„Nem tehetünk mást …”

Új évezredet kezdtünk el. A kilencvenes évek végén sokan beszéltek a Gutenberg galaxis végéről. Aztán egyszerre „az információs társadalom alapintézménye” lettünk. A könyvtár ma már nem ugyanaz, mint azelőtt volt. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nevet, hiszen óriási fejlődésen mentünk - megyünk - keresztül. De sír is, mert az új technika megváltoztatta a világot, és a hirtelen jött újdonság elfordította az embereket a könyvektől.

Különösen érvényes ez a gyerekekre. Azt vettük észre, hogy kis látogatóink egy része már nem olvasni jár be hozzánk, hanem számítógépezni. Akik pedig könyvet kölcsönöznek, jórészt olyan könyvet visznek, amiben kevés a betű, és sok, színes kép van benne. Hihetetlenül kevésre csökkent azoknak a gyerekeknek a száma, akik regényeket, meséket, netán verseket visznek ki, és olvasnak el. Ezt nem nézhettük tétlenül, ki kellett találni valamit. Végiggondoltuk, hogy melyik korosztállyal próbálkozzunk, hol van a legtöbb esélyünk. Az alsó tagozatos gyerekekre esett a választásunk. Kihasználva életkori sajátosságaikat olvasási versenyt rendeztünk számukra - és az ötlet bejött. Az első forduló még 2000. tavaszán indult el, azóta minden tanévben megtartjuk, és jelentős eredményeket könyvelhetünk el. A gyerekek olyan könyveket vesznek kézbe, amit addig eszükbe sem jutott. Eleinte csak a verseny kedvéért voltak hajlandóak olvasni, de mára már sokan közülük a versenyen kívül is kölcsönöznek. A legnagyobb öröm az volt számunkra, amikor egy-egy kisgyerek csillogó szemmel elújságolta, hogy mennyire tetszett neki a könyv, amit kivitt. Ez az, amiért érdemes volt elindítani, és tovább folytatni ezt a versenyt.

ELOLVASTA - LAK
Olvasópályázat gyerekeknek egy kisvárosi könyvtárban

A pályázat célja, hogy a gyerekek nekik szóló, klasszikus és mai szerzőktől olvassanak könyveket. Időtartama egy tanév, általában októberben kezdünk, és májusban zárjuk a pályázatot. Résztvevői az általános iskola tanulói. Annak idején az alsó tagozatosokkal kezdtünk, tehát az akkori 2., 3., 4. osztályosokkal. A következő években mindig eggyel több korosztály játszott, ahogy az akkori negyedikesek egyre magasabb osztályba léptek. Ebben az évben ők már hetedikesek, így most hat korosztály vesz részt a játékban.

Kiválogattuk a gyerekek számára a könyveket, és külön helyre raktuk, hogy könnyebb legyen válogatni benne. Ugyanúgy kölcsönözzük őket, mint a többi dokumentumot. Azért, hogy valamilyen szinten ellenőrizni tudjuk, hogy valóban elolvasták-e a könyvet, mindegyikhez készítettünk egy rövid, öt kérdéses feladatlapot. A másodikosok elvihetik magukkal a könyvvel együtt, a nagyobbak viszont akkor kapják meg, amikor visszahozzák a könyvet, és a könyvtárban kell kitölteniük. Ezt azért vezettük be, hogy ne a barátok, vagy sok esetben a szülők válaszoljanak a kérdésekre - ez ugyanis nem tisztességes a többiekkel szemben, és a céljainknak sem felel meg. A könyveket nehézségi fokokba soroltuk, és csillagokat adunk értük. Egy-egy olvasmányért egytől ötig lehet csillagot kapni. Így, ha egy negyedikes csak vékony, egyszerű, kicsiknek szóló könyveket olvas, egyesével gyűlnek a csillagjai, ha pedig egy komolyabb, neki való könyvet olvas el, három csillagot kap. A csillagokat egy faliújságon rendszeresen kirakjuk mindenkinek a nevéhez, így a gyerekek nyomon tudják követni, hogy ki, hol áll a versenyben. Ezen kívül pedig mindenkinek van egy kis házikója, ami olyan, mint egy üzenő füzet. Minden alkalommal, amikor leadnak nekünk egy feladatlapot, beírjuk ebbe a házikóba a könyv címét és szerzőjét, és aláírjuk. Ezzel a tanítók felé igazoljuk, hogy melyik könyvet olvasta már el a kisgyerek, hiszen a tanítók egy része még külön jutalmazza a gyerekeket ezért.

A verseny zárása az év végén van. Az eredmények a leadott feladatlapok alapján születnek, illetve az alapján, hogy ki hány csillagot gyűjtött össze az évben. Első három helyezettet hirdetünk minden korosztályban. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy minden kisgyerek, aki részt vett a pályázaton, könyvjutalmat kap, csak teljesítményétől függően más-más értékben. A pénzt a helyi alapítványoktól, a megyei könyvtártól pályáztuk meg. Felajánlást kaptunk magánszemélytől is. Ezt a gyakorlatot sajnos az idén már nem tudjuk követni, mert már tavaly is 91 kisgyerek vett részt valamilyen szinten a pályázaton, és ennyi pénzt összeszedni nagyon nehéz, főleg évről évre, újra és újra. Ezért azt találtuk ki, hogy csak a legjobb három kap könyvjutalmat minden korosztályból, a többiek pedig - abban az esetben, ha legalább öt olyan könyvet olvastak, ami a szintjüknek megfelelő - benevezhetnek egy vetélkedőre. A vetélkedő feladatai azokról az olvasmányokról fognak szólni, amelyek év közben a pályázaton szerepeltek.

Honnan vettük ezt az ötletet?

A tavalyi tanévben volt egy rendezvényünk, amely a Bemutat-lak címet viselte. Ez részben egy rajzpályázatot jelentett, részben pedig egy vetélkedőt. Ezen a vetélkedőn tapasztaltuk, hogy a gyerekek mennyire örülnek egy ilyen közös játéknak, milyen élmény marad számukra, - és arra is rájöttünk, hogy az ilyen vetélkedőn lehet leginkább lemérni, hogy kik azok, akik valóban elolvasták és megértették a könyveket. Ők maguk is rájöttek, hogy több esélye van annak, aki „igazán” olvas. Ezért most az év végi vetélkedőt már jó előre meghirdettük, lehetőséget adva a gyerekeknek a készülésre. A könyvekhez való feladatlapok egy részét mi készítettük el, egy részét a pedagógusok, egy részét pedig maguk a gyerekek. Ez utóbbi része a pályázatnak mint ötlet egy harmadikos kislánytól származik. A maguk által kiválasztott, a pályázatban még nem szereplő könyvhöz készíthetnek feladatlapot, amit természetesen mi utólag ellenőrzünk, és ha megfelel, egy aranycsillaggal lesz gazdagabb a készítője. Ezeket az aranycsillagos gyerekeket különdíjjal szoktuk jutalmazni év végén.

Nem tagadjuk, hogy az Elolvasta-lak pályázat jelentős plusz munkával jár. Főleg az elindulás nehézkes, mire összegyűlnek azok a könyvek, amelyek részt vesznek a játékban, és mire ezekhez feladatlapokat gyártunk. Nálunk jelenleg 148 gyermek és ifjúsági könyvhöz van feladatlap. A kistérségben már voltak próbálkozások, és mi szívesen segítettünk. Nem csak a verseny módszereiben, hanem a feladatlapok másolásával is. Egy helyen félbe hagyták, egy helyen pedig még folyik a pályázat.

Összességében elmondhatjuk, hogy a pályázat elérte kitűzött célját. A gyerekek olvasnak - nekik szóló, színvonalas irodalmat. Ezért érdemes felvállalni azt a hétköznapi plusz munkát, amit egy ilyen folyamatos olvasó-pályázat ad. „Nem tehetünk mást …”