Hajagos László – Hamar Pál: Projektoktatás és cirkuszprojekt I. rész
1. Problémafelvetés
Választott témánk időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az,
hogy a rendszerváltozást követő pedagógiai paradigmaváltás a pedagógiai
kutatásokban és - talán nem túlzás ezt állítani - a napi pedagógiai
gyakorlatban is számos változást hozott. Ezen útkeresésnek egyik eleme
a projektoktatás, amely alapul szolgálhat egy cirkuszprojekt
kidolgozásához is.
E cirkuszprojekt keretében a tanulókkal megismertethetők a
hagyományos testnevelési óráktól eltérő, az artistaképzésben már
évtizedek óta alkalmazott gyakorlatok, módszerek, eszközök. A
testnevelési órákon megszokott tanítási anyagtól eltérő, a cirkusz
színes világából adaptált módszerekkel érdekessé és hatékonnyá tehetők
a foglalkozások, vagyis a tanulók számára vonzóvá. Véleményünk szerint
az artistaképzés egyes elemei, az ott használt módszerek és eszközök
kiválóan alkalmazhatók a motoros képességek, például az egyensúlyozási
képesség, a kéz-, illetve akrobatikus ügyesség stb. fejlesztésében.
Emellett egy ilyen projekt lehetőséget biztosíthat arra, hogy a
különböző képességű és ügyességű gyerekek egyaránt aktívan vehessenek
részt a tanórákon, mivel a sokféle gyakorlatcsoport közül a gyengébb
fizikumú vagy kevésbé ügyes diák is kiválaszthatja a számára megfelelő
mozgásformát, hiszen a cirkuszvilág igen sokszínű tevékenységkört
kínál. A törpétől az óriásig a legkülönfélébb tehetségű, adottságú és
alkatú egyén számára nyílik érvényesülési lehetőség.
A cirkuszprojekt ösztönző, a társas kapcsolatokat építő, a
kollektív szemléletet fejlesztő, csapatépítő módszer, ahol az egyéni
értékek is kiaknázhatók. A gyakorlás során, bizonyos mozgásformák gyors
megtanulása révén, fény derülhet egyes tanulók egyéni tehetségére,
esetleges extra képességeire. Ezért ez a módszer olyan „rejtett”
tehetségek feltárására is alkalmas, amelyek a hagyományos képzés során
nagy valószínűséggel elsikkadtak volna. Emellett megismertethetjük a
tanulókkal a világ sokszínűségét bemutató cirkusz kulisszatitkait.
Kitekintést nyerhetnek az olyan nem hagyományos sportmozgásokra is,
mint például: a gúlák építése, a társas akrobatikus elemek
végrehajtása, a görgőn való egyensúlyozás, bizonyos eszközökkel történő
zsonglőrözés stb. A tanulók az oktatási menet végén, egy előadásszerű
bemutató óra keretében adhatnak számot a megtanultakról, ami viszont
plusz motivációt is jelenthet számukra.
2. Néhány gondolat a projektmódszerről
A projektmódszer lényegét Nádasi Mária így fogalmazza meg: „Az
egyéni vagy csoportmunkán alapuló önálló, a pedagógus által rejtetten
irányított tevékenység, amelynek az értéke éppen az, hogy a tanulók
munkájában a tervezéstől a projekt tárgyában szereplő munka
előkészítésén, végrehajtásán át egészen az eredmény prezentációjáig
érvényesül a spontaneitás a sokféle rögtönzés, de ezzel együtt a
tervszerűség, előre kalkuláltság.” (Nádasi 2003)
A projektmódszer kialakulása a huszadik század fordulójára tehető.
Először John Dewey alkalmazta chicagói kísérleti iskolájában, majd
követője William Kilpatrick dolgozta ki a módszer elvi alapjait,
illetve a gyakorlati alkalmazás módozatait. Az európai pedagógia a
projektmódszert - iskolai tanulásszervezési eljárásként - az 1960-as
években fedezte fel. Az 1970-es évektől került előtérbe a
projekt-módszer nagy előnye: az életközelsége és a szociális tanulás.
Piaget kognitív fejlődéselmélete jelentősen befolyásolta a
projektoktatás alapvetéseit. Szerinte ugyanis a fejlődés nem egyszerű
mennyiségi növekedés, hanem minőségileg különböző stádiumok sorozatán
megy keresztül. Kognitív fejlődéselmélete nem csupán a fejlődéslélektan
alakulására gyakorolt meghatározó hatást, hanem az oktatáselmélet és
gyakorlat számára is új perspektívát nyitott. Magyarországon a projektmódszert először, egyes reformpedagógiai
irányzatok keretében, a két világháború között alkalmazták. Később az
iskolák az 1980-as években kezdték felismerni ennek a módszernek az
előnyeit, például a nyelvtanulásban, vagy a diákok „zöld szemléletének”
kialakításában. A testnevelés területén viszont még kevés ilyen
kísérlet volt. Sajnos a projektmódszer nem csak pozitív, hanem negatív
vonatkozásban is megjelent. Az iskolai gyakorlatban ugyanis időnként
találkozhatunk olyan projektmunkával is, amelynek során a pedagógus a
projektmódszert az „ölbe tett kéz” vagy „a nekem semmi dolgom”
attitűdjével alkalmazza, így a program anarchiába, eredménytelenségbe
fullad. Ugyanakkor láthatunk jó néhány projektnek nevezett eljárást is,
amelyek nem mások, mint a tanulók, erős tanári kontroll mellett végzett
csoportmunkái. Itt az egyetlen „értékes” elem a kooperáció valamilyen
szintjének a gyakorlása. Éppen ezért meg kell találni azt a kényes
egyensúlyt, amely a teljes irányítatlanság, azaz az anarchia, és a
lépésről-lépésre kontrollált frontális tanításra emlékeztető módszer
között húzódik. A testgyakorlás esetében a tanárnak nagyon fontos
szerep jut a gyakorlatok végrehajthatóságának elbírálásában. A projektről általában azt mondhatjuk, hogy tervet, tervezést,
egy probléma kifejtését jelenti, a probléma optimális megoldásáig.
Projektek vesznek minket körül a mindennapi életben. Politikusok,
szakemberek projektekben gondolkodnak, projektekről beszélnek minden
újszerű elképzelés kidolgozása, kivitelezése esetén. A projektoktatás
lényege a megismerés, amelynek fő forrása a gyerek tapasztalata,
érdeklődése, tevékenysége. A hagyományos tanítási stratégiákkal szemben
nem a tananyaghoz rendeli hozzá a gyereket, hanem a gyerekhez rendeli
hozzá a tananyagot. A projektpedagógiában a gyerek elsősorban fejlődik,
és nem fejlesztik. A projekt tehát olyan tevékenység, amely valamilyen
kihívásra épít. Hortobágyi Katalin meghatározása szerint: „a projekt egy sajátos
tanulási egység, amelynek a középpontjában egy probléma áll. A feladat
nem egyszerűen a probléma megoldása vagy megválasztása, hanem a lehető
legtöbb vonatkozásnak és összefüggésnek a feltárása, amely a való
világban az adott problémához organikusan kapcsolódik.” (Hortobágyi
1991) Röviden: olyan tanulásszervezés, amelynek középpontjában
valamilyen elvégzendő tevékenység áll, a hangsúly pedig az ismeretek
megszerzésének folyamatán. A projekt végére olyan produktumot várunk
el, amely a lehető legtöbb vonatkozásban tárja fel az adott
gondolatkört. A csoporton belüli feladatok elosztását a személyes
szándékok és képességek határozzák meg. A projektmódszer
megkülönböztető jegye az a nagyfokú szabadság, amelyet a tanuló számára
biztosít a célok kiválasztásától, a tervezéstől, a feladat
végrehajtásának módozatain keresztül, egészen az elkészült produktum és
a tevékenység értékeléséig. A módszer jellemzőjeként kell említenünk
azt a sajátosságot is, hogy a tanulást, azaz az ismeretek, jártasságok,
szokások elsajátítását indirekt módon kívánja biztosítani. A projektpedagógia a kreativitás fejlesztésének egyik legjobb
stratégiája. Segíti az önálló ismeretszerző képesség fejlődését, egyben
az élethosszig tartó tanulás iránti igény kialakulását. Felfogásában a
tanulás, az örömforrás, az élmény összeegyeztethető fogalmak. A
projektfeladatok végrehajtása során és következtében csökkennek a
magatartási anomáliák. A tanulási folyamatban az egyén szintjén
biztosított a lehetőség a szelektivitásra. A projekt tehát nem más,
mint valamilyen cél által vezérelt, eredményes alkotó tevékenység. A
módszer nem nélkülözheti a befogadásra, a kommunikációra, az
együttműködésre való nyitottságot sem. E módszert sokféle módon, sok
definícióval próbálták már meghatározni, de egy dologban majdnem
mindenki egyetért: ez nemcsak tanulási technika, pedagógiai módszer,
hanem a gyerekek nevelésének, személyiségfejlesztésének nagyon hatékony
eszköze is.
3. A cirkuszprojekt célja
Kutatásunk generális célja, megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a
projektmódszer miként alkalmazható a testnevelési óra keretein belül,
alkalmazása hogyan hat a tanulók testi-lelki fejlődésére. Ezen belül a
cirkuszprojekt célja, hogy egy olyan újszerű oktatási formát kínáljon a
testnevelőknek, amelyben a projektmódszer eddigiektől eltérő
alkalmazása révén a mozgások tanítása, tanulása - feltételezhetően -
érdekesebben, ösztönzőbb módon zajlik. További cél még, hogy az
alkalmazásra kerülő gyakorlatcsoportok, technikák tanulása, gyakorlása,
illetve alkalmazása a tanulás feltételét jelentő képességek
továbbfejlesztését biztosítsák. Az egyes képességek nemcsak a szükséges
előfeltételei, hanem egyben eredményei is az oktatási folyamatnak.
Emellett cél a belső motiváció kialakítása, például a tartós
érdeklődés, az aktivitás, a kompetenciára való törekvés. S végül, de
nem utolsó sorban, cél a tehetséges gyerekek felfedezése, megfelelő
foglalkoztatása, a legmegfelelőbb oktatási közegbe juttatása.
4. A cirkuszprojekt tartalma
Külső szemlélő számára szinte felfoghatatlan, hogy miként
lehetséges egy járógolyón sétálni, közben 3-4 labdával zsonglőrözni, a
homlokon pálcát egyensúlyozni, és mindezt nevető szájjal, játszi
könnyedséggel. Amikor nézzük őket, azt gondolnánk, hát ez könnyű,
hiszen nem erőlködnek, nem ejtik el a labdákat, nem esnek le a
golyóról. Pedig ők sem voltak csodagyerekek, ők is ugyanolyan
adottságokkal jöttek a világra, mint bármelyikünk, de a sok gyakorlás
során olyan idegi kapcsolatok épültek ki, amelyek automatikussá tették
a még oly’ nehéznek tűnő mozgáskombinációkat is. Az ügyesség tehát
fejleszthető! Fejleszthető, mégpedig speciális tantárgyak speciális
mozgásanyagával. Ehhez nyújt támpontot az Állami (ma Baross Imre)
Artistaképző Intézet Nevelési és Pedagógiai programja. E tananyagok
képezhetik egyben az iskolai testnevelés cirkuszprojektjének a tárgyát.
A cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatok a következők lehetnek
(részletesen kidolgozva lásd Az Állami Artistaképző Intézet
(Szakközépiskola és Szakiskola) nevelési és pedagógiai programja 2004):
Az ügyesség tantárgy cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
I. gyakorlatcsoport - a zsonglőrözés alapjainak elsajátítása
1. Labda: egy labda átdobása egyik kézből a másikba; két labda
keresztbe dobása egyik kézből a másikba, külön-külön kézből indítva,
fázis eltolódással; két labda dobása egy kézből indítva egymás után;
indítás és keresztdobás alkalmazása együtt, kettő, majd három labdával
folyamatosan, két-három, később több tempó, majd összeszedés.
2. Karika: egy karikadobás egyik kézből a másikba; két karika
keresztdobása külön-külön indítva fáziseltolódással; két karika dobása
egy kézből indítva; indítás és keresztdobás összekötése, kettő majd
három karikával folyamatosan, kettő, majd több tempó, összeszedés;
karikaforgatás karon, kettő, majd négy karikával.
II. gyakorlatcsoport - az egyensúlyozó képesség fejlesztése
1. Görgő: guggolás; harántállás; fél térdre ereszkedés; felugrás;
felugrás 180 fokos fordulattal; haránt görgő; karika átbújás;
karikaforgatás.
2. Gólyaláb: két gólyalábon járás; egy gólyalábon ugrálás.
3. Járógolyó: járás előre, hátra, körbe; járás gyors tempóban; ugráló-kötelezés a golyón; karikán átbújás.
A pantomim tantárgy cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
Analitikus gimnasztika (az emberi test izolációs lehetőségei, a
pantomim anatómiája, ízületek, mint csuklópontok). Az ízületeken, mint
a csuklópontokon létrehozható szabad elmozdulások, forgatás, döntés,
hajlítás gyakorlása, elemzése. A létrehozható elmozdulások
mozgáshatárainak tágítása. Alapállások: a pantomim technikájához
nélkülözhetetlen alapállások megismerése, létrehozásuk, átváltásaik
gyakorlása. Alapállások helyből kilépéssel, irányváltással, járásból,
szökkenésből. Testtechnikai gyakorlatok - fiktív felületek és tárgyak
leíró mozgásai: bot, vízszintes rúd, függőleges rúd, függőleges
síkfelület, tetszőleges irányú síkfelület, gömb, henger, elmozduló
felületek. Szimbolikus mozgások tág, tiszta gesztusok megformálása.
Kifejező mozgások, karakterváltás lehetőségei. Húzások, tolások,
kötélhúzás, fentről, oldalról, szemből. Tolások, tömb tolása, fal
tolása. Testhullámok, oldalra, előre, átlósan, ostorozó mozgások,
spirális forgások. Pantomimes járás, pantomimes futás helyben, előre,
hátra, „lépcsőn” járás föl-le. Kiállások, komplementek.
Az akrobatika tantárgy cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
Gimnasztikai alapelemek elsajátítása (láb-, törzs-, fej-,
kéztartások különböző testhelyzetekben). Guruló átfordulások (előre,
hátra, zárt és nyitott lábtartással). Mérlegállás, tarkóállás,
alkarállás, fejállás. Statikus és dinamikus elemek összekötése.
Tigrisbukfenc, cigánykerék. Gúlák: társ tartása térden, combon, egy,
illetve több emberrel. Tartás, hanyattfekvésben karral, lábbal, karral
és lábbal egyszerre. Csoportos gúlák építése, kutyagúla tarkó-, illetve
kézállással. Talicskahordás, sótörés, ördögkerék.
A függőszer tantárgy (kötél, trapéz, gyűrű) cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
Kötél: mászó-kulcsolás normál technikával, majd a speciális artista mászó technika elsajátítása.
Gyűrű: alaphelyzetek megismerése (függés, hátsó függés, lefüggés
zsugor, csípőben hajlított, egyenes testtartással); alaplendület;
húzódzkodás; függésben ülőtartás; hátsó lefüggésből visszahúzás;
csípőben hajlított lefüggésben húzódzkodás; fészek, támaszhelyzet;
zsugorbukfenc; leugrás hátra.
Trapéz: alaphelyzetek megismerése (függés, hátsó függés, lefüggés,
térdfüggés); letartás, ülés, támasz elöl és hátul, alaplendület; kiülés
balra-jobbra, kelepfellendülés; ülésből húzódzkodás guggolásba majd
állásba; zászló; térdfüggésben lendületvétel; kidőlés jobbra-balra,
térdfüggés egy lábbal; angyalka, gyertya, mellső és hátsó fecske;
társas gyakorlatok: függés lábkulccsal a társ derekán, „fürtlógás”;
letartások fészek-, gyertya-, spárga- vagy őztartásba.
A speciális szereken végrehajtott gyakorlatformákon kívül fontos,
hogy a cirkuszprojektórán résztvevő tanulók megismerkedjenek más
mozgásanyagokkal is, olyanokkal, mint például a bemelegítő, a
célgimnasztikai és a nyújtóhatású gyakorlatok. Ezek a következők:
I. Bemelegítés: a bemelegítés jelentőségének megismertetése; az
általános bemelegítés fázisai, járások, futások, szökdelések, nyújtó
hatású gyakorlatok, könnyű dinamikus erősítő hatású gyakorlatok; a
speciális bemelegítés szerepének ismertetése a szaktárgy megfelelő
mozgásanyagán keresztül.
II. Célgimnasztika: a tantárgy gyakorlatanyaga, mint a tantárgy
neve is mutatja, célirányos. A konkrét gyakorlatanyagot minden esetben
az érintett szakterület és a növendék adottságai, valamint
szakterületén belül a saját feladatköre határozza meg. A
célgimnasztika-oktató minden növendék részére egyénre szabott
programtervet készít, melyet a szaktantárgyat tanító tanár
iránymutatásai alapján állít össze. A tananyagban azokat a
feladatköröket és fejlesztésre szoruló egységeket határozzák meg,
amelyek egy-egy szakterület fejlesztéséhez szükségesek, különös
tekintettel az igénybe vett izomcsoportokra, testtájakra. III. Nyújtóhatású gyakorlatok: az aktív és passzív izomnyújtás
eltérő hatásainak megismerése. Aktív izomnyújtás (bemelegítéshez),
ügyesség, koordináltság, hajlékonyság, ízületi mozgékonyság
fejlesztése. A passzív izomnyújtás, a megrövidült izmok megfelelő
módszerekkel történő nyújtása. Ízületek tágítása külső erőhatás
igénybevételének segítségével. Az ízületi mozgékonyság szerepének,
feladatának megismerése, a test passzív leejtése, a végtagok
fellazítása, az ellazított végtagok aktív mozgatása állásban, ülésben,
fekvésben, egyéb támaszhelyzetekben. Az autogén tréning megismertetése,
mint a relaxáció legismertebb formája. A helyes légzéstechnika
szerepének megismerése.
A hatékony, és a tanulók számára élvezetes cirkuszprojektórák
megtartásához jól használható szerek is szükségesek. Ezek a következők:
megfelelő mennyiségű zsonglőrlabda, karikák, buzogányok, egyensúlyozó
botok; járógolyók, gólyalábak, görgők, görgőlapok; szivacsszőnyegek,
zsámolyok; gyűrű, trapéz.
Irodalom
Az Állami Artistaképző Intézet (szakközépiskola és szakiskola)
nevelési és pedagógiai programja. 2004. Állami Artistaképző Intézet,
Budapest.
Bábosik István (1999): A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest.
Hamar Pál (1998): A testnevelés tartalmi korszerűsítésének nemzetközi trendjei a közoktatásban. Új Pedagógiai Szemle, 4. 48-56.
Hortobágyi Katalin (1991): Projekt kézikönyv. Iskolafejlesztési Alapítvány, ALTERN füzetek 10. Budapest.
Kovátsné Németh Mária (2006): Projektpedagógia. Új Pedagógiai Szemle 10. www.oki.hu
Nádasi Mária (2003): Projektoktatás. Gondolat Kiadó, Budapest.
Rétsági Erzsébet (2004): A testnevelés tantárgypedagógiája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
|