Kalandozás
az északamerikai őserdőkön.
Desor nyomán Dr. HEGEDÜS.

Messze ama nagy vizen, az átlánti tengeren túl, mellynek hullámai Europa nyugati partjait szüntelen ostromolják, sok száz mérföldnyire tőlünk, egy fiatal mesés földrész terül, mellynek zengzetes nevéhez, sok szép remény, de még több keserü csalódás emléke van csatolva. E fiatal világ, ez ifju földrész ama gyakran ép olly tulzólag magasztalt, mint szertelen gyalázott Amerika.

Alig néhány századja, hogy Kólon Kristóf vagy diákos nevezettel Columbus Kristóf a merész genuai tengerész, ez eddig ismeretlen földrészt felfedezé, a most már, főleg mióta a gőzösök keleti partjait Europa nyugati réveivel gyakori közlekedésbe hozták, ugy beszél róla mindenki, mintha csak valamelly szomszéd megyéről szólana, holott partjai s néhány dél- s északamerikai állam kivételével, távol sem annyira ismert, mint azt a közönséges szójárás szerint itélve, vélni lehetne.

Legismertebb részei közé kétségtelenül az északamerikai Egyesült-államok számithatók, s még ezek belsejében is, főleg nyugaton a csendes tenger felé hatalmas kiterjedésü puszták, járhatlan mocsárok s rengeteg erdők találtatnak, mikben sem falvak, sem düledező épületek omladványai, mohlepte romok repkénynyel boritott feliratos sziklák nem tesznek tanuságot az ember jelen, vagy hajdankori tevékenységéről. – Naphosszat barangol e vadonban a merész vándor a nélkül, hogy valahol emberléptek nyomára akadna. Ős eredetiségben, termő erejének egész fenségében szabadon s ember által nem korlátozva, munkál és ront, emel és dönt, porlaszt s uj életet fakaszt a hatalmas természet, nincs mi tevékenységének irányt vagy határt szabni merészelne.

Mikor a természet eddig osztatlan állapotban birt uradalmába az Egyesült államok által kirendelt mérnökcsapatok, kik magukat elég jellemzőleg „a polgárosulás utcsinálóinak” (les pionneurs de la civilisation) nevezék, bátor léptekkel előre nyomulnak, mint a világtenger hajosa, s Afrika sivatagain áthaladó vándorcsapatok, egyéb tájékozási eszköz hiában, csak az ég boltozat örökké és mindenütt egyenlő fénynyel ragyogó világai után tájékozhatják magukat. – E terhes, számtalan veszély s bajjal járó merényletre ki hinné csekély dijazás mellett részint kaland s ismeretvágy, részint nyervágytól vezérelve, a legjelesebb családok ivadékai, tehetős családok reményteljes fiai vállalkoznak, kik delejtő s irónnal egyik kezükben, fényes baltával másikban, vállaikon töltött fegyverrel kalandozzák összevissza az eddig ismeretlen területeket kimondhatlan nélkülözések s fáradalmak között azok pontos föld-, mér-, ásvány- és növénytani leirását készitvén.

Illy mérnökcsapathoz szegődve, mellynek feladata a Michigan tó északi partjainak kutatása s felmérése volt, ugymond a fiatal franczia, kinek naplójából a sorokat vettük, indultunk az eddig még soha embertől nem látogatott vidékre.

Első kirándulásunk Monásztik folyam partjainak ismertetésére volt irányozva. – Tán ismeretlen hangzatu e név? nem tesz semmit; – én sem ismerém e kirándulás előtt s boldog, ki őt még csak nevéről s irásból ismeri.

Mindenekelőtt alkalmas jármüről kelle gondoskodnunk, mi végett egy, meglehetős nagyságu, lapos dereglyét ugynevezett mackinák-ot béreltünk, melly ugyan kissé ó-divatos szinezetü volt, de fehér vitoráival s vereses feketére festett oldalaival, még igen tisztességesen nézett ki.

A hajó legénysége két uti szolga (voyageur) volt. – Az egyik Ágoston, indián származásu mettiz, már 15 év óta hajós s ezért edzett idegzetü, sebesen evezni, sokaig gyalogolni s ügyesen vadászni tudó, mig a másik, kinek neve Tamás, igazi kanadai franczia, ügyetlen gyáva, de jóakaratu s kicsapongásig víg fiu volt. Angolul egyik sem tudott, s igen örültek, midőn velem anyanyelvükön a kedves franczia nyelven beszélhettek.

Több hónapi eleséggel fegyver s ruhával bőven ellátva hagytuk el 1850. junius 11-én Makinak kikötőjét. – Makinaktól Enoch öbölig száz mérföldnél nagyobb területen alig lakik néhány ezer ember, ezek is csak halászat végett tartózkodnak itt juniustól oktoberig, különben a szó teljes értelmében laktalan.

Tiz napig e magányos elhagyott part hosszában elég bajjal hajóztunk, a viz itt-ott olly csekély lévén, miszerint hajónkat gyakran gyalog kelle továbbvonszolnunk, mig végre Monasztik (sziget folyó) ömléséhez értünk. – Néhány szerencsétlen vállalkozó, ki e folyam partján termő fenyőkből nagy nyereményt vélt magának szerezni, a folyam partján deszkametszőt épitett, melly azonban nem igen diszlett. – A kis telep néhány épület s néhány burgonya- s tengeriföldből állott, melly körül járhatlan czédrus-posvány terült, hová behatolni senki sem mert; főleg nyáron, midőn mérges szunyogok és legyek milliói dongtak az erdőben. – Valóban nem igen kies tartózkodási hely, mellynek vad elhagyatottsága az emberi nyugtalan tevékenység által még élesebben tüntetett fel. – Legbensőbb részvétet érezék ez emberek iránt, kiket az élet szüksége oda visz, s kik még mind ennek daczára szerencsések, ha kimondhatlan fáradalmaik díját, – mint nem ritkán történik, épen el nem vesztik.

Illy elhagyott vidéken az utas mindenkor a legszivesebb fogadásra számolhat.

Társdalmiasság az ember természete s nem csekély az öröm, ha illy vadonban az ember hirt hall a nagy polgárisult világról. – Valamelly avult hirlappéldány, mellybe történetesen szappant vagy beretvát göngyöltek, kimondhatlan becses és érdekes dolog arra nézve, ki illyest már régóta nem látott.

Volt okunk hinni, hogy azon mészkő-réteg, mellynek határait felkutatni akartuk, a folyam partjainál szabadon látható leend. – A mérnökcsapatok több helyütt mészkövet emlitettek s aligha nem ez volt azon réteg, melyet mi fürkéztünk. – A mérnökök kivételével soha halandó erre nem járt s még a deszkametsző-malomban lévők sem ismerték a folyam felvidékét. Sikerült azonban kitudnunk, miszerint folyammeder balpartján Merovether kapitánytársam régi ismerősének vezérlete alatt álló mérnökcsapat, a vidék felmérésével foglalkozik, s azonnal felkeresésére indultunk.

Ömlésénél a folyó két egyenlő szélességü ágra szakad; – az egyikről gazdáink azt tarták, hogy nagy levén a viz, felfelé hajózható, de a jobbikról, mellyen épen mennünk kelle, mit sem tudtak. – Könnyebb jármü nem létében dereglyénkkel kellett az utat megkisérlenünk. Pogyászunk s élelmi szereink nagy részét hátrahagyván, a folyam alsó részén levő zuhatagokon és sebes folyásokon a munkások által segitve baj nélkül átkelénk. – Ezeken felül a folyó széles s felette csendes, mert a sebes folyást okozó sziklák természetes gátot képeznek, miáltal feljebb a viz folyása mérsékeltetik; – a sebes folyás alatti zajgás és locsogás a felettük levő csenddel sajátlag kedves ellentétet képez. – Igy érkeztünk azon ponthoz, hol a folyó két ágra szakad és tagadhatlan, hogy kirándulásunk első fele igen kedves s mondhatni bájos sétánál nem volt egyéb. A folyam jobb ága fenemlitett jellemét egész a második sebes folyásig megtartá. – Ez zajosabb volt, mintsem vártuk volna. A folyam vize nagy zajosan ömlött széles szakadozott fehér mészkő lapokon keresztül, mellynek számos hasadékaiban nagy mennyiségü folyamkagyló fészkelt, tátott héjakkal, kétségtelenül, hogy igy a vizben található tápanyagot könnyebben beszivhasák. – Helyenként a folyás olly erős volt, hogy kiszállnunk kellett, s jármünket gázolva tovább vontatnunk, különben az éles, hegyes sziklacsucsok között zajgó viz, darabra zúzta volna. – Fentebb helyenkint óriási fehérvizi rózsák (nymphaea) lepék a folyó szinét, ugy hogy a hajós meglepetve, egyszerre rózsaágyak között vél evezni, miknek szine és illatja egyaránt bajos.

E virágos vizen uszva egyszerre csinos házikók, vagy helyesebben mondva a kunyhók csoportja vált ki az erdőből. – Ez ifju indian telep volt. – A kunyhók faragott fatörzsekből voltak épitve, ajtó, üvegablakok s kémény sem hiányzott, ugy hogy sok német vagy franczia faluban ha szégyenkedés nélkül megállhattak volna*. A telep közepén emelkedett, kis szentegyház áll, mellyben az isteni tisztelet csippové nyelven tartatik, s alig van gyermek, kik anya nyelvén irni, olvasni nem tudna. – Vallásuk római katholika; lelkészük nincs, de a megyebeli püspök időről időre egy-egy téritőt küld hozzjáuk, ki velük az isteni tiszteletet tartja. – Falujok burgonya- és tengeriföldekkel van bekeritve, – mindamellett nyáron halászat végett a Nagy (Michigan) hoz leszállanak, télen róka- s hódvadászattal foglalkoznak s ebbeli foglalkozásuk nyereményeiért különféle árúkat különösen finom posztót cserélnek be.

Nejeik európai divat szerint öltözködvén viszonyaikhoz mérve nem kevéssé fényüzők, a férfiak szinte legnagyobb részben európai divatnak hódolnak, csakhogy pantalonjaikat gyöngyökkel varrják ki; van azonban közöttük, ki maiglan veresre festi arczát s sastollat dug csomóba kötött üstökébe.

Ez indian törzs az északamerikai törzsek legmiveltebbjei közé tartozik, minek nem csekély jele, hogy lángvizet – pálinkát – nem isznak; mindamellett tartani lehet, hogy mint e szerencsétlen emberfaj egyéb törzsei is, vagy a fehér fajba felolvadva, vagy általa kiirtva előbb-utóbb nyom nélkül elpusztul a föld szinéről.