Köszöntjük az Olvasót
A Cirkuszi akrobatika szerkesztőbizottsága azt a kis csapatot
képviseli, melynek tagjai kezdeményezték ezen a címen felsőfokú képzés
elindítását a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán
(SE/TF). Egyik legfontosabb célunk, hogy a cirkusz jelenségeinek
vizsgálata bekerüljön a tudományos diskurzusok sorába, tehát
alapkutatási munkák felkarolását vállaljuk magunkra. A másik,
pragmatikusan legsürgetőbb feladatunk a "Testnevelő edző / Cirkuszi
akrobatika BSc" alapszak működtetéséhez szükséges speciális tantárgyi
modulok módszertanának kidolgozása. Az államilag finanszírozott Artistaképző Szakközépiskolában
(korábban Iskola, majd Intézet) az 1950-es alapítás óta eltelt több
mint fél évszázad során igen nagy ismeretanyag halmozódott fel a
mindennapi működés eljárásainak hagyományrendszereként. Ennek a
tradicionális tudáskészletnek első intézményesítetten is formába öntött
kivonata a tantestület kollektív erőfeszítésével létrehozott, 1998-ban
megjelent ARTISTA SZAKKÉPESÍTÉS KÖZPONTI TANTÁRGYI PROGRAMJA. E program
számvetését tekintjük a felsőfokú képzés kiindulási pontjának, követjük
annak tantárgyfelosztását, gyakorlati útmutatásait. Az egyetemi tanjegyzetek összeállításához azonban szakmódszertani
kérdések sorának alapos megvitatására van szükség. Reményeink szerint e
vitákba tanárok, edzők, szakemberek sora fog bekapcsolódni, s a
Cirkuszi akrobatika fórumot biztosít a fegyelmezett szellemi
erőfeszítések formába öntését képviselő műhelymunka számára.
Az I. évfolyam 1. számának nyitó cikke az identitásunk
szempontjából fontos öndefiníciós kísérletekhez bevezetőül az „akrobata
- artista” szópárra vonatkozóan néhány adalékot mutat be a korai
lexikonok felhasználásával (legközelebb néhány világnyelv szótáraira
kerül sor).
A következő blokkban két tornász szakember eltérő nézőpontok
szerint veszi számba a tornasport és a cirkuszi előadások közötti
hasonlóságokat és különbözőségeket. Az olimpikon Bánfai Ágnes, aki több
évtizeden át tanított az Állami Artistaképző Intézetben (akrobatika és
függőszer tantárgyakat) saját tapasztalatai nyomán tesz egy elsődleges
számvetést, Hamar Pál pedig a pedagógiai, tantervelméleti irányultságú
idevágó gondolatait egy nagyobb lélegzetvételű tanulmányban rögzítette,
melynek második részét a Cirkuszi akrobatika következő számában fogjuk
közreadni.
Murainé Szakáts Ildikó kétrészes cikkének első darabjában az
artista-szakképesítési rendszer kiépülésének menetét ismerteti, Laczkó
Vladimir pedig a cirkuszi munkavédelem, baleset-megelőzés és
biztonságtechnika szakértőjeként egy nagyobb cikksorozat bevezetőjét
közli periodikánk első számában.
A cirkuszi akrobatika tanításának módszertanához közelítve örömmel
biztosítunk helyet egy Magyarországon újnak számító kezdeményezéssel, a
cirkuszprojekt-oktatással foglalkozó tanulmány számára. Hajagos László
frissen diplomázó kolléga ötletét felkarolta Hamar Pál, az SE/TF
tanszékvezetője, s az így megszületett tanulmányt két részletre bontva
közöljük (ebben és a következő számunkban). A tényleges szakmódszertan területére áttérve egy kopfstanddal
foglalkozó cikk bevezetőjét választottunk első számunkba. Tartalmilag
ehhez kapcsolódik, de a filológiai blokkot megelőlegezve és a
cirkusztörténeti alapkutatás módszertani problematikáját felvillantva
emlékezünk meg a közelmúltban elhunyt kiváló kopftrapézosról, Simon
Tiborról.
Maczák Ibolya a tudományos munka legszürkébb, a tényleges
elméletalkotást megelőző, de annak létfeltételéül szolgáló ágát, a
filológiát műveli. Írását, melyben a három vezető napilap cirkuszi
vonatkozású cikkeit gyűjtötte össze, évek szerinti bontásban fogjuk
közölni (ebben a lapszámban: 2001-gyel).
A forrásközlemények minél nagyobb számban történő közreadásával
kívánjuk előmozdítani a cirkusztörténeti kutatások megerősödését. Az
újságcikkek, tanjegyzetek két sorozatával indítjuk meg a
közgyűjteményekben nehezen vagy alig hozzáférhető archív anyagok
publikálását.
1.) Az általános lexikonokba és így a köztudatba eredetileg
hibásan került be a Fővárosi Nagycirkusz (elődje) megnyitásának dátuma,
ezért esett a választásunk elsőként az építéssel és premierrel
foglalkozó 1889-es cikkek közül háromra a Nemzet c. újságból.
2.) Minden bizonnyal az 1970/80-as évek fordulóján készült egy
összeállítás, melyet a magyar cirkuszi akrobatika szakmódszertani
irodalmának első kísérleteként kell számon tartani (tanjegyzetszerű
A/4-es forma, gépírásos szöveggel csak a lapok egyik felén, 99 oldal).
A jegyzet külső borítóján, ill. kezdő oldalain nem tüntették fel sem a
szerző vagy szerkesztő nevét, sem a mű címét; nincs kolofon, az első
oldalon a Bevezetővel kezdődik az írás. Miután a jegyzetből már csak
kevés hozzáférhető példány létezik, szövegét azzal a nem titkolt
reménnyel adjuk közre nyolc részletben, hogy ily módon legalább a
kiindulási pontok fogódzóit megadjuk a cirkuszi akrobatika korszerű
szakmódszertanának kidolgozásához.
Az Állami Artistaképző Intézet tantestületének szóhagyománya ezt a
tanjegyzetet Baross Imre, az alapító igazgató nevéhez köti, de miután a
fentiek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a szerző munkája
hiányosságait nem kívánta vállalni, a továbbiakban az írást "Névtelen
(vagy N.N.): Akrobatika"-ként fogjuk emlegetni, mint valami
ősnyomtatványt. Nem mulaszthatjuk el azonban kifejezésre juttatni
hálánkat és nagyrabecsülésünket a vállalt erőfeszítésért, mellyel a
szerző elindított egy folyamatot, lefektette az alapokat a további
munkához. A szövegen természetesen semmit nem változtattunk (kivéve
persze a nyilvánvaló gép- és ékezethibákat). Azok a momentumok, melyek
magukon viselik a szocializmus császárságának megadott tiszteletkörök
jegyeit, kéretnek kordokumentumként kezeltetni. 3.) A korai lexikonok 'akrobata - artista' címszavainak közlésével zárjuk első számunk forrásközleményeit.
|