H. Orlóci Edit: ’Akrobata’ – ’Artista’
A Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán (SE/TF)
indítandó "Testnevelő edző / Cirkuszi akrobatika BSc" alapszak
névadását hosszas tanakodás, ötletbörze, véleménygyűjtés és vita előzte
meg. Nemcsak, hogy harcos ellenzői is akadtak az elnevezés
választásának, de minden érdekelt egyetértett abban, hogy a kifogások
és ellenvetések legnagyobbrészt indokoltak és jogosak. Be kellett
látnunk, hogy nyelvi korlátokba ütközik a megfelelő címke kialakítása,
így aztán legkisebb rosszként fogadtuk el a 'cirkuszi akrobatika'
kompromisszumát.
Mint mindig, a nyelvi nehézkesség a valóságosan fennálló
tényhelyzet problematikus voltára világít rá, itt nevezetesen azt a
kérdést veti fel, hogyan illeszthető be a sportok közé a cirkuszban
bemutatott gyakorlatcsoportok sora. Nehezen. A 'cirkuszi akrobatika'
kifejezésnek egy olyan sorozatba kell illeszkednie, amely a szakirányon
belüli differenciált ismeretkör megnevezését tartalmazza, úgymint:
'atlétika', 'boksz', 'torna', 'úszás', 'vívás' stb. A paradigmasort az
utóbbi két példa esetével érdemes szemléltetni: úszik - úszás - úszó;
vív - vívás, vívó; vagyis egynemű tevékenységről van szó: "a vívó,
amikor vív, a vívást gyakorolja". Az alapigéből szabályosan képezhető a
melléknévi igenév (itt főnévi jelentésben) és a főnév. A mi esetünkben az analógiás mondat így hangzik: "az akrobata,
amikor akrobatikázik, az akrobatikát gyakorolja". Ez a szófüzér
szokatlansága miatt talán kicsit esetlennek tűnik ugyan, de
mindenképpen értelmes, értelmezhető és elemezhető, tehát szabályosan
képzett és ragozott, vagyis minden további nélkül elfogadható magyar
mondat. A problémát az adja, hogy az 'akrobatika' nem fedi le a
cirkuszban bemutatott azon tevékenységek teljes körét, amelyek
elsajátíttatását a differenciált ismeretág megcélozza. A cirkuszi szóhasználatban az 'akrobata' kifejezés jószerivel
kizárólag az ugródeszkacsoport (schleuderbrett) tagját jelöli, sőt azon
belül is leginkább a forgó emberre, az obermannra vonatkoztatva
használatos. Az ekvilibristát (egyensúlyozót), zsonglőrt, légtornászt
és a többi cirkuszi előadót azonban legfeljebb a köznyelv nevezi
esetleg akrobatának. A megfelelő főnév itt az 'artista' lenne, csakhogy
nem létezik ennek a foglalkozásnévnek megfeleltethető fogalom a
tevékenység, ill. a vonatkozó ige jelölésére.
Mert nézzük csak meg az iménti, választott példamondatunkat ebben
a variációban: "az artista, amikor artistáskodik (artistál, artistázik,
artisztikál, artistizál, artistíroz...), akkor az artisztikát
(artistaságot, artisztikumot...) gyakorolja". Nemcsak ritkán használt,
tehát szokatlan, hanem egyáltalán nem létező vagy más értelemben
használatos kifejezésekkel kellene operálnunk. Nem szerepel a magyar
nyelvben e tevékenységcsoportot egységesen jelölő gyűjtőnév (ismereteim
szerint más nyelvekben sincs ilyen). Talán nem is lehet egyetlen
fogalom Prokrusztész-ágyába gyömöszölni a cirkuszi előadás szerteágazó
tevékenységi körét, ill. a probléma megoldását egy új szó bevezetése
adhatná meg (ahogyan több eltérő mozgáscsoport összefoglaló neveként
alkalmazzák a "triatlon" vagy az "öttusa" kifejezéseket).
Csakhogy a nyelv szerkezete, összetétele és működése nem
alakítható egyéni elhatározások és kezdeményezések folyományaként. Egy
randomizáltan előállított fonémasorhoz nem rendelhetjük hozzá a saját
céljainknak megfelelő működtetési útmutatót. Lehetőségeinket a szerves
fejlődés, a mindennapi gyakorlat és az intézményesítettség hátországa
alakítja. Ha létrehozunk egy új oktatási alakulatot, azt muszáj el is
nevezni, és legfeljebb annyit tehetünk, hogy a névválasztás
indokoltságát megpróbáljuk érvekkel is alátámasztani. Tanulmányom tehát, mintegy apológiaként, a magyar nagy lexikonok
adatainak számbavételével adja meg az érveket, és igyekszik
hozzájárulni a "cirkuszi akrobatika" szakiránynév további
elterjesztéséhez, ill. ilyen értelmű használatának bátorításához.
(Periodikánk következő számában ugyanezt teszem majd néhány idegen
nyelv szótárának felhasználásával.)
Azt szokták mondani, hogy a görögök kultúrát, a rómaiak
civilizációt adtak Európának. Az egyes fogalomkörök
kialakulásának-alakításának hangulati elemeit alapvetően meghatározzák
a származáshoz kapcsolódó képzeteink. Az 'akrobata' görög, az 'artista'
latin eredetű szó. Az előbbi eredeti jelentése nagyjából annyit tesz,
hogy "a lábujján táncoló"; az utóbbi konnotációs mezőjének magja az
'ars, artes', vagyis "kézműves mesterség" jelentéskörét is magában
hordja ugyan, de az artifaktumok csinálmány jellegét, mesterkéltségét
is felvillanthatja.
Az akrobata
Az első magyar nagylexikonban (Pallas) az 'akrobata' csak
utalószóként szerepel, az olvasókat a 'kötéltáncos' szócikkhez
irányítja. Joggal feltételezhető tehát, hogy a XIX. század végén még
nem volt általánosan elterjedt e görög eredetű kifejezés használata. A
kötéltáncosoknak további elnevezéseit is közlik, úgymint funambuli (a
vastag kötélen), neurobatae és aërobatae (a húrból készített vékony
kötélen táncolók a levegőben látszottak járni); továbbá ókori vázák,
falfestmények és érmék ábrázolásait említik meg (az utóbbiakon
toronyhoz erősített kötelekkel). Ind, perzsa, egyiptomi és más keleti
kötéltáncosok "később" Konstantinápolyban, s a középkorban lettek
ismeretesek. A szemantikai értelmezés szempontjából a lexikon kulcsmondata a
következő: "Arcangelo Tuccaro képes munkát adott ki e mesterségről
(Páris 1599)". Vagyis ellenőrizhető, hogy a szó szoros értelmében,
ténylegesen kötéltáncosokat kell-e a kifejezés alatt érteni, vagy
általánosságban, az akrobatikai gyakorlatokat végzőkre vonatkozóan
használják-e. Az idézett mű természetesen nehezen hozzáférhető, továbbá
többrendbéli szakértői kör elemzésére is igényt tarthat; ami engem
illet, az ismertetések nyomán derengő emlékeimben parter-akrobatikai
képek villannak fel, vagyis nem a szűken vett kötéltáncosokról
beszélnek.
A lexikon megjelentetésének időszakából ("újabban") az olaszokat,
név szerint a Chiariniket, ill. Blondin "Károly"-t említik, aki több
ízben is átkelt a Niagara "folyamon", valamint közlik azt is, hogy
gyakran állatokat is kitanítottak erre az ügyességre. A szócikkben
további két utalószó szerepel: 'equilibristák' és 'egyensúly'.
A három korai lexikon közül a Pallas szócikkének ismertetése a
legterjedelmesebb (901 n; Révai: 159 n; Tolnai: 415 n; Új Magyar: 137
n). A tizenhat évvel később megjelent Révai már nem használ utalószót,
a legtömörebb összefoglalást adja csupán, viszont az eredeti 'lábbujjon
járás' fogalmát kiterjeszti: (az akrobatáról alkotott mai fogalmainkkal
éppen ellentétesen) "óvatosan lépked vagy kúszik"; és egyértelműsíti a
gyűjtőnév jelleget: "általában gimnasztikai mutatványokat végző
erőművész". (Muszáj megjegyezni: mára a szakmában az 'erőművész'
legfeljebb egy konkrét számzsánerre vonatkoztatva használatos.) Az 1926-ban közzétett Tolnai Új Világlexikona (csaknem felére
csökkentve) megismétli a Pallas információit, és felsorolást ad arról,
hogy a kötéltáncosok mellett "később" kiket is neveztek 'akrobatá'-nak:
egyensúlyozókat, nyújtótornászokat, ugróművészeket, súlyemelőket stb.
(Továbbá: Blondin 'Charles'-ként, a Niagara pedig, mely fölöttt átkelt,
a tényeknek megfelelően, 'zuhatag'-ként szerepel.)
A rendszerváltás után szerkesztett lexikonok érzékelhetően nagy
lépést tesznek az elvont gondolkodás, a fogalmiság hangsúlyozásának
irányába, amikor nem a mesterek, hanem mesterségük nevét teszik meg
szócikkeknek. Így kerül be a Magyar Nagylexikonba az 'akrobatika', mint
az "erőművészek, légtornászok, egyensúlyozók, 'gumiemberek',
késdobálók, stb. gyakorlatai". Érdekes, hogy az eredeztetést illetően a
sporttal szemben a cirkuszi produkciókat tüntetik fel elsődlegesnek: "a
cirkuszi ~ elemeit használja fel a versenysportok közül a ritmikus
sportgimnasztika és a sport~".
Az artista
Az időrendben legutolsóként megjelent Révai Új Lexikona 'artista'
címszót nem tartalmaz (sem 'akrobatá'-t vagy 'akrobatiká'-t); a másik
kortárs, a Magyar Nagylexikon pedig az 'artistaművészet' utalószóval
irányít a 'cirkuszművészet' szócikkhez. Ezzel megerősíti a köznyelvi
értelmezést (az artisták a cirkuszban dolgoznak), és e tevékenységkört
(de legalábbis egy részét) a művészet kategóriájába utalja (n.b.: az
eddigiekben is előfordult már 'erő-' és 'ugróművész').
Száz évvel korábban még be sem került a lexikonszerkesztők
látóterébe a kifejezés magyarított formában, a Pallas 'artiste'
alakváltozatban közli, a meghatározás szerint franciaországi művészek
(főleg színész és operaénekes), és másodikként felemlítik az 'artiste
vétérinaire'-t (állatorvos). A vonatkozó szócikkek közül megint a legterjedelmesebbel érdemes
részletesebben foglalkozni (Pallas: 120 n; Révai: 299 n; Tolnai: 147 n;
Új Magyar: 204 n) nemcsak azért, mert ez a jelentésváltozás időbeli
lefolyásának közepén fogalmazódott meg, hanem azért is, mert utal a
jelenségnek egy szociológiai háttér-vonatkozására is, a polgári
intézményesülés szervezeti keretei kialakulásának kezdetére: "Lipcsében
megalakították érdekeik védelmére a nemzetközi A.-szövetséget". Az 1911-es közlés szerint tehát német mintára alkalmazzák a szót,
éspedig elsődleges jelentésében "műlovasok, színészek, akrobaták,
clownok, állatszelidítők stb." neveként. Ennek a felsorolásnak utolsó
három eleme tökéletesen egybevág a mai napság érvényes denotátumokkal
(artista = akrobata, bohóc, állatidomár). Az első két elem
helyiértékének, szerepeltetésének magyarázatát némi cirkusztörténeti
kitekintés adhatja meg (bár a 'cirkusz' kifejezést nem szerepeltetik a
lexikonban). A XIX. sz. közepére a cirkuszok igen nagy társadalmi presztízzsel
rendelkező intézménnyé fejlődtek, melyek műsorán központi jelentőséggel
bírtak a záradékul bemutatott nagy lovas jelenetek, lovasdrámák,
továbbá beszélő- vagy némaképletek (azaz pantomimok). A cirkuszi
előadások főszereplői egészen az 1880-as évekig ténylegesen a műlovarok
és (pantomim)színészek voltak. A Révai közlése szerint csak "újabban" nevezik magukat
'artistá'-nak a "kisebb énekes színpadokon, orfeumokban működő
énekesek, táncosok, kómikusok". A felsorolást mindössze a hangszeres
zeneszámokat bemutató előadókkal kell kiegészíteni, és megkaptuk
azoknak a teljes és nagyjából súlyozott listáját, akiket – a korabeli
szaklapok cikkeinek ismeretében és egyéb források alapján (pl. a Magyar
Artisták Egyesületének 25 éves Jubileumi Albuma 1922) is – az akkori
szóhasználat szerinti artistáknak tekinthetünk.
A Tolnai Új Világlexikonában nevén nevezik végre a cirkuszt is, de
csak második helyen: "az orfeumok, cirkuszok bűvészeit, kómikusait,
akrobatáit és más szereplőit nevezik így". A XX. század első harmadáig
tehát az 'artista' kifejezést elsősorban az orfeumok előadóinak
megnevezésére használták, a mai szóhasználat értelmében vett artistát
pedig leginkább az 'akrobata' névvel, valamint szűkebb tevékenységi
körének elnevezésével illették (erőművész, zsonglőr, "kígyóember" stb.).
|