| Csongrád
Megyei Könyvtáros 31.évf. 1/4.sz.(1999)
Molnár Mária - Orlik Ilona A FAIFE = Free acces to Information and Freedom of Expression = Az információkhoz való szabad hozzáférés és kifejezés szabadsága Dániai utunk ötödik napján a koppenhágai városháza egyik elõadótermében hallgattuk meg az IFLA-ról (The International Federation of Library Associations and Institutions = A Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége) és a FAIFE programról szóló ismertetést. Úgy éreztük, azt föltételezik rólunk, hogy még nem találkoztunk e nemzetközi szervezettel és tevékenységével. Az 1997-ben elindított kétéves FAIFE program, - melyet állandó feladattá kívánnak tenni már nem volt annyira ismerõs számunkra. A FAIFE dán irodájának igazgatója Jan Ristarp ismertette a programot. A bizottság a világ különbözõ országaiból delegált 28 tagból áll, 1998 óta van állandó irodájuk Dániában, két alkalmazottal mûködnek. Alapelvként az ENSZ emberi jogokról szóló törvény 19. pontja szolgál, mely a szólásszabadságról nyilatkozik, lényege a szabad vélemény-nyilvánítás mindenki számára. Az információnak szabadnak kell lennie. Ahhoz hogy bárki információhoz jusson, s az mindenki számára elérhetõ legyen, ahhoz legfõbb eszköz a könyvtár, s az információ szabadsága az alapja a demokráciának és a könyvtáraknak is. A FAIFE program a mindennapokra bontja le az elveket: 1. Fontos a könyvtárakra vonatkozó információk, jelentések gyûjtése az IFLA tagországaiból. Élõ kapcsolatot tartanak fenn a világ különbözõ országaiban élõ kollégákkal. Aktív az együttmûködésük az emberi jogi szervezetekkel. Az összegyûjtött információk rendszeres továbbadása is fontos feladat. Egy éve mûködik az iroda, így az elsõ lépéseknél tartanak. Az adatok begyûjtése és a terjesztése is az Interneten történik. 2. Az IFLA szólásszabadságról szóló politikájának elterjesztése a FAIFE iroda feladata. Eddig 15 nyelvre fordították le ezeket az elveket. Magyarra még nem. 3. Segítik a cenzúra alá vetett könyvtárakat, könyvtárosokat. Ha kell, protestáló levelet írnak kormányfõknek, állami vezetõknek, például Kubába. Az egész világon cenzúrázzák, hogy mi legyen a könyvtárakban. Így az USA-ban is már 30 éve mûködik egy 6 tagú bizottság, melynek feladata cenzúrázni a könyvtárakat. Ez ellen is tiltakoztak. Csak dokumentált esetekben tudnak az ügy érdekében lépni. Az egyes országokból jelentéseket küldõ munkatársak kiléte inkognitóban marad. A legfontosabb feladat, hogy a világ összes könyvtári munkatársát rádöbbentsék, hogy személyes felelõsségük a világ szellemi szabadsága. A könyvtárosok eddig nem voltak ennek tudatában. A könyvtár a használóké, s ezért biztosítani kell az embereknek a véleménynyilvánítás és információcsere szabadságát. A könyvtárak e szerepére az emberi jogi szervezetek figyelmét is fel kell hívni! A könyvtárak a legfontosabb eszközök az emberi jogok kinyilatkoztatására. Fontosnak tartják, hogy ezt terjesszék és tudatosítsák a közép kelet-európai országokban is. Ottjártunkkor a Nyilatkozat már tizenöt nyelven volt olvasható a honlapjukon, és megkértek bennünket, segítsünk, hogy magyarul is fölkerüljön a honlapjukra. 1998-ban 35 ezren olvasták az iroda és a program honlapját, az internet az egyik fontos munkaeszközük. Gyorsan jelentkeztem ennek a kérésnek a teljesítésére, ezért hazaérkezésünk után megkértem Kiss Barbarát, az OSZK osztályvezetõjét, fordítsa le az angol szöveget. 2000. május óta a magyar szöveg is olvasható a FAIFE honlapján: www.faife.dk/policy/iflastat.htm E cikk megjelenésével pedig annak a kérésnek teszünk eleget, hogy minél több helyen ismertessük ezt a szöveget angol és magyar nyelven. Kérek mindenkit, hogyha lehetõsége van, helyezze el a helyi sajtóban az alábbi IFLA által kiadott felhívást. |