asszonyt vesztett, kinek
Szépségén bármely gazdag szem elámult,
És minden fül szavának foglya lett,
Szolgálni büszke szívek tisztelettel
Úrnőjüknek nevezték.

KIRÁLY           Veszteségünk
Nő az emlékkel. Hívd be a fiút.
Megbékültünk, s ha itt látjuk, a múltat
Nem hánytorgatjuk. Ne kérjen kegyelmet.
Nagy vétkének természete halott,
S dühítő hamvait mélyebbre ássuk
A feledésnél. Jöjjön hát elénk
Mint idegen, nem bűnösként; csak annak
Tekintjük, mondd meg.

KÍSÉRŐ           Megmondom, királyom. El

KIRÁLY (Lafeu-höz) Mit szól a lányodhoz? Beszéltetek?

LAFEU Ő felségedhez kíván igazodni.

KIRÁLY Lakodalom lesz hát. Nehány levélben
Nagyon magasztalják.

Jön Bertram (bal arcán bársonykötéssel, és letérdel)

LAFEU Jól áll neki.

KIRÁLY (Bertramhoz) Én nem vagyok naptári nap,
Napfényt és jégesőt egyszerre láthatsz
Bennem. De most fényes sugár tör át
A felhőtorlaszon; jöjj hát ide.
Szép az idő.

BERTRAM           Rég megbánt vétkemet
Bocsásd meg, jó uralkodóm.

KIRÁLY           Elég.
Egy szót se többet az elmúlt időkről.
Ragadjuk inkább üstökön a percet:
Vének vagyunk, és bármily gyors a tervünk,
Odasurran a nesztelen idő,
Mielőtt tennénk is. Ennek az úrnak
A lányára emlékszel-e?

BERTRAM Csodálattal, királyom. Ő volt
A választottam, mikor nyelvemet
Nem merte még követnek tenni szívem;
Szemembe úgy bevésődött a képe,
Hogy megvetéssel torznak nézte már
Minden más szépség formáját azontúl,
Szép színt piszkosnak látott, vagy lopottnak,
És undokká nyújtott vagy törpitett
Minden arányt. Így lett, hogy az, akit
Úgy dicsértek, s mióta elveszett,
Magam is megszerettem, a szememben
Bántó porszem volt.

KIRÁLY           Jól véded magad.
Hogy szeretted, törleszt is valamicskét
Nagy számládból. De késő szerelem
És későn jött, bűntudatos bocsánat
Fanyar szóval fordítja vissza vétkünk:
"A jó odavan." Ami igaz érték,
Elfecséreljük báván semmiért,
Csak sírjánál mérjük fel, hogy mit ért.
Fanyalgásunk gyakorta jó barát
Gyilkosa, aztán siratjuk porát.
Ébredve jajgat már a szeretet,
A gyűlölet házon kívül reked.
Legyen Helén búcsúztatója ez,
Felejtsd el, s add Maudlinnak zálogod.
Megegyeztünk most, és mind itt leszünk,
Mikor másodszor nősül özvegyünk.

(GRÓFNÉ) Áldd meg jobban, nagy Isten, mint először,
Vagy hunyjon ki előbb bennem az élet.

LAFEU (Bertramhoz) Jöjj hát, fiam, te vagy, kibe családom
Nevét beleolvasztom: adj olyan jelt,
Melytől lányom lelkében szikra gyúl,
És jön sietve.
Bertram átad Lafeu-nek egy gyűrűt
Vénséges szakállam
Minden szálára: a halott Heléna
Bájos lány volt. Utolsó búcsuzáskor
Az udvarnál az ujján épp ilyen
Gyűrűt láttam.

BERTRAM           Ez mégsem az övé volt.

KIRÁLY Lássam csak én is; miközben beszéltem,
Megakadt rajta már tekintetem.
Lafeu átadja a gyűrűt
Az enyém volt, és Helénának azzal
Adtam: ha tán szorult helyzetbe jut
Valamikor, e jelre én kimentem.
Hogy' sikerült elvenned tőle, vagy
Mit nyert ezen?

BERTRAM           Kegyes uralkodóm,
Bárhogyan vélekedj is, ez a gyűrű
Nem volt övé.

GRÓFNÉ           Fiam, az életemre:
Én láttam, hogy viselte, s úgy becsülte,
Akár az életét.

LAFEU           Úgy van, viselte.

BERTRAM Tévedsz, uram, nem látta ezt soha.
Firenzében egy ablakból esett rám:
Papír burkolta, annak a nevével,
Aki ledobta. Nemes nő, s szabadnak
Hitt engem. Ám megírtam helyzetem
Részletesen, hogy értse, nem tudok
Oly tisztességgel megfelelni én is,
Ahogy ajánlatát megtette. Erre
Nehéz szívvel lemondott, de a gyűrűt
Már nem akarta visszavenni.

KIRÁLY           Plutus,
A tinktúrák, vegykonyhák mestere,
Nem ismeri úgy a természetet,
Ahogy én ezt a gyűrűt. Az enyém volt,
Helénáé volt, bárki adta. Így hát
Nézz őszintén magadba s valld be végre,
Hogy övé volt, s milyen galád erőszak
Szerezte meg. A szentekre fogadta,
Hogy ujjáról sohasem húzza le,
Kivéve, ha neked adná az ágyban,
Hol nem voltál vele, vagy nagy bajában
Elküldené nekünk.

BERTRAM           Sohase látta.

KIRÁLY Becsűletemre, ez hamis beszéd,
S olyan gyanút kelt bennem, mit szeretnék
Elhessegetni. Ha bebizonyulna,
Hogy ily kegyetlen vagy... nem, nem lehet.
De mégis. Gyűlölted halálosan,
És most halott; csak ha szemét magam
Fogtam le volna, az győzhetne meg
Jobban e gyűrűnél. – Vigyétek el.
Bármint legyen, korábbi kételyem'
Túl elnézőnek látja most gyanúm:
Nem gyanakodtam eléggé. Vigyétek.
Kivizsgáljuk majd.

BERTRAM           Ha bebizonyul,
Hogy övé volt a gyűrű, kiderül tán,
Hogy Firenzében egy ágyban aludtunk,
Pedig nem is járt ott soha. Őrizetben el
Jön a Nemesúr egy papírral

KIRÁLY Sötét gondolatok nyomasztanak.

NEMESÚR Kegyes uralkodóm,
Nem tudom, rossz-e, amit most teszek.
Firenzei nő kérvényét hozom,
Ki négy-öt állomással lemaradt,
Hogy maga hozza. Átvállaltam én,
Meggyőzött szépségével és szavával
Szegény kérelmező, ki, úgy tudom,
Odakint vár. Ügye, úgy nézem arcán,
Sürgős lehet, s amint kedves szavakkal
Elmondta nekem, dolgában csupán
Felséged illetékes.

KIRÁLY (levelet olvas) "Pirulva vallom be: miután számtalanszor megfogadta, hogy felesége halála után nőül vesz, az övé lettem. Roussillon grófja most özvegy, esküjét adta nekem, és tisztességemmel fizettem. Szökve távozott Firenzéből, el sem búcsúzott, és én utána jöttem hazájába az igazamért. Add meg nekem, király! Rajtad áll; máskülönben egy csábító éli világát, és egy szegény lány elveszett. Diana Capilet"

LAFEU A vásárban veszek vőt magamnak, és ezt elharangoztatom. Nem kérek belőle.

KIRÁLY Jó szívvel van hozzád az ég, Lafeu,
Hogy ezt fölfedte. – Jöjjön az a nő.
Hozzátok vissza gyorsan azt a grófot. Egy vagy több kísérő el
Asszonyom, félek, hogy rútul megölték
Helénát.

(Jön Bertram őrizetben)

GRÓFNÉ           Sújts le hát a tettesekre!

KIRÁLY (Bertramhoz) Csodálom, hogy bár szörnyet látsz a nőkben,
És megszöksz tőlük esküd ellenére,
Nősülni van kedved.
Jön az Özvegy és Diana
          Ki ez a nő?

DIANA Szerencsétlen firenzei leány,
Uram, az ősi Capilet családból.
Kérésemet, úgy hallom, ismered,
Tudod tehát, mily szánandó vagyok.

ÖZVEGY (a Királyhoz) Anyja vagyok, korom s becsűletem
Egyaránt szenved ettől a panasztól;
Ha nem orvoslod, oda mind a kettő.

KIRÁLY Jöjj csak ide, gróf: ismered e nőket?

BERTRAM Nem tudom és nem akarom tagadni,
Felség. Talán csak nem vádolnak engem?

DIANA Mért nézel ilyen furcsán asszonyodra?

BERTRAM (a Királyhoz) Nekem nem asszonyom, uram.

DIANA           Ha nősülsz,
E kezet adod rá, amely enyém,
Szent esküdet adod, amely enyém,
És engem adsz, aki enyém vagyok,
Mert eskü által egy lettem veled,
S aki hozzád megy, az engem vesz el,
Mindkettőnket, vagy egyiket sem.

LAFEU (Bertramhoz) Túlságosan rossz hírű vagy te a lányomhoz, nem neki való férj.

BERTRAM (a Királyhoz) Felség, buta és romlott nőszemély ez,
Kivel együtt nevetgéltem. De kérlek,
Becsűletemről légy jobb véleménnyel,
Semhogy azt gondold, ilyen mélyre estem.

KIRÁLY Gondolatom barátod nem lehet,
Míg tettel nem nyerted meg. Jobb bizonyság
Kell, mint a gondolat.

DIANA           Felséges úr,
Kérdezd meg tőle, esküszik-e arra,
Hogy szűzességem nem ő vette el.

KIRÁLY Mit válaszolsz?

BERTRAM Arcátlan némber ez,
És mindenki macája táborunkban.

DIANA Leszól most, felség. Ám ha az vagyok,
Olcsóbb áron vásárolt volna meg.
Ne hidd el egy szavát se. Nézd e gyűrűt:
Csodás szépségű, értékes darab,
Párját ritkítja; és ő ezt a kincset
A hadsereg közringyójának adta,
Ha az vagyok.

GRÓFNÉ           Pirul, ez szíven érte.
Hat őstől maradt rá e drágakő:
Testamentum rendelte az utódnak,
Hogy ujján hordja. Felesége ez.
A gyűrű bizonyítja.

KIRÁLY (Dianához)           Valakit
Láttál is itt, kit tanúságra kérhetsz?

DIANA Láttam, uram, de ilyen semmi embert
Restellnék hívni. A neve Paroles.

LAFEU Itt láttam az embert, ha ugyan ember.

KIRÁLY Hozzátok ide! Valaki el

BERTRAM           Mi dolgunk vele?
Alávaló bitang hírében áll,
A világ minden züllött mocska nyomja,
Egy igaz szóba bele is betegszik.
Az döntsön rólam, amit ez beszél,
Akármit mond?

KIRÁLY           E lánynál van a gyűrűd.

BERTRAM Őnála van. Tetszett, s az ifjuság
Mohóságával kerülgettem őt.
Távol tartott, s ezzel horgára vett,
Tartózkodással szítva vágyamat,
Mert szenvedélyünk minden akadálytól
Csak szenvedélyesebb; határtalan
Ravaszsággal fölverte köznapi
Bájának árát. Övé lett a gyűrű,
S enyém, amit bármely alantasom
Piaci áron vett.

DIANA           Ezt is lenyeltem.
Ki ellöktél egy olyan nemes asszonyt,
Elbánhatsz könnyen velem is. De hogyha
Férjet veszítek, mert te szószegő vagy,
Küldj gyűrűdért, megkapod, és te is
Add vissza az enyémet.

BERTRAM Nincs meg.

KIRÁLY (Dianához) Miféle gyűrü volt az?

DIANA Amilyen az ujjadon van, uram.

KIRÁLY Ismered ezt a gyűrüt? Az övé volt?

DIANA Az ágyban akkor ezt adtam neki.

KIRÁLY Így hát hazugság, hogy lehajítottad
Az ablakból?

DIANA           Úgy mondtam el, ahogy volt.

Jön Paroles

BERTRAM (a Királyhoz) Felség, bevallom, övé volt a gyűrű.

KIRÁLY Ravaszkodsz, s minden porszem megriaszt. –
Erről beszéltél?

DIANA           Erről, nagyuram.

KIRÁLY (Paroles-hoz) Mondd csak, fickó – de tiszta igazat mondj,
Ne félj, hogy az urad zokon veszi:
Kivédem én, ha őszintén beszélsz –,
Mit tudsz a gazdád dolgáról e nővel?

PAROLES Felséged engedelmével, a gazdám tiszteletre méltó úr volt. Megvolt benne minden huncutság, ami urakban van.

KIRÁLY A tárgyra. Mondd: szerette ezt a nőt?

PAROLES Szavamra, szerette, uram, no de hogyan?

KIRÁLY Nos, hogyan?

PAROLES Úgy szerette, uram, ahogy úriember szeret egy nőt.

KIRÁLY Az hogy van?

PAROLES Szerette, uram, meg nem is.

KIRÁLY Ahogy te himpellér vagy, meg nem is. Micsoda köntörfalazó cimbora ez!

PAROLES Szegény ember vagyok, felséged alázatos szolgája.

LAFEU (a Királyhoz) Jó dob ez, uram, de semmirevaló szónok.

DIANA (Paroles-hoz) Tudsz arról, hogy házasságot ígért nekem?

PAROLES Többet tudok, mint amennyit mondok.

KIRÁLY Nem mondasz el mindent, amit tudsz?

PAROLES Ahogy felségednek tetszik. Eljártam közöttük, amint mondtam; mi több, a gazdám szerette ezt a nőt, odavolt érte, és Sátánról és gyehennáról és Fúriákról és tudom is én mi mindenről beszélt. Én olyan jó lábon álltam velük akkoriban, hogy tudtam, mikor feküsznek össze, és egyebekről is, a házassági ígéretről és olyasmikről, amikből bajom származna, ha elkotyognám. Ezért nem mondom el, amit tudok.

KIRÁLY El is mondtál már mindent, hacsak nem tudod hozzátenni, hogy összeházasodtak. De te nagyon fondorlatos tanú vagy, állj csak félre. – A te gyűrűd volt hát?

DIANA           Igen, uram.

KIRÁLY És hol vetted a gyűrűt? Vagy ki adta?

DIANA Nem vettem pénzen, nem is adta senki.

KIRÁLY Kitől kaptad hát kölcsön?

DIANA           Senkitől.

KIRÁLY Találtad valahol?

DIANA           Nem is találtam.

KIRÁLY Ha semmi módon nem került tehozzád,
Hogy' adhattad neki?

DIANA           De nem is adtam.

LAFEU (a Királyhoz) Tág kesztyű ez a nő, uram, tetszés szerint húzhatod fel és le.

KIRÁLY (Dianához) Az enyém volt. Én adtam hitvesének.

DIANA Tiéd vagy övé, én nem tudhatom.

KIRÁLY Vigyétek innen, bosszant már nagyon.
Börtönbe vele. És a gróffal is. –
Ha nem mondod meg, hogy honnan szerezted,
Egy óra múlva meghalsz.

DIANA           Mégse mondom.

KIRÁLY (a kísérőkhöz) Vigyétek!

DIANA           Felség, kezest állitok.

KIRÁLY Közönséges ringyónak tartalak már.

DIANA Mint téged, más férfit sem ismerek.

KIRÁLY Mért hogy a grófot mégis vádolod?

DIANA Mert bűnös – és nem bűnös ugyanakkor.
Hogy nem vagyok már szűz, esküdni merne;
De mégis az vagyok, esküszöm erre,
Nem utca rongya, gondolj jól bele.
Szűzlány vagyok, vagy e vén úr neje.

KIRÁLY (a kísérőkhöz) Vigyétek már. E locsogás dühit.

DIANA Anyám, hozd a kezest. Özvegy el
          Várj egy kicsit.
Itt lesz mindjárt a gyűrű ékszerésze,
Ő kezeskedik értem. Az urat,
Ki azt hiszi, hogy megkapott, noha
Nem tett kárt bennem, fölmentem a vádtól.
Úgy véli, hogy velem szeretkezett,
De asszonyával nemzett gyermeket.
Halott ő, ám a gyermek rúgkapál.
Élő a holt; rejtvényem ebben áll.
Nézzétek a megfejtést.

Jön Heléna és az Özvegy

KIRÁLY           Szememet
Talán varázslat tévesztette meg?
Való, amit látok?

HELÉNA           Nem, jó uram,
Egy asszony árnyát látod csak, nevét,
Nem őt magát.

BERTRAM           Mindkettőt. Ó, bocsáss meg!

HELÉNA Uram, e lány képében csudamód
Gyengéd voltál hozzám. Itt van a gyűrűd,
És nézd, a leveled. Azt írod itt:
"Ha megszerzed ujjamról azt a gyűrűt,
És gyermeket is nemzettem veled..."
Enyém vagy, hogy kétszer elnyertelek?

BERTRAM (a Királyhoz) Felség, mikor biztos lehetek ebben,
Szeretni fogom bárkinél hivebben.

HELÉNA Hogyha hazugság az igaz beszéd,
Váljunk egymástól mindörökre szét. –
Hát életünkben látlak még, anyám?

LAFEU Hagymát orrontok, elsírom magam.
(Paroles-hoz) Jó Dob Rob, adj kölcsön egy zsebkendőt. Úgy, köszönöm. Várj rám otthon, majd elviccelődünk. Hagyd a bókolást, hánynivaló.

KIRÁLY (Helénához) Mondd el mesédet pontról pontra végül:
Szolgáljon az igaz gyönyörüségül.
(Dianához) Ha szedetlen virág vagy még, leány,
Válassz férjet, meglesz a hozomány.
Mert úgy látom, segítséget te adtál,
Hogy asszony legyen, míg te szűz maradtál.
Ha több időnk lesz meghallgatni, szépen
Elmeséled majd minden részletében.
Most úgy látszik, minden jó, semmivé lett
Keservetek, és édesebb az élet.

Harsonák

EPILÓGUS

Komédiánknak ezzel vége lett.
Úgy jó, ha a néző elégedett,
Ezért naponta mindent megteszünk,
Hogy tessünk és tapsoljatok nekünk.
Ha elnéző türelmetek megérte,
Szívünket adjuk kezetekbe érte.

Mind el

JEGYZETEK

Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 8-9. sz. (2004. augusztus-szeptember)] Kezdőlap

+ betűméret | - betűméret