vissza

Bánfai Ágnes – H. Orlóci Edit: Az egyetemi képzés 2. rész

Cikksorozatunk bevezetője után most azt az első dokumentumot adjuk közre, melyet az érdemi tárgyalásokat megelőzően, 2008 őszén készítettünk. Ekkor még önálló szakoktatói program akkreditáltatását reméltük megvalósíthatni, ám ezt az elképzelésünket keresztezte a szakindítási moratórium. Mint ismeretes, utóbb a testnevelő edzői alapszak differenciált ismeretanyagaként került be a cirkuszi akrobatika egy speciális sportágként a tanrendbe. Az alant közölt érvelés volt az első lépcső, amelyről továbbhaladva sikerült meggyőznünk az illetékes döntéshozókat és bizottságokat a képzés beindításának célszerűségéről.

A szaklétesítési kérelem indoklása

1. A szak létesítésének előzményei

A hazai testkulturális felsőoktatásban a szakemberképzés jelentős hagyományokkal rendelkezik, viszont az interdiszciplináris területek fejlettségi szintje meglehetősen elhanyagoltnak mondható. A sportszakemberképzés az eddigiek során nemigen nyújtott intézményes kereteket a határterületek igényeinek kiszolgálásához. Igaz ez a cirkuszkultúra vonatkozásában is annak ellenére, hogy a sport és az artisták világa szoros kapcsolatban áll egymással úgy történetileg (ld.: Siklóssy László: A magyar sport ezer éve), mint a mozgásanyagot és technikát illetően.

A cirkusz szakembergárdájának egy jelentős része a(z él)sport területéről átigazolva kapcsolódott be az aktív művészeti tevékenységbe és/vagy a képzés feltételeinek kialakításába, irányításába, ill. magába az oktatásba (Baross Imre, Pataki Ferenc, Bánfai Ágnes, stb.). Hazánkban az állami artistaképzés 57 évi fennállása igen gazdag szakmai és módszertani ismeretanyagot halmozott fel, melynek egyik kikristályosodási pontja az 1998-ban megjelent "Artista szakképesítés központi tantárgyi programja". Az OKJ besorolás szerinti szakmai felsőfokú követelményrendszer adja az artista szakoktató BA képzés előképét, valamint a konceptuális kereteket.

Az indítandó szak másik fontos alappillére a TF testnevelő tanári szakán felsorakoztatott kompetenciarendszer, mely törzsanyagállományában átfedésben lesz az artista szakoktatói alapismeretekkel. További referenciaterületnek tekintjük a Magyar Táncművészeti Főiskola mesterkurzusainak tematikáját. A társadalomtudományi ismereteket illetően a TF profilját meghaladó mélységben szerepel az esztétikai ismeretanyag; az elméleti képzés szakspecifikus hányadát pedig az utóbbi években felvirágzott cirkuszkutatás műhelykiadványai fogják támogatni (pl.: Cirkusz és tudomány, Cirkuszkutatás 2006-2007, stb.).

A szak elindításának organizációs előkészületei több éves, évtizedes múltra nyúlnak vissza. A rendszerváltást megelőzően az Állami Artistaképző Intézetben több periódusban bonyolítottak le tanári továbbképzési projekteket a TF vezető tanárainak közreműködésével, és a felsőfokú képzés beindításának terve mindig is napirenden volt. E tervek konkretizálására a tárgyalások néhány éve újraindultak (ld. TF ikt.sz.: 406/D/2004). Az eddigi kísérletek nagy száma most már remélhetőleg szavatolja a realizálás eredményességét.


2. A szakképzettség várható hasznosítási területe a munkaerő-piaci, társadalmi igény bemutatásával

Miután egy teljesen új oktatási forma bevezetéséről van szó, a hasznosítási területek egészen váratlan perspektívákat is megnyithatnak. A jelenleg érvényes munkaerőpiaci trendek mindenesetre azt mutatják, hogy a szórakoztatás és oktatás szolgáltatásainak (egyenként is, de valamely ötvözött formájukban pedig különösen) nagy prosperitási lehetőségei vannak. Az ún. edutainment a porosz utas iskolakultúrával szemben győzedelmeskedő paradigmaváltást jelenti, azt hogy a versenysport szerepének csökkenése mellett a hétköznapi tevékenységek kiegészítőjeként minél élvezetesebb, ugyanakkor gazdag mozgáskoordinációs lehetőségeket kínáló időtöltéseket választhasson magának a gyermek- és felnőttnépesség. Ezen programok levezényeléséhez egyre nagyobb számban lesz szükség jól képzett szakemberekre.

A modern cirkusz történeti fejlődése egy olyan utat járt be, melynek során egyrészt előtérbe került az elsődleges szocializációs funkció, vagyis a családi időtöltések egyik legjellegzetesebb fajtája lett, másrészt egyfajta kommunális intézményi struktúra is körvonalazódni látszik, amelyben a hátrányos helyzetű és/vagy csonka családok gyermekei, fiataljai találhatnak maguknak nagyon hatékony önfejlesztő programot. Az is tény, hogy az utóbbi években kisgyerekek részére indított fővárosi és vidéki cirkuszkunsztokkal operáló tanfolyamok meglehetősen jól megélnek, és a szakmán belül több hasonló magánjellegű kezdeményezés tervéről lehet hallani.

Az elmúlt öt-hat évtizedben az artistagenerációknak sora szerzett középfokú képesítést, és várja az intézményes továbbtanulási lehetőség megjelenését. A szakmában rejlő kreativitás minden bizonnyal akkumulálni fogja a további fejlesztéseket. Ezen a területen elvégzendő feladatok hosszú sora kínálkozik, hogy csak a legfontosabbat említsük: ki kell építeni a többi művészeti ágéhoz hasonló alapfokú képzési rendszert.

Az eddigiekben az artista-szakoktató képzésnek elsősorban a populáris vonatkozásait tárgyaltuk, de ki kell emelni azt a lehetőséget is, amely a rekreációs tevékenységek választékának kiszélesítésében rejlik. Az artistavilág egyes területei csak színesíthetik a testnevelő szakot hallgató egyetemisták tananyagi kínálatát, akár csak speciális kollégiumok keretében is, mely lehetőséget a felsőoktatási kreditrendszer átjárhatósága messzemenően biztosítani tudja.

Ha igaz az, hogy "a testnevelés és a sport területén a képesítéshez kötött tevékenységek kibővülésének időszakát éljük. A sportfoglalkozások, sporttanfolyamok szervezése, vezetése - általában a testnevelés és sportszolgáltatások igénye - növekvő tendenciát mutat mind az állami, mind a magán intézményi szférában", ehhez érdemes hozzátenni, hogy a választéknak egyre színesebbnek, gazdagabbnak kell lennie.

A fentieken túl az ún. magasművészet kategóriájába tartozó alakulat is rejt magában számos megvalósítási lehetőséget, melyre példákat azonban elsősorban külföldi területeken találunk (ld.: a Cirque du Soleil, ill. a Fehér tenyér c. film üzenetét).


3. Szakképzettségben elvárt kompetenciák

nevelési-oktatási intézménynél sport- és művészeti szolgáltatás nyújtása;

iskolai szakköri foglakozások szervezése, vezetése;

helyi és települési önkormányzatok sport- és művészeti igazgatási szerveinél referensi feladatok ellátása;

szakasszisztensi feladatok ellátása fitness termekben és sportcentrumokban;

iskolai és önkormányzati sport- és művészeti táborok szervezése, vezetése, közreműködés a programok megvalósításában


4. Rövid nemzetközi összehasonlítás az új szak vonatkozásában – különös tekintettel az Európai Felsőoktatási Térségre

A szak indításához a legfontosabb szellemi (és esetleg financiális) támogatást a FEDEC-től (Fédération Européenne des Ecoles de Cirque professionnelles), az európai cirkusziskolák szövetségétől remélhetünk, mely szervezetnek az EU Kulturális Bizottságaiban komoly kompetenciával rendelkező képviselői vannak.

Az EU-tagországokban számos állami támogatással működő artistaképző iskola tevékenykedik, de a felsőoktatási szinten akkreditált artista BA-képzés Európában csak Brüsszelben és Londonban található (a kanadai és ausztrál társintézményekről kevés információval rendelkezünk).

Az artista szakoktatói képzést a testnevelő tanárival egységes rendszerben kell kezelni, hogy a kreditrendszer adta átjárhatóság nyomán a kompatibilitás érvényesüljön.


5. A képzési időre vonatkozó javaslat indoklása

Az artista szakoktató alapképzési szak kizárólag a költségtérítés vállalása mellett, hat féléves, 180 kredites levelező képzési formában indul, tekintettel arra, hogy a célcsoport legtöbb tagjának a főtevékenységéből eredően gyakori külföldi tartózkodáshoz kell alkalmazkodnia. Az igényekhez igazodva igyekezni kell a kontaktórák számát a minimálisra csökkenteni, ill. hatékony tömbösítést, táborszerű foglalkozásokat kell alkalmazni.

A kevesebb kontaktóra miatt növelni kell az egyéni feladatok számát, hosszabb felkészülést, öntevékenységet igénylő projektek arányát.


6. A szak képzési céljának és követelményeinek a rokon szakokkal történő összehasonlítása, illetve a karakterisztikus különbségek (szaktávolság) bemutatása

Az artista szakoktató szak ismeretanyaga lehetőséget biztosít nemcsak a képzési ágon belül indítandó mesterfokozat megszerzésére, hanem a rokon képzési ág szakjaihoz történő kapcsolódásra is. A tanári professzió elsősorban a közoktatás szempontjából ugyancsak kiemelt rekreáció-, életmód- és egészségfejlesztés BSc fokozathoz történő csatlakozással perspektivikusan az egészségtantanári és a gyógytestnevelő tanári képesítés megszerzésére ad esélyt, továbbá az intézményen kívüli speciális kollégiumok felvételével egyéb művészeti (pl. tánc- vagy színházművészeti) felsőoktatási intézményeken lehet folytatni a tanulmányokat.

A szak rokonterületeihez történő kapcsolódás kiszélesíti a munkaerő-piackínálati lehetőségeit, javítja a pályaválasztás és pályamódosítás alternatíváit.


 

megjelenik minden negyedévben