Öreg asszony.

Jó asszony volt Erzsók néni,
Azért tud olly soká élni;
Csupa-tiszta ráncz a bőre,
Nincsen épség a testében,
Még is biczékel előre
Rókatorkos mentéjében.

Imádkozik minden reggel
S öreg zsóltárból énekel,
Aztán nyakrafőre ásit,
Tépelődik az álmával,
S elmulat harangozásig
Álmoskönyvvel, bibliával.

Mikor elsőt harangoznak
A szentegyház felé ballag;
Neki görbed egy lóczának
A czinterem ajtajánál,
És áldozván buzgóságnak
Áhitatosan szunyókál.

Templom után dologhoz lát.
Előveszi a guzsalyát,
Helyet csinál a macskának,
Maga felül a padkára
S fonogatnak-fonogatnak
Erzsók néni s a macskája.

Elköltvén a rántott levest
Egy kis szórakozást keres.
A kis kapu eleibe ül
S bámul-bámul a világba,
Pedig pápaszeme nélkül
Az orra hegyét sem látja.

Az utczán pajkos gyermekek
Játékközben verekednek.
Nénje-asszonynak a Feri
Bepanaszolja a Pistát,
Ő pedig csak azt feleli:
– Majd hátul kötöm a sarkát.

Egy-egy kis lány énekszóval
Kutról jön csecses korsóval, –
Az éneklést félbenhagyva
Köszön sipegő halk hangon,
Erzsók néni igy fogadja:
– Nagyot nőjj édes galambom!

Ha megszóllitja valaki,
A hangjáról találja ki:
Mihály volt-e avvagy Péter?
Rebeka volt-e, vagy Sára?
Az idősebb nehány évvel,
Ez a Panna unokája.

Igy megyen ez egész héten.
Istenfélő csendességben,
Hanem vasárnap délután
Tizen-huszan ülnek össze,
Erzsók néni a padkáján,
A többek körülötte.

Ismerősök, atyafiak
Egy felet sem kukkantanak,
S mig a kedvre szottyant öreg
Elmult dolgait regéli
Rá-rá szóll valamé’k gyermek
– Akkor volt az Erzsók néni!

– Erzsók néni, Erzsók néni!
Nem soká fog már kend élni.
Csupa-tiszta ráncz a bőre,
Már-már a halálnak válik, –
Csak biczékeljen előre
Ugy sem bicékel sokáig.

Illéry György.