←Vissza


Köszöntjük az Olvasót

A Cirkuszi akrobatika szerkesztőbizottsága azt a kis csapatot képviseli, melynek tagjai kezdeményezték ezen a címen felsőfokú képzés elindítását a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán (SE/TF). Egyik legfontosabb célunk, hogy a cirkusz jelenségeinek vizsgálata bekerüljön a tudományos diskurzusok sorába, tehát alapkutatási munkák felkarolását vállaljuk magunkra. A másik, pragmatikusan legsürgetőbb feladatunk a "Testnevelő edző / Cirkuszi akrobatika BSc" alapszak működtetéséhez szükséges speciális tantárgyi modulok módszertanának kidolgozása.
Az államilag finanszírozott Artistaképző Szakközépiskolában (korábban Iskola, majd Intézet) az 1950-es alapítás óta eltelt több mint fél évszázad során igen nagy ismeretanyag halmozódott fel a mindennapi működés eljárásainak hagyományrendszereként. Ennek a tradicionális tudáskészletnek első intézményesítetten is formába öntött kivonata a tantestület kollektív erőfeszítésével létrehozott, 1998-ban megjelent ARTISTA SZAKKÉPESÍTÉS KÖZPONTI TANTÁRGYI PROGRAMJA. E program számvetését tekintjük a felsőfokú képzés kiindulási pontjának, követjük annak tantárgyfelosztását, gyakorlati útmutatásait.
Az egyetemi tanjegyzetek összeállításához azonban szakmódszertani kérdések sorának alapos megvitatására van szükség. Reményeink szerint e vitákba tanárok, edzők, szakemberek sora fog bekapcsolódni, s a Cirkuszi akrobatika fórumot biztosít a fegyelmezett szellemi erőfeszítések formába öntését képviselő műhelymunka számára.
Az I. évfolyam 1. számának nyitó cikke az identitásunk szempontjából fontos öndefiníciós kísérletekhez bevezetőül az „akrobata - artista” szópárra vonatkozóan néhány adalékot mutat be a korai lexikonok felhasználásával (legközelebb néhány világnyelv szótáraira kerül sor).
A következő blokkban két tornász szakember eltérő nézőpontok szerint veszi számba a tornasport és a cirkuszi előadások közötti hasonlóságokat és különbözőségeket. Az olimpikon Bánfai Ágnes, aki több évtizeden át tanított az Állami Artistaképző Intézetben (akrobatika és függőszer tantárgyakat) saját tapasztalatai nyomán tesz egy elsődleges számvetést, Hamar Pál pedig a pedagógiai, tantervelméleti irányultságú idevágó gondolatait egy nagyobb lélegzetvételű tanulmányban rögzítette, melynek második részét a Cirkuszi akrobatika következő számában fogjuk közreadni.
Murainé Szakáts Ildikó kétrészes cikkének első darabjában az artista-szakképesítési rendszer kiépülésének menetét ismerteti, Laczkó Vladimir pedig a cirkuszi munkavédelem, baleset-megelőzés és biztonságtechnika szakértőjeként egy nagyobb cikksorozat bevezetőjét közli periodikánk első számában.
A cirkuszi akrobatika tanításának módszertanához közelítve örömmel biztosítunk helyet egy Magyarországon újnak számító kezdeményezéssel, a cirkuszprojekt-oktatással foglalkozó tanulmány számára. Hajagos László frissen diplomázó kolléga ötletét felkarolta Hamar Pál, az SE/TF tanszékvezetője, s az így megszületett tanulmányt két részletre bontva közöljük (ebben és a következő számunkban).
A tényleges szakmódszertan területére áttérve egy kopfstanddal foglalkozó cikk bevezetőjét választottunk első számunkba. Tartalmilag ehhez kapcsolódik, de a filológiai blokkot megelőlegezve és a cirkusztörténeti alapkutatás módszertani problematikáját felvillantva emlékezünk meg a közelmúltban elhunyt kiváló kopftrapézosról, Simon Tiborról.
Maczák Ibolya a tudományos munka legszürkébb, a tényleges elméletalkotást megelőző, de annak létfeltételéül szolgáló ágát, a filológiát műveli. Írását, melyben a három vezető napilap cirkuszi vonatkozású cikkeit gyűjtötte össze, évek szerinti bontásban fogjuk közölni (ebben a lapszámban: 2001-gyel).
A forrásközlemények minél nagyobb számban történő közreadásával kívánjuk előmozdítani a cirkusztörténeti kutatások megerősödését. Az újságcikkek, tanjegyzetek két sorozatával indítjuk meg a közgyűjteményekben nehezen vagy alig hozzáférhető archív anyagok publikálását.
1.) Az általános lexikonokba és így a köztudatba eredetileg hibásan került be a Fővárosi Nagycirkusz (elődje) megnyitásának dátuma, ezért esett a választásunk elsőként az építéssel és premierrel foglalkozó 1889-es cikkek közül háromra a Nemzet c. újságból.
2.) Minden bizonnyal az 1970/80-as évek fordulóján készült egy összeállítás, melyet a magyar cirkuszi akrobatika szakmódszertani irodalmának első kísérleteként kell számon tartani (tanjegyzetszerű A/4-es forma, gépírásos szöveggel csak a lapok egyik felén, 99 oldal). A jegyzet külső borítóján, ill. kezdő oldalain nem tüntették fel sem a szerző vagy szerkesztő nevét, sem a mű címét; nincs kolofon, az első oldalon a Bevezetővel kezdődik az írás. Miután a jegyzetből már csak kevés hozzáférhető példány létezik, szövegét azzal a nem titkolt reménnyel adjuk közre nyolc részletben, hogy ily módon legalább a kiindulási pontok fogódzóit megadjuk a cirkuszi akrobatika korszerű szakmódszertanának kidolgozásához.
Az Állami Artistaképző Intézet tantestületének szóhagyománya ezt a tanjegyzetet Baross Imre, az alapító igazgató nevéhez köti, de miután a fentiek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a szerző munkája hiányosságait nem kívánta vállalni, a továbbiakban az írást "Névtelen (vagy N.N.): Akrobatika"-ként fogjuk emlegetni, mint valami ősnyomtatványt. Nem mulaszthatjuk el azonban kifejezésre juttatni hálánkat és nagyrabecsülésünket a vállalt erőfeszítésért, mellyel a szerző elindított egy folyamatot, lefektette az alapokat a további munkához. A szövegen természetesen semmit nem változtattunk (kivéve persze a nyilvánvaló gép- és ékezethibákat). Azok a momentumok, melyek magukon viselik a szocializmus császárságának megadott tiszteletkörök jegyeit, kéretnek kordokumentumként kezeltetni.
3.) A korai lexikonok 'akrobata - artista' címszavainak közlésével zárjuk első számunk forrásközleményeit.