Hatházi András

A manipulátorok

SZEREPLŐK

ELSŐ BÁBOS, akit LEGIO-nak is szólíthatnak
MÁSODIK BÁBOS, akit LUCIUS-nak is szólíthatnak
FOGADÓS
ÖREG PÁSZTOR
FIATAL PÁSZTOR
DOLANA, utcalány
SIMON, a férje
CENTURIO, altiszt
VIGELIUS, járőr
ELSŐ BÖLCS, álnevén GÁSPÁR
MÁSODIK BÖLCS, álnevén MENYHÉRT
HARMADIK BÖLCS, álnevén BOLDIZSÁR
UTAS, aki nem mondja meg nevét
A FELESÉGE, aki meg se szólal
A KÖVET

Történik Keleten estétől hajnalig az idő kezdetén.

Tér, jobboldalt fogadó, baloldalt a Simon háza, mindkettő szegényes, alig lehet különbséget tenni közöttük. A tér közepén egy mély kút. Hátrafelé, középtől kicsit balra hosszú út, nem látni a végét. Azon jön a két pásztor, nem beszélnek. Simon kilép a házból, tétova, elindul a fogadó felé, áll, vár, aztán megfordul, a kúthoz megy, hosszan néz a kútba. A két pásztor beér a térre, a fiatalabbik indul a fogadóba, az öreg megáll, nézi Simont. Az tudomást sem vesz az érkezőkről.

ÖREG PÁSZTOR Mi van, Simon? Belepottyant az Isten?

FIATAL PÁSZTOR (röhög)

ÖREG PÁSZTOR Kimászik az, mind így szokták ezek. Jössz egy italra?

FIATAL PÁSZTOR Ejsze még asszony is kerül a fogadóban. (Röhög)

ÖREG PÁSZTOR (Fiatal Pásztorhoz) Na ne! (Simonhoz megy, ő is hosszan néz a kútba) Egyszer még valaki utánaesik. És ha nem Isten...

SIMON A hitemet ne bántsd.

ÖREG PÁSZTOR Törődik a hiteddel a fene! Annak áldozol, akinek akarsz! Nekem is megvannak az isteneim, neked is megvan a magadé, ki beszél itt az égiekről? Én csak azt mondtam, hogy mély a kút.

SIMON De mindig az Istennel jössz!

ÖREG PÁSZTOR Jövök én magamban is.

FIATAL PÁSZTOR Elvégre kerül odabe, akivel elmulassuk az időt!

ÖREG PÁSZTOR (Fiatal Pásztorhoz) Ne na. (Simon vállára teszi kezét) Azért elég furcsa annyi sok istent egybegyúrni. Mert én így látom. Ami nálam sok kicsi, az nálad egy nagy. Lehet, hogy igazad van, másként nem is férnének a kútba. (Simon indulatosan szembefordul az Öreg Pásztorral) Tudod, én sok mindent megértem, de remélem, mire a te világod is eljön, háziszent leszek valamelyik fiam tűzhelyén.

SIMON Te sem menekülhetsz!

ÖREG PÁSZTOR Nem is akarok! Hülye vagy te, Simon! Láttál már olyat, aki megúszta volna?

SIMON Nem azt, hanem ami utána van!

ÖREG PÁSZTOR Érdekli a seggemet!

FIATAL PÁSZTOR (röhög)

SIMON Ne röhögj!

ÖREG PÁSZTOR Nana.

FIATAL PÁSZTOR Messze van még az az idő, amikor te fogod nekem megmondani, hogy min röhögjek, és min ne!

ÖREG PÁSZTOR Nana.

FIATAL PÁSZTOR Mert kitaposom a beled!

SIMON Akkor gyere, gyere, mert az nekem megváltás volna!

ÖREG PÁSZTOR Ne kezdjük már megint!

FIATAL PÁSZTOR Megváltás kell, mi? Megváltás? Tudod te, mi a megváltás? Amikor majd rámászok az asszonyra! Az a megváltás!

Simon nekiugrik a Fiatal Pásztornak, összeakaszkodnak, az Öreg Pásztor közbelépne, de nem bír velük. Félreáll, egykedvűen nézi a némán
verekedőket. Az úton megjelennek Centurio és Vigelius. A többiek nem veszik észre őket.

ÖREG PÁSZTOR Marhák vagytok, nem éri meg sem az asszony, sem az ég. (Kis ideig még nézi őket, majd komótosan indul) Jó, akkor én bemegyek inni.

CENTURIO Hé, mi folyik itt?

ÖREG Jó estét! Hé, hagyjátok abba!

VIGELIUS Nem halljátok?

A két katona a verekedők közé ugrik, nagy nehezen különválasztják őket.

ÖREG PÁSZTOR Nem bírtam velük, uram. Egyszerűen nem lehet.

SIMON Most azt hiszed, nagykutya vagy, mi?

FIATAL PÁSZTOR Amíg én regulázom az asszonyt, igen!

SIMON Megöllek, te, szemét!

FIATAL PÁSZTOR Ahhoz nem elég a fohász, te kapcarongy!

CENTURIO Csend legyen már!

ÖREG PÁSZTOR Mondtam, uram, mondtam.

VIGELIUS Még egy szó, és valamennyiötöket felnyársallak!

FIATAL PÁSZTOR Azt nem teheted.

Vigelius kirántja a kardját.

CENTURIO (leinti Vigeliust) De még mennyire hogy megteheti! Parancsa van rá! S ha nem teszi ő, megteszem én!

ÖREG PÁSZTOR De uram, ennyire?

VIGELIUS Csend!

CENTURIO Nem láttatok itt egy idegent gyermekkel? Olyan kétévesig.

VIGELIUS He?!

CENTURIO Vagy idegen várandós asszonyokat?

FIATAL PÁSZTOR Mert azok pont itt császkálnak!

VIGELIUS (megüti a kard markolatával a Fiatal Pásztort, az összeesik, nem mozdul)

CENTURIO Öreg, te sem láttál?

ÖREG PÁSZTOR (fejével inti, hogy nem)

CENTURIO És te?

SIMON Nem láttam.

CENTURIO Mi van, Simon? Feltámadt a virtus?

VIGELIUS (röhögve) Megint az asszony?

CENTURIO Vagy megint a veszélyes gondolatok!

SIMON Semmi.

CENTURIO Aha. Akkor tűnés! És ha valamelyiketek idegeneket lát errefelé gyerekkel...

VIGELIUS Kétéves korig!

CENTURIO ... vagy várandós idegen asszonyokat, azonnal jelentse.

VIGELIUS Vagy büntetlenül ölje meg!

CENTURIO Vagy. Azt mondtam, tűnés!

SIMON (eloldalog)

VIGELIUS Mi van, öreg, nem hallottad? Vidd ezt a forrófejűt is, ha magához tér, mondd meg neki, hogy most ez egyszer szerencséje volt.

ÖREG PÁSZTOR Csak egy italra...

VIGELIUS Nincs ital, egy-kettő!

CENTURIO Várjál, na, várjál! Inni szabad. Hadd igyanak! Rendes emberek ezek, nem veszélyesek. Ez a Simon, ez más, ez tényleg a begyemben van. Meg az egész fajtája. De ezek ketten...

VIGELIUS Ezek is affélék.

CENTURIO Há' nem egészen. De azért valahol ott vannak. Rendesek, vagy mi. Mindegy. Öreg, mosd fel a másikat, igyatok, aztán vissza a birkákhoz! (Indul be a fogadóba)

ÖREG PÁSZTOR Uram...

CENTURIO Mi van?

ÖREG PÁSZTOR Azt mondod büntetlenül?

VIGELIUS Azt.

CENTURIO Mi van?

ÖREG PÁSZTOR Hogy a gyermeket vagy az anyát...

CENTRURIO Nem hallottad?

ÖREG PÁSZTOR De miért?

VIGELIUS Mert parancs!

ÖREG PÁSZTOR De miért?

CENTURIO Iszol, vagy nem?

ÖREG PÁSZTOR Iszok, uram, iszok.

CENTURIO Azért.

A katonák bemennek a fogadóba, az Öreg Pásztor egy ideig áll, aztán a Fiatal Pásztorhoz siet, élesztgeti.

ÖREG PÁSZTOR Kelj fel, hallod? Kelj fel! Baj van. Már megint baj van. A mindenit, jól megmocskoltak! (A Fiatal Pásztort a kút felé vonszolja) Ajjajajaj... Hogy megtehetik ezt az emberrel a saját földjén! Hogy nem nyílik meg már egyszer az ég! Hogy nem hasad ketté alattuk a föld! Ajjajajaj... Hiába fecsegnek annyit azok a megszállott próféták! Mert azokból is annyi van már, mint ezekből! (Megáll a cipelésben, fújtat) Jó nagy marha ember vagy, aztán mégse tudsz elbánni azzal a nyavalyás Simonnal. Én se bírok vele. Sötét ember. Valamit nagyon gondol. (Továbbhurcolja társát a kútig) Nem jók ezek az istenek, nem jók, mert tűrik! De Simoné se jó, mert az se szól bele! Nem jó ez az egész! (Vizet mer a kútból, leönti a Fiatal Pásztort) Kelj már fel, mi lesz a nyájjal? Nem győzöm egyedül, és akkor te ilyen hülyeséget csinálsz megint! Minek kell kikezdeni Simonnal? Minek kell kikezdeni a katonákkal? Nem rosszak azok, csak hát ők megtehetik. És van köztük olyan, aki meg is teszi. Látod, ez is baj. Kelj már fel, hallod? (Nekiugrik a Fiatal Pásztornak, kétségbeesetten rázza, elengedi, a Fiatal Pásztor meg se moccan. Az Öreg Pásztor ismét vizet mer, iszik) Azt mondták, ez az élet vize. Hazudtak. Minden csoda hazugság. Nincs is csoda.

FIATAL PÁSZTOR (megmozdul, köhög, öklendezik)

ÖREG PÁSZTOR Végre! Hallasz engem?

FIATAL PÁSZTOR (kinyitja szemét, az Öreg Pásztorra néz, nagy sokára bólint, köhög, öklendezik, nagyokat köp)

ÖREG PÁSZTOR Akkor jó. Kell víz?

FIATAL PÁSZTOR (inti, hogy nem)

ÖREG PÁSZTOR Jó. Tiszta potyára húzattál velem vizet a kútból. Most mit csináljak? Hallod, mit csináljak ezzel a vízzel?

FIATAL PÁSZTOR Mit tudom én? Öntsd vissza!

ÖREG PÁSZTOR Most, amikor már kint van?

FIATAL PÁSZTOR Akkor öntsd el.

ÖREG PÁSZTOR Bolond vagy? Ezt a drága jó vizet?

FIATAL PÁSZTOR Mit mind faggatsz? Mit érdekel engem a vized? Azt csinálsz, amit akarsz! Idd meg! Érted? Idd meg!

ÖREG PÁSZTOR Az öregapádat! Aki nem tanított meg téged becsületre! Feltámasztalak, és te még így beszélsz velem? (A Fiatal Pásztorra önti a vizet) Halljunk oda! Szerencséd, hogy én nem vagyok olyan, mint ezek, mert ezek aztán büntetlenül! (A Fiatal mellé guggol) Nagy baj van! Nagyon nagy. Megint keresnek valakit.

FIATAL PÁSZTOR Mi közöm hozzá?

ÖREG PÁSZTOR Egy gyereket keresnek.

FIATAL PÁSZTOR Nem az enyém. Gyereket?

ÖREG PÁSZTOR Azt. Egy kisgyereket.

FIATAL PÁSZTOR Eltévedt, vagy mi?

ÖREG PÁSZTOR Kórságot! Há' nincs itt!

FIATAL PÁSZTOR Persze, azért keresik!

ÖREG PÁSZTOR Nem úgy, te barom! Az is lehet, hogy meg sincs születve.

FIATAL PÁSZTOR S akkor hogy keresik?

ÖREG PÁSZTOR Nem tudom. Az anyját. Akiben benne van.

FIATAL PÁSZTOR S honnan tudják, hogy az a gyerek van benne? Neked elment az eszed!

ÖREG PÁSZTOR Gondolom, kivágják s megnézik. Azt mondta Centurio.

FIATAL PÁSZTOR Ja, az idegenek, akiket keresnek...

ÖREG PÁSZTOR Azok, azok. Hiszen hallottad.

FIATAL PÁSZTOR Mit érdekel engem? Láttunk mi ilyesmit?

ÖREG PÁSZTOR Ejsze nem. És nem is akarok.

FIATAL PÁSZTOR Láttál te már eleget. Akarod, nem akarod, egy gyerek még belefér a látomásodba.

ÖREG PÁSZTOR Jelenteni kell.

FIATAL PÁSZTOR Ha egyszer megkerült!

ÖREG PÁSZTOR Vagy megölni.

FIATAL PÁSZTOR Micsoda?

ÖREG PÁSZTOR Ahogy mondom. Megölni azonnal.

FIATAL PÁSZTOR Te tényleg megkergültél! Szó nélkül felakasztanak!

ÖREG PÁSZTOR Éppen ez az! Ez a baj, hogy nem! Ez a nagy baj. Azt mondta Centurio, hogy büntetlenül meg lehet ölni.

FIATAL PÁSZTOR A gyereket!

ÖREG PÁSZTOR Vagy az anyját.

FIATAL PÁSZTOR Ha még benne van a gyerek.

ÖREG PÁSZTOR A nemjóját, látod, ezt nem tudom.

FIATAL PÁSZTOR De hiszen most mondtad!

ÖREG PÁSZTOR Igen, igen, ha benne van! De ha már nincs, akkor mi legyen az anyjával?

Kilépnek a fogadóból a katonák és a Fogadós. Nem látják a kút mögött gubbasztó Pásztorokat.

FOGADÓS És még azt mondja nekem, nekem, hogy kész a spektákulum, és holnap fizet! Hát tudod, ki hiszi ezt el! Itt ülnek a nyakamon egy hete, első három nap még fizetgettek, de azóta egy fityinget se kaptam. És enni esznek, nem is akárhogy, és a bort sem vetik meg, és miattuk még vendéget sem fogadhatok, merthogy ugye ki van adva a szoba! Most mondd meg, élet ez?

CENTURIO Mondtam már, kidobhatod.

FOGADÓS Alig bírok evickélni egyik napról a másikra, mert vajszívem van, hiszen tudod. A szomszédot én húzom ki a szarból, hogy legyen pénze, a környéket én etetem-itatom...

VIGELIUS Fizetnek érte.

FOGADÓS De én etetem-itatom. És fizetni is, már amelyik...

CENTURIO Te hallottad, amit mondtam?

FOGADÓS Persze, persze hogy kidobhatom. De csak úgy?

CENTURIO Mért, hogy akarod?

FOGADÓS Biztos?

CENTURIO Ha egyszer mondtam!

FOGADÓS De úgy, ki az utcára cókmókostul?

VIGELIUS Hallottad!

FOGADÓS Jó, jó, csak...

CENTURIO Nem leszünk itt. Nagy a város. Más meg amúgy sem vetődik erre. Nem jó hely.

FOGADÓS Valóban nem. Kevés a vendég.

VIGELIUS Az még csak ezután válik el.

FOGADÓS Á, ugyan...

VIGELIUS Én csak figyelmeztettelek.

FOGADÓS Persze, persze. Amúgy is kidobtam volna őket, de akkor ki fizet? Mert a kár, ugye, az enyém! Az sincs, amit zálogba foglaljak! Semmijük sincs ezeknek!

VIGELIUS Vedd el a ruháikat! Az ilyesfajták drága köntösökben járnak.

FOGADÓS A ruháikat? Ezeknek? Ugyan, uram, valamennyi csupa rongy! Maskarák meg gyereknek való hülyeségek! Magukra aggatják az egészet, kiállnak a térre, és bolondítják a népeket! Azok meg fizetnek érte. Vagy nem. Valahogy meg kéne büntetni őket.

CENTURIO A népeket?

FOGADÓS Nem mind. De ezt a kettőt mindenképp. Tudom is én, fogdába zárni, vagy alaposan elverni...

VIGELIUS Nem a te dolgod.

CENTURIO (indul) Szóval, ha látsz ilyen idegent...

FOGADÓS Hogy mit?

CENTURIO Vagy netán idegeneket, akikről beszéltem, tudod.

FOGADÓS Persze, persze. Értem én.

CENTURIO Akkor rendben. Jó a borod.

A katonák elindulnak, a Fogadós utánuk siet.

FOGADÓS Hallod, Centurio... hát izé, ha már így magunk között vagyunk... szóval mért ez a parancs?

VIGELIUS Mért érdekel?

CENTURIO Csak. Parancs.

VIGELIUS Most egyelőre az idegeneket.

FOGADÓS És aztán?

CENTURIO Van kisgyerekes valakid? Rokonod, barátod...

FOGADÓS Senkim az égadta világon.

VIGELIUS Biztos?

FOGADÓS Esküszöm az életemre!

VIGELIUS Aha...

CENTURIO Akkor jó. Küldhetnél majd egy tömlővel. Tényleg nagyon finom.

FOGADÓS Á, príma fügebor!

VIGELIUS Honnan való?

FOGADÓS Kaptam.

VIGELIUS Igen?

FOGADÓS Igen.

CENTURIO Ha egyszer kapta!

VIGELIUS Aha. Akkor ne feledd!

FOGADÓS Természetesen. Számíthattok rám!

A katonák elmennek.

FOGADÓS Dögöljetek meg! (Visszamegy a fogadóba)

FIATAL PÁSZTOR Én ezt nem értem.

ÖREG PÁSZTOR Én sem. Hogy most már mindenkit?

FIATAL PÁSZTOR Csak a gyerekeket.

ÖREG PÁSZTOR Ó, istenek, hány éves a kicsi?

FIATAL PÁSZTOR Melyik kicsi?

ÖREG PÁSZTOR A legkisebb! A kicsi! Hány éves? Hányszor volt ellés azóta? Mondd már, hányszor!

FIATAL PÁSZTOR Mit tudom én? Négyszer biztosan.

ÖREG PÁSZTOR Aszondod?

FIATAL PÁSZTOR Azt.

ÖREG PÁSZTOR Hogy volt már négyszer?

FIATAL PÁSZTOR Volt, volt... Négyszer biztos volt.

ÖREG PÁSZTOR Akkor jó. Igazad van. Tényleg négyszer! Akkor jó.

FIATAL PÁSZTOR Megvan az már háromesztendős is.

ÖREG PÁSZTOR Meg, meg, meg... hogyne volna. Há' má' jár!

FIATAL PÁSZTOR Meg beszél.

ÖREG PÁSZTOR Az ám, de még hogy beszél... Hehe... az unokám... olyan vicces.

Hirtelen kicsapódik a fogadó ablaka, a Fogadós egy csomó ruhát, vásznat, lécdarabot, zsákot és bábot hajít a térre.

FOGADÓS Nesztek, ti is dögöljetek meg, nesztek... Ide a lábatokat a büdös életben! Mert elegem volt, hogy mindenki csak engem nyúz, hogy én vagyok az irgalmas, a türelmes, a megértő! Mert nincs pénz! Nincs pénz, mi? De italra van pénz! Nőre van pénz! Tekeregni van pénz! De hogy én is megéljek, arra nincs pénz! Mert mindenki azt hiszi, hogy nekem még a bőröm alatt is aranyak lapulnak! Semmim sincs, értitek? Semmim sincs! De nektek sem adok! (Észreveszi az értetlenül bámuló pásztorokat) Mi van? Mi kéne?

FIATAL PÁSZTOR Semmi.

ÖREG PÁSZTOR Bor, mert ejsze inni jöttünk.

FOGADÓS Akkor meg mit álltok? Gyertek be, aztán kaptok.

ÖREG PÁSZTOR Bemehetünk, hogy aztán minket is kidobj.

FOGADÓS Te azzal ne törődj! Szomjas vagy? Igyál, fizetsz, elmégy magadtól.

ÖREG PÁSZTOR Vagy eltámogatjuk egymást, nem igaz?

Az úton megjelenik Simon.

FIATAL PÁSZTOR El, el, ha kell. Hallom, van valami jóféle borod.

FOGADÓS Te azt honnan tudod?

FIATAL PÁSZTOR Hallottam.

FOGADÓS Hallottad?

FIATAL PÁSZTOR Naná.

ÖREG PÁSZTOR Beszélik.

FOGADÓS Kicsodák?

ÖREG PÁSZTOR Kicsodák, kicsodák... Nem mindegy? Mindenfelé. Hogy jó a borod. Hogy jó itt nálad.

FOGADÓS Ugye?

ÖREG PÁSZTOR Persze. Ez egy jó hely.

FOGADÓS Ugye? Mást nem beszélnek?

FIATAL PÁSZTOR Hogy egy jó ember vagy.

FOGADÓS Nahát. Azt mondod, van jó borom. A nő is itt van. Nétené, Simon!

Simon menne be a házba.

FOGADÓS Hallod-e, Simon? Nincs kedved egy italra?

SIMON Nincs pénzem. (Bemegy a házba)

FOGADÓS (utánakiált) Oda se neki! Majd kifizeti az asszony. Jó napja van!

FIATAL PÁSZTOR És még milyen lesz!

ÖREG PÁSZTOR Na ne!

FOGADÓS Látod? Az első körre vendégeim vagytok, ha még isztok legalább négyet. Áll az alku?

FIATAL PÁSZTOR Részemről.

ÖREG PÁSZTOR Nem rossz. (Simonhoz, aki a házból a tér közepére siet) Gyere, Simon, egyet állok én is.

SIMON (a Fogadóshoz, anélkül, hogy ránézne) Küldd ki Dolanát! Beszédem van vele.

FOGADÓS Nem lehet, most dolgozik.

FIATAL PÁSZTOR Majd utána.

SIMON Fontos.

ÖREG PÁSZTOR Szólok én.

FOGADÓS S a munkaidővel mi lesz? Azt ki fizeti, hogy ő idekinn locsog.

ÖREG PÁSZTOR Mégiscsak a férje!

FIATAL PÁSZTOR Szép kis férj!

ÖREG PÁSZTOR Fejezd be már egyszer, mellettem nem lehet móres nélkül! Fizetem én.

FOGADÓS Az más. Akkor felőlem azt csinál, amit akar.

SIMON Nem kell kifizetni. Lesz pénzem.

FOGADÓS Nocsak! Mikor?

SIMON Ma este. Holnap hajnalban.

FOGADÓS Akkor ma vagy holnap?

SIMON Holnap. Biztos.

FOGADÓS Persze, persze.

ÖREG PÁSZTOR (Simonhoz lép) Mit akarsz csinálni?

SIMON Beszélni akarok Dolanával.

FOGADÓS Majd holnap reggel. Amikor lesz pénz.

ÖREG PÁSZTOR Mondtam már, hogy fizetem! Itt a kuncsaftot semmibe veszik?

FOGADÓS A kuncsaftot nem, de az ilyeneket...

ÖREG PÁSZTOR Milyeneket? Hiszen a fajtád!

FOGADÓS Nekem? Esetleg a nyavalyának!

ÖREG PÁSZTOR Te, Simon...

SIMON Rendben, de csak hitelbe.

FOGADÓS Halljunk oda! Méghogy a fajtám...

SIMON Holnapig.

ÖREG PÁSZTOR De nem lesz baj!

SIMON Nem.

FOGADÓS Bolond vagy te, öreg. Akkor fogod látni azt a pénzt, amikor én a hátam közepét!

FIATAL PÁSZTOR Szerintem is.

Az Öreg Pásztor szótlanul bemegy a fogadóba. A Fiatal Pásztor merőn nézi Simont.

FOGADÓS (a Fiatal Pásztorhoz) Gyere, mert elmegy a bor ereje.

FIATAL PÁSZTOR Elég lesz az a megváltáshoz.

FOGADÓS Miféle megváltáshoz?

FIATAL PÁSZTOR Tudja, akinek tudnia kell.

FOGADÓS Ej, nagyon megsütötte ma a nap az agyatokat. (Visszahúzódik)

FIATAL PÁSZTOR Eddig azt hittem, hogy szerencséd van, de most már tudom, hogy szerencsétlen vagy.

SIMON Eredj be!

FIATAL PÁSZTOR Ha akarok.

SIMON Nem tartom fel sokáig.

FIATAL PÁSZTOR Nem is ajánlom. Kuka vagy te, egy élhetetlen féreg. Én nem hagynám, hogy velem ezt műveljék. (Bemegy a fogadóba)

Simon vár, a kiszórt holmikhoz megy, egy bábot elvesz, nézegeti.

SIMON Mi van? Mit bámulsz? Rajtam röhögsz? Vagy ezeken? Ne röhögj, mert összetéplek! Mit tudod te, milyen? Mit tudod te, miből gyúrtak engem? Nekem nem mindig ugyanaz van a pofámon! Itt bent biztos nem! Te ki vagy? Olyan ördögfajzatnak nézel ki. Engem nem fogsz te megkapni. Mert én tudom. Nem hiszed. Látom rajtad. Mindent látok rajtad. De majd ti is meglátjátok. Hogy itt mi lesz.

Kilép a fogadóból Dolana.

SIMON Ne félj, nem akarok én semmi nagyot. Mert engem szeretnek. De a dolgoknak ez a rendje. Akinek pedig van szeme, látja, akinek van füle, hallja.

DOLANA Mi a baj?

SIMON Most már semmi.

DOLANA Az öreg nem ezt mondta.

SIMON Az öreg hülye.

DOLANA Kivel beszélgetsz?

SIMON Senkivel. Gondolkozom.

DOLANA Mit akartál mondani?

SIMON Már megvolt.

DOLANA De én nem hallottam.

SIMON Nem rád tartozik.

Hallgatnak, nem néznek egymásra.

DOLANA Vissza kell mennem. Valami vendégeket várnak.

SIMON Idegeneket.

DOLANA Minden vendég idegen.

SIMON Láttam őket.

DOLANA Kiket?

SIMON Az idegeneket.

DOLANA Sokan vannak?

SIMON Hárman.

DOLANA Mind férfiak?

SIMON Hárman.

DOLANA Akkor lassan együtt lesz a pénz. Végre abbahagyhatom.

SIMON Feljelentem őket...

DOLANA Miért?

SIMON Mert lehet, hogy fizetnek. A jelentésért. És akkor hamarabb szabadulsz. Annyit kérek, amennyi a hitel. Egy kicsivel többet.

DOLANA Te besúgó leszel?

SIMON Csak mondtam, hogy tudjad. Hogy már nincs sok hátra.

DOLANA Az mi ott a kezedben?

SIMON Nem tudom. Itt volt a földön.

DOLANA Mi ez a sok holmi?

SIMON Nem tudom. (A bábot Dolanának adja) Mindig vigyorog.

DOLANA Igen?

SIMON Holnap reggel. (Indul)

DOLANA Simon!

SIMON Igen.

DOLANA (szünet után, alig hallhatóan) Vigyázz magadra!

SIMON Vigyázok. Én vigyázok.

Simon tétován áll, aztán hirtelen megfordul, sietősen elmegy, Dolana hosszan néz utána, majd bemegy a fogadóba. Szórakozottan viszi magával a bábut. Nagyon hosszú csend, aztán gajdolás hallatszik, távolról, az úton megjelennek a Bábosok, dülöngélnek, nótáznak.

LUCIUS Volt egy kurva Babilonba'

LEGIO Beleült a kalapomba,

LUCIUS Felvisított túl otromba

LEGIO Vagyok, vagyok, vagyok!

LUCIUS S mert a kalapom pirosba'

LEGIO Pompázott, hát jól kimosta,

LUCIUS És hajnalig azt vinnyogta

LEGIO Mindjárt belehalok!

LUCIUS Így a kurva Babilonba'

LEGIO Nem megy többet a tilosba

LUCIUS Mert a kalap, a csinoska...

LEGIO Nem, nem, nem! Nem jó! Miféle rím ez?

LUCIUS Jó. Tilosba - csinoska. Szerintem tökéletes. I - o - a az egész soron.

LEGIO Á, hiányzik belőle valami.

LUCIUS Belőled hiányzik. A szellem.

LEGIO Belőlem? Halljunk oda! Kitalálom a látványt, ötleteim vannak, elkészítem az előadást, holnap reprezentáció, pénz, éjjel iszkolás. És még belőlem hiányzik a szellem!

LUCIUS A rím akkor is jó!

LEGIO Vérig vagyok sértve! Még jó, hogy ennyi kocsma van ebben a városban.

LUCIUS Csodálkozol? Inni mindenütt tudnak.

LEGIO Te, mi tulajdonképpen hol vagyunk?

LUCIUS Mi tulajdonképpen kik vagyunk?

LEGIO Hülye.

LUCIUS Nem mindegy? Holnapután már egészen máshol vagyunk másvalakik.

LEGIO Csak szerettem volna tudni. Hogy majd elmesélhessem az unokáimnak.

LUCIUS Miféle unokáknak te, barom? Volt neked valaha dolgod nővel?

LEGIO Volt. Az anyámmal.

LUCIUS Meg is látszik rajtad.

LEGIO Nem kell nekem nő. Ezzel az életformával... Mindig máshol, piacok, kereskedők, fogadósok, kóklerek... Mihez kezdenék vele? A nőt azt el kell tartani. Azzal törődni kell. Az nem olyan, hogy csak úgy van, mint te!

LUCIUS Tőlem aztán ne is várj unokákat.

LEGIO Nem is kell. Tudok én csinálni. Még ma este. Meg is tervezem. Van időm. Ez mi? Ez nem a te köpenyed?

LUCIUS Mi ez a zsibvásár?

LEGIO Ezek a mi ruháink. Nem is olyan sok. Hallod, azt hiszem, mi most ki vagyunk rúgva. Ma este már másodszor. Hihetetlen!

LUCIUS És a bábok!

LEGIO A munka eszközei...

LUCIUS A bábok...

LEGIO Ezt már mondtad.

LUCIUS ... nem igaz!

LEGIO Pedig én úgy látom -

LUCIUS Nem érdekel, hogy velem mit csinál! Felőlem meg is ölhet, de a bábok! Az nem játékszer! Kibelezem! (Berohan a fogadóba)

LEGIO Állj meg, hé! Mint az eszement. Nem mindegy? Valahogy csak elleszünk. S így még fizetni sem kell. Mennyi rongy! A kendőm! Megkerült a kendőm! Tanteus, itt a palást! Tanteus, ne játssz velem! Tanteus... Mi van, elvesztél? Dugd már elő azt a vigyori pofádat! Tanteus... Tanteus... Hol a nyavalyában vagy? Ne hülyéskedj már, két éjszakát áldoztam rád! A nemjóját! Gyerekek, elveszett a főszereplő! Kész a spektákulum, kész a palást, csak épp az nincs, aki viselje. Nincs, aki elmondjon engem... Tanteus! Mindjárt sírva fakadok.

Kicsapódik a fogadó ajtaja, az Öreg Pásztor húzza-cibálja az ágáló Luciust, megjelenik mögöttük a Fogadós is.

LUCIUS Egy senki vagy, érted? Egy nagy fekete üresség! Egy félelmetes sötétség, aki még arra sem méltó, hogy gondoljanak rá!

ÖREG PÁSZTOR Hallgass, mert igaza van!

LUCIUS Nem érdekel, hogy igaza van! Nincs igaza! Egy lelketlen fenevadnak nem lehet igaza!

FOGADÓS Fizetsz, maradsz, ha nem, elmész! Ez az élet törvénye!

LUCIUS Mit tudsz te az életről, te, barlanglakó? Mikor érintett meg akár egyszer is a szépség? Mikor pillantottál a felszín mögé te, pók? Te beszélsz az életről? Te? Akit fölös koloncként hord a világ? Irtani kéne az ilyet, irgalmatlanul! (Az Öreg Pásztorhoz) Hagyjál már! Vagy te sem vagy különb? Mit fogod a pártját?

ÖREG PÁSZTOR Nem őt védem, de ha nem fejezed be, baj lesz!

LUCIUS Az a baj, hogy létezik! De nem sokáig...

FOGADÓS Mi van? Fenyegetsz?

LUCIUS (a Fogadós felé köp) Te... te... néző!

FOGADÓS Hát majd megnézem, amikor a magadfajta bűnözők meglakolnak!

LUCIUS Én játékos vagyok, nem bűnöző!

FOGADÓS Márpedig ide semmiféle rongyos játékos többé be nem teszi a lábát!

ÖREG PÁSZTOR Nyugodj már le, ember, nyugodj már le!

LUCIUS Azok nem rongyok, azok eleven lelkek!

FOGADÓS Persze, hogyne, tetvek tanyája! Megtöltitek a fogadót mindenféle nyavalyával, és még fizetni sem akartok! Még a város környékén sem akarlak látni, nemhogy a küszöbig engedjelek!

ÖREG PÁSZTOR Elég legyen már, emberek!

LUCIUS Mit emberek? Esetleg mi ketten, de ez itt egy állat, egy ragadozó! Azt hiszed, nem ismerlek?

FOGADÓS Fogjad, öreg, fogjad, mert ha egy lépést is tesz felém, elvágom a torkát!

LUCIUS Rád fogom gyújtani a házat. Mint egy koszos kutya fogsz vonítani! Ma éjjel megdöglesz!

Az úton ismét feltűnnek Centurio és Vigelius.

FOGADÓS Azt próbáld meg, még szikrát sem csiholsz, és az alvilágban leszel!

FIATAL PÁSZTOR (kijön a fogadóból, egyenesen Luciushoz megy, egyetlen mozdulattal a szétszórt holmikhoz penderíti) Elég legyen! Már szórakozni sem lehet miattatok?

LUCIUS (valahányszor megpróbál felállni, a Fiatal Pásztor visszalöki a kupacra) Semmi közöm hozzád! (A Fogadóshoz) Ma éjjel nem lesz könnyű álmod, annyi biztos! Agyonverlek! Tokánnyá rugdoslak! (Fiatal Pásztorhoz) Fejezd már be! Nyugalom!

FIATAL PÁSZTOR Így kell bánni az idősebbekkel? Téged nem tanítottak meg viselkedni?

FOGADÓS Az az, jól csinálod! Tekerd ki a nyakát!

LUCIUS (már szinte sírva üvölti a Fogadósnak) Még álmod sem lesz! Nem érdemled meg!

ÖREG PÁSZTOR (a Fiatal Pásztort próbálja csitítani) Hagyd el, ne keveredj bele te is!

FIATAL PÁSZTOR Alig van alkalma az embernek, abba is beleköptök?

LUCIUS (magábaroskadtan ül a kupacon) Megbántott. Kiszórta a bábokat.

FIATAL PÁSZTOR Mi vagy te, gyerek? Öreg, nem ezeket keresik a katonák?

ÖREG PÁSZTOR Ugyan, dehogy, ezeket ismerik, ezek nem idegenek.

FOGADÓS De még mennyire, hogy idegenek! Hé, Centurio, elkaptuk őket!

CENTURIO Hol vannak?

FOGADÓS Itt ni, a szemétben.

CENTURIO Na, jómadarak, mi volt odalent?

LEGIO Semmi.

VIGELIUS (Luciusra rivall) Felállni!

CENTURIO Mi történt a másik kocsmában?

LEGIO Semmi.

VIGELIUS Te hallgatsz! (Luciushoz lép) Felelj!

LUCIUS Kiraktak.

CENTURIO De mért raktak ki?

LUCIUS Csak. Mert nem szeretnek.

CENTURIO Valóban?

LUCIUS Igen.

CENTURIO Tudjátok meg, hogy én sem szeretlek. És itt nagyon sokan nem szeretnek benneteket. Úgyhogy annyi időtök van, hogy összeszedjétek ezt a koszfészket, és futólépésben eltűnjetek a sivatagban!

LEGIO Nem volt pénzünk. Csak azért.

VIGELIUS Azt mondtam, csendben maradsz!

CENTURIO (Legióhoz fordul) És mióta nincs pénzetek?

LEGIO Egy ideje.

CENTURIO Mennyi ideje?

LEGIO Elég régóta.

FOGADÓS Soha nem is volt!

LUCIUS Nem igaz, mert az első három nap kifizettelek!

FOGADÓS Hol van róla az írás?

LUCIUS Azt mondtad, adsz!

FOGADÓS Ha majd kiegyenlítettétek a számlát!

CENTURIO Most én beszélek!

FOGADÓS Amíg nincs papír, addig adósok vagytok.

VIGELIUS Csend legyen!

FOGADÓS Persze, persze... Megvannak az idegenek... Elkaptam őket...

CENTURIO Szóval vagy elkotródtok, vagy eladjátok a holmiitok, vagy letartóztatlak, és eladunk benneteket rabszolgának. Válasszatok!

FOGADÓS Vagy megölnek benneteket. Azonnal.

CENTURIO Azt nem.

FOGADÓS Hogyhogy nem? Idegenek, itt vannak, büntetlenül megölhetjük őket.

CENTURIO Mert ezek nem azok az idegenek.

FOGADÓS Nem azért kerestétek őket?

CENTURIO Dehogy! Megint ellógtak fizetés nélkül. Nos, mi legyen?

LEGIO Uram, csak egy nap haladékot adjál.

CENTURIO Nem lehet.

LEGIO Csak egy utolsó esélyt! Könyörgök!

CENTURIO Vigelius!

VIGELIUS (megragadja Legiót)

LEGIO Uram, kész az előadás!

CENTURIO Hallottam hírét. Az egész város hallotta hírét, úgy üvöltöztetek! Nem érdekel!

LEGIO Uram, ilyen csodát sose láttál!

CENTURIO Kotródjatok! Mindketten. (Luciushoz) Gyerünk, te is!

FOGADÓS Nem hallod?

A Fiatal Pásztor Luciushoz lép, felrántja, de az kiszabadul a kezei közül, és a kút kávájára ugrik. Két kezén két báb, játszani kezd.

ELSŐ BÁB Á, de jó, hogy itt talállak! Most velem jössz azonnal!

MÁSODIK BÁB Jaj, kegyelem, égi szellem! Mit vihetek magammal?

ELSŐ BÁB Semmire sincs szükséged, mert viszlek téged odaát.

MÁSODIK BÁB Ó, irgalom, hadd vigyek egy icipici pikulát!

ELSŐ BÁB Nem bánom, de igyekezzél, nincs időm itt beszélni!

MÁSODIK BÁB Ó, köszönöm, hallgasd csak meg, hogy tudok én zenélni!

ELSŐ BÁB No, de gyorsan, hazug lélek, várnak rám a többiek!

MÁSODIK BÁB Neked játszom, senki másnak, érdemtelen földinek.

Néma csend, valamennyien megbabonázottan nézik az előadást.

LEGIO (alig mer megszólalni) Itt most nekem kell pikulázni...

CENTURIO Mi van?

LEGIO Én itt most hátul játszom a pikulán.

CENTURIO Hol?

LEGIO A paraván mögött. Elbújhatok a kút mögé is...

CENTURIO Lássam.

Centurio int Vigeliusnak, az elengedi Legiót, ki eszeveszetten keresgél a kupacban, megtalálja a pikulát, de még mindig keres. Közben a fogadó ajtajában megjelenik Dolana is, ügyet sem vetnek rá.

CENTURIO Mi lesz már? Ott a hangszer a kezedben!

LEGIO Igen, igen... (Elrejtőzik a kút mögött) Mehet, végszó.

LUCIUS Neked játszom, senki másnak, érdemtelen földinek.

Legio játszani kezd a pikulán, az Első Báb táncra perdül, közben a Második Báb püfölni kezdi.

MÁSODIK BÁB Nesze, nesze, gonosz szellem, te vinnél el magaddal?
                              Mások is már próbálkoztak különféle furfanggal.
                              Mind így járták, mind így ropták, ahogy csak én akartam!
                              S holtfáradtan visszaszálltak, örökéltű maradtam!

ELSŐ BÁB Jaj, Tanteus, hatalmasság, nyisd rám kegyes szemedet,
                    Lásd, hű szolgád hogy csúfolják, hogy ugratnak engemet!

MÁSODIK BÁB Mindhiába könyörögsz, majd urad is csak így ropja,
                              Míg az agyát, agyvelejét, alvilágra nem dobja!

ELSŐ BÁB Ó, Tanteus, mindnek ura, küldj egy apró bogarat,
                    Másszon rá a pikulára, tömje be a lyukakat!
                    De én azt már meg nem érem, immár annyit mondhatok,
                    Ó, Tanteus, Nézősereg, táncot ropva meghalok!

Az Első Báb meghal. Legio egy hatalmas Bogár-Bábot vesz elő.

BOGÁR-BÁB Itt vagyok a hívó szóra, kis parányi bogárka,
                         Bemászom a pikulába, hogyha senki se látja.
                         De előtte falatozok egy kicsit a hullából,
                         Ni, a lábam, hogy táncol itt egyedül és magától!

A Bogár-Báb táncolva megeszi a hullát, aztán ugyancsak táncolva eltűnik, a zeneszó akadozni kezd, majd megáll.

ELSŐ BÁB Ó, pikulám, most hagysz cserben? Mindjárt itt van Tanteus,
                    Őt is meg kell táncoltatni, abban van a spiritusz!
                    Máskülönben búcsút vehetsz minden földi örömtől,
                    Oda asszony, étel-ital, ha Tanteus dörömböl.
                    Ó, hogy nincs az égi sorban egy, ki énrám vigyázzon!
                    Aki óvjon, s felemeljen, ha megkólint halálom!
                    Aki szeret s elűzi az alvilági rémeket,
                    Ki az úton végigvezet engemet és tégedet!
                    Mi lesz velünk, ha elveszünk, minden isten mostoha,
                    Az emberi sors meg mindig szánalmas és ostoba!
                    Értelmetlen, nincs vezérelv, porsivatag életünk,
                    Utána sincs semmi, hogyha egyszer végleg vétetünk.
                    Hű de sötét ereszkedett ide közénk, emberek!
                    Inam reszket, gatyám tele, pikulázni sem merek!

Szünet, Lucius vár, Legio nyüszíteni kezd.

LUCIUS Pikulázni sem merek!

CENTURIO Na, mi lesz?

LUCIUS Itt kell jönnie Tanteusnak, a vigyorgó hatalmasságnak.

CENTURIO Akkor jöjjön már!

LUCIUS Pikulázni sem merek!

VIGELIUS Hol késik az a...? (Legióhoz megy)

LEGIO (fel sem mer állni) Nincs Tanteus. Elveszett. Valahol elveszett a kupacban.

VIGELIUS (Felrángatja) Akkor eredj és keresd meg! Gyorsan!

LEGIO Igenis.

VIGELIUS (lecibálja Luciust a kút kávájáról) Te is keressed! Ti is, mind!

FOGADÓS (a Pásztorokhoz) Süketek vagytok?

VIGELIUS (a Fogadóst a kupac felé löki) Nem pofázunk, keresünk!

FOGADÓS (Centurióra néz)

CENURIO Te is.

Mind keresni kezdik a bábot.

LEGIO Bizos nem maradt a szobában?

FOGADÓS Mindent kiszórtam. Csak a tetvek maradtak. Szemetek.

LUCIUS Mért kellett hozzányúlni a bábokhoz, mért?

VIGELIUS Szó nélkül keressétek!

CENTURIO Te is segíts, Vigelius! Mi van, Dolana? Azonnal gyere keresni!

DOLANA Mi veszett el?

CENTURIO Egy báb. Egy szereplő.

DOLANA Báb? Olyan piros?

LEGIO Igen, igen! Nagyon kedves arca van. Mosolyog.

DOLANA Bent van a fogadóban.

LEGIO Tolvaj disznó!

FOGADÓS Hogy micsoda?

LEGIO Hazug, tolvaj disznó!

FOGADÓS (a katonákra pillant, azok csak merőn nézik. Inkább ráripakodik a nőre) Mit állsz itt, eredj már, hozd ki azt az átkozott rongydarabot!

LUCIUS Az nem rongydarab!

LEGIO Az az én kezem munkája.

Lucius visszamászik a kút kávájára.

CENTRURIO Gyere le onnan! Beleeshetsz.

LUCIUS (nem mozdul)

FOGADÓS Nem hallod?

LUCIUS Jól vagyok itt.

FOGADÓS Még megfertőzi a vizet.

CENTURIO Felőlem...

FOGADÓS Megfertőz itt mindenkit. A szobájuk is úgy nézett ki, hogy köpedelem. Okádhatnékom volt, amikor megfogtam ezeket a göncöket. Még most is érzem a bűzt. Mert ezek nem tanultak tőletek semmit! Nem ismerik a fürdőt, a tisztaságot, a becsületet... Mert ezek ilyenek. Vészt hoznak nemcsak ránk, hanem az egész városra! Az efélék teszik tönkre a birodalmat!

DOLANA (visszatér, Centuriónak adja a bábut) Tessék. Simon adta, amikor azt mondta, értetek megy.

CENTURIO Értünk? Miért?

DOLANA Nem tudom. Sose értem.

CENTURIO Jó, majd elmondod utána. (Luciusnak akarja dobni a bábut, de meggondolja magát, átadja Vigeliusnak, és inti, hogy adja át ő) Gyerünk tovább!

DOLANA Valami idegenekért akart pénzt szerezni. Mert majd a jelentést fizetitek. Tényleg fizetitek?

CENTURIO A jelentést?

DOLANA Igen, hogy fedezze a hitelt. Az lehetséges, nem? Hárman érkeznek, az sok pénz!

CENTURIO Hárman.

DOLANA Igen. Három idegen. Mennyibe kerülnek?

CENTURIO És minket keres?

DOLANA Igen. Azt hiszem. Nem tudom.

FOGADÓS Bolond ez a nő.

CENTURIO Hova ment? Nem mondta?

DOLANA Sose mond semmit.

CENTURIO A mindenségit! Pont most! (Luciushoz) Holnap estig haladékot kaptok! Holnap naplemente után, bármelyikőtöket is látom a városban, figyelmeztetés nélkül felnyársalom! (Elsiet)

VIGELIUS Figyelmeztetés nélkül!

ÖREG PÁSZTOR Tudjuk.

VIGELIUS (felkapja a Lucius köpenyét) Ezt pedig az adósságért! (A köpennyel Centurio után szalad)

FOGADÓS És én? Nekem ki fizet?

LUCIUS Számíthatsz rám. Hatványozottan!

FOGADÓS Azt hiszitek, megúsztátok? Gyerünk, öljük meg!

ÖREG PÁSZTOR Magad, uram.

FIATAL PÁSZTOR Én pásztor vagyok, nem gyilkos.

FOGADÓS Hallottátok, figyelmeztetés nélkül kinyírhatjuk őket!

FIATAL PÁSZTOR Majd holnap, naplemente után.

ÖREG PÁSZTOR És akkor se nagyon.

DOLANA Van valami baj?

FOGADÓS Mit állsz itt? Eredj vissza a dolgodra!

DOLANA Senki sincs bent!

FOGADÓS Akkor is! Ez nem lotyók, ez férfiak dolga!

DOLANA Nem vagyok lotyó!

FOGADÓS Amíg azzal keresed, addig az vagy! Takarodj! (Megüti a nőt)

DOLANA Megbánod te még ezt!

FOGADÓS Mi van, fenyegetsz? (Nekiugrik a nőnek, üti, ahol éri) Nyakra-főre el vagytok adósodva, még én teszek szívességet, hogy befogadlak, hogy munkát adok, és a végén én fogom megbánni? Azt bántam meg, hogy jót tettem veletek! Szaros fajtájúak! Valamennyiőtöket kikergetném a világból! Széttipornálak! Kibeleznélek! Felnyársalnálak! Azt mondtam, takarodj innen! Tűnés vissza a dolgodra!

Dolana bevánszorog a fogadóba.

FIATAL PÁSZTOR Gonosz ember vagy te.

FOGADÓS Mi az, véded a szukádat?

FIATAL PÁSZTOR Semmi közöm hozzá. Megfizettem.

FOGADÓS Akkor? Isztok tovább, vagy mi?

ÖREG PÁSZTOR Rossz véged lesz.

FOGADÓS Te ne bánd az én halálomat! A tied se lesz különb. Szóval nem?

ÖREG PÁSZTOR Nálad soha többé.

FOGADÓS Rendben. Még tartoztok egy körrel. Ne feledjétek! Behajtom én azt rajtatok. (Luciushoz) És rajtatok is! (Felmarkol egy halom ruhát, és bevágtat a fogadóba)

FIATAL PÁSZTOR Nem is jó az a bor.

LEGIO Soha nem is volt.

FIATAL PÁSZTOR De ez valami különleges fajta. Ebből ittak a katonák is.

LEGIO És te azt hiszed, hogy abból kaptál?

FIATAL PÁSZTOR Azt mondta.

LEGIO Akkor a katonák ízlése rossz.

FIATAL PÁSZTOR Hehe... Az könnyen meglehet! Gyere, öreg, messze van a nyáj!

ÖREG PÁSZTOR Igen. (Töpreng, aztán elszánja magát) Ha szállás kell ma éjszakára, van egy pajta. Kinn, a város végén. Ott elalhattok.

LEGIO Köszönjük.

ÖREG PÁSZTOR (tisztelettel nézi a bábukat) S ezeket mind te csinálod?

LEGIO Én is.

ÖREG PÁSZTOR Csoda.

LEGIO Ugyan.

ÖREG PÁSZTOR Kész csoda. Mindegyikre szükséged van?

LEGIO Alkalomadtán.

ÖREG PÁSZTOR Akkor jó.

LEGIO Mért kérded, öreg?

ÖREG PÁSZTOR Mert van egy unokám.

LEGIO Küldd ki holnap a piacra. Lehet, hogy előadás után nekiadom azt, amelyik tetszik. Nem biztos. Lehet.

ÖREG PÁSZTOR Megteszed?

LEGIO Meg. Esküszöm.

ÖREG PÁSZTOR Akkor jó.

FIATAL PÁSZTOR Vigyázz, öreg, téged is átvernek, mint a fogadóst! A lehetre nem lehet esküdözni!

ÖREG PÁSZTOR Hogy hívnak?

LEGIO (kis szünet után) Szólíthatsz Legiónak.

ÖREG PÁSZTOR És a társad?

LEGIO Luciusnak is mondhatod.

ÖREG PÁSZTOR (kis szünet, mintha tanakodna) Akkor... Tudjátok, hol a pajta.

LEGIO Tudjuk. Már aludtunk ott.

ÖREG PÁSZTOR Ejha. (Szünet) De most én engedem meg.

LEGIO Köszönjük, öreg.

ÖREG PÁSZTOR (kicsit vár) Minden jót.

FIATAL PÁSZTOR Minden jót.

LEGIO Minden jót.

A pásztorok elmennek. Hosszú csend.

LEGIO Jó, hogy megkerültél, Tanteus! Kicsit aggódtam, te fafej! Nem nagyon, csak úgy mértékkel. Te is tudod, hogy a jóból is megárt a sok. De a szöveget még csiszolni kell. Nem jók a rímek! Ráadásul döcög. Főleg az a hosszú filozofikus eszmefuttatás... (Luciushoz) Mi volt az? Nem ebben egyeztünk meg! Nem bánom, én is szeretem a rögtönzést, ha helye van! És ha mértékkel csinálják! Ne változtass önkényesen a szerkezeten! Vagy ha mégis, akkor valahogy rafináltabban kell csinálni. Nekik mindegy, de nekünk! Így csak olcsó hatásvadászat marad! (Elhallgat. Lucius sem mozdul) Végül is megúsztuk. Nem?

LUCIUS Ezt megkeserülik.

LEGIO Majd. Egyszer biztosan. Nem a mi dolgunk. Nekünk pucolni kell. Ismét. (Próbálja összeszedni a szétszórt holmikat. Lucius mozdulatlanul, mereven néz maga elé) Segítenél csomagolni, vagy itt helyben találod ki a véres bosszú módját?

LUCIUS Már megvan.

LEGIO (egy pillanatig sem hagyja abba a csomagolást) Akkor tökéletes. Lehet szedelőzködni.

LUCIUS Ezek csak játszanak.

LEGIO Fenomenális.

LUCIUS Ezek hitetlenek.

LEGIO Fantasztikus.

LUCIUS Ezeknek hit kell.

LEGIO Hogy mit ne mondjak!

LUCIUS (a kúthoz megy) Itt láttam át az egészet.

LEGIO Akkor láss engem is! Csomagolok!

LUCIUS Ezeknek fertőzés kell.

LEGIO Igen, ezt mondta a fogadós is.

LUCIUS De nem testi. Az agyukat kell megfertőzni. A gondolataikat. A lelküket.

LEGIO Az már eléggé mérgezett.

LUCIUS Tisztasággal kell megfertőzni.

LEGIO Mi? (Lassan megáll a csomagolással. Egyébként is kis híján befejezte)

LUCIUS Békével.

Hosszú csönd.

LEGIO (megadóan leül) Hallgatlak.

LUCIUS Ezek vágynak valamire. Valakire. Egy irányra.

LEGIO Én is.

LUCIUS De te nem fogod megkapni. Mert neked nem szabad. Te túl sokat tudsz, hát kizárod magad.

LEGIO A békéből?

LUCIUS Te békében vagy. De ők nem. Mert a béke nem itt van. Nem közöttünk. Ez csak mása annak a tisztaságnak. Árnya. Halvány tükre. Ők pedig ebben a tükörben szeretnék látni egymást, de nem tudják a módját. Mind árvák, akiknek hályog kell. Ez az én bosszúm!

LEGIO (elgondolkodva, szinte félve nézi Luciust) Brávó! Akkor mehetünk?

LUCIUS Ezeknek Isten kell.

LEGIO És te leszel az.

LUCIUS Nem. Én csak elültetem a bogarat a fülükbe, ők majd terjesztik maguktól. Megfertőzzük az egész birodalmat.

LEGIO Az egész emberiséget.

LUCIUS Ahogy mondod.

LEGIO Az egész világot. Az egész...

LUCIUS Pontosan.

LEGIO Rendben. Neked elment az eszed. (Feláll)

LUCIUS Ülj le! Idefigyelj, ez a birodalom, az egész világ csak addig egységes, amíg valamiféle földi hatalom egybe tudja tartani. De mint minden emberinek alapja a rettegés. Káosz van, és ez a jó. Anarchia, zűrzavar. Eszmeileg ezerfelé szakadtunk, de mindannyiunknak ugyanaz hiányzik, az elv. A törvény. Az eszme. A mese. Az Isten. Erről nem mondhatunk le. Másként nem lesz hitele.

LEGIO Már mindenki unja az égieket.

LUCIUS Pontosan. Éppen ezért Istent kell átfogalmazni. Olyan tulajdonsággal ruházni fel, ami bennünk is megvan, és amire mindannyian vágyunk. Nem minket alkot Isten, mi alkotjuk őt. Ez a soha ki nem mondott csavar. (Elhallgat)

LEGIO (próbálja megérteni) Aha...

LUCIUS És ez a tulajdonság a szeretet. Ami mindenkiben megvan, mert mindenkinek kell, ami megfoghatatlan, és egyszerű érzete istenné tesz. Ezáltal ha szeretlek, jó lesz nekem, de neked is jó, mert szeretlek. S ha nem is szeretlek, akkor is jó, mert elég csak kijelentenem az ellenkezőjét, hogy szeretlek, és máris jó vagyok, te pedig nem lehetsz ellene, mert állításod tárgya megfoghatatlan, csupán a megérzéseidre hagyatkozhatsz, azokat pedig bármikor megcáfolom. Így neked sem marad más hátra, mint elfogadni a kölcsönös szeretet kijelentett állapotát, mert te sem lehetsz kevesebb, mint én, te is Isten akarsz lenni, és ülünk a nagy mételyben az idők végezetéig.

LEGIO És aki mégis eszerint fog élni?

LUCIUS Az marha.

LEGIO Ez nagyon aljas dolog.

LUCIUS De jámboran erős.

LEGIO A szeretet istene.

LUCIUS Igen.

LEGIO Az Isten szeretete.

LUCIUS És minden cselekedet, az övé meg a miénk, csakis ennek a nevében történik.

LEGIO A gyilkosság is?

LUCIUS Az is. Még inkább. Mert a halál Hozzá emel.

LEGIO Ez túlontúl veszélyes!

LUCIUS Annak is kell lenni! Ezentúl ha megöllek, neked teszek szívességet, és boldogan fognak ezrek meghalni. Mert aki meghal, mellé kerül. Nem az alvilágba, hanem a tiszta szeretet környezetébe. És ott kétségkívül jobb, mint itt! Egyetlen emberi cél lesz odajutni! És csak azok érdemlik meg ezt a helyet, akik tűzzel-vassal megfeleltek a földi követelményeknek, szerették egymást feltétel nélkül.

LEGIO De hát ez lehetetlen!

LUCIUS Ahogy mondod. Ők lesznek a boldogok. A halált úgy fogják nevezni: megboldogulás. Ki a fene nem akar boldog lenni?

LEGIO Ez egy nagy becsapás.

LUCIUS Azt is akarom. Ez egy nagyon hatalmas Isten lesz, mert az emberé, és az egyetlen isteni tulajdonságot kéri számon, ami minden emberben megvan, ám megvalósíthatatlan.

LEGIO Te egy beteg ember vagy.

LUCIUS Nincs más lehetőség.

LEGIO Szerencsére senki sem hisz majd neked.

LUCIUS Nem is kell. Nem én fogom cseppenként adagolni. Megoldják maguk. Kitalálunk egy prófétát, úgyis annyi van belőlük! Egy jámbor embert, akinek nincs veszélyes elmélete a világról. A Mestert, aki nagyon egyszerűen, de logikusan látja az egészet. Tudod, a köznép szemével és agyával. Semmi látomás, semmi világvége. Populáris karizma, kisugárzás. Egy-két csoda... A nyájnak a pásztora. Ez nem is rossz.

LEGIO Úgy akarsz célt érni, hogy birkának nevezed a téged követő tömeget?

LUCIUS Dehogyis! Bárányok! Ártatlan bárányok! Tiszták, és nem felelősek tetteikért, mert a pásztor mindent átvállalt! Helyettük szenvedett, miközben vezette őket! Itt lesz a második csavar, a Mester közülük való, ártatlan, és a tömeg fölötte áll. Meg is ölheti. Demokratikus szemlélet, de hatalma van. Az ember az Isten követe. Zseniális!

Mély csend.

LEGIO Megnyugodtál?

LUCIUS Tökéletesen. Le is fogom írni. Mert ennek az Istennek semmiféle képi megfogalmazása nem lehetséges. Ez az Írott Isten lesz. Az írott szónak pedig tekintélye van. Az alapmű megmarad, tekintélye lesz, és hivatkozni lehet rá. Értelmezhető, és bármikor lemásolható. De addig szóban terjesztjük.

LEGIO Szerencsére képtelenség.

LUCIUS Azt hiszed? Ha öt vérmes ember szájtátva képes bámulni két rongydarabot a kezemen, ha ők azt látják, amit látni akarnak, azt hallanak, ami a fülüknek kellemes, ha emiatt megfeledkeznek törvényről, magukról, mindenről - akkor ez képtelenség?

LEGIO Nem fog sikerülni.

LUCIUS Fogadjunk!

LEGIO Nem.

LUCIUS Félsz?

LEGIO Nem akarlak biztatni.

LUCIUS Nem is kell. Megteszem a kezdőlépést magamtól. Utána meg hiába ellenkezel, érvelésed csak még jobban megerősíti őket hitükben.

LEGIO De hát ez félelmetes!

LUCIUS És ami eddig történt velünk, az nem félelmetes? Nem megalázó?

LEGIO Ezzel akarod te megúszni az életet?

LUCIUS Nem! Nem az a célom, hogy megússzam az életet! Régóta elegem van belőle! Azt akarom, hogy nekik is elegük legyen! Hogy szenvedjenek, és ne tudják, mitől! Hogy sanyargassák maguk, és higgyék azt, ez az egyetlen út! Hogy érezzék meg, mi az, amikor egyedül vagy!

LEGIO Így is egyedül vannak!

LUCIUS De akkor látni is fogják, mert a túlsó oldalon ott lesz az ábránd, a hazugság! És cefetül fognak szenvedni ezért!

Dolana kijön a fogadóból, a kúthoz megy, belenéz, aztán lassan a cseberért nyúl, merni akar, megáll, a csebret visszateszi a helyére.

DOLANA Mit bámultok? A pénzt előtte.

LEGIO Csúnyán elbántak veled.

DOLANA Érdekel?

LEGIO Mondhatni. Ember volnál te is.

DOLANA Mindjárt elsírom magam.

LEGIO Nem éri meg.

DOLANA Hogy te milyen okos vagy!

LUCIUS Nagyon egyedül érzed magad?

DOLANA Mi közöd hozzá?

LUCIUS Mert én is voltam így.

DOLANA Az a te bajod.

LUCIUS Csakhogy rajtam segítettek.

DOLANA Jó marhák lehettek.

LUCIUS Voltaképp csak egyvalaki volt.

DOLANA Attól még lehetett marha. Egy még nagyobb marha.

LUCIUS Azt mondta, hogy ha megdobtak kővel, dobjam vissza kenyérrel.

DOLANA Magánügy.

LUCIUS Mert létezik egy hely, ahol minden kérdés megoldódik, minden fájdalom megszűnik, ahol mindenki, aki kiérdemelte azt a helyet, boldog. Örökkön örökké.

DOLANA Igen?

LUCIUS Igen. Tapasztalatból beszélt. És nem hiszem, hogy hazudott volna, mert mindenkit szeretett.

DOLANA Akkor jó. (Bemegy a Simon házába)

LEGIO Én megmondtam.

LUCIUS Összepakoltál?

LEGIO Nem volt különösebben nehéz. Én most is azt mondom, felejtsd el! Alszol egyet, holnap minden másképp lesz.

LUCIUS Most úgy érzem, olyan messze van az a pajta.

LEGIO Hidd el, nem lehet. Nem azért, mert aljasság, jó kihívásnak tűnik, végeredményben, miért ne? Tudod, hogy szeretem a tréfát, az ugratást. De ez egyszerűen történelmileg képtelenség.

LUCIUS Miféle szó az, hogy történelmileg?

LEGIO Az ember természete áll ellen, ha úgy tetszik!

LUCIUS Semmi kedvem elindulni.

LEGIO Az élet nem ezt mutatja. Rengeteg kérdés lesz, megannyi értelmezés, és akkor ki-ki a maga igaza nevében... Nem, még rágondolni is rossz.

LUCIUS Az a baj, hogy mások is megtudhatják, a pajtában vagyunk. És akkor megölhetnek.

LEGIO Ilyen nincs. Ez meghaladja a képzeletet. Ez nem színház! A világ megismerhetetlen rendjébe nem szólhatunk bele! Megint a szerkezetet forgatod fel!

LUCIUS Ez nem szerkezet kérdése...

LEGIO Akkor még inkább! A tartalommal játszasz, az pedig megközelíthetetlen! Felfoghatatlan! Mi nem lehetünk a lényeg, mi csak közelíthetünk felé, de sohasem egyesülhetünk vele!

LUCIUS Úgy beszélsz, mint aki szenvedélyesen hisz.

LEGIO A fenét! A tökömet sem érdekli ez az egész!

LUCIUS Akkor jó, mert sajnálnálak. Te... hogy is hívnak?

LEGIO Mit tereled el a szót? Mintha nem tudnád!

LUCIUS Csak mert az öreg pásztornak azt mondtad, szólíthatsz Legiónak.

LEGIO És?

LUCIUS Engem meg Luciusnak.

LEGIO És akkor mi van?

LUCIUS Semmi, csak gondolkodom, milyen is megnevezni a lényeget?

Az úton feltűnik az Utas és állapotos Felesége. A nő már alig vonszolja magát.

LEGIO Miért, nem úgy hívnak?

LUCIUS Miért, én lényeg vagyok?

LEGIO (egy pillanatra összezavarodik) Barom vagy! Egy sértett őrült! Ráadásul az, akit te elképzelsz, mint... mit tudom én, követet vagy mifélét, az akkor nem lehet ember! Mert ilyen ember nincs! Egyikünk sem mondaná, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza... izé...

LUCIUS Kenyérrel.

LEGIO Azzal. Épeszű ember ilyet nem mond. Cselekedni aztán végképp nem!

LUCIUS A hangsúly a visszadobáson van.

LEGIO Nem érdekel. Az ilyet nem anya szülte. De akkor ellentmondasz magadnak.

LUCIUS Ennyire foglalkoztat a dolog?

LEGIO Nem, csak gondolkodom!

LUCIUS Az más.

LEGIO Azt az embert, a te prófétádat az első alkalommal megölik. Megkövezik. Kinyírják, mint a kutyát!

LUCIUS Nem is rossz ötlet. Sőt, valami nagyon kegyetlen halálmódot kéne kitalálni számára. A hatalom példát statuál. Elrettent.

LEGIO És megölnéd a szereplődet?

LUCIUS Gondolkodás nélkül.

LEGIO (meglepődik, hirtelen nem tud mit mondani) Jó. Tegyük fel, elfogadják, de mivel akadályozod meg, hogy bárki azt ne mondhassa, én vagyok az? Mitől lesz hitele?

UTAS Békesség.

LUCIUS (az Utasra pillant) Felőlem.

LEGIO (Luciushoz) Mitől?

UTAS Idevalósiak vagytok?

LUCIUS Mondhatni.

LEGIO (folytatja Luciusszal a vitát) Látod, megfogtalak!

UTAS Szállásra lenne szükségünk.

LUCIUS Itt a fogadó.

UTAS Nem lehet.

LEGIO (diadalmasan) Mondd, hogy igazam van!

LUCIUS Van üres szoba.

UTAS Titokban kéne.

LEGIO Akkor zörgessetek amott! Mit érdekel minket?

UTAS (mélyen a Legio szemébe néz) Szerencséd van.

Az Utas a Simon házánál zörget. Lucius a háttérben némán meghúzódó elgyötört nőt mustrálja.

LUCIUS Istentől való lesz.

LEGIO Hogy? A te Istened is parázna, mint az égiek?

LUCIUS Nem. Valami szimbólum által termékenyít.

LEGIO Ezt majd bárki elmondhatja magáról! Én vagyok az Isten fia, higgyetek nekem!

LUCIUS Nem rossz nő, még így nagy hassal is.

Dolana kinyitja az ablakot.

DOLANA Mi van?

UTAS Békesség. Szállásra lenne szükségünk, egy éjszakára.

DOLANA Ott a fogadó.

UTAS Nem lehet.

DOLANA Mért nem lehet?

UTAS A feleségem várandós.

LUCIUS (az Utas feleségét mustrálja) Kipróbálnád?

LEGIO És állítod, hogy - tegyük fel - egy ilyen nőben lehet a te prófétád?

LUCIUS Teljesen belehabarodtál. Én a nőről beszélek.

DOLANA A feleséged?

UTAS Igen.

DOLANA És gyereketek lesz.

UTAS Igen.

LEGIO Csak szeretném érteni!

LUCIUS Nincs itt mit érteni. Szeretni kell.

LEGIO Akkor pedig fölösleges. Sikertelen bosszú.

LUCIUS Arra való a csoda.

DOLANA Nekem nem kell ide gyerek.

UTAS Nincs gyerek.

DOLANA De lesz.

UTAS Még nincs itt az ideje...

DOLANA Nem úgy néz ki.

LUCIUS (Dolanához) Adhatnál szállást. Befogadhatnál minket is.

DOLANA Az én házam nem menhely. Keressetek máshol! (Bemegy)

LUCIUS (az Utashoz) Van ez így.

UTAS Nálatok sem lehet?

LUCIUS Lehetni éppen lehet. Foglaljatok helyet, érezzétek magatokat otthon.

UTAS (a kút felé int) Iható a víz?

LUCIUS Gondolom, ha itt van.

UTAS Nem vagy kellemes ember.

LUCIUS Te sem.

Az Utas vizet mer, iszik.

LUCIUS Volna szállás. Van egy pajta. A város végén. Elvezethetlek oda.

LEGIO Messze van.

UTAS Ennyi út után...

LUCIUS Nem miattad.

UTAS Nem érdekel az ok.

LUCIUS Lehet, hogy nincs is. Megyünk?

UTAS Mehetünk.

LUCIUS Egy pillanat. (Legióhoz) Tudod, mitől lesz hitele? Attól, hogy senki sem akar majd fajtája közé tartozni, akik rút halállal végeznek vele. Ettől.

LEGIO (az Utashoz megy) Hallod, ne siess! Mesélni szeretnék valamit. Te hiszel? Akármiben.

UTAS Fáradt vagyok.

LEGIO De amikor nem vagy fáradt.

UTAS Mért érdekel?

LEGIO Szeretnéd, ha volna Isten?

UTAS Tőlem függ a léte?

LEGIO Tudtad, hogy ő szeret téged?

UTAS Igen?

LEGIO Van egy próféta, aki ezt hirdeti.

UTAS Sokan vannak.

LEGIO De ő Istentől való.

UTAS Nem csodálom.

LEGIO És ember.

UTAS Természetesen.

LEGIO És azt mondja, hogy mi mind kéne szeressük egymást.

UTAS Jó.

LEGIO Szóval nem hiszed.

UTAS (farkasszemet néz Legióval, majd lassan Luciushoz fordul) Megyünk?

LUCIUS Azt várom.

UTAS (visszanéz Legióra) Minden jót.

LEGIO (elfordul) Nektek is.

LUCIUS Jössz?

LEGIO Még nem.

LUCIUS Ahogy gondolod. Visszajövök. A bábokat itt hagyom.

Lucius felmarkolja a ruhákat, indul, az Utas és a Felesége némán követik. Legio utánuk néz, amíg valamennyien eltűnnek az úton, aztán egy erszényt vesz elő. Vár egy darabig, majd bezörget Dolanához.

DOLANA (ingerülten néz ki) Mi van már megint?

LEGIO Van pénzem.

DOLANA Nocsak.

LEGIO Lett.

DOLANA A te bajod.

LEGIO Adott az Isten.

DOLANA Milyen kedves.

LEGIO Szóval van pénzem.

DOLANA És?

LEGIO Érted...

DOLANA Előtte fizetsz.

LEGIO Természetesen. Akár most is.

DOLANA Jó.

LEGIO (pénzt ad) Elég?

DOLANA Szerinted?

LEGIO Fogalmam sincs.

DOLANA Nem elég.

LEGIO Ennyi?

DOLANA Maradjon a borra is.

LEGIO Borra?

DOLANA Gondolom, meghívsz.

LEGIO Ha muszáj. Ha úgy szokás.

DOLANA Mert nem itthon.

LEGIO Maradt.

DOLANA Jövök. (Visszahúzódik a házba)

LEGIO Hú, na most kéne az a próféta vagy az az Isten! Vagy Luciusnak kéne lenni, hé, égiek!

DOLANA (kijön, indul a fogadóba, Legio nem mozdul) Vagy itt akarod?

LEGIO Gyere, beszélgessünk egy kicsit.

DOLANA Esküszöm, ti nem vagytok épek.

LEGIO Tudod, ma történt velem egy és más. Szeretném elmesélni.

DOLANA Ezért fizettél?

LEGIO Ezért is.

DOLANA Akkor csak röviden.

LEGIO Régóta vagy férjnél?

DOLANA Semmi közöd.

LEGIO Nem szereted a férjed.

Dolana indul vissza a házba.

LEGIO Várj! Azért mégiscsak fizettem! Jó, beszéljünk másról. Szóval a szeretetről lenne szó. Ma úgy bennem maradt.

DOLANA A szeretet.

LEGIO Az is. De nem csak ma. Érdekelnek a bábuk? Megmutathatom őket.

DOLANA Láttam már. Az egyik nálam volt.

LEGIO Tudom. (Felemeli Tanteust) Én készítettem. Tetszik?

DOLANA Számít?

LEGIO Szeretnéd, ha számítana? Neked adom.

DOLANA Nem nagyon volt dolgod nővel. Szűz vagy?

LEGIO Egyedül vagyok.

DOLANA Én is.

LEGIO Szükségem lenne valakire.

DOLANA Akkor mire vársz?

LEGIO Nem úgy, és nem emberre.

DOLANA Más nincs.

LEGIO Egy Istenre.

DOLANA Azok nincsenek. Vagy kegyetlenek.

LEGIO Aki szeressen.

DOLANA Olyan isten nincs.

LEGIO De. Van.

DOLANA Hol?

LEGIO Gondolom, az égben.

DOLANA Akkor világos.

LEGIO De létezik.

DOLANA És ezt ki mondta neked?

LEGIO Egy fickó.

DOLANA Hogy hívják?

LEGIO Nem tudom, nem kérdeztem.

DOLANA Beszéltél vele és nem kérdezted a nevét?

LEGIO Te sem tudod az enyémet.

DOLANA (egy pillanatra elgondolkodik. Majd folytatja, mintha mi sem történt volna) De nem is Istenről beszélünk. Legalábbis nem azért fizetsz.

LEGIO Mesternek szólítják. Olyan szép dolgokat mond. Rólad, rólam, rólunk.

DOLANA Rólam.

LEGIO Igen. Te is vagy valaki. És ő szeret téged.

DOLANA Engem sokan szeretnek.

LEGIO Nem tudom elmondani.

DOLANA Nem is kell. Jössz?

LEGIO Mitől tudnád elhinni?

DOLANA Tudom is én... olyan szép, valóban, de nem igaz. Esetleg egy csoda hitetné el. De én még nem tapasztaltam csodát.

LEGIO Az, hogy itt vagy, nem egy csoda?

DOLANA Nem. Mitől lenne az?

LEGIO Milyen más csodát akarsz?

DOLANA Ne légy olyan, mint a többiek. Maradj meg furcsának.

LEGIO De én akarok egy csodát!

Ebben a pillanatban valószerűtlen világosság lesz, ki tudja, honnan, megjelenik a Követ.

KÖVET Békesség! A pásztorokat keresem.

LEGIO Te hogy kerülsz ide?

KÖVET Láthatod. Nem bízol a szemedben? Ti vagytok a pásztorok?

LEGIO Hogy képzeled? Úgy nézünk mi ki?

KÖVET Kívülről nem, de ketten vagytok, együtt vagytok... Csakhogy akkor hol vannak ők, az igazi, kívül-belül pásztorok?

LEGIO A nyáj mellett.

KÖVET Sejtettem.

DOLANA A dombok alatt tanyáznak most.

KÖVET Na, végre! Köszönöm. Sietek. Késésben vagyok. Folyton elkerüljük egymást. Ha esetleg megjelennének, mondjátok meg... Nem jó. Ezt az üdvözletet magamnak kell elmondanom. Köszönöm. Vigyázzatok egymásra! (Eltűnik)

DOLANA Ezt hogy csináltad?

LEGIO Micsodát?

DOLANA Te vagy az a fickó? A Mester?

LEGIO Ugyan, dehogy!

DOLANA Értem.

LEGIO Én egy piszlicsáré kis zsebtolvaj vagyok, aki mellesleg bábokkal játszik a piacon! Mit gondolsz, a pénzt is honnan szereztem ma este? Elloptam attól az idegentől, amíg beszélgettünk! Nem vagyok én senki!

DOLANA Ahogy akarod. Iszunk?

LEGIO Nem fognak beengedni.

DOLANA Van pénzed.

LEGIO Az van.

DOLANA Akkor gyere. Ne félj, megőrzöm a titkodat.

A nő bemegy a fogadóba, Legio egy darabig áll, majd felmarkolja a bábokat, és tétován Dolana után megy. Lassan kivilágosodik a nézőtér.

II. RÉSZ

A nézőtér elsötétedik. Kisvártatva feltűnik az úton a három bölcs. Komótosan jönnek, megállnak a tér közepén.

HARMADIK BÖLCS Ez az?

MÁSODIK BÖLCS Szerintem...

ELSŐ BÖLCS Kút a tér közepén. Ez kell hogy legyen. Nézzetek körül!

A Második Bölcs és a Harmadik Bölcs körülkémlelnek, ezalatt az Első Bölcs a kutat veszi szemügyre.

MÁSODIK BÖLCS Mély csend.

HARMADIK BÖLCS Itt is.

MÁSODIK BÖLCS Annál elővigyázatosabbak.

HARMADIK BÖLCS Nincs honnan tudják!

MÁSODIK BÖLCS Már mindenki tudja.

HARMADIK BÖLCS (az Első Bölcshöz lép) Mérgezett?

MÁSODIK BÖLCS Szemmel láthatóan.

HARMADIK BÖLCS Nem miattunk, nem minket keresnek!

MÁSODIK BÖLCS Nem tudják, hogy jövünk!

HARMADIK BÖLCS De azért nem árt az óvatosság!

MÁSODIK BÖLCS Azért épp ennyire nem lehet alkalmazni a parancsot! Még akkor sem, ha nem világos.

ELSŐ BÖLCS Az nem a mi feladatunk. (Hátat fordít a nézőtérnek) Jobboldalt fogadó. (A fogadóra mutat) Ez az.

HARMADIK BÖLCS Bocsánat, de az balra van.

MÁSODIK BÖLCS Vagy szemközt. Vagy a hátunk mögött. Vagy...

ELSŐ BÖLCS Az irány nem képezi vita tárgyát.

HARMADIK BÖLCS Nem. Szerintem sem.

ELSŐ BÖLCS Egyáltalán vita nincs!

Az úton megjelennek Centurio és Vigelius.

HARMADIK BÖLCS Természetesen. Ez a fogadó. Látszik. Bemegyünk?

MÁSODIK BÖLCS Csak nem gondolod, hogy kint töltjük az éjszakát!

HARMADIK BÖLCS Muszáj a fogadóba menni?

MÁSODIK BÖLCS Így szólt az utasítás!

HARMADIK BÖLCS De a fene se fog ellenőrizni!

ELSŐ BÖLCS Azért vagyunk hárman.

MÁSODIK BÖLCS Igen.

HARMADIK BÖLCS Utálom ezeket a koszos putrikat!

MÁSODIK BÖLCS Csak végszükség esetén térhetünk el a kapott parancstól. Majd otthon, a küldetés után.

CENTURIO Állj! Kik vagytok?

HARMADIK BÖLCS Ez hiányzott!

ELSŐ BÖLCS Utasok.

CENTURIO Azt látom, mert nem ismerlek! Hol a nő? S a gyerek?

HARMADIK BÖLCS Nő? Miféle nő?

MÁSODIK BÖLCS Gyerek?

ELSŐ BÖLCS (leinti társait) Csak mi vagyunk.

VIGELIUS Álruhában, mi? Vetkőzés egy-kettő!

CENTURIO Csomagjaitok?

MÁSODIK BÖLCS Amit látsz, uram.

ELSŐ BÖLCS (Vigeliushoz) Hogy mondtad?

VIGELIUS Ahogy hallottad! (Megüti az Első Bölcset)

Ebben a pillanatban a Második és a Harmadik Bölcs villámgyorsan ártalmatlanná teszi Vigeliust. Centurio kardjához kap, de az Első Bölcs gyorsabb, lefegyverzi, és Centurio torkának szegzi a kardot. Centurio segítségért nyöszörög.

ELSŐ BÖLCS Nem ajánlom. Marhák! És azt sem ajánlom, hogy patáliát csapjatok, ha kedves az életetek. Bár nem hiszem, hogy valaki is segítene rajtatok. Tudsz olvasni te, barom?

CENTURIO Mi szükségem lenne rá?

ELSŐ BÖLCS Mert akkor megtudnád, mekkora hibát követtél el!

CENTURIO Ezt megkeserülitek.

ELSŐ BÖLCS Te sem tudsz olvasni?

VIGELIUS De, tudok.

ELSŐ BÖLCS Szerencséd.

Vigelius elé tart egy pergamenlapot, az, ahogy halad előre az olvasásban, egyre sápadtabb, elhagyja minden ereje, térdre esik, remeg.

VIGELIUS Kegyelem! Irgalom! Nem volt honnan tudjam!

ELSŐ BÖLCS És most mondd meg ennek az üresfejűnek is!

VIGELIUS Ők a...

ELSŐ BÖLCS Nem akarom hallani. És azt sem akarom, hogy más is hallja. Súgd a fülébe!

Vigelius megteszi, Centurio is majdnem összeesik a félelemtől.

ELSŐ BÖLCS És most el is felejtettétek, amit megtudtatok. Mert az életetekkel játsztok.

CENTURIO Kegyelmes úr...

ELSŐ BÖLCS Hallottad! Ha beszélni akarsz velem, szólíts... mit tudom én... Gáspárnak. Őt meg ... hogy akarod, hogy szólítson?

MÁSODIK BÖLCS Menyhértnek.

ELSŐ BÖLCS Menyh... Micsodának?

MÁSODIK BÖLCS Menyhértnek. Volt egy nagybátyám, őt hívták így.

ELSŐ BÖLCS Jó hülye neve volt! Őt pedig Boldizsárnak. Könnyen megjegyzitek, hiszen szerecsen.

HARMADIK BÖLCS (röhög) Valóban, ezekkel a szőke fürtökkel...

CENTURIO Igenis.

ELSŐ BÖLCS Nem hallom.

CENTURIO Megértettem, Gáspár, Menyhárt, Boldizsár!

MÁSODIK BÖLCS (megüti Centuriót) Menyhért. Ért. Érted.

CENTURIO Értem.

ELSŐ BÖLCS Tényleg üresfejű vagy. A másiktól kérdeztem.

CENTURIO Felelj már te, barom!

VIGELIUS Én is értem!

MÁSODIK BÖLCS Micsodát?

VIGELIUS Mindent.

MÁSODIK BÖLCS Remélem is. (Visszaadja Centuriónak a kardot) Mit akartál mondani?

CENTURIO Kegyelmes uram...

A Második Bölcs megüti Centuriót.

CENTURIO Öööö... Gáspár... mi csak jelentést kaptunk, hogy három idegen érkezett, és mivel a parancs úgy szól, hogy...

MÁSODIK BÖLCS A parancsot el kell olvasni.

CENTURIO Természetesen.

MÁSODIK BÖLCS És nem kell értelmezni.

CENTURIO Igenis.

MÁSODIK BÖLCS A parancs világos.

CENTURIO Igenis.

MÁSODIK BÖLCS És most szállást kerítesz!

CENTURIO Igenis. (Rohan a fogadó felé)

ELSŐ BÖLCS Állj!

CENTURIO Parancs.

ELSŐ BÖLCS Semmi parancs, mi csak utasok vagyunk. Parancsot te adsz. Az alattvalódnak. Hogy szállást kerítsen.

CENTURIO Igenis. Nem hallod?

VIGELIUS (a fogadó ajtaján dörömböl) Kinyitni! Azonnal kinyitni!

MÁSODIK BÖLCS Ezért nem jutunk sehova.

HARMADIK BÖLCS Micsoda koszfészek.

CENTURIO Van jobb is...

MÁSODIK BÖLCS Nem hallgatózunk.

CENTURIO Persze.

FOGADÓS (álmosan kijön) Mi a nyavalyát akarsz, Vigelius? Ég a ház, vagy mi?

VIGELIUS Szállás kell azonnal!

FOGADÓS Mi az, kirakott az asszony?

VIGELIUS Nem, a három... izé... vándornak. Azonnal.

FOGADÓS Nincs szobám.

VIGELIUS Hogyhogy nincs szobád? Ma este raktad ki azt a két csepűrágót!

FOGADÓS Igen, de azóta elfoglalták.

VIGELIUS Nem érdekel, ürítsd ki!

ELSŐ BÖLCS Kicsoda foglalta el?

FOGADÓS Semmi közöd hozzá! Ha többet fizetsz, akkor tárgyalunk. Addig kint alszol. Vagy elmész, ahonnan jöttél! (Be akarja csukni az ajtót, Vigelius nem engedi) Eredj már te, mi lelt, hogy idegeneket pártfogolsz? Az imént még ki akartátok nyírni, most meg oltalmazzátok! A fene érti a parancsaitokat!

ELSŐ BÖLCS Szép város, ahol egy fogadós így beszél a rend embereivel.

CENTURIO Idehallgass te, szarevő besúgó! Én nem fogom miattad kockáztatni az életemet! Csak annyit mondok, hogy most azonnal kiüríted a szobád, vagy én megyek be, de azt te sem éled túl!

FOGADÓS Mi lelt, Centurio? Megháborodtál?

CENTURIO Az anyád keservit!

Centurio a Fogadósnak ugrik, üti-veri, ahol bírja, Vigelius is hasonlóképpen.

CENTURIO (miközben agyabugyálja a Fogadóst) Mert miattatok ragadtam itt! Miattatok üldöz a balsors! Torkig vagyok már a ti hülye világotokkal, amitől óvni kell a birodalmat! Mert mindig csak a panasz és a lázadás! Én vagyok az üldözött, nem ti!

VIGELIUS (dühös kéjjel veri a Fogadóst) Az egészet ki kéne nyírni, az egészet!

CENTURIO (egy pillanatra sem hagyja abba az ütlegelést) Hallgass, Vigelius, hallgass! Mert egy vak hangot nem értesz az egészből!

A Bölcsek egykedvűen nézik a jelenetet.

MÁSODIK BÖLCS Azt hiszem, frissíteni kéne.

HARMADIK BÖLCS Nekik se könnyű.

MÁSODIK BÖLCS Nagyon felhígult a rendszer.

HARMADIK BÖLCS Csodálkozol?

MÁSODIK BÖLCS Merjek?

HARMADIK BÖLCS Még megölik.

MÁSODIK BÖLCS Van ez így.

Centurio és Vigelius lihegve hagyják abba az ütlegelést, a Fogadós, mint egy rongykupac, fekszik a küszöbön.

MÁSODIK BÖLCS És most hogy fogja kiüríteni a szobát?

CENTURIO (Vigeliushoz) Eredj!

Vigelius becsörtet a fogadóba.

CENTURIO Elnézést... Menyhért... elképzelhető, hogy itt ólálkodnak?

MÁSODIK BÖLCS Mióta szolgálsz?

CENTURIO Húsz éve.

MÁSODIK BÖLCS Nős vagy?

CENTURIO Igen.

MÁSODIK BÖLCS Akkor már nagyok a gyermekeid.

CENTURIO Meglehetősen.

HARMADIK BÖLCS (a Fogadóst vizsgálja) Fel kéne mosni.

CENTURIO Igenis.

MÁSODIK BÖLCS De be is lehet vinni.

HARMADIK BÖLCS Ámbár várni is lehet. Mert már mindegy.

CENTURIO (a Fogadós teteméhez siet) Csak elájult! (Rázza, élesztgeti, a Fogadós élettelen marad)

MÁSODIK BÖLCS Ez nem hiányzott!

CENTURIO Nem én voltam!

Centurio tétován áll, nem tudja, mit tegyen. A Bölcsek fenyegetően várakoznak.

CENTURIO Én eddig mindig... Most olyan nehéz idők járnak... Mert ugye valami készül, ez a parancs... Itt soha nem volt semmi. Az adó begyűl, az emberek békén vannak, jó a termés... Vigeliust most helyezték ide, mert ugye nekem már nincs sok hátra. A szolgálatból. Kevés az ember. A jó ember. De én itt maradok! Én már itt maradok... Letelepedtem. Gazdálkodni fogok. Van egy kis házam, ahogy beérkezel napnyugat felől, balra a dombok alatt. Biztos észrevettétek, olyan takaros... Szívesen látlak! Igazán! Bármikor!... Van néhány fügefám, olajfa. A zsoldból vettem. Nem nagyon költekezek. Kis család, kis igény... Jó vidék. Finom a bor. A fogadósnak is van valami igen finom bora... Szóval... Valaki tévesen jelentett. Bocsánat. Kegyelem.

Vigelius durván tuszkolja ki Legiót és Dolanát, látszik, hogy az ágyból ugrasztotta ki őket.

VIGELIUS És ha még egy szót szóltok, a kardot mártom a beletekbe! Tűnés!

ELSŐ BÖLCS Várj! (Magához inti Centuriót) Kik ezek?

CENTURIO Valami vásári komédiás, a nő pedig itt dolgozik a fogadóban. Kurva.

ELSŐ BÖLCS Csak ketten voltak odabenn?

CENTURIO Igen.

MÁSODIK BÖLCS Biztos?

CENTURIO Azt hiszem.

MÁSODIK BÖLCS És biztosra mikor fogod tudni?

CENTURIO Maradt még valaki odabenn?

VIGELIUS Senki! Üres a fogadó, el lehet foglalni!

CENTURIO Üres a fogadó! Biztos!

MÁSODIK BÖLCS (Dolanát szemléli) Nem néz ki várandósnak.

CENTURIO Ez, uram, hát kurva.

ELSŐ BÖLCS Elmehettek.

CENTURIO Nem hallottátok? Tűnés!

ELSŐ BÖLCS Nem ők. Ti.

CENTURIO (nem akar hinni a fülének) Hogy mi? Igenis. (Dolana és Legio felé int) Velük mi legyen?

ELSŐ BÖLCS Elmehettek.

CENTURIO Igenis. (Indulnak Vigeliusszal)

MÁSODIK BÖLCS (utánuk szól) Hé, ezt itt feledtétek! (A Fogadós tetemére mutat)

CENTURIO (idegesen Vigeliushoz) Gyere már!

A két katona nagy nehezen felemeli a hullát, viszik kifelé.

MÁSODIK BÖLCS Mit csináltok?

CENTURIO Magad mondtad, hogy vigyük el...

MÁSODIK BÖLCS Mondtam én ilyet? Egy szóval sem. Csak annyit mondtam, hogy itt felejtettétek.

CENTURIO (már nagyon tanácstalan) Akkor mi legyen vele?

MÁSODIK BÖLCS Dobjátok a kútba!

CENTURIO Igenis. Gyerünk!

Centurio és Vigelius nyögve cipelik a Fogadós tetemét, már-már beledobnák a kútba.

ELSŐ BÖLCS Megállj! Megzavarodtatok? Tegyétek le! Kotródjatok!

CENTURIO Igenis. Ég veletek. (Az eseményeket kábán, értetlenül szemlélő Legióhoz és Dolanához) Ti még maradtok! Nyugodalmas jó éjszakát!

VIGELUS Ég veletek. Jó éjszakát!

A katonák sietve elkotródnak.

ELSŐ BÖLCS Nem szeretem a túlzásokat.

MÁSODIK BÖLCS (felnevet)

ELSŐ BÖLCS (Dolanához) Mi a neved?

DOLANA Te ki vagy?

ELSŐ BÖLCS (kissé meglepődik, de azért válaszol. Közben elindul a nő felé) Gáspár.

DOLANA Ez miféle név?

LEGIO (magához öleli Dolanát) Kik vagytok?

ELSŐ BÖLCS (nem áll meg) Utasok.

LEGIO (hátrál a nővel) Elég sok utast volt alkalmam látni, de még egy sem bánt senkivel úgy, mint ti az imént. Főleg katonákkal.

MÁSODIK BÖLCS (kezdi bekeríteni Legioékat) Nem kell sokat látni.

HARMADIK BÖLCS (ő is indul) És gondolkodni sem muszáj.

LEGIO Nocsak, te is tudsz beszélni?

HARMADIK BÖLCS Nem csak.

DOLANA (Legióhoz húzódik) Tapasztaltuk.

HARMADIK BÖLCS Együtt vagytok?

LEGIO Mi közöd hozzá?

DOLANA Megfizetett. Rendesen.

HARMADIK BÖLCS Mert nem úgy néz ki. Itt laksz a fogadóban?

DOLANA Nem.

HARMADIK BÖLCS Hol laksz?

DOLANA (fejével inti) Amott.

HARMADIK BÖLCS És te?

LEGIO Máshol.

HARMADIK BÖLCS A városban?

LEGIO Nem.

HARMADIK BÖLCS Idegen vagy?

LEGIO Nem tudom.

HARMADIK BÖLCS És akkor hol fogsz hálni?

LEGIO Valahol.

HARMADIK BÖLCS És te?

DOLANA Jó helyen.

HARMADIK BÖLCS Alhattok a fogadóban is, van hely.

DOLANA Nem kell.

HARMADIK BÖLCS Miért?

DOLANA Mert attól tartok, álmomban megfojtasz.

HARMADIK BÖLCS Lehet, hogy nem is várok addig?

DOLANA (Legióhoz) Most mért nem teszel egy csodát?

Az úton megjelenik Simon, mintha alvajáró lenne.

LEGIO Mert nincs.

DOLANA Hogyhogy nincs? Ne hazudj, láttam! (A Bölcsekhez fordul) Ez az ember csodákat tud tenni! Ez az ember az Isten követe! Az új Istené! Mindent elmesélt, és ha akarja, valamennyiünket a földdel tesz egyenlővé! (Legiónak ugrik, cibálja, rázza) Mire vársz? Tegyél már egy csodát, könyörgök, mutasd meg hatalmad a bajban is! Pusztítsd el őket, akarom, hogy tűnjenek el! (Mintha eszelős rohama lenne) És azt akarom, hogy a fogadó is tűnjön el, a házak is, a város, az egész világ mind! Gyerek akarok lenni! Ártatlan akarok lenni! Csak veled akarok maradni! És a szavaiddal! A szereteteddel! Nem lehetsz ennyire kegyetlen! Azt mondtad, a szeretet mindent legyőz!

LEGIO Hazudtam. Csak mese volt. Az egészet csak kitaláltam.

DOLANA Nem hiszem el! (Szembefordul a Bölcsekkel) Ez az ember szeret engem. Nem mondta, de tudom. Mert meg akart menteni. És meg is mentett. Mert már nem félek. Érzem. (Farkasszemet néz a Harmadik Bölccsel) Mint ahogy azt is érzem, hogy nem vagy biztos a dolgodban. Te nem ezt akarod csinálni. A kezeidben érezlek. A szemedben látlak. Érzem a szagodon. Nem félek tőled. Megfojthatsz.

ELSŐ BÖLCS Túl nagy a zaj.

HARMADIK BÖLCS Megtegyem?

ELSŐ BÖLCS Szaporodnak a hullák.

MÁSODIK BÖLCS Nyomuk is veszhetett.

ELSŐ BÖLCS De hiányuk gyanúsan egybeesik érkezésünkkel.

MÁSODIK BÖLCS Fecsegni fognak.

ELSŐ BÖLCS Miről? Hogy három utas majdnem megölte őket? Sokkal feltűnőbb, ha a három utas mentelmi jogot élvez. Mert akkor az is kiderül, kicsodák ők tulajdonképpen.

HARMADIK BÖLCS Akkor mi legyen?

ELSŐ BÖLCS (Dolanához fordul) Tényleg csoda történt. Elmehettek.

DOLANA Ha akarunk.

ELSŐ BÖLCS Akartok.

DOLANA Akkor se tudunk, mert bent maradtak a bábok.

ELSŐ BÖLCS A micsodák?

DOLANA A bábok. Az ő bábjai.

ELSŐ BÖLCS Te valóban csepűrágó vagy?

LEGIO Bábjátékos.

ELSŐ BÖLCS Nocsak! (Szünet) Vedd el őket, és eredj!

LEGIO (nem mozdul)

MÁSODIK BÖLCS Hallottad!

DOLANA Menj!

LEGIO Nem.

DOLANA Menj! Nekem már semmi bajom sem lehet. Ég veled.

Legio bemegy a fogadóba. Simon beér a térre, döbbenten nézi a Bölcseket.

DOLANA Simon!

ELSŐ BÖLCS Ez kicsoda?

DOLANA (a férjéhez siet) Simon!

SIMON (mintha most ébredne) Ők azok!

DOLANA Kicsodák?

SIMON Akiket láttam! Tartsuk itt, amíg ide nem érnek Centurióék!

DOLANA Centurióék már elmentek.

SIMON És nem tudják?

DOLANA Micsodát?

SIMON Hogy itt vannak! Fuss, értesítsd őket! Meglesz a pénz! (Futásnak ered az úton)

DOLANA (kétségbeesetten kiált utána) Tudják!

SIMON (megáll, semmit sem ért) És mégis futni hagyták? Nincs igazság!

DOLANA Elengedték őket.

SIMON De én nem engedem! (Visszatér)

DOLANA (útját állja) Hagyd, veszélyes emberek.

SIMON Nem érdekel. Sok pénzt érnek.

DOLANA Nem kell az a pénz. Már megvan.

SIMON Mégis kifizették? Az egészet?

DOLANA Busásan.

SIMON Nem tudom elhinni... (Sírva fakad)

MÁSODIK BÖLCS Te jelentettél fel?

HARMADIK BÖLCS Nagy hiba volt.

ELSŐ BÖLCS De legalább mi ne tévedjünk.

SIMON Vége az egésznek? Nem hiszem el...

DOLANA (Simont ölelve) Féltek, mi?

ELSŐ BÖLCS Nem kell a csodákat túlzásba vinni.

HARMADIK BÖLCS Akkor mi is nyugovóra térünk. Vagy nem?

MÁSODIK BÖLCS De. (Nevet)

ELSŐ BÖLCS Mégis mennyi pénzt érünk?

DOLANA (lassan támogatva Simont) Menjünk, Simon.

ELSŐ BÖLCS Hallod? Mennyit érünk mi neked?

SIMON Menjünk, Dolana.

Bemennek a házba.

ELSŐ BÖLCS Vége a vidámságnak.

MÁSODIK BÖLCS Túl sok minden kiderült.

ELSŐ BÖLCS Majd elintézzük szerre. Csak előbb érkezzenek meg.

MÁSODIK BÖLCS Egyáltalán biztos, hogy ide érkeznek, és ma?

ELSŐ BÖLCS Kételkedsz?

MÁSODIK BÖLCS Sose szerettem az ilyen munkát.

HARMADIK BÖLCS Ezt fizetik a legjobban.

MÁSODIK BÖLCS Köztünk szólva aligha.

HARMADIK BÖLCS Meg lehet élni belőle.

MÁSODIK BÖLCS Épp hogy. De túlságosan is igénybe vesz. Alig vagy otthon, mindig újabb és újabb szerepeket kell megtanulni... tényleg, hogy is hívunk most téged?

HARMADIK BÖLCS Hűha! Hogy hívnak engem?

ELSŐ BÖLCS Boldizsár.

HARMADIK BÖLCS Ja, a szőke szerecsen! (Röhög) Bocsánat. Mért pont szerecsen?

ELSŐ BÖLCS Mert szőke.

HARMADIK BÖLCS Remek. Csak ne feledjem el. Boldizsár. Te meg... izé...

MÁSODIK BÖLCS Menyhért. Nagyon nehéz megjegyezni.

HARMADIK BÖLCS Egy frászt... Menyhárt.

MÁSODIK BÖLCS (hirtelen nagyon dühös lesz) Menyhért te, üresfejű! Menyhért, mint a nagybátyámat!

HARMADIK BÖLCS Van is honnan tudjam, mert vele nőttem fel!

ELSŐ BÖLCS Ne most. Fontosabb dolgaink vannak. Majd utána.

HARMADIK BÖLCS Rendben... Gáspár! Ezt tudom! Csodálom, hogy ennyi minden a fejedben marad!

Legio kijön a fogadóból, cipeli a bábokat, kezében a Tanteus báb. Némán elmegy a Bölcsek között, ballag a hosszú úton, hirtelen megtorpan. A Bölcsek némán nézik. Legio határozottan visszatér, ügyet sem vet a Bölcsekre, bezörget a Simonék ablakán. Vár, feszült csend. Ismét zörget.

DOLANA (ingerülten jelenik meg az ablakban) Mit akartok?

LEGIO (nyújtja a bábot) Megígértem.

DOLANA (kissé megenyhül) Már nem kell.

LEGIO De én akkor is megígértem. (Suta szünet. A bábot az ablakpárkányra teszi. Dolana nagy sokára elveszi)

DOLANA Nem kellett volna.

LEGIO Köszönöm.

DOLANA Kimondani nem kellett volna.

LEGIO Nem biztos.

DOLANA Én a titokról beszélek.

LEGIO Több is van abból. (Dolana vár, aztán visszahúzódik a házba. Lucius is megfordul, és elindul az úton)

MÁSODIK BÖLCS Gáspár, Menyhért, Boldizsár, menj a boltba s jót igyál!

ELSŐ BÖLCS Ez mi?

MÁSODIK BÖLCS Egy mondóka. Most szereztem.

HARMADIK BÖLCS Majd megőrzi az utókor.

ELSŐ BÖLCS Inkább reméljük, hogy senki sem fog megtudni semmit a mai napról. (Indul a fogadóba)

MÁSODIK BÖLCS Hát az tényleg csoda lenne.

HARMADIK BÖLCS Tényleg, mit akart az a hülye kurva azzal a csodával?

ELSŐ BÖLCS Semmit. Megszédítette a színház.

HARMADIK BÖLCS Ja! Már azt hittem, valami komoly.

MÁSODIK BÖLCS Egy színész meg egy kurva - mi ebben a komoly?

HARMADIK BÖLCS Azért te is berezeltél!

MÁSODIK BÖLCS Neked elment az eszed!

HARMADIK BÖLCS Hagyd el, mert láttam! Megérintett, amit mondott a nő!

ELSŐ BÖLCS Azt mondtam, nincs vita! Az ilyesmit azonnal elfeledjük! Gyerünk be!

MÁSODIK BÖLCS (a Fogadós hullájára mutat) Ezzel mi legyen?

ELSŐ BÖLCS Tegyétek ki a térre. Kicsit szaggassátok meg a ruháját, mintha kifosztották volna. Tegyetek a kezébe egy kést is. Vagy valami botot. Védekezett. (Bemegy)

MÁSODIK BÖLCS Mindig a piszkos munka.

HARMADIK BÖLCS Ez a dolgunk. Várj sorodra, majd másként lesz.

A térre lökik a Fogadóst, megteszik, amit az Első Bölcs mondott, majd bemennek a fogadóba. Kis szünet, aztán gajdolást hallunk ismét, megjelennek az úton Lucius és az Utas, részegek, cipelik vissza Legiót, közben torkuk szakadtából üvöltenek.

LUCIUS Volt egy kurva Babilonba'

UTAS Beleült a kalapomba,

LUCIUS Felvisított, túl otromba

UTAS Vagyok, vagyok, vagyok!

LUCIUS S mert a kalapom pirosba'

UTAS Pompázott, hát...

LUCIUS ... jól kimosta.

UTAS Jól kimosta.

LUCIUS És hajnalig azt vinnyogta

UTAS Mindjárt belehalok!

LUCIUS Így a kurva Babilonba'

UTAS Nem megy többet a tilosba

LUCIUS Mert a kalap keménykalap,

UTAS S minden kurva fűbe harap!

LUCIUS Ez az! Pompás agyad van, barátom! Mindet megjegyezted.

UTAS Csak az a kimosta...

LUCIUS Oda se neki! A tisztulás minden fajtája gyötrelmes. Mit szólsz, Legio? Még a rímet is kijavítottam!

UTAS Vidulj már fel, ünnep van ma!

LUCIUS Fia született! Neked mikor lesz fiad?

UTAS Hát neked?

LUCIUS Szerintem van valahol. Nem is egy. Csak titkolja. Ez egy nagyon titokzatos figura.

UTAS Akkor azokra is iszunk! Meg a titokra is! Hogy is szól a nóta? Hogy aszongya: Volt egy kurva Babilonba'... Nemcsak ott vannak kurvák! Sajnos.

LUCIUS Nocsak. Mit keres itt a mi jó fogadósunk?

UTAS Bubukál. Ébresszük fel!

LEGIO Nem lehet.

UTAS Hogyhogy nem lehet?

LEGIO Mert halott.

LUCIUS Részeg. Hullarészeg. Merev részeg.

UTAS Á, én még a holtakat is felébresztem, olyan vagyok!

LUCIUS Az eleveneket még inkább.

UTAS Nem hiszed?

LUCIUS Ha látom!

UTAS Esküszöm. Van bennem valami.

LUCIUS Nem vitás!

UTAS Igen? Idesüss! (A Fogadós fölé hajol, imbolyogva hókuszpókuszol, majd a hulla fülébe ordítja torkaszakadtából) Volt egy kurva Babilonba'!!!

Az Utas ráesik a Fogadósra, Lucius röhög.

UTAS Kelj fel, barátom! Látod, én is talpra álltam! Pedig az a gyerek nem az én gyerekem! Nem volt mikor, mert még leány! Nekem legalábbis azt mondta az apja! És akkor tessék, egyszer csak apa lettem! De én talpra álltam! És szeretni fogom. Őt is, meg az anyját is! Mert akarom szeretni... Muszáj...

LUCIUS Ezt tedd össze, micsoda önuralom!

UTAS Nem megy.

LEGIO Agyonverték.

LUCIUS Valóban meghalt? Úgy, véglegesen? Visszavonhatatlanul?

LEGIO Láthatod!

Csönd.

UTAS Ne tedd ezt velem, barátom. Egyszer van az én napom, most minek elrontani? Ki fog ma este nekem bort mérni? (Sírva fakad)

LUCIUS Egyet se aggódj, mérek én. Tudom, hol tartja!

UTAS És akkor neked fizetek?

LUCIUS Pontosan. Jön a pénz, megy a pénz, mint a lelkek. Egyik születik, másik meghal. Ennyi az egész.

UTAS Nem tudom elhinni.

LUCIUS Megérdemelte.

UTAS Hogy te milyen okos ember vagy! Gyere, csókoljalak meg!

Lucius nem mozdul, az Utas is magában imbolyog. Csönd. Az Utas hüppög.

LEGIO A katonák verték agyon.

LUCIUS Biztos túl jó volt a fügebor.

LEGIO Nem. Valami életveszélyes idegenek vannak itt.

LUCIUS Mert mi nagyon normálisak vagyunk.

LEGIO Kémek.

Csönd.

LUCIUS (hirtelen felvidul) Hol vannak a pásztorok? Ők is ünnepeljenek. Az egész világ ünnepeljen! Megszületett egy férfi. Ha a jelenlevőket nem számítom, akkor megszületett A Férfi!

UTAS De még milyen... Ekkora pöcse van!

LUCIUS Mostantól fogjuk számolni az időt! Figyelj, emberiség, mert indul a történelem!

UTAS Már egy órás a világ... Hehehe...

LUCIUS Mától fogva minden másképp lesz! Mert ez az ember itt meg tudott bocsátani! Mostantól kezdve megszelídülnek a vadak, minden rossz kitöröltetik, valamennyien tiszta lappal indulunk, és hatalmas ragyogás lepi be a világot.

UTAS (ruhája ráncaiban keresgél) Ez egy csodás ember. Még nagyon sokra viszi...

LUCIUS A próféták munka nélkül maradnak, mert a világnak immár sose lesz vége, a publikum érti és tapsol, és minden fogadós ingyen méri a bort!

UTAS Hehe... Azt hiszem, valahol elhagytam a pénzem.

LUCIUS Ne tréfálj, meghívsz egy kupa borra, és nem hozol pénzt?

UTAS Itt volt nálam...

LUCIUS Valahol elhagytad. A fenti kocsmában.

UTAS Nem lehet, mert hitelre ittunk. Inkább a pajtában maradt. Abban az őrületben...

LUCIUS De addig szomjan halok.

UTAS Ne menj sehová, itt várjál! Mindjárt jövök. Mint a gondolat.

LUCIUS Meghalok!

UTAS Nagy marha vagy, de azért szeretlek. Téged is szeretlek. Mindenkit szeretek! Én meg tudok bocsátani. Van bennem valami.

LUCIUS Én is szeretlek! Mi mind szeretjük egymást! Az Isten is szeret minket!

UTAS Főleg az Isten.

LUCIUS Persze!

UTAS De én ezt komolyan mondom...

LUCIUS Majd elmúlik. Már vissza is értél?

UTAS Mindjárt. Egy szempillantás. Hogy van? Jól kimosta... Ez nagyon tetszik nekem... Volt egy kurva Babilonba'... (Eltántorog)

LEGIO Most tűnjünk el! Rögtön!

LUCIUS Eszem ágában sincs. Holnap előadás, aztán. Megvannak a rímek, itt né, a fejemben, kész az egész... Szó sincs róla.

LEGIO Valami nagy baj készül.

LUCIUS Miféle baj lehet, ha megszületett a gyerek, ha jól van az anyja, apja, ha meleg a kedves pajta, ha inni jönnek a pásztorok, ha áldott nedűben ázik a torok? Ehhez mit szólsz?

LEGIO Én megyek.

LUCIUS Nem mész sehova! Te itt ma nem leszel ünneprontó!

A fogadó ajtajában megjelenik az Első Bölcs.

LUCIUS Mert én ott ma este olyasmit láttam, ami mellett eltörpül az én összes bosszúm! Nem azt mondom, hogy nem fogom véghezvinni, ahhoz túlságosan is mély a megaláztatás, hogy feledtetni tudja egyetlen pillanat. De mégis. Az egy csoda. Csakhogy a csoda elmúlik. Mert akarom, hogy elmúljon. Már nem látom, már nem is gondolok rá. Már csak azt látom, amint dőrén mennek hosszú sorban, mert együvé akarnak tartozni, mert árvák, mert akarják, hogy manipulálják őket! Nagy zászlókat visznek körbe-körbe az egész világ körül, mert minden ember azt akarja, hogy vigyen valamit, hogy higgyen valamiben! Te is! Én is. Mind akarunk valamit hordozni. Mind akarunk valamiben hinni. (Maga elé mered) Nagyon akarok hinni... Ezért is találom ki ezt az egészet. Hogy hitet adjak nekik. Hogy átverjem őket. Az én darabomban én vagyok a főszereplő, és én mondom meg, hogy a többi szerep mit csináljon. Higgyen! Vakon. A semmiben.

ELSŐ BÖLCS Brávó.

LUCIUS Te ki vagy? A fogadós? Jaj, nem, az itt fekszik.

ELSŐ BÖLCS Egy utas.

LEGIO (súgva Luciusnak) Ő az.

LUCIUS Kicsoda? Mit mind suttogsz?

ELSŐ BÖLCS Az egyik az utasok közül.

LUCIUS Ja! Te hiszel?

ELSŐ BÖLCS Hiszek.

LUCIUS Miben?

LEGIO Gyere, Lucius...

LUCIUS Hagyjál! Miben hiszel?

ELSŐ BÖLCS Abban, amit mondasz.

LUCIUS Ha-ha, ravasz vagy! Azt hiszed, kifogsz rajtam? Ellenem fordítanád, amit mondok? He? Mit mondok? Halljam, mit mondok?

ELSŐ BÖLCS Csodákat.

LUCIUS Tudod, mi a csoda? Ha valaki gyógyít, ha lecsillapítja a háborgó tengert, ha feltámasztja a holtakat, ha megállítja a gyilkosokat, ha látóvá teszi a vakokat, fürgévé a bénákat... Ez a csoda.

ELSŐ BÖLCS Ilyen pedig nincs.

LUCIUS De van. Ismerek én egy olyat, aki elszárítja a fügefát, aki jár a habokon, és másokat is megtanít járni.

ELSŐ BÖLCS Igen?

LUCIUS Igen. A Mester.

LEGIO Lucius...

ELSŐ BÖLCS A Mester...

LUCIUS Nem hiszem, hogy láttad. Nagy sokaság követi. Az védi meg a papoktól és a királyoktól. Olyan hatalmas, hogy egy asszony a könnyeivel mosta meg a lábát, és a hajával törölte szárazra. Egy gazdag pedig eladta az összes vagyonát, és a pusztába ment vezekelni.

ELSŐ BÖLCS Ne mondd!

LUCIUS Bizony! És néha ő is elmegy a pusztába elmélkedni. Olyankor nem láthatja senki más, csak a tanítványok. Tizenkét tanítvány. Minden holdtöltére egy. Nekik megjelenik. Fényes alakban. És mesél.

ELSŐ BÖLCS Micsodát?

LUCIUS Hát olyanokat, hogy... Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Vagy azt mondja, hogy amik pedig a szájból jönnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert, mert akinek van, megszaporíttatik, akinek nincs, elvétetik. Bizony. Akinek van szeme, látja, akinek van füle, hallja.

ELSŐ BÖLCS Nagyon mély gondolatok.

LUCIUS Ez mind semmi! Képzeld el, visszajön az olajfák hegyéről...

ELSŐ BÖLCS Nem a pusztából?

LUCIUS Onnan is. Érdekel?

ELSŐ BÖLCS Nagyon is.

LUCIUS Akkor mit mind szólsz közbe? Nem mindegy, honnan jön?

ELSŐ BÖLCS Bocsánat.

LUCIUS Azért. Hol tartottam?

LEGIO A visszatérésnél. Térj vissza te is!

LUCIUS Igen. Szóval visszatér, és megetet egy négyezres tömeget, na ezt találjátok ki, mivel? Hét kenyérrel! Értitek? Hét a négyezerhez! Még fogadásban sem kutya!

ELSŐ BÖLCS Hét kenyérrel!

LUCIUS Vagy öt kenyér és két hal... vagy fordítva... Már nem emlékszem pontosan. Rég volt. A hetes maradt csak meg bennem. Bűvös számok ezek mind!

ELSŐ BÖLCS Szóval nem most van?

LUCIUS Á, dehogy! Már rég meghalt!

ELSŐ BÖLCS Nem igaz!

LUCIUS Ahogy mondom. Nagyon csúnyán halt meg. Elárulták. A tanítványok. Az egyik tanítvány. Egy másik pedig megtagadta. Egy harmadik meg... Volt ott még egy csomó minden. Kétezer ember pedig disznóvá változott, és a tengerbe rohantak! Mert tudod, aki közel áll hozzád, az csal meg a leginkább!

ELSŐ BÖLCS Ez így van.

LUCIUS De feltámadt. Saját magát is fel tudta támasztani.

ELSŐ BÖLCS És most hol van?

LUCIUS Titok. De ha hiszel, tudni fogod. Ő is tudta mindig, hogy más mit gondol. Sokszor mondta is nekem, Lucius, a hit hegyeket mozgat. Én meg erre mindig azt válaszoltam, te mondád... Milyen mocskos a kezem... Meg kéne mossam...

Lucius a kúthoz megy, vizet mer, mossa a kezeit.

LEGIO Mit akarsz?

ELSŐ BÖLCS Semmit.

LEGIO Gúnyolódsz.

ELSŐ BÖLCS Ez nem vicc.

LEGIO Neki ez nagyon fontos.

ELSŐ BÖLCS Látom.

LEGIO Nekem is.

ELSŐ BÖLCS Ahogy gondolod.

LUCIUS Igen. A bűnök bocsánatát hozza el. És felfedezteti az Istent az emberekben. Az Isten. A szeretet Istene. Épp ezáltal fognak egymás ellen harcolni az emberek. Mert mindenkié lesz, ha már a szegénységet hirdeti. Hohó... Lesz még itt sírás és fogak csikorgatása! Tejfogak csikorgatása! Hehe... Tudod, hogy ma mi történt?

ELSŐ BÖLCS Ha elmondod.

LUCIUS Neked elmondom. Ha mindazt, amit itt hallottál, a legmélyebb titok terhe alatt továbbadod.

ELSŐ BÖLCS Biztos lehetsz benne.

LUCIUS Esküdj meg!

ELSŐ BÖLCS Esküszöm.

LUCIUS Nem ilyen egyszerűen. Add meg a módját. Mondd, Isten engem úgy segéljen!

ELSŐ BÖLCS Isten engem úgy segéljen.

LUCIUS Ez az.

ELSŐ BÖLCS Mi történt?

LUCIUS Belevaló ember vagy. (Magára önti a vizet) Azt hiszem, hányni fogok.

ELSŐ BÖLCS Mondd már mi történt!

LUCIUS Ma megszületett!

ELSŐ BÖLCS Micsoda?

LUCIUS Nem micsoda, hanem kicsoda?

ELSŐ BÖLCS Kicsoda született meg és hol?

LUCIUS Psszt! Mustármag. Nagyon fontos. Terjesszétek!

ELSŐ BÖLCS (Luciusnak ugrik) Kicsoda született meg te, lator?

LUCIUS Ne rángass, mert lehánylak! A fiú született meg, pajtás! A pajtában. A pajtás és a pajta egy tőről fakadnak. A disznó gyökeréről. Hát nem csoda?

ELSŐ BÖLCS De. Csoda.

LUCIUS Azt mondta az apja, hogy hajlandó akár harminc aranyért is fügebort venni. De valahol elhagyta a pénzét. Neked nincs pénzed? Mert akkor ma ecetet iszunk. Végül is nem csak kenyérrel él az ember! Ezt is ő fogja mondani. Jegyezd meg, Legio, mert én holnap már semmire sem fogok emlékezni.

Az Első Bölcs berohan a fogadóba.

LUCIUS Pénzért mégy? (Legióra kacsint) Azt hiszem, sikerült.

LEGIO Meneküljünk! Most, azonnal!

LUCIUS Hohó! Van is eszemben! Mindjárt visszajön, fizet, holnap előadás, aztán meglátjuk. Kezdek belejönni.

LEGIO Ezek valami kémek! Nagyon veszélyesek! A katonákat is megfélemlítették!

LUCIUS Ezután nem fogják. A boldog apát is megvámolom. Én vagyok a vámszedő.

LEGIO Agyonverették a fogadóst! Engem is kis híján megöltek! Térj már észhez, Lucius, az életeddel játszasz! Összevissza locsogtál itt mindenféléről, örüljünk, ha nem gyilkolnak meg! Meneküljünk, könyörgök!

A Bölcsek kilépnek a fogadóból, izgatottak, fegyver van náluk.

ELSŐ BÖLCS Gyerünk, takarodjatok a fogadóba!

LEGIO Nem. Elmegyünk. És hallgatni fogunk.

ELSŐ BÖLCS Tapasztaltam!

LEGIO Esküszöm.

ELSŐ BÖLCS Ha megadod a módját! Vigyétek!

A Második és a Harmadik Bölcs nagy erőfeszítéssel tuszkolják be a két bábost a fogadóba.

LUCIUS Hé, mit csináltok? Arról volt szó, hogy iszunk!

LEGIO Nem teheted! Ő a Mester!

ELSŐ BÖLCS Akkor majd egy csodával megment mindkettőtöket!

LUCIUS Hogy mi vagyok én?

LEGIO A Mester! Mondd, hogy te vagy a Mester!

LUCIUS Hülye vagy?

LEGIO Mondd, hogy csodákat tudsz tenni! Hogy meg tudsz menteni mindkettőnket!

LUCIUS De a csoda nem arra való!

ELSŐ BÖLCS Hol a fáklya?

LUCIUS Eressz el, te alávaló féreg!

ELSŐ BÖLCS Mesterem, ennyi volt!

LUCIUS Mondtam már, hogy nem vagyok a Mester!

ELSŐ BÖLCS Nem is leszel majd a lángok között! Gyerünk egy-kettő, nincs már fecsegnivaló időnk! (Katonás sietséggel adja ki az utasításokat) Utána felgyújtani a kurva házát, majd irány a pajta, mindenkit lemészárolni! A katonákat is! Túl sok lett a tanú!

LEGIO (kétségbeesetten üvölt) Uram! Segítség!

Ebben a pillanatban ismét vakító fénybe borul a tér, mindenki rémülten áll meg. Ki tudja, honnan, megjelenik a Követ. Mind lemerednek döbbenetükben.

KÖVET Végre megérkeztetek...

ELSŐ BÖLCS Te ki vagy? Hogy kerülsz ide?

KÖVET Teljesen mindegy. Jó, hogy ti itt vagytok. A pásztorok? Hol vannak a pásztorok?

ELSŐ BÖLCS Miféle pásztorok?

KÖVET Akikkel jönnötök kell!

ELSŐ BÖLCS Hova?

KÖVET A kisdedhez. Folyton eltűnnek, és csak együtt jöhettek!

ELSŐ BÖLCS (kis ideig fürkészi a Követet, majd hirtelen ötlettel a két bábjátékosra mutat) Itt vannak, ni!

KÖVET Ugyan! Nekik nincs szerepük a történetben. Semmi közük az egészhez. Bár, ha nem kerülnek elő a pásztorok... Nem. Nem tehetem. Pedig milyen szépen egybevág! Ketten vannak, az egyik idősebb... Kár. Nem lehet. Figyelnek.

ELSŐ BÖLCS Hol?

KÖVET Mindenütt.

ELSŐ BÖLCS Kicsoda?

KÖVET (ajkára teszi ujját) Menjünk, már rég a pajtában kellett volna lenni!

ELSŐ BÖLCS Kicsoda figyel minket?

KÖVET (feddőn néz az Első Bölcsre) Úgy teszel, mintha nem kaptál volna értelmes parancsot!

ELSŐ BÖLCS De ez nem volt benne!

KÖVET Mert nem figyeltél oda! Hol vannak az ajándékok?

ELSŐ BÖLCS (türelmét veszti) Elég a fecsegésből! Hol az a kölyök?

KÖVET Ha elkészültök, odavezetlek! De a kardokat itt hagyjátok! Nem jöhettek fegyverrel!

ELSŐ BÖLCS (kardját a Követ mellének szegezi) Indulj előttem!

A Követ mélyen az Első Bölcs szemébe néz, majd kikerüli, és a halott Fogadóshoz lép.

KÖVET Kelj fel, hallod, megfázol!

FOGADÓS (feláll, körülnéz) Azt hiszem, ma nagyon sokat ittam. Jó napot zártam, azért. (Bemegy a fogadóba)

Döbbent csönd.

ELSŐ BÖLCS Ezt hogy csináltad?

KÖVET Ne kutass! Gyerünk!

ELSŐ BÖLCS Te vagy a Mester?

KÖVET (meglepetten néz az Első Bölcsre, kurtán felnevet, aztán hirtelen elkomolyodik) Ugyan, dehogy! Én mellette...

ELSŐ BÖLCS (tétován Luciushoz fordul) Te vagy a Mester?

LUCIUS Nem.

ELSŐ BÖLCS (térdre hull Legio előtt) Mester!

LEGIO Nem tudom.

ELSŐ BÖLCS (kétségbeesetten kiált a világba) Hol vagy, Mester?!

KÖVET (az Első Bölcshöz lép) Eredj, hozd ki az ajándékokat!

ELSŐ BÖLCS Könyörgök, mondja már meg valaki, hogy mi ez? Én most ki vagyok? Honnan kerülnek körém mindenféle alakok? Kivel, mivel kell megküzdenem? Én teszem-e, amit teszek, vagy már réges-rég eldöntetett minden, és csak most hull le a hályog? Vannak csodák, vagy nem látok át semmit, és csak elhitetitek velem, hogy létezik a Mester?

KÖVET (megsimogatja az Első Bölcs fejét) Nem szabad ezekkel a dolgokkal játszani. Siess! Itt várunk rád.

Az Első Bölcs megbabonázottan bemegy a fogadóba.

KÖVET (a Bölcsekhez fordul) Miután elvégeztétek a dolgotokat, ne menjetek egyből haza.

Az úton lélekszakadva rohan Centurio.

KÖVET Jó hosszú kerülőutat válasszatok. Ha így tesztek, otthon majd busás jutalom vár. Ha nem, végetek. Én mondom. Boldizsár, te hogy nézel ki? Szőke fürtök... Nem baj. Majd az úton megoldjuk.

HARMADIK BÖLCS Honnan tudod?

KÖVET Hárman vagytok, csak ti lehettek!

Az Első Bölcs kilép a fogadóból, hozza az ajándékokat.

MÁSODIK BÖLCS Fel akarok ébredni!

KÖVET Majd otthon.

LEGIO Hogy hívják a gyereket?

KÖVET Gyere, és megtudod.

CENTURIO Uram! Gáspár! Megtaláltuk! Ott vannak a városvégi pajtában. Mind a hárman. Gyertek, odavezetlek! Vigelius ottmaradt, ha szökni próbálnak, visszatartja őket!

ELSŐ BÖLCS Megőrültél?

CENTURIO Magad mondád, világos és ne értelmezzem!

ELSŐ BÖLCS Élnek még?

CENTURIO Persze. Meg kellett volna öljük?

ELSŐ BÖLCS Nem!

CENTURIO Akkor mi legyen?

ELSŐ BÖLCS Takarodjatok, és azonnal feledjétek el a mai napot!

A Bölcsek sietve eltámolyognak a Követtel.

CENTURIO Nem értem.

LUCIUS Pedig világos. Én még mindig részeg vagyok, és te belesétáltál az álmomba. Te is biztos részeg vagy, és én meg beleültem a te álmodba. Nincs ebben semmi különös. Előfordult már velem ilyesmi. Csak ezt a tömjénszagot nem bírom.

CENTURIO Egyszer azt mondja, nyársaljak fel minden gyereket, végre kerítek egy újszülöttet, errefel rám rivall, hogy mit csinálok? Egyszer meg kell ölni, másszor nem? Mi ez?

LUCIUS (mintha nagy titkot mondana) Az unokaöccse.

CENTURIO A micsodája?

LUCIUS Az unokaöccse. Csak a családja megtiltotta, hogy meglátogassa. Titokban kellett maradni az egésznek. Mert a titok... érted.

Az ajtóban megjelenik a Fogadós. Centurio megbabonázottan nézi.

FOGADÓS Mi van, Centurio? Még nem józanodtál ki?

CENTURIO Te halott vagy!

FOGADÓS Úgy nézek én ki? Neked tényleg elvette az eszedet a bor. Azt a híres Vigeliust hol hagytad?

CENTURIO A fajtátokat, aki kitalálta! A fajtátokat! (Rémülten elrohan)

FOGADÓS Micsoda hülye éjszaka! Egyébként tényleg úgy érzem magam, mint akit agyonvertek. Azt álmodtam, hogy meghaltam. Rettenetes érzés volt. Senkinek se kívánom. Ti még mindig itt vagytok? Hol a nő?

LEGIO Hazament.

LUCIUS Miféle nő?

FOGADÓS Dolana.

LUCIUS Mégis megvolt, te szűzlegény?

FOGADÓS Csak nem azt akarod mondani, hogy most először?

LEGIO Beszélgettünk. Semmi több.

FOGADÓS Képzelem!

LUCIUS Mért? Lehet közben beszélgetni is.

FOGADÓS A semmi több alatt. (Röhög)

LUCIUS És milyen?

LEGIO Elaludt.

LUCIUS Post coitum... rá se ránts! Én alig bírok a túlsó oldalamra feküdni.

LEGIO Miközben beszéltem. Meséltem neki mindenről. Magunkról, a Mesterről... Akkor aludt el.

FOGADÓS Hát nem könnyű az első! (Röhög)

LEGIO Érzéketlen barom! (Elmegy)

FOGADÓS (utánakiált) Egyet se búsulj, majd belejössz! (Luciushoz) Nem vagy szomjas?

LUCIUS Te tényleg rosszul aludtál! Meghívsz?

FOGADÓS Én nem, a társad fizetett ki mindent.

LUCIUS Legio?

FOGADÓS Ez a neve? Igaz, ha az enyémre gondolok...

LUCIUS (kimegy az útra, hosszan néz arra, amerre Legio ment el) Hogy hívnak?

FOGADÓS Nem mindegy? Nomen est omen. Várj, mert hozok valami igazán finomat. El akarom mesélni az életemet.

A Fogadós bemegy a fogadóba.

LUCIUS Én is. Mert hihetetlen ez a hosszú, vég nélküli másnapos álom. Úgy tűnik, hogy a világ csak nekikoppan a szembogaramnak, de nem nyer bebocsátást. Legalábbis nem az tükröződik, ami van. Tudod, én kitaláltam valamit, de már nem is érdekel. Szerencsére senki se tud róla. Halva született dolog. Mint minden, amit csinálok. A játékaim. Amikből élek. Halok.

Ezalatt kijön a házból Simon, kezében a Tanteus báb. Körülnéz, meglátja a békésen bámészkodó Luciust.

SIMON Te, idegen!

LUCIUS Mi van?

SIMON (mutatja a bábut) Ez a tied?

LUCIUS Ha nem a tied...

SIMON Nem.

LUCIUS Kár. A fiad lehetett volna. Kapott volna egy szerepet a történetben. A Simon fia...

SIMON Miféle történetben?

LUCIUS Már nem érdekes.

SIMON A tied, vagy nem?

LUCIUS A történet?

SIMON Ne játssz velem!

LUCIUS (elveszi a bábut) Találd ki!

SIMON Te adtad Dolanának?

LUCIUS S ha én adtam volna?

SIMON Akkor megölnélek.

LUCIUS Mondjuk, hogy én adtam.

SIMON Rendben.

LUCIUS Nem ölsz meg?

SIMON De. Látom, nem félsz.

LUCIUS Mitől félnék?

SIMON A haláltól.

LUCIUS Sokszor eljátszottam már. Meg aztán az a fontos, ami utána van.

SIMON Szerinted is?

LUCIUS Hogyhogy szerintem is? A feltámadás az én gondolatom. Ezt ma találtam ki.

SIMON Akkor tőled szedte Dolana.

LUCIUS Tőlem? Aligha. Nem volt mikor.

SIMON Az éjjel. Amikor beszélgettetek.

LUCIUS Ja, igen. Amikor beszélgettünk.

SIMON Csakhogy én azt nem hiszem.

LUCIUS Hogy van halál után, vagy azt, hogy beszélgettünk.

SIMON Most már egyiket sem.

LUCIUS Te hittél?

SIMON Amíg bajban voltam.

LUCIUS Boldog ember.

SIMON Most te vagy bajban.

LUCIUS Ha így hívják a boldogságot... De én nem hiszek.

SIMON Jól teszed. Nem fogsz csalódni.

LUCIUS Igen, boldog vagyok!

SIMON Úgy is maradsz.

Hirtelen mozdulattal szíven döfi Luciust, az holtan esik össze. Simon körülnéz, majd felemeli a hullát, a kúthoz cipeli, és beledobja. Aztán bemegy a házba, kihozza Dolana holttestét, azt is a kútba dobja. Majd visszamegy a tett helyszínére, felemeli a bábot.

SIMON Most vigyoroghatsz. Megengedem. Kicseréltem magam velük. Az egyiket azért, mert szerettem, a másikat azért, mert szerették. Azt mondja az Úr is, szemet szemért, fogat fogért. Úgyhogy ezt az emléket nem te fogod megőrizni. (Bedobja a bábot a kútba)

FOGADÓS (visszatér) Ez tényleg az a jó fajta. (Szinte felragyog az arca) Simon! Hol a másik?

SIMON Elment.

FOGADÓS Mondtam, hogy várjon. Mindegy. Megbízhatatlan fajta. Gyere, legalább te igyál!

SIMON Nem kell.

FOGADÓS Csak nem haragszol?

SIMON Nem.

FOGADÓS Akkor?

SIMON Nincs pénzem.

FOGADÓS Nem is kell! Újraindult a hitel! Dolana mindent kifizetett! Az a másik játékos - nem ez, amelyik itt volt, hanem a másik bohóc - mindent kifizetett neki az éjjel. Nagyon bőkezű volt. Gyere, iszol, aztán majd megadod. S ha nem, átjön Dolana, megkeresi az árát és szent a béke. Úgy, mint régen! Gyere, igyál! Falernumi fajta!

Simon, mint akit letaglóztak, áll, aztán eszeveszetten kirohan, megáll az út közepén, üvölteni kezd, majd összeesik.

FOGADÓS A fenébe! Megsértett. Én tudom, hogy egy aljas uzsorás vagyok, hogy sokszor szívtelenül bánok emberekkel, de nem rosszindulatból teszem! Nekem is élni kell! És ez fáj. Nem is iszok egyedül.

Az úton futva jelennek meg a Pásztorok, ügyet sem vetnek a fekvő Simonra.

FOGADÓS Lehet, hogy mégis igaza van annak a gáláns hülyének, aki egész éjjel szóval tartotta Dolanát. Azt hiszem, az hiányzik, hogy szeressek valakit. Azt, hogy nem szeretnek, már megszoktam. De a szeretetnek két iránya van. És mindig visszahat. Ez valóban nem egy jó hely. Talán meg kéne halni. De nagyon hiányzik valaki.

FIATAL PÁSZTOR Hol vannak?

FOGADÓS Gyere, igyál!

FIATAL PÁSZTOR A Bölcsek, a többiek, hol vannak?

FOGADÓS Mind itthagytak. Egyedül vagyok.

FIATAL PÁSZTOR Nem mondták, hogy mit vigyünk?

FOGADÓS Hova?

FIATAL PÁSZTOR A pajtához.

FOGADÓS Mit tudom én! Nektek mindig meg kell mondani, mit csináljatok?

ÖREG PÁSZTOR (most ér be a térre, alig bírja) Megtudtad?

FIATAL PÁSZTOR Dehogy!

ÖREG PÁSZTOR Most mi lesz?

FIATAL PÁSZTOR Nem tudom! Mert olyan lassú vagy!

ÖREG PÁSZTOR Kívánom neked, hogy sose érd meg!

FIATAL PÁSZTOR Mi a fenének kellett átengedni azt a pajtát? Most nem tudjuk, mit vigyünk!

FOGADÓS Mit kell vinni? Hova? Kinek?

FIATAL PÁSZTOR A pajtába, ajándékot, a családnak!

FOGADÓS Itt a bor, vigyétek el!

ÖREG PÁSZTOR A gyereknek?

FOGADÓS Az apjának! Mondjátok, hogy tőlem van!

ÖREG PÁSZTOR De mi a gyereknek kell vigyünk!

FOGADÓS Miért, a többi nem részesül az örömből?

ÖREG PÁSZTOR Nem tudom. Így kaptuk az üzenetet.

FIATAL PÁSZTOR Márpedig más nem lesz, amit vigyünk!

ÖREG PÁSZTOR Bort akkor sem viszünk! Főleg innen!

FOGADÓS Szívesen adom!

ÖREG PÁSZTOR Nem! Akkor már inkább azt, ami nálunk van! Egy kis sajt, egy kis hagyma... ennyi!

FOGADÓS Gyereknek hagyma!

ÖREG PÁSZTOR Igen. Hogy távol tartsa a gonoszt!

FOGADÓS Ki hitette el veled ezt a hülyeséget?

FIATAL PÁSZTOR (kétségbeesetten a Fogadóshoz) Próbálj visszaemlékezni, biztos, hogy nem hagytak semmi üzenetet? Egy jelet? Egy aprócska jelet?

FOGADÓS Nem. Itt ma semmi se történt.

FIATAL PÁSZTOR (teljesen tanácstalan) Akkor valóban nem marad más hátra, mint hogy elvigyük a magunkét.

ÖREG PÁSZTOR Úgy lesz. (Határozottan elindul)

FIATAL PÁSZTOR Ki fognak dobni. (Indul az Öreg Pásztor után)

Mennek ki, beszélgetnek, számba se veszik a mozdulatlanul fekvő Simont.

ÖREG PÁSZTOR A mi pajtánkból? Ugyan már!

FIATAL PÁSZTOR Tényleg, mi a pajtát adtuk!

ÖREG PÁSZTOR Na, látod?

FIATAL PÁSZTOR Nélkülünk mivé is lettek volna?

ÖREG PÁSZTOR Ugye?

A Pászorok eltűnnek. A Fogadós hosszan néz utánuk.

FOGADÓS Nincs mit mondanom. Mintha nem is léteznék.

Hosszan önti ki a bort a földre, aztán bevánszorog a fogadóba. Szünet, majd lassan nő a fény, vakít. Simon feláll, nézi az út végét, hol megjelenik Legio. Elmegy Simon mellett, egyenesen a kúthoz megy, leül a kávájára. Simon tisztes távolból követi, majd megáll, és alázatosan csügg Legión.

LEGIO Itt tényleg át lehet látni mindent! Fel is oldozok minden népet. A magam részéről szent a béke. És gondolom, az Isten részéről is. (Leszáll a káváról, a kút fölé hajol, hosszan néz bele, mintha az arcát vizsgálná) Tévedtünk. Tudod, hogy hívják? Mint téged vagy engem. Van emberadta neve is, de az semmi. Csak egy jel nekünk, hogy szavakkal is megszólíthassuk. De nem attól más. Ott álltam, meglestem és megtaláltam. Azt hiszem, ez egy olyan álom, ami valóra vált. Vagy szükségszerűség? Fene tudja. Mindenesetre úgy tűnt ott, a pajtában, hogy mégis van szeretet. Az a három gazfickó valóban őszintén zokogott. (Visszaül a kávára) Persze, továbbfejlesztettem a történetünket. Most már egészen hihető. Igazad volt, az emberekben megvan a hajlandóság. Sőt, követelik. Ezért is gondoltam arra, hogy kell egy vallomás. Egy szöveg. Egy ima. Igen, ima. Ez a legjobb szó. Egy fohász, ami kifejezi a viszonyunkat. Az Isten és a mi viszonyunkat. Félig már elkészült, valahogy így kezdődne Istenünk az égben... áldott a neved, nem, dicsértessék... az országod... Igen... Nem. A birodalmad, ahová minket emelsz akaratod által. Igen. Ahová szeretnénk kerülni. Csak nem tudom, mi legyen tovább?... Valami segítség kéne. Mire van szükségünk? Eleség és bocsánat... Á, nem jó!... Táplálj minket minden nap. Ez, azt hiszem, világos. Mert tied minden. Mindörökkön örökké. Igen. De nem jó. Valahogy egyszerűbb kéne hogy legyen, már az elején, nem, Lucius? Megvan az ötlet, csak nélküled nem megy. Hogy kezdődjön? Mi? Atyánk? (Elgondolkodik, lassan megvilágosodik. Simon messziről issza Legio minden szavát) Ez nem rossz. Mi, Atyánk... Miatyánk... Ez tetszik. Miatyánk.

Amint sötétedik, úgy tűnik, mintha Simon elindulna az utolsó szót ízlelgető Legio felé. De lehet, hogy azt már csak mi szeretnénk látni.Aztán végképp sötét. Némaság.

Tartalomjegyzék [Látó - 15. évf. 8-9. sz. (2004. augusztus-szeptember)] Kezdőlap

+ betűméret | - betűméret