Tóth Béla 1958. január 16-án lépett a Somogyi-könyvtárba, ahol 1989. november 30-án történt nyugalomba vonulásáig dolgozott. Idekerülésekor a helytörténeti munkával kezdett foglalkozni. Föladata a helyismereti gyûjtemény megteremtése lett. Teljes energiával vetette magát ebbe a munkába a meglévõ dokumentumok összegyûjtésével és áttanulmányozásával, valamint új dokumentumok (fényképek, hangfölvételek) készítésével. Ez utóbbi, a 60-as évek második felében jelentõs vitát váltott ki, mely végül is Tóth Béla álláspontjának elfogadásával végzõdött. E munkájának könyvvé formált dokumentumai az 1979-ben megjelent Móra Ferenc betûösvényein és A szegedi nagyárvíz képeskönyve, valamint a tavaly decemberben napvilágot látott Szegedi regélõ címû munkája. Késõbb, 1970. szeptember 1-vel föladatai újabbakkal bõvültek: tudományos munkatársból helyettes igazgatóvá lépett elõ. Egyre többet kellett foglalkoznia a könyvtár tevékenységével, személyzeti munkájával stb. Ám megbízatásai még nem értek véget.

1973-ig a könyvtár csupán Szeged város könyvtára volt, ám 1972-vel, Kirschner Márton igazgató nyugdíjba vonulásával Hódmezõvásárhelyrõl a szegedi Somogyi-könyvtárra ruházták át a megyei jogkört. Szeged a Rákosi-korszak megszûnte után már 1960-tól megyeszékhely lett, e folyamat utolsó elõtti lépése volt a megyei könyvtári szerep Szegedre telepítése. (Utolsónak a Moziüzemi Vállalat maradt.)

Bezerédy István akkori könyvtárigazgató megromlott egészségi állapotára tekintettel már nem vállalta a megyei szerepkör átvételét. Erre helyettesét, Tóth Bélát javasolta, aki így 1973. március 1-vel átvette a könyvtár irányítását. Keze nyomán vált a városi könyvtárból Csongrád megye közmûvelõdési könyvtárait összefogó megyei intézmény. Emberfeletti - gyakran fizikai - munkával oldotta meg a már akkor is helyszûkével küszködõ intézményben a Vásárhelyrõl áttelepülõ módszertani osztály elhelyezését – a könyvraktár egyes részeinek munkaszobákká történõ leválasztásával. Hasonlóan nagy, de más irányú föladat volt az addig városi munkatársak gondolkodásmódjának átalakítása.

Nem feledkezett meg azonban Szeged városáról sem, még 1973-ban javasolta a város vezetõinek az új városmonográfia kiadását, illetve az ezt elõkészítõ munkák elindítását. Mûhelyül a Somogyi-könyvtár személyi és szervezeti lehetõségeit ajánlotta föl. Bár 1974. december 31-én megszületett a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának 358/1974. sz. határozata, mely a Somogyi-könyvtárra bízta a Szeged története kiadását, nem Tóth Bélán múlott, hogy az elsõ kötet szerkesztõváltás után csak 1983-ban látott napvilágot, míg az utolsó csak 1994-ben került ki a nyomdából. A munkát megindító kezdeményezés Tóth Béláé volt.

Csongrád megye könyvtárügyében Tóth Béla elévülhetetlen érdeme, hogy fölvállalta az 1971. évi könyv- és levéltárépítési pályázat továbbvitelét. Az egyetemi könyvtár visszalépése, a járási és megyei könyvtári szerepkör Somogyi-könyvtári átvétele miatt ugyanis az 1973 elõtti elképzelések túlhaladottá váltak, s emiatt a könyvtárépítés ügye érdektelenné vált. Tóth Béla hallatlan erõfeszítéseinek köszönhetõen a megyei könyvtár új épülete 1984. június 6-ra megépült, s azóta Szeged könyvtárügye egy korszerû könyvtárral gyarapodott, ahová évente 20 ezer olvasó iratkozik be, amit naponta 800-1200 látogató keres föl, s ami a város mûvelõdésének pótolhatatlan centrumává vált. Ugyanakkor az egész megyére kisugárzó szakmai tevékenység is jóval korszerûbb körülmények között folyik.

Tóth Bélát könyvtárosi, könyvtárigazgatói munkájáért 1977-ben Szabó Ervin-díjjal, 1995-ben Szeged város Pro Urbe-díjával, 1997-ben pedig a Szegedért Alapítvány fõdíjával tüntették ki.