Névtelen: Akrobatika I. rész
Bevezető
Az akrobatika hazánkban egyre népszerűbbé válik. Nemcsak a
hivatásos artista művészek szűk körének tulajdona, hanem egész sportoló
ifjúságunk közkincsévé vált. Az akrobatika ma már elismert sportág a
tornasportok között.
"Az akrobatika azért népszerű – írja Kozsevnyikov a Moszkvai
Cirkuszművészeti Főiskola tanára – mert lehetőséget nyújt a vele
foglalkozónak a helyes pszichofizikai és erkölcsi-akarati
tulajdonságok, az ügyesség, bátorság, állóképesség, erő kifejtésére,
fejlesztésére és tökéletesítésére."
Az akrobatika kétség kívül a cirkuszművészet olyan válfaja, mely
minden irányban a legjobban fejleszti az egész szervezetet.
Különösképpen fejleszti a mozgás-reakció gyorsaságát, a ritmikus
mozgást, a mozgás-koordinációs érzéket, a ruganyosságot és egyensúlyozó
érzéket.
Az akrobatika oktatásában legnagyobb jelentőséggel bír a tanulók
rátermettségének megállapítása mellett az oktatás helyes elmélete és
módszertana. A magyar sport és nem kevésbé a magyar artisták
világhírűek. Ez maga bizonyítja oktatási elméletünk és edzési
módszerünk magas színvonalát.
Oktatási módszerünk fejlődésében rendkívüli jelentőségű segítséget
jelent a Moszkvai Cirkuszművészeti Főiskola tanítási programja. A
szakoktatók fő feladata egészséges, ügyes, magabiztos, edzett emberek
nevelése. Az akrobatika oktatásán belül az erkölcsi-politikai nevelés
célkitűzései, hogy a tanulók világnézeti, erkölcsi felfogása tükrözze a
hazájukat szerető szocialista társadalmat építő új embereket. (1.o.)
AZ AKROBATIKA ÓRA
Cirkuszművészetünk fejlődése és a gyors ütemben fejlődő akrobatika
sportág megköveteli a legszélesebb tehetségkutatást és akrobatika
legmagasabb színvonalú oktatását.
A kommunista nevelés egységes folyamatának igen fontos területe a
testi nevelés. Az akrobatika órán az oktató-nevelő munka egységének
fokozottan kell érvényesülnie. Szoros kapcsolatban áll a nevelés egyéb
területeivel. Fejleszti az ifjúság erkölcsi és akarati tulajdonságait,
bátorságát, határozottságát, a fegyelmet és közösségi érzést.
A tanórák célja, hogy azon keresztül biztosítsuk a tanulók részére:
1.) a magas színvonalú oktatást,
2.) a megtanult anyag részleges, de állandó jellegű ismétlését, a tanulók edzését,
3.) a tanulók jellembeli szilárdságuk fejlesztését és a hazaszeretetre való nevelést
4.) a művészi nevelést.
Az akrobatika óra felépítésének az általában ismert óratípusok
közül leginkább a vegyes típusú óra felel meg. Az óra középpontjában az
új anyag feldolgozása áll, mely szerves kapcsolatban van az óra többi
részével; a bemelegítő gyakorlatokkal, a régi anyag ismétlésével, az új
anyag feldolgozásával és a levezető gyakorlatokkal.
Az akrobatika órát általában a didaktikai célnak megfelelően 4 részre osztjuk fel: (2.o.)
1.) Bemelegítő gyakorlatok /5-8 perc/
2.) Régi anyag ismétlése /10-15 perc/
3.) Előkészítés az új anyag megtanulására és az új anyag oktatása /25-30 perc/
4.) Levezető gyakorlatok /2-3 perc/
Az óra bevezető részének célja, hogy előkészítse, bemelegítse a
tanulók szervezetét az óra többi részében következő fizikai
megterhelésre.
A második rész feladata, hogy a tanulók megszilárdítsák a már elsajátított anyagot.
A harmadik rész az óra legfontosabb része. Ebben a részben kell érvényesülnie az óra didaktikai céljának.
A befejező rész célja, hogy a tanuló izomzatát, belső szerveit,
idegrendszerét fokozatosan nyugalmi állapotba hozza. Az órarészek
mellett feltüntetett időbeosztás nem előírás. Mindenkor a didaktikai
célkitűzés szabja meg az óra időbeosztását. Sablon óra elképzelhetetlen
és nem vezet jó eredményre.
Az akrobatika órák számát a tanulók életkori sajátosságainak
figyelembevételével kell megtervezni. A kialakult gyakorlat szerint
10-től 14 éves korú lányok és fiúk részére egyaránt hetenként
háromszori alkalommal 2 órát, 14-től 18 évig heti ötszöri alkalommal 2
órát biztosítunk az akrobatika oktatására. Eddigi tapasztalataink
szerint ez a legcélszerűbb beosztás. A tanulónak így a megfelelő
pihenőnapok biztosításával, az általános szellemi és fiziológiai
fejlődése, valamint az akrobatika rend-(3.o.)szeres gyakorlása
semmiféle hátrányt nem szenved.
Egy szaknevelőre az alsó osztályoknál /10-14 évig/ 8-10, a felső
osztályoknál /14-18 évig/ 4-6 tanulónál többet egy csoportba ne
osszunk. Nagyobb létszámú csoportnál igen kevés idő jut egy-egy
tanulóra és igen sok munka a szakoktatóra, ami lassúbb haladást és
gyengébb szakmai oktatást eredményez.
Az alsó tagozat osztályaiban ajánlatos a fiú és leány tanulókat
külön csoportba osztani. Kivételt képez, amikor közös páros vagy
csoportos gyakorlatok oktatásáról van szó.
AZ AKROBATIKA ÓRÁK MÓDSZERTANA
Azokat az eljárásokat, amelyek segítségével az óra didaktikai
céljait megvalósítjuk, módszernek nevezzük. Ugyanazt a didaktikai célt
különböző módszerekkel és azok különböző összetételével érhetjük el. A
szocialista didaktika egyik legfontosabb problémája a módszerek helyes
kiválasztása. Ugyanaz a módszer egyik esetben célravezető, a másik
esetben teljesen hasznavehetetlen. "Hogy a módszer megfelelő vagy sem,
az függ az óra tartalmától, didaktikai céljától és a tanulók életkori
sajátosságaitól, egyéni képességeitől."
Az oktató-nevelő munka és a jó edzés a nevelő egyéniségén
keresztül valósul meg. Egyénisége egész munkájára, így az általa
alkalmazott módszerekre is rányomja bélyegét. A pedagógia nem művészet,
hanem tudomány. A nevelő eljárásainak mindig tudományosan
megalapozottnak kell lennie. (4.o.)
Az oktató munkájában uralkodni kell az anyag tudományos és
gyakorlati tudásának, a tervszerűségnek és a tanulók teljes
ismerésének. Az oktatónak munkatervében szigorúan ragaszkodnia kell az
akrobatika nehézségi fokának megfelelő egymás utáni sorrendjéhez. A
felügyelet nélküli mozdulatok önálló gyakorlását a kezdeti időben ne
engedélyezzük, mert az esetleges rossz beidegzés a későbbiekben igen
nehezen javítható stílus és technikai hibákat okozhat. Az oktatónak
éppen ezért már az első órákban tudatosítania kell a tanulókban az
egyéni gyakorlásban rejlő hibákat és ezeket meg kell tiltania. A
későbbiek folyamán, a tanulók fejlettségi fokának megfelelően, a már
hibátlanul végzett gyakorlatok felügyelet nélküli végrehajtását is
engedélyezhetjük.
A sikeres oktatás egyik alapvető követelménye, hogy mindaddig,
amíg a tanulók teljes biztonsággal el nem sajátították az egyszerűbb
gyakorlatokat, az oktató ne térjen át bonyolultabb gyakorlatok
tanítására. Ezen túlmenően még az is tanácsos, hogy az oktató csak
akkor haladjon tovább a nehezebb fokú gyakorlatok oktatásában, amikor a
tanuló az addig végzett anyagot már könnyedén, különösebb erőfeszítés
nélkül hajtja végre.
Az óraterv összeállításánál gondosan ügyelni kell az óra
változatos és érdekes összetételére. Lehetőleg kerüljük el az egyes
gyakorlatok úgynevezett "agyongyúrását", mert ezzel elkedvetlenítjük
egyrészt a tanulót, másrészt elveszti érdeklődését a gyakorlat iránt és
munkája mechanikussá válik. Ajánlatos a nehezebb fokú gyakorlatok
oktatásánál a tantervet úgy alkalmazni, hogy a (5.o.) kritikus,
nehezebben elsajátítható mozdulatot egy-két órán keresztül kihagyjuk és
így a tanulót "kiéheztetjük" a mozdulatra. Az akrobatika óra
megköveteli a teljes fegyelmet. A külső fegyelem teljes
megszilárdításával érhetjük el legjobban a belső fegyelem helyes
kialakítását. Az óra kezdetét és végét pontosan tartsuk be.
Ellenőrizzük a tanulók öltözékének tisztaságát. Fokozott figyelmet
fordítsunk a tantermek megfelelő hőmérsékletére és tisztaságára.
Legszigorúbban tiltsuk meg a "csellengést". Tudatosítani kell a
tanulóban, hogy a könnyelmű, figyelem nélkül végrehajtott gyakorlatok
kisebb baleseteket vonhatnak maguk után, és könnyen kárt tehetnek a
társban. Meg kell értetni, hogy az akrobatikus gyakorlatokat megtanulni
csak fegyelmezett körülmények között az oktató magyarázatának
meghallgatásával és a bemutatott gyakorlatok jó megfigyelésével lehet.
Az oktató az óra harmadik részében, az előkészítő részben
használjon bátran segédeszközöket egy-egy akrobatikus ugrás vagy más
természetű gyakorlat alapelemeinek tisztázására /asztal, ugrózsámoly,
szék, trambulin, stb./. Így nagyban megkönnyíti a maga munkáját, a
tanuló pedig jobban megérti majd az óra fő részének anyagát. Igen
eredményes módszer az új anyag tanítását összekötni a gyakorlati
bemutatóval.
"A. N. Kresztovnyikov hivatkozik munkájában I.P. Pavlov tanítására
és bebizonyítja, hogy a mozgásképességek kialakításának lényeges
feltétele a mozgás előzetes elképzelése, melyet a tanuló részben
magyarázat után vagy szemléltető módon – vagyis be-(6.o.) mutatással és
magyarázattal /az első és második jelzőrendszer révén/ – rögzíti,
lefényképezi az agyában.
A gyakorlat magyarázata után maga az oktató vagy a legjobb
tanítvány mutassa be a gyakorlatot. Nehezebb fokú gyakorlatok tanítása
előtt ajánlatos azokat az elméleti órák keretében, ábrákon, képeken
vagy keskenyfilmen bemutatni.
Helyes az a módszer is, ha a gyakorlatban jelentkező
mozdulatelemeket, erőkihatások irányát, centrifugális és centripetális
erő hatását a szükséges magyarázattal táblára felvázoljuk. Így sokkal
érthetőbbé és világosabbá válik a tanuló előtt az elvégzendő gyakorlat.
Az eredményes oktatás fontos követelménye az is, hogy az oktató
minden apró hibára felhívja a tanuló figyelmét és azt azonnal
kijavíttatja vele. A rosszul beidegzett mozdulatokat igen nehéz
kijavítani és ezek elhanyagolása később igen sok nehézséget okoz a
magasabb fokú gyakorlatok tanításánál. A korszerű oktatásban rendkívüli eredmények érhetők el a képmagnó
alkalmazásával. A gyakorlatok azonnali visszajátszása és értékelése
tudatossá teszi azokat, és biztonsági érzést ad a tanulónak a
gyakorlatok végrehajtásában, és ami igen jelentős, kevesebb fizikai
megterheléssel jobb eredmények érhetők el.
Az oktatás módszeréhez tartozik az akrobatikus gyakorlatok
biztosítása és a biztosító övből "kivett" gyakorlatok első szabad
végrehajtásának körülménye.
A biztosítás általában háromféle: biztosító felszereléssel
/közvetett/ vagy kézzel adó segítségadással történő /közvetlen/ (7.o.)
biztosítás és az önbiztosítás.
A tanulót a nehezebb fokú gyakorlatokra először mindig biztosító
felszerelésben tanítjuk. A biztosítást /magaslondzs, kézilondzs,
tusírozás/ az első időszakban a szakoktató maga végezze. A későbbiek
folyamán a tanulók tudásának fejlesztésével egyenes arányban a
segítségadás készségét is fejleszteni kell. Eleinte az egyszerűbb
gyakorlatok, később a nehezebb gyakorlatok biztosítását rábízhatjuk az
arra megfelelő tanulóra.
A magas londzsot főleg a szabad átfordulásoknál és nagyívó
repülésnél /vállba munkáknál, voltizs munkáknál, stb./ használjuk. A
londzsot úgy kell kezelni, hogy a kötélnek ne legyen nagy belengése és
kezünkkel szabadon változtathassunk fogást. A repülő tanulót fokozott
figyelemmel kísérjük és a kötélen keresztül laza, de állandó
kapcsolatban kell lenni a tanulónak és az oktatónak a gyakorlat
befejezéséig. Hibás gyakorlatnál ne rántsuk meg hirtelen a kötelet,
hanem fokozatosan tartsuk vissza a tanulót és lassan a földre
eresztjük.
A szakoktató, amikor látja a biztosító övben a tanuló magabiztos
gyakorlatát, gondolatilag felkészíti a tanulót a biztosító öv nélküli
gyakorlat végrehajtására. Célszerű a gyakorlatok "kivételénél" a
csoportban jó hangulatot teremteni és fokozni a tanuló becsvágyát.
Mindezek mellett meg kell nyugtatni a tanulót, hogy a gyakorlat kevésbé
sikeres végrehajtása esetében sem történhetik baj, mert akkor kézzel
segítséget adunk és így lényegében teljes biztonságban végezheti
munkáját. Lehetőleg olyan napot válasszunk ki erre a célra, amikor
látható, hogy a csoport is és a tanuló különösen jól van diszponálva.
(8.o.)
A gyakorlat biztosító övben való hibás vagy bizonytalan
végrehajtás esetében, tehát a gyakorlat "beérése" előtt a biztosító
övet a tanulóról levenni nem szabad, mert az bátortalanságot és
bizonytalanságot okozhat. A módszeres oktatás egyik célja, hogy a
tanulókat ne vakmerőségre, hanem bátorságra és a félelemérzet tudatos
leküzdésére neveljük.
A leendő akrobatának rendkívüli fontos az önbiztosítás
elsajátítása. Az oktató az óra harmadik és negyedik részében
időszakonként foglalkozzék a műesés tanulásával. Rá kell nevelni a
tanulót, hogy különféle helyzetekből gurulással, guruló átfordulással,
ütődés nélkül érkezzék a talajra.
Igen fontos, hogy a tanulókat rávezessük a gyakorlatok és a
gyakorlat-összetételek helyes mozgásritmusára. A gyakorlatok
ritmusegységekre való felbontása, majd azok ritmusban való végrehajtása
rendkívüli módon fejleszti a tanuló reflex-mozgásainak jó
beidegződését, ütemérzékét és zenei hallását. A tanterv elkészítésénél
bizonyos időszakokban gondoskodni kell olyan órák beállításáról, ahol a
tanulók zenekíséretre végezhetik gyakorlataikat. Az oktató egyénileg
foglalkozzék minden egyes tanulóval. Ismerje meg sajátosságukat,
tanulmányozza természetüket. Kísérje figyelemmel magatartásukat iskolán
belül és iskolán kívül is. Ismerje meg a tanuló életkörülményeit,
időnként látogassa meg otthonában. Minden órán érdeklődjék a tanuló
egészsége iránt. Kisebb sérülések vagy húzódások esetében adjon
gyógykezelési tanácsot vagy küldje orvosi vizsgálatra. Időszakonként
minden tanulót küldjön ellenőrző orvosi vizsgálatra. Mindezek nagyobb
bizalomra nevelik a tanulót az oktató irányába és feltétlenül
hozzájárulnak az eredményes oktatás folyamatához. (9.o.)
Módszertani utasítás a leányok akrobatika oktatásához
A leányok izomzatai viszonylag kevésbé fejlettek, mint a fiúké.
Csontrendszerük, ízületeik is lényegesen gyengébbek. A leányok testének
súlypontja lejjebb esik, mint a fiúké. Ez megnehezíti az olyan
gyakorlatok végrehajtását, melyeknél a súlypont erőteljes felemelése
képezi a gyakorlat leglényegesebb mozzanatát, pl. grupírozott szaltó,
billenések, erő-kézenállások, stb. Ezek a gyakorlatok a leány hallgatóknál nagyobb izommunkát
igényelnek, mint a fiúknál. Az oktatás folyamatában erre külön
figyelemmel kell lenni, és az ilyen természetű gyakorlatokat több
pihenő közbeiktatásával gyakoroltassuk.
Különös figyelmet fordítsunk a leányok has- és hátizom, valamint vállöv és karizom erősítésére.
Az oktató mindig számoljon a női szervezet sajátosságaival és a
szükségesnek megfelelően változtasson a gyakorlatok anyagán, a leány
hallgatók fizikai megterhelésén. Egyes gyakorlatokat úgy adagoljunk,
hogy a megterhelés növekedése lassúbb legyen, mint a fiúké.
Az ugrások tanításánál különös gondot kell fordítani a talajra
érkezésre. Az oktató nagy figyelemmel hajtsa végre a segítségadást. A
nagyobb leány tanulók a menstruációs időszak kritikus ideje alatt
akrobatikus órákon ne vegyenek részt. (10.o.)
|