Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 013. május LXXIX. évfolyam 5. szám A kép a Mozdulj Közhasznú Egyesület rendezvényén készült. A cikk A pillanat varázsa címmel olvasható. A tartalomból Net szemle PÜNKÖSD 3 Árpa 13 Mi történt a vak világban TALÁLKOZÁS 1-2 15 A pillanat varázsa 16 Testközelben a látássérültek informatikai eszközei 18 A nevetés délutánja 19 A zene éltető ereje 21 Sport, szabadidő Csörgőlabdás hírek, rájátszás 1 26 Tárabeszámoló 28 Kék Ibolya túra 30 Hastánc másként 31 Olvasó sarok Egy vak gépíróbajnok beszámolója 32 Műtét után 34 Háziasszonyoknak Pünkösdi kalács 36 Nevessünk együtt 37 Felhívások 39 Társkeresés 39 Vakok Világa A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének folyóirata Felelős kiadó: Szakály Melinda, az MVGYOSZ elnöke Szerkesztő: Kovács Judit - Tervezőszerkesztő: Fehér István A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1146 Budapest, Hermina út 47. Telefon: 384-8440 - E-mail: vv@mvgyosz.hu Készült a PrintPix Nyomda és Grafikai Stúdióban ISSN 0209-6765 Az újság előfizethető az MVGYOSZ tagegyesületeinél! Net szemle PÜNKÖSD Pünkösd neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvene­dik napon kezdődik. Pünkösd a húsvét függvényében mozgó ünnep, május 10- e és június 13-a között. A magyar pün­kösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de mint az alábbi tiltó rendelkezések is bizonyítják, szá­mos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, melyek legfeljebb csak az elneve­zésükben köthetők pünkösdhöz, példá­ul a csetneki zsinat határozata 1594- ben tiltotta a pünkösdi királyválasz­tást, táncot és játékokat. Az 1692-ből származó csíkkozmási tiltás így szólt: "Eleitől fogva régi időben is minden­kor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ülte­tésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas." 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások jellegzetes pün­kösdi szokásokra vonatkoznak: pün­kösdi királyválasztás, pünkösdi király­néjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, tán­cok, játékok. PÜNKÖSDI KIRÁLY A pünkösdi királyválasztásról a kö­zépkor óta vannak adataink. A17. szá­zad végén és a 18. század elején a hu­szárezredekben "májuskirályt" válasz­tottak. A közmondás is ismert: "Rövid, mint a pünkösdi királyság." A többnyi­re lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. A múlt száza­di szokásgyűjtemény részletesen közöl egy lovasversennyel történő pünkösdi királyválasztást a Dunántúlról. A győz­test és lovát virágokkal és szomorúfűz- ágakkal borították be. "Egy évig azu­ tán őt nevezik pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak va­lami üres czím. Járnak emellé hatal­mas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmá­ban ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoz­nak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig." A múlt századihoz hasonló módon választottak pünkösdi királyt Puszta­ szemesen az 1940-es években. A győz­test és lovát virággal borították. Végig­vágtatott az utcán, utána tíz-húsz fős lovas kísérte. A lovak nyakán csengő csörgő volt, kanászostorral durrogtat- tak, rikongattak, kurjongattak. Salgó­tarjánban ugyancsak a második világ­háború idején a pünkösdi királyjelöl­teknek 5-6 kilométeres távon kellett lo­vagolniuk, fejükön félig telt borosüveg­gel táncolni úgy, hogy a teremben méte­renként borosüvegek voltak letéve. Akinek sikerült, az lett a pünkösdi ki­rály, első a mulatságban, vezető a le- génybíró-választásban. Nádudvaron a lovasversenyt tekézés és birkózás egészítette ki. A versenyek győztese lett a pünkösdi király. A bálte­remben letettek egy csokor pünkösdi­rózsát a padlóra, azon kellett áthajol­nia, és a legények sorra rácsaptak a fe­nekére. Azután annyit ihatott, ameny- nyit bírt. Majd a legény avatás követke­zett, mely szintén veréssel járt. A le­gényavatás lényege az volt, hogy ettől kezdve udvarolhatott, járhatott kocs­mába, bálba. A Csallóközben, Szapon a pünkösdi királyválasztásról nincs adat, de pün­kösd volt a legény avatás ideje: "Min­den tizennyóc éves leginnek be köllött magát körösztötetnyi a leginyek közé; A légin fizetett 5-10 liter bort, ótán vá­lasztott magának körösztepát. A körösztepa utánno megkörösztüte, le­öntötte a fejit kevés borraa. Aki nem kírte, hogy leginnyé avassák nem me­hetett a kocsmába". A pünkösdi királyválasztásnak is - mint a legtöbb népszokásnak - van gyermekjáték-változata, az alábbit a Zemplén megyei Cigándon jegyezték le: A fiúgyerekek gallyakat dugdostak le a porba, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között és körül, mi­közben énekelték a "Mi van ma, mi van ma" kezdetű jellegzetes pünkösdö­lő éneket. A múlt századi adatok még szólnak pünkösdi király- és királynéválasztás­ról nagylányok és legények köréből: "A szokás mai gyakorlata, kétségtele­nül már sok lényeges feledésével, mint az különösen a palócoknál Nógrád, Hont, Gömörben és Csallóközben ki­sebb nagyobb különbséggel divatozik, tudomásomra ebből áll: pünkösd nap­ján, gyakrabban csupán pünkösdhét­főn az ifjúság a délutáni tánc és zene előtt választ maga közül, és pedig a le­gények külön egy királyt, s a leányok is egy királynőt, amaz az ünnepély feje és rendezője, emez dísze, az ünnepélyes öltözék, szalagok, kendők s virágkoszo­rú tétetik, kezükbe virágokkal díszesí- tett királyi pálca adatik, olykor azon­ban ezt, a király által rendelt szolga vi­szi előttük; ehhez a leány arca fehér le­pellel elkendőztetik, karjára virágok­kal telt kosarat tűz, s ha az adandó ajándékok sokasága megkívánná, ilye­neket visznek utána kiválasztott szol­galeányai is; végre négy lehámozott fe­hér botocskára köttetik egy nagy piros tarka kendő négy vége, s mennyezet- kint vitetik felettük négy leány által; az egészet kézenfogódzva kört alakított le­gények és leányok táncoló serege veszi körül, s megkezdik a táncot a falu kocs­mája, a király v. királynő háza előtt, honnét a menet házról-házra folytatta- tik, minden ház előtt eljárják a körtán­cot; mire a ház gazdasszonya kilép, szé­ket téve a ház elé a király és királynő­nek a kosarába ajándékot vetve, mi a kosárbóli virághintéssel viszonoztatik, a pünkösdi királyné arca lelepleztetik s az illető pünkösd ünnepére vonatkozó versek, kisérve többnyire a ház ura s asszonyára, kiktől az ajándékot vevék, alkalmazott szerencsekivánat s hálál- kodással szavaltatnak el, vagy egyhan­gúan dudolgatnak, minek ismétlődő zárversei visszhangoztatása közt az egész csoport eljárja a kör- vagy tipe­gőtáncot". A 20. században a pünkösdi király- és királynéválasztás már csak a gyerekek, kisebb lányok körében volt ismert. PÜNKÖSDI KIRÁLYNÉJÁRÁS, PÜNKÖSDÖLÉS A házról házra járó pünkösdi szoká­soknak két típusa különíthető el a 20. századi adatok, leírások alapján: az Al- földön és Eszakkelet-Magyarországon elterjedt pünkösdölés változatai, vala­mint a dunántúli pünkösdi királynéjá­rás, mely sokfelé még az 1960-as évek­ben is élő népszokás volt. Az alföldi típus a szereplők számá­nak, elnevezésének az alapján ugyan­csak több változatba sorolható. Egyes vidékeken pünkösdi királynő a köz­ponti szereplő, aki ruhájával, díszeivel is kivált a többiek közül, másutt a lako­dalmas menet analógiájára menyasz- szony, vőlegény, vőfély, koszorúslány szerepelt, s végül előfordult, hogy nem is választottak megkülönböztetett sze­replőket. Tarnamérán pünkösdi királyt és ki­rálynőt választottak. A lányok fehérbe öltöztek, a legények gyolcsinget, gyolcs­gatyát vettek fel, árvalányhajas kalap­ban, kislajbiban mentek a lányok után. Táncoltak és énekeltek a házaknál. Pénzt és ennivalót kaptak, amit elosz­tottak, illetve közösen elfogyasztottak. Énekük: Mi van ma, mi van ma piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz, a második napja. Királyné pálcája, szálljon a házára, ha nem a házára, az úr asztalára Lányok ülnek a toronyba, arany koszorúba. Arra mennek a legények, sárga sarkantyúba, levenném a süvegemet, annak örülnétek. Királyné pálcája, szálljon a házára, ha nem a házára, az úr asztalára. A lakodalmas menet mintájára a pünkösdölés egyes változataiban meny­asszony és vőlegény szerepelt, de volt, ahol csak a menyasszony vonult a kísé­retével. Legtöbbször a "vőlegény” is lány volt. Galgahévízen az 1920-as években szűnt meg a szokás. Addig a lányok ünnepi öltözetben, a "menyasz- szony" fehér ruhában és kendőben, fe­jén pártaszerű koszorúval, bal karján hímzett kendővel, jobb kezében virág­gal ment. A "vőlegény", aki szintén lány volt, a bal füle mellé piros pünkös­dirózsát tűzött. A "főnásznagy" kezé­ben faragott vagy színes papírba csa­vart botra tűzött zászló volt. Mellette haladt a "kosaras", aki az adományo­kat gyűjtötte. Kíséretül még 8-10 lány csatlakozhatott párosával, zászlósán X vonultak. Énekük a következő volt: Gittido And -tii, paj tát, Jó) meg • fogd lo - *td • rak bok ré • tíi. czá - jót. Mb Iá- Ját ne n pw • a. n< u • por a a pún- köt -di ró - udt! Ad - Jón Is • len lu • >w e sót. mos a Ott • tte mind & két - tót! Di - étéi les - sék a Jé - zuj Kn« • tus! Mi-mi-ma-ma, mi van ma, piros pünkösd napja, holnap lészen, holnap lészen a második napja. András, pajtás, jól megfogd lovadnak bokrétás száját, zabláját. ne tipossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát! Adjon Isten lassú esőt, mossa össze mind a kettőt! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Az említett harmadik változatra pél­da a túrái leírás, ahol a szokásnak nin­csenek megkülönböztetett szereplői: lürán mise után a serdülőkorú lányok és fiúk ugráló tánclépésekkel mentek házról házra, a ház előtt karéjba állva énekeltek: Máma van, máma van Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz A második napja. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját, Hogy ne tapossa, hogy ne tapossa A pünkösdi rózsát. Erre mentek a kisasszonyok Szép gombos ruhába Beleléptek véletlenül Pünkösdi rózsába. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját Hogy el ne tapossa A pünkösdi rózsát. X Eszak-Bánátban egy vak koldusasz- szony járt alamizsnát gyűjteni pün­kösdkor a jellegzetes énekkel 1915 tá­ján. A mavagyonj árásnak, mini- mamázásnak nevezett szokás a Horto­bágy környékén már az 1910-1920-as években szintén megszűnt. Az alföldi, északkelet-magyarországi pünkösdölők szövegében csak területi egységenként találunk némi hasonlósá­got. Sőt, ez sem mindenütt érvényes, mert az Ipoly menti falvakban az egy­máshoz közel eső községekből is külön­böző változatokat jegyeztek le. A jelleg­zetes kezdősorokhoz: "Mi van ma" kapcsolódhattak gyermekdalok, leány- játékszöveg-töredékek. Például: A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra, szedje föl a menyasszony, kösse koszorúba. vagy: Lányok ülnek a toronyban, gyöngyös koszorúban, arra mennek a legények sárga sarkantyúban. A pünkösdi királynéjárás dunántúli változataiban a szereplők lányok vol­tak. A szokás lényege a következő: többnyire négy lány házról házra veze­tett egy kisebbet, a pünkösdi királynét. A kislány fehér ruhát, fején virágko­szorút viselt, a karján pedig virágszir­mokkal teli kosarat vitt. Házról házra jártak. A kis királynő feje fölé piros vagy piros mintás kendőt feszítettek ki baldachin módjára, vagy fátyollal bori- ■X tották be. Éneklés közben mozdulatla­nul álltak, vagy lassan körbejárták a királynét. Az ének végeztével többnyire a következő mondóka kíséretében ma­gasra emelték: "Ekkora legyen a kend- tek kendere!" Gyakran háromszor is megismételték a felemelését. Ha valaki nem szívesen látta őket, gyorsan leguggoltatták a kiskirálynőt, hogy a gazdasszonynak ne nőjön meg a kendere. A Csallóközben felöltöztetett bábut hordoztak a pünkösdölők, melyet Dunaszerdahelyen és környékén ma­gasra emeltek, mialatt így kiáltottak: "A kendtek kendere ilyen nagyra nő­jön, ni!" Tojást, szalonnát, pénzt kap­tak. Az ételeket az egyik háznál elfo­gyasztották. A szokás eredeti célja, a termékenységvarázslás azonban idővel értelmét vesztette. Az utóbbi években, mikor felemelték a kiskirálynőt, már így kiáltottak: "Ekkora legyen a kiski­rály né!" A dunántúli változatokban, ahogy a kendervarázsló szerepe homá­lyosuk, úgy vált ez a szokás is ünnepkö­szöntő, adománykérő szokássá. Az öt kislányhoz csatlakozott a hatodik, a ko­saras vagy cigányasszony. Nem vett részt a játékban, csak a végén lépett elő. Néha szavakban is kifejezték kíván­ságukat: Segélje a királynénkat, Királyné asszonyunkat Pár tojással, pár kaláccsal, Pár katona forintokkal A Győr-Sopron megyei falvakban a kendervarázsló mondóka helyett a kis királynőt nevettetni próbálták. A neve­tési tilalomban ősi avatási próbát sejt­hetünk. Ilyenkor, ha nem nevetett, pél- dául azt mondták: "Nem fényes me- büdösült a királyné, nyüves a király- nyecske, hanem királyné!" Ha azonban né". elnevette magát, azt mondták: "meg- Vas megyében a jellegzetes szövegváltozat az alábbi: Elhozta az isten, piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk, királynéasszonykát, Öreg embereknek csutora borockot, Öreg asszonyoknak, kemence kalácsot, Ifjú leányoknak rózsakoszorujok, Ifjú legényeknek szegfübokrétájok, Kisebb gyerekeknek porba való játszás. Jácintus, jácintus, tarka tulipányos Hintsetek virágot, az isten fiának, Nem anyámtul lettem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján, Hajnalban születtem. Akkor kendergyek legyen, hogy még az esztergyát is megérgye! A pünkösdi énekszövegek között gyakran szerepel egyházi ének. "A pünkösdnek jeles napján, szentlélek is­ten küldötte" kezdetű egyházi ének már az 1675-ös Canthus Catholiciben is "régi ének" jelzésű. A népzenekutatók megállapítása sze­rint három jellegzetes pünkösdi dallam ismeretes. A Dunántúlon a "Pünkösd­nek jeles napján" egyházi népének és ehhez kapcsolódva vagy nélküle a gyer­mekdalszerű "Elhozta az isten" kezde­tű ének, míg a palóc vidékeken, az Al­földön is az ugyancsak gyermekdalsze­rű "Mi van ma, mi van ma" kezdetű pünkösdi éneket ismerték. A pünkösdi szövegekben feltűnnek személynevek: András és Szent Erzsé­bet. Az utóbbira példa az alábbi ado­mánykérő szöveg: "Hugóm édes húgom, Szent Erzsébet asszony, Ha váltságos volnék vagy egy pár tojással, vagy egy pár garassal". A kutatás felté­telezése szerint András II. Endre ki­rállyal azonosítható, Szent Erzsébet pe­dig a rózsacsodával kapcsolatos legen­dája miatt került a pünkösdi szövegek­be, miután a pünkösd közismert jelké­pe a pünkösdirózsa. ZÖLD ÁG, ZÖLDÁGHORDÁS, MÁJFA Pünkösdkor különféle magyaráza­tokkal a házakra, kerítésekre, istállók­ra zöld ágat tűznek. Általában a go­nosz, rossz szellemek elhárításával ma­gyarázzák vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik. Zöldágként nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyak­rabban bodzát tűztek ki, a Dunántúlon Szent György-napkor, az ország többi részén pünkösdkor. Martonoson pünkösd reggelére a há­zakat bodzaággal és pünkösdirózsával díszítették a század elején. Szajánban az ablakba, kapura tették és a pünkösd jelének tartották. Tiszaszigeten az ab­lakhoz, ablakpárkányhoz tűzték a bo­dzaágakat, ahol lány lakott. A század- fordulón Dávodon azért tűztek pün­kösdkor bodzát az ablakba, hogy a bo­szorkányok be ne mehessenek rajta. A zöldághordás pünkösdhöz kötő­dött egyes falvakban. Például Somogy megyéből a Magyar Népzene Tára két változatot is közöl. A szöveg is utal az ünnepre a nagycsepelyi változatban: 16 fj,■ p---IT-|-T' -"-ff?-"- f-FT* "J | J Jöjj á - tú. jöjj i ’ tú. te «4p a rany • bú ■ ta. mi v» • gyón, ma va-gyon pün-kosd el - ső nap hol- nap lesz, hol - nap lesz a mi so • dik nap • j* A ml ut - cink a ra ’ nyos. a ti- c ■ lek tik -sz. * ros. Jöjj átú, jöjj átú, te szép aranybúza, ma vagyon, ma vagyon pünkösd első napja, holnap lesz, holnap lesz a második napja. A mi utcánk aranyos, a tietek tik sz.ros A Zemplén megyei Pányokon a pün- a falu utcáin eldobálták. A lányok ösz- kösdi zöldágjárást fendijózásnak ne- szefogódzva vonultak végig, két lány vezték. Énekelve mentek ki a közeli er- kaput tartó keze alatt: dőre, ahol gallyakat törtek, visszajövet Bújj, bújj zöldág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, hadd bújjatok rajta. Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, Hadd kerüljem váradat, váradat, Szita, szita péntek, Szomorú csütörtök, Dob szerda. Haj feiicli, fendi, fendi jó Cinegemadár gönci jó. Vagy életem vagy halálom, Vagy tetőled el kell válnom, X Edesem, kedvesem. Mint a zöld ág változata, a májusfa a pünkösdi ünnepeken is fontos szerepet kapott. Egyes vidékeinken ilyenkor ál­lították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidön­tésére került sor pünkösdkor. Galgamácsán például pünkösd szom­batján mentek a legények a fáért az er­dőbe, aznap este hordták szét. Többek között a Zempléni-hegyvidék falvaiban is pünkösdkor állítják a májusfát. A pünkösdi májusfának a fiatalok mulat­ságával kapcsolatos két jellegzetes pél­dája a csallóközi vámkerék és a sza­badszállási jádzófa. A Csallóközben szokás volt a vámk- erékállítás. 15 méter magas rúdra ko­ csikereket tettek, feldíszítették szala­gokkal, borosüvegekkel. Az erre az al­kalomra kinevezett bíró vagy csősz a párokat elfogta, és a lányokkal bírságot fizettetett. A mulatságot is a lányok rendezték, vám nélkül senki sem mehe­tett a kocsmába. A pénzt közösen mu­latták el, úgy vélték, a bőséges evés-ivás a természetet is bőségre készteti. Szabadszálláson pünkösd szombat­ján állították fel a májfát, a jádzófát. A lányok csináltak a másnapi labdázás- hoz labdát. A legények díszítették fel a fát azokkal a kendőkkel, amit a lányok­tól kaptak. Pünkösdvasárnap kitáncol­ták a fát, hétfőn pedig bált rendeztek. TÁNCMULATSÁGOK A magyar nyelvterületen mindenütt kedvelték a pünkösdi bálokat. Kalota- szegen például nem ismerték a pünkös­di királyválasztás, pünkösdi királyné­járás szokását. A fiatalságnak mégis je­les ünnepe volt, mert háromnapos tán­cot rendeztek ilyenkor. A múlt századi adatok szerint a pünkösdi táncmulat­ságok összefüggésben voltak a pünkös­di királyválasztással. A Nyitra megyei falvakban a májusfaállítás szokása is a pünkösdi királyválasztással kapcsoló­ dott össze. A szomorú pünkösdi király vezetésével jártak a legények ado­mányt gyűjteni, amit azután elmulat­tak. A múlt századi leírás szerint a "szomorú királyt" a kocsmában vá­lasztották meg a legények. "A "szomo­rú király" kinek kötelessége, szomorú, komoly képet vágni - ha elneveti magát pár iteze bor vételére büntettetik, mit a legények a pünkösdi királyság után, a falut bejárván vígan elköltenek". PÁRVÁLASZTÓ, UDVARLÓ SZOKÁSOK Udvarlással, párválasztással kapcso­latos szokások is kapcsolódnak pün­kösdhöz. Például a sárközi Szeremlén ilyenkor volt a pünkösdi ladikázás. Az udvarló legény szerelmi ajándékként díszes evezőt adott a választott lány­nak. Zöld ágakkal feldíszített csónakon pünkösd másnapján ladikáztak a fiata­lok. "Topolyán a frissebb lányok búzavi­rágot, pipacsot hoztak a határból, s ko­szorút fontak belőle. Versenyeztek, hogy ki készül el hamarább, a buzgób­bak még két órakor felkeltek. Az volt a virtus, ha megelőzhették a szomszédo­kat. Egy-egy legényt is lehetett látni, ugyanis pünkösd hajnalán annak a lánynak az ablakába kellett csempész­ nie a pünkösdi rózsát, akinek udvarol­ni szeretett volna, s cserébe el kellett lopni a lány búzavirágból font koszorú­ját". Míg a fehérvasárnaphoz kapcsolódó mátkálás, komálás az egyneműek ba­rátságkötését szolgálta, addig a pün­kösdi mátkatálküldés a párválasztás­ban játszott fontos szerepet. Erről múlt századi leírás számol be. Egerben 8-10 éves kislány ünnepi ruhában, fején ko­szorúval vitte a tálat, melynek közepén koszorúra font kalács és egy üveg bor volt kendővel letakarva. A legény küld­te a választott lányhoz, s ha tetszett a lánynak a legény, hasonló tállal viszo­nozta. A küldöncöt néhány krajcárral jutalmazták. TOROKBASAZAS, BORZAKIRALY, RABJÁRÁS Az országszerte ismert szokások mellett voltak szőkébb területen ismert pünkösdi szokások is. Nyugat-Magyar- ország egyes vidékein, így Sopron me­gyében egy iskolásfiút törökbasának öltöztettek a társai. Szalmával, pelyvá­val tömték ki a nadrágját, testének fel­ső részét gallyakkal, virágokkal borí­tották be. A zöld ágakra még csengőt is tettek. A törökbasát két társa kísérte házról házra. Az udvaron pálcával ütötték, hogy ugráljon. A házbeliek pénzt és tojást adtak nekik. A szokás­hoz törökkel kapcsolatos mondái ha­gyomány is fűződik. Ugyancsak Győr- Sopron megyei községből ismerjük az ún. borzakirályt. Egyházasfalun bo­dzából készítettek számára harangsze­rű köpenyt, őt is mondóka kíséretében vitték a társai házról házra. Győr-Sopron megyei szokás az ún. pünkösdi rabjárás is. A pünkösdölő Iá- nyok után mentek a lábuknál összelán- pai hatásra a közvetlen szomszédság­colt fiúk "Segéljék ezeket a szegény ka- ból származnak, ugyanakkor helyi ele- tonarabokat!" adománykéréssel. mekkel keveredtek. £ szokások feltehetően nyugat-euró- PÁSZTOROK MEGAJÁNDÉKOZÁSA A gazdasági jellegű szokások közül pünkösdhöz fűződik sokfelé a pászto­rok megajándékozása. A helyi szoká­soknak megfelelően bizonyos ünnepé­lyes formák közt a pásztorok bort és kalácsot szoktak kapni a gazdáktól a kihajtott állatok számának megfelelő mértékben. Például Tárkevén pünkösd reggelén a csordással ment a felesége vagy a gyereke. Amikor a gazdák hal­lották, hogy dudál, kivitték a kapuba a fonott kalácsot és itallal is kínálták. A pásztor boldog pünkösdi ünnepet kí­vánt. Tiszalökön pedig, mikor a gazd- asszony kihajtotta reggel a csordára a tehenet, kalácsot, bélest vitt a legelőre. A csordás felesége az ajándéknak kü­lön lepedőt terített. A kondásnak a ka­puba adták az ajándékot. Hajdúbö­szörményben a legjelentősebb ajándé­kozási nap pünkösd volt. Ilyenkor min­den pásztor, a gulyás, csikós, csordás, juhász és kondás kapott ajándékba ka­lácsot, 1 liter bort. PÜNKÖSDI HIEDELMEK Pünkösddel kapcsolatos időjárás- és termésjóslásra is van példa. Gyimes- völgyben úgy tartották, ha ilyenkor esik, akkor jó termés várható. Bara­nyában, Palicson is mondják: "Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz." Az eső azonban nem kívánatos, mert a "pünkösdi eső ritkán hoz jót". Magyar nyelvterületen nincs a pün­kösdnek boszorkányos jellege, mint a szláv néphagyományban. A keleti szlá- voknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a vízzel. Erre csak szórványos adataink vannak, például Szegeden egykor a lá­nyok nemcsak nagypénteken, nagy­szombaton, hanem pünkösdkor is meg- fürödtek a Tiszában. A pünkösdi har­mattal kapcsolatosan is élt az a hit, hogy gyógyító-, varázsereje van. Túrán pünkösdkor harmatot szedtek, amit a szembaj ellen tartottak foganatosnak. A zsebkendőbe szedett harmatot pedig a szeplő ellenszerének. Túrán a falon függő szentkép elé virágokat is tesznek, például vadbodzát, ha valaki beteg, eb­ből főznek neki teát. Mint minden nagy ünnepen, ilyenkor is tiltották az állatok befogását és a ke­nyérsütést is. Forrás: http://mek. niif. hu/02100/02152/html/0 7/122.html#128 Árpa Szerző: Dr. Domsa Patrícia Lektor: Dr. Imre László Rövid leírás (másnéven: hordeolum, gyulladásos tályog) Az árpa apró gyulladásos tályog, ami a szemhéj szél ún. Meibom-féle olajos váladékot termelő mirigyeinek bakteri­ális fertőződése kapcsán jön létre. A mirigyek kivezető csöve a szemhéj szél­re merőleges, a gyulladás itt alakul ki. A kórokozó általában a Staphylococcus aureus nevű baktérium. Az árpa nyíl­hat a szemhéj szemgolyó felőli, belső ol­dalán, ezt belső árpának (Hordeolum iternum) nevezzük, de nyílhat a bőrrel fedett, külső felszínre is, ez a külső ár­pa (Hordeolum externum). Egy időben, egymás mellett több árpa is megjelen­het. Megjegyzendő, hogy az árpa és a jég­árpa a szemhéjak igen gyakori, hétköz­napi és egymáshoz sokban hasonló gyulladásos állapotai. Éppen ezért a két betegségtípust sokszor összekeverik egymással. Előfordulás és okok A betegség igen gyakori, banális álla­pot, bárkinél előfordulhat. Hajlamosító tényező lehet a nem kellően higiénikus munkahely, kisgyermekeknél is több­ ször ismétlődhet, követve a szintén gya­kori felső légúti hurutokat. Fontos tud­ni, hogy mint több más fertőzéses ere­detű bőrgyulladás, ez is gyakrabban fordul elő cukorbetegeknél. Olyan be­tegnél tehát, akinél az árpa visszatérő, makacs, és kezelésre rosszul reagál, ér­demes vércukor vizsgálatot kérni, az esetlegesen még fel nem ismert diabé­tesz tisztázására. Tünetek és diagnózis A szemhéj bepirosodik, megduzzad, és fájdalmassá válik az árpát körülve­vő területen. A külső árpa különösen feltűnő, piros, érzékeny duzzanat képé­ben jelentkezik a szemhéj széle alatt. A belső árpa nem mindig okoz látható csomót. A látás kicsit homályos lehet a belső árpa felszínén meggyűlő, onnan elúszó váladéktól, valamint attól, hogy a felső szemhéjban növekvő árpa fino­man eldeformálja a szaruhártya egyéb­ként szabályos felszínét. A szemgolyót, annak egészségét - tehát a látóképessé­get - ez a betegség nem érinti. A szem és a szemhéjak szabad szem­mel és réslámpával történő vizsgálata - a réslámpa tulajdonképpen egy bio­mikroszkóp - egyértelművé teszi az ár­pa diagnózisát. Az árpa eleinte egészé­ ben piros, gyulladt, fájdalmas és rugal­mas tapintású. Ahogy a folyamat előre­halad, a gyulladt terület "beolvad", az árpa kissé megpuhul, már nem feszül annyira, rajta sárgás gennycsap jelenik meg a mirigy kivezető csövének megfe­lelően, akárcsak az arcon jelentkező pattanásoknál. Ez az állapot már azt jelzi, hogy a tályog hamarosan spontán felfakad, vagy művileg kitisztítható. Kezelés Sok esetben az árpa magától kifa­kad, ezt elősegíthetjük meleg - de nem forró! -, nedves borogatással vagy pá­rakötéssel: A borogatáshoz a tiszta zsebkendőt vagy kéztörlőt meleg vízbe mártjuk, jól kicsavarjuk, hogy csak egy kevés nedvesség maradjon benne, és óvatosan beborogatjuk vele az érin­tett szemhéjat. Újra és újra belemárt­juk a vízbe, hogy nedves és meleg ma­radjon. A párakötéshez 4x4 cm-es, gyógy­szertárban kapható gézlapocska (Mull- lap), valamilyen semleges szemkenőcs - pl. Irgamid -, egy nejlon zacskóból ki­vágott kerek folt, vatta és hosszú ragta­pasz csíkok szükségesek. Az érintett szemhéjat bekenjük a kenőccsel, ha belső árpáról van szó, a szemrésbe ke­nünk a krémből egy keveset. A lehunyt szemre egy száraz gézlap, arra egy tisz­ta vízbe mártott, majd jól kinyomko­dott vattapogácsa kerül, efölé a nejlon folt vízzáró-réteg, majd a legtetejére még egy gézlap. Ezt a réteges kötést ragtapasszal rögzítjük a homlokon és az arcon. A párakötés tulajdonképpen egy egyszerű dunsztkötés, amelyben nedves, meleg pára keletkezik, ez előse- gíti az árpa érését és tisztulását. Érde­mes a kötést este felhelyezni, és egész éjjelre feltenni, így a napi tevékenysé­get, vezetést nem zavarja. Az árpa kezelésében a meleg boroga­táson és párakötésen túl hasznos lehet antibiotikum-tartalmú szemcsepp vagy kenőcs. Ennek kiválasztását bízzuk a háziorvosra vagy szemész szakorvosra, sose használjunk orvosi előírás és ada­golási javaslat nélkül ilyen készít­ményt. Ha a kezelés pár napon belül nem hoz eredményt, és az árpa nem fakad vagy nem szívódik fel magától, ke­ressük fel újra a szemészeti szakrende­lést. Sose próbáljuk az árpát magunk kinyomni vagy megnyitni. Ezzel a szemhéj laza kötőszövetei közé présel­hetjük a gyulladásos anyagot, és ez sú­lyos, lap szerint terjedő, akár a szemgö­dör szöveteinek épségét fenyegető gyul­ ladást idézhet elő. Ha az árpa nem nyílik meg, vagy nem szívódik fel magától, az akut gyul­ladás elmúltával a következőkben emlí­tendő jégárpához válik hasonlóvá. Fáj­dalmatlan, rugalmas csomócska marad a helyén. Ezt a szemész szakorvos pár perces, ambuláns beavatkozással ki­tisztítja. A beteg kevés érzéstelenítő szert kap injekció formájában az árpa körüli bőrbe. Ezután az árpát egy spe­ciális csipeszbe fogják. Ennek az esz­köznek az egyik szára kerekded fém­lapban végződik, a másik szár vége ez­zel szemben gyűrűt formáz. Ebbe a esi- pőbe fogva az árpát az a környezetétől elszigetelődik, elődomborodik, így fi­nom szikével könnyen megnyitható és kitisztítható, anélkül, hogy a genny a környező szövetekbe préselődne. Rövid vérzéscsillapítás után a beteg antibioti­kumos kenőcsöt és párakötést kap, amit pár óra múlva, otthonában eltávo­líthat. Az árpa csúcsán ejtett apró nyí­lás pár napon belül nyomtalanul behe­ged. Hasznos tudnivalók Az árpa hétköznapi, jól gyógyítható szemhéj gyulladás. Életében legalább egyszer az emberek nagy százaléka "növeszt" egyet. Ha többször ismétlő­dik, és a megfelelő kezelésre nem jól re­agál, diabétesz, illetve az immunrend­szer szerzett gyengesége állhat a hát­térben. www. hazipatika. com Mi történt a vak világban TALÁLKOZÁS 1. (Évzáró közgyűlés) Gördülékenyen zajlott a Komárom-Esztergom Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének rendhagyó, évzáró közgyűlése Tatabányán, március 30-án. Az esős, borongós szombat délelőtt ellenére zsúfolásig megtelt a szolgáltatóház nagyterme. Az egybegyűltek egyhangúlag fogadták el az előző évi gazdasági beszámolót, a felügyelő bizottság beszámolóját, valamint a 2013. évi költségvetési tervezetet. Napirendre került a tagdíjemelés is, valamint az elhunyt, a kilépő és a tagdíj- hátralékos tagok törlése is. A hivatalos program után pedig még hosszan beszélgettek a megjelentek az üdítővel és pogácsával teli asztal mellett. TALÁLKOZÁS 2. (jegyzet) Ebédidőben beszélgetünk a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének tatabányai irodájában; Nagyné Edit az elnök, Tóth Sándor helyettes és jómagam. Önként csöppentem a társaságba, egy másik világba, önkéntes munkásnak. Egy érzelmileg színesebb, napsütötte világba. Hasonló korosztály vagyunk, s rövid időn belül az is kiderült, sok dologról ugyanaz a véleményünk. Nem politizálunk, noha megvannak a magunk kis gondolatai az egyre job­ban elszegényedő társadalmi rétegek­ről. Az egyesületnél is egyre nehezebb a pénzügyi hátteret megteremteni, pedig folyamatosan és szorgalmasan írják a pályázatokat, szép sikerrel. A nyere­mények kifizetése viszont rendre késik. Gyakran hónapokat. Viszont ez idő alatt is eleget kell ten­ni a kifizetési kötelezettségeknek, mert szigorú megrovásként gyarapodik a késedelmi kamat is. Szót ejtünk a kiszolgáltatottságuk­ról. Arról, hogy a HIVATALOKBAN lekezelően bánnak a vakokkal, szinte meg kell alázkodniuk egy-egy ügyinté­zés során. "Csak" megnyugtatásként mondom; a munkanélküliekkel, a nyugdíjasok­kal sem különb a bánásmód. A HIVATALOKBAN dolgozók ítél­kezhetnek, viselkedhetnek lekezelően, mert ők egészségesen dolgozók. Még. Közben Gyuri önkéntes is beviharzik az irodába fehér botjával, elkápráztat bennünket számítógépes tudásával, profi angol kiejtésével. Aztán az alelnökről az is kiderül, hogy még humora is van. A telefon nincs tekintettel az ebéd­időre, Editke higgadt, nyugodt hangjá­val igazítja el a hívó feleket. Szóval, kell ez a csapat! Kell a húzó erő, az érdekképviselet, a valakihez va­ló tartozás érzése. Kell a Vakok és Gyengénlátók Egyesülete, és nem a vi­lágtalanok egyesülete. Mert Nekik is megvan a saját vilá­guk. Becsukom a szemem, mint amikor meditálok. Nem látom a külvilágot. Helyette viszont látok egy fényes, csillogó, színes világot, amilyet csak mindenki saját magának álmodhat, lá­tó és nem látó egyaránt. X Úgy érzem, itthon vagyok. Simon Katalin A pillanat varázsa A Mozdulj! Közhasznú Egyesület Képzőművészeti és versíró pályázatot írt ki ez év elején A pillanat varázsa címmel. A szervezet felhívását olvas­hatta az érdeklődő a lap hasábjain, esetleg az MVGYOSZ hírlevelében. Szerencsére több látássérült sorstárs­ hoz eljutott a hír, akik beküldték alko­tásaikat. A versíró pályázaton amatőr költők indulhattak; az úgynevezett épek és fogyatékossággal élő személyek írásaiból a szakmai zsűri válogatott. Nem volt hiába való senki fáradozása, az eredmények magukért beszélnek. A Mozdulj! Közhasznú Egyesület az ünnepélyes eredményhirdetést 2013. április 06-án tartotta meg a Budapes­ten található Aranytíz Kultúrházban. A díjátadón a szakmai zsűri által leg­jobbnak ítélt képeket rögtön szemügy­re vehette a kíváncsi érdeklődő. Haladjunk sorjában! A nagyszabású rendezvény tartogatott meglepetéseket. Örömöt, mosolyt varázsolt az arcokra. Három órára a terem zsúfolásig megtelt, álló helyet is csak nehezen ta­lált a későn érkezett vendég. Gyerekek és felnőttek őszinte kíváncsisággal néz­tek a délután elé. Az eredményhirde­téssel egybekötött kiállítás megnyitó ünnepélyes műsorát Tálas Mariann, a Mozdulj! Közhasznú egyesület elnöke kezdte meg: "Időt kell szakítanod em­bertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is - valamit, ami­ért fizetséget nem kapsz, csupán a ki­tüntető érzést, hogy megtehetted." - ol­vasta fel a pályázat mottóját. Ezt követően Dr. Szőke László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Családügyért Felelős Ál­lamtitkársága képviseletében, a Fogya- tékoságügyi Főosztály vezetőjeként kö­szöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szó­ló 1998. évi XXVI. törvény kimondja, hogy a valamilyen fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyenrangú és egyenlő méltóságú tagjai. Az egyesület mostani kezdeményezése is ezt példáz­za. Dr. Szőke László a fogyatékossággal élők nevében osztotta meg gondolatait, miszerint a fogyatékos ember a társa­ dalom tagjaként akkor élhet teljes éle­tet, és közvetíthet mindenki számára olyan értékeket, ha ahhoz megkapja azt a segítséget, amely életéhez elenged­hetetlen. Továbbá hangsúlyozta, hogy a sérültek szívesen adják értékeiket a társadalomnak: a szorgalmat, a kitar­tást, az akaraterőt, a szakértelmet és a tudást. A bizonyítás lehetőségét az egyesület képviselői biztosították, de véleményem szerint erről a képek és az irodalmi alkotások beszélnek. A rendezvény védnöke, Rúzsa Mag­dolna köszöntő szavai után a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete Ho­rizont Kultúrcsoportja mutatta be rö­vid zenés-verses műsorát. A blokkban elhangzott Kormorán: Egy csepp em­berség maradt című, szívhez szóló dala, Nagy Ilona: Emlékezetes pillanatok va­rázsáról szóló költeménye, de megis­merhette a publikum Gyengéné Fogarasi Margit: Költő vagyok című versét is Bereczkné Bihari Erzsébet tol­mácsolásában. Bállá Ilona, szegedi éne­kesnő szintén bemutatta tehetségét, en­gem őszintén lenyűgözött produkciója. A meglepetések csak most következ­tek. A díjak átadása előtt a zsűri érté­kelő szavait hallgattuk. A versírók al­kotásait Pogány Judit művésznő, Kará­csonyi Zoltán színész és Ézsiás László előadóművész értékelték. Mind a hár­man elmondták, hogy nehezen tudtak csak választani az írások közül, hiszen valamennyi vers az olvasó szívébe ha­tol, írója pedig a világgal valamit kö­zölni akar. A képzőművészeti alkotásokat szin­tén szakmai zsűri vette szemügyre: Fark László grafikus, a zsűri elnöke, Kesselyák Rita grafikus, Kelemen Dé­nes festőművész és Tálosné Violányi Marianna, a Mozdulj! Közhasznú Egyesület amatőr festője. A verseket kettő, a képeket pedig négy kategóriá­ban díjazták. Igen hosszú volt a díja­zottak sora, kicsiket és nagyokat egy­aránt jutalmaztak. Az ajándékok ki­osztásában segítettek többek között Dr. Szőke László főosztályvezető úr, Garamvölgyi Annamária, a MÜOSZ X Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztályának vezetője, Rúzsa Mag­dolna énekesnő, illetve a közhasznú egyesület vezetői. Az eredmények alapján a látássérül­tek méltán lehetnek büszkék két külön­díjasra: Nagy Ilonára és Kovács József­re. Lepsényi Bálint harmadik, Rácz J. Zoltán második, Bereczkné Bihari Er­zsébet pedig első helyezést ért el. Koleszár Norbert a Mozdulj! Közhasz­nú egyesület különdíját érdemelte ki munkájával. Búcsúzóul Napsugár Anna jeltánc művész és csapata mutatta be produk­cióját könnyed perceket szerezve ezzel közönségének. A magam nevében tiszta szívvel gra­tulálok a díjazottaknak. További sike­reket kívánok! Kovács Judit Testközelben a látássérültek informatikai eszközei A Látássérültek Észak-alföldi Regio­nális Egyesületének fontos feladata, hogy megismerjék a látásukban korlá­tozott személyek és hozzátartozóik az életvitelüket megkönnyítő eszközöket, azok használatát. Ennek érdekében, felkérésére az Informatika a Látássé­rültekért Alapítvány 4 dolgozója tar­tott előadást Debrecenben április 4-én. Ennek alkalmával az Egyesület mun­ katársai és önkéntesei illetve a Fehér Bot Alapítvány munkatársai megis­merkedtek a látássérültek részére ki­fejlesztett szoftverekkel, segédeszkö­zökkel. A közel 6 órás foglalkozáson az Alapítvány bemutatta az általuk kifej­lesztett illetve honosított beszélő és na­gyító szoftvereket, amelyeket számító­géphez és telefonokhoz egyaránt lehet használni. Közvetlenül megismerhették a Jaws, a Belin, a Magic, a Dex, a Daisi, a Talks programokat, kipróbálhatták azok működését. Sok okos és hasznos tanács hangzott el a programok beállí­tásairól. A szoftvereken túl különböző segédeszközöket is hoztak a bemutató­ra. Az érdeklődők kipróbálhatták az olvasó TV-t, láthattak a gyengénlátók által használható okostelefont, továbbá az Iphone beszélő programját is ismer­tették az előadók. Az Alapítvány mun­katársai a megjelenteknek egy kiad­ ványt adtak át, amelyben képek és le­írások találhatóak a látássérülteket se­gítő eszközökről. Ezáltal azokról is tu­domást szereztek az érdeklődők, ame­lyeket nem tudtak magukkal hozni az Alapítvány munkatársai. Köszönjük az Alapítvány lelkes csa­patának az előadást és a Fehér Bot Ala­pítványnak a helyszínt! Dr. Nagyné Berke Mónika Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete A nevetés délutánja Idén negyedik éve annak, hogy a Va­kok és Gyengénlátók Hermina Egyesü­lete (VGYHE) Közművelődési és Kul­turális Bizottsága megrendezte vidám műsorát a színházi világnap alkalmá­ból, amelyet március 27-én ünnepel­nek. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) kis­előadó termében március 23-án gyűl­tek össze a nevetésre, humorra és jó­kedvre vágyó emberek. Bereczk Istvánná köszöntőjében az előző években megtartott hagyomány- őrző programokról beszélt. Elmondta, hogy első alkalommal Koltay Tamás kritikust hívták meg vendégnek, majd az azt következő években mindig az MVGYOSZ valamelyik megyei szerve­zete, valamint a VGYHE égisze alatt működő csoportok (Horizont Kultúr- csoport, Nosztalgia Klub) fellépői biz­tosították a garantált vidám perceket. Március 23-án, szombaton a csöng- rád megyei vakok egyesülete Árnyalat Kultúrcsoportja és a VGYHE Horizont Kultúrcsoportja mutatták be műsoru­kat. Az előadást jelenlétével megtisztel­te a VGYHE elnöke Borai Botond is, aki személyesen köszöntötte a résztve­vőket. A műsor Bereznainé Nagy Ilona sza­valatával kezdődött, aki saját bevallása szerint sosem leli kulcsát, pedig arra nagy szükség volt a továbbiakban, hogy egy úgynevezett kincsesládikából a többi produkció is előkerülhessen. lükudides: A kulcs című verse segít­ségével nem rejtette véka alá mérgét: "A kulccsal csak baj van. Soha nem találom. Kerestem nadrágban, Néztem a kabátom. A táskámban sincsen. Atkozott vagy tollas, Ha megtalállak is, Más zárba való vagy! Kötöttem rá mindent! Plüssmacit, lópatát, Induláskor mégis Búvik a nyavalyás! Kulcscsomó! Hol vagy ma ? Gyere, nem bántalak. -Úgy megtaposlak, Egy récéd sem marad! - Volt már ráolvasás, megátkoztam százszor, De ő csak vidáman Velem bújócskázott. Megvagy! Elcsíptelek, De nem mondok csúnyát. Az nevessen, aki Nem kereste kulcsát! Végül kattant a kincsesláda zárja, és folytatódott a vidám délután. A Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete Vaskóné Kiss Éva vezetésé­vel és a velük együttműködő Szegedi Amatőr Alkotók Körének tagjai komp­lett műsorral kedveskedtek a résztve­vőknek. Összeállításukban humoros versek, kabaréjelenetek szerepeltek. Elhangzott többek között: Czuczor Gergely: Egy falusi kislány Pesten cí­mű költeménye, Móra Ferenc: Szakad- e mán a cérna monológja. Természete­sen nem hiányoztak a kabaré számok közül a komikus helyzetképek sem. Górcső alá kerültek a férj és feleség visszatérő problémái, de megtestesítet­ték az ittas embert is: "A fiam iszik, az anyósom iszik, a feleségem viszik a dili­házba, miattam." Hangzott el a komi­kus mondat a Presszó című írásból. A klasszikusokon a közönség pedig jókat mosolygott és nevetett, néhány percig feledve a realitást. Mindenki gondolja meg: a kabaréjelenetek nincsenek távol a valóságtól! Hiszen a mindennapok történései, eseményei a humor elsődle­ges mozgatórugói. Elnézést kérek az olvasótól az elka­landozásért, a műsornak korántsem szakadt vége. A szegedi egyesület vi­dám produkcióit a VGYHE Horizont Kultúrcsoport szintén jókedvre derítő, színes összeállítása követte. Szabó Józsefné népdalokkal kedveskedett, Bereznainé Nagy Ilona Gábor József: Bor-barát avatójával hangolta a publi­kumot. Nagy Krisztina pedig Zorán örök slágerével, a (Kócos kis ördögök voltunk kezdetű) gondoskodott a vi­dámságról. Bódai Sós Judit: Háj mono­lógjában a kövér nők védelmére kel, praktikus megoldásokat kínál a túlsú­lyosság kifejezésére. Ezt az írást Borso­di Zsuzsanna tolmácsolásában hallgat­ta meg a nagyérdemű. Nagy Krisztina és Nagy Mária a telefonos ügyintézés rejtelmeibe vezették be az érdeklődő­ket. Szolgáltatók telefonbeszélgetései­ből szemezgettek, ahol az értetlen ügy­felek ügyes-bajos problémáikra keres­tek megoldásokat. Búcsúzásként Lazí­tani, próbálj meg lazítani! - szólított fel a közismert énekkel mindenkit Nagy Krisztina Hofi Géza slágerével. A tanácsot érdemes megfogadni, mert a nevetés gyógyítja a lelket, feled­teti a hétköznapok szürkeségét! Kovács Judit Beszélgetés Horváthné Dunaveczki Leonéval A zene éltető ereje Horváthné Dunaveczki Leonét a 2000-es évek elején, a Vakrepülés Szín­játszó Egyesületben ismertem meg. Ré­gen nem beszéltünk már, nevét láttam itt-ott az interneten, ahol többnyire a látássérült énekesek között bukkant fel. A háromgyermekes anya családjá­nak él, szabadidejében pedig blogot ír, vagy dalra fakad. Ismerőseimtől meg­tudtam, hogy több látássérült fiatallal együtt, ő is jelentkezett a Nemadomfel Alapítvány Gospel Kórusába. Lentebb a vele készült interjút olvashatják. Mióta foglalkozol az énekléssel? 1999-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni az énekléssel, amikor bará­tokkal közösen megalakult egy együt­tes. A Cédrus Istenes verseket zenésí- tett meg, és adott elő. Először Matkócsik Éva operaénekesnőhöz jár­tam énekelni tanulni, akinek a szavai ma is visszacsengenek. Tőle kaptam az alapokat a hangképzéshez. Aztán a sze­gedi Talent Tehetségkutató Énekstúdió vezetője, Györkey László támogatott szakmai tudásával, mert a kedvenc műfajom a musical. 2005-ben az ő bá­torítására a gyömrői énekelni szerető fiatalokkal kezdtem együtt énekelni, gyakorolni az ő szakmai instrukciói alapján. Február eleje óta abban a ki­váltságban van részem, hogy Bolyki Balázstól tanulhatok rendkívül sokat a társaimmal együtt, akikkel részt ve­szünk a Never Give Up Gospel Kórus próbáin. Ott nem csak énektechnikai dolgokról hallunk, hanem szemléletün­ket, hozzáállásunkat értékes gondola­taival erősíti. Ezért elhatároztam, hogy a tőle kapott gondolatokat hétről hétre közzé teszem a biogomban, mert azt gondolom, hogy nem csak az énekelni szerető embereknek adnak sokat. A zene szeretetét családodtól örököl­ted? A nagymamámról tudom, hogy zon­gorázott és szerette a zenét. Anyukám az, aki elvitt óvodás koromban zenei foglalkozásokra, de aztán ahogy iskolás lettem, ez a szál nem futott tovább. 21 évesen indultam el az éneklés útján. Saját magad örömére muzsikálsz, vagy lehet téged valahol hallani? Ha meghívást kapok valamilyen ren­dezvényre, akkor örömmel megyek. Rendszeresen minden évben Gyomron szervezek egy könnyűzenei koncertet, ahová el szoktunk hívni egy közismert énekest, a helyi tehetséges énekesek is fellépnek, s közben adományt is gyűj­tünk. Gyermekeid is fogékonyak a zenére? Igen. Attila 8 éves lesz. Már az óvo­dában szóltak, hogy feltétlenül írassuk be majd valamilyen zenei foglalkozás­ra, mert rendkívüli ritmusérzéke van. A hallása is nagyon jó. Anna, aki most 6 éves, nagyon tisztán énekel, imád tán­colni is. Szilviké, aki 3 éves, amikor gyakorlom otthon a dalokat, velem együtt énekel és hallom, hogy ügyes lesz ő is. Ez nagy öröm nekem, mert én, amikor láttam gyerekkoromban a Mu­zsika hangja című filmet, elkezdtem ál­modozni egy olyan családról, ahol a szülők és gyerekek együtt zenélnek. A férjem gitározik egyébként. Mostaná­ban éppen dalszerzésre adta a fejét. Mi adta az ötletet, hogy a Gospel Kó­rus válogatásán elindulj? Mindenkinek elmesélem, hogy én először egyáltalán nem akartam jelent­kezni. Viszont annyi irányból érkezett a felhívás, volt, aki telefonon érdeklő­dött, hogy látta valamelyik csatornán, hogy mi készülődik, s megkérdezte, hogy jelentkeztem-e. Nem volt mit ten­ni, nem kezelhettem felszínesen a kér­dést, komolyan el kellett gondolkod­nom, hogy ott van-e a helyem, mert annyian bátorítottak. Végül a mindent eldöntő tény egy kérdésként szólalt meg a lelkemben: - Ha itt nincs helyed, akkor hol van? A válasz legbelül egy nagy csend volt. Rá kellett ébrednem, hogy ki kell derítenem, vajon ott van-e a helyem vagy sem. Ezért eldöntöttem, hogy elmegyek a meghallgatásra, s ha felvételt nyerek, akkor mindent bele­adok, mert akkor az a válasza az élet­nek, hogy ott kell most lennem. Mesélnél arról, hogy hogyan zajlott a kiválasztás? Két válogató történt a Hotel Intercontinental-ban és egy plusz alka­lom az első próba előtt. A helyszín azért bizonyult jó választásnak, mert a megfelelő környezeti háttérrel is a megvalósuló értéket és üzenetet akarta az alapítvány közvetíteni a sajtó és mindenki felé. Világszínvonalú pro­dukcióhoz történt a válogatás. A meg­hallgatáson mindenki külön-külön ment be, nem hallottuk egymás hang­ját. Bolyki Balázs egyik kórusából, a Bolyki Sóul Gospel Kórusból voltak ott sokan közönségnek. Mikor beléptem, nagy taps fogadott. Balázs megkérdez­te, hogy mivel készültem, s aztán azt kellett elénekelni. Persze előtte azért igyekezett oldani a hangulatot, kicsit viccelődött és beszélgettünk a zenei elő­életről. Mikor távoztam a teremből, ugyanolyan vastapsot kaptam. Amikor kint voltam már, hallottam, hogy min­denkinek ugyanekkora bátorításban volt része. A válogatás első részlete a youtube-on is megnézhető, meghallgat­ható. Jól tudom, hogy a kórusban nem csak látássérültek, hanem fogyatékossággal élő fiatalok együtt, közösen énekelnek? Igen. Vannak hallássérült, mozgássé­rült, értelmi sérült emberek is közöt­tünk. Jó ötletnek tartod, hogy közösen hoztok létre megismételhetetlen produkciót? Bolyki Balázs szemlélete az, hogy at­tól, hogy egy kórusban sokan ének­lünk, mindannyian külön egyéniségek zz vagyunk. O nem szeretné összemosni egy egyenletes masszába az embereket, hanem inkább azt szeretné látni, hogy kik vagyunk valójában. Mindig arra bátorít és tanít bennünket, hogy vállal­juk fel magunkat úgy, ahogy vagyunk. A közönség is csak ekkor fogja azt érezni, hogy mi is olyanok vagyunk, z mint bárki más. így tudunk azonosulni egymással és így történhet meg az is, hogy át tudjuk adni minden hamisság nélkül azt, amivel készülünk. Véleményed szerint mi a kórus üzenete, célja? A nevében hordozza a kórus a világ­nak az üzenetét. Never Give Up, azaz X soha nem adom fel. Éppen a legutóbbi próbán beszélt nekünk Balázs arról, hogy ahhoz, hogy az emberek át is tud­ják venni az üzenetet, az az útja, hogy a legjobbat adjuk magunkból. Profiz­musra kell törekedni. Egy vesztes csa­pat üzenetére senki nem kíváncsi, de ha létre tud jönni egy csodálatos dolog, akkor annak az üzenete is átmegy. Ne­hézségeket mindenki hordoz az életé­ben, van, akinek a fogyatékossága, van akinek az anyagi körülményei, van, akinek egyéb problémája akadályozza az életét. Az hoz eredményt csak- , ha a megoldási lehetőségeket keressük és nem a problémákon sajnálkozunk. Ez is sokat elhangzik a próbákon. Hányán, és milyen összetételben vagy­tok az énekkarban? Jelenleg 29-en vagyunk. Arányaiban a látássérült emberek teszik ki a kórus létszámának felét, a másik felét pedig azonos arányban a többiféle sérüléssel élő társaink. Vannak, akik halmozottan sérültek. Milyen gyakran próbáltok? Heti egy alkalommal van egy három órás próba. Plusz, aki úgy érzi, hogy se­gítséget jelent számára a közös gyakor­lás, azok részére a Nemadomfel Alapít­vány önkénteseként szervezek egy lehe­tőséget. Itt Balázs által elkészített hangfelvételekre és instrukciókra tá­maszkodva gyakorlunk, s közben azért a többszöri találkozás egyfajta közös­ségépülésre is remek alkalommal szol­gál. Nehézséget okoz az neked, hogy fogya­tékossággal élő személyekkel kell együtt próbálni? Nem. Hiszek abban, hogy mindenki­hez vezet egy személyes út. Nyilván vannak alapismeretek, hogy például egy hallássérült embernek mi jelent se­gítséget, mire kell odafigyelni, de in­kább mindenkivel személyesen szok­tam megbeszélni, hogy kivel hogy jobb kommunikálni. Gondot okoz a kommunikáció? Van, aki nem tudja használni például a számítógépet, tehát a szülőkön ke­resztül tudok e-mailben beszélni velük. Van, akinek nincs telefonja, vagy nem tud sms-t írni, ezért sokféle szinthez és készséghez kell alkalmazkodni, de ez nem lehetetlen feladat. Van viszont egy hozzáállási nehézség is. Ez nem azért nehéz, mert fogyatékos emberekkel kell kommunikálni, hanem csak egy­szerűen azért jön elő, mert személyek­kel muszáj kommunikálni. Mindenkit más dolog motivál és mindenki más párbeszédhez szokott. Tényleg a szemé­lyes megkeresés a megoldás, ha az egy­más segítése és a közösség épülése is a cél. Márpedig egy produkcióra vélemé­nyem szerint az is hatással van, hogy azok az emberek mennyire válnak egy egységes élő közösséggé. Az idő rövid, de igyekszünk ebbe az irányba segíteni egymást. A karnagy milyen eszközöket, techniká­kat használ a produkció létrehozásában? Minden dalhoz megkapjuk a hang­ anyagot. Minden szólam fel van énekel­ve, illetve van olyan felvétel is, ahol az összes egyben szólal meg. A látó tagok kottát is tudnak a kezükbe venni. Meg­kapjuk a szöveget is, a fonetikus kiej­tést írásban, illetve lehetőségünk van a próbán felvételt készíteni, hogy ritmi­kusan tudjuk megtanulni a szöveget. Amit még ezen kívül meg kell tanul­nunk, ahhoz Bolyki Balázs minden szemléltetési eszközt igyekszik megra­gadni, hogy segítsen bennünket a kí­vánt eredményekhez. Az egyik legna­gyobb kihívása például a látássérült emberek esetében az, hogy a mozgást szemléltesse. A levegő útjának szabad­dá tételéhez elengedhetetlen, hogy meg­felelő tartásunk legyen. A dalok alatti mozgás pedig a dalban megvalósítandó dinamikát kell, hogy szolgálják. Ezért rendkívül fontos, hogy rá tudjunk érez­ni. Bizony hosszú órákat foglalkoztunk csak azzal, hogy egyenként szemléltette nekünk azt, hogy hogyan is néz ki a do­log. Látás hiányában könnyen elveszít­hetjük a stabilitásunkat, ha nincs biz­tos pont a közelünkben. Ezért például arra is bátorít minket, hogy bízzunk a kórustársakban, ne féljünk, hogy neki­megyünk valakinek, vagy meglökünk valakit véletlenül. A mozgásszabadság megélése nagy kihívás. Aki mozgássérült, azokat is bátorít­ja, hogy amit képesek megmozdítani testükben, azt mozdítsák meg. Jól gondolom, hogy az előadáson az ének mellett a látványelemek is dominál­nak? Attól függ, hogy mit értünk látvány­elemek alatt. Balázs azt igyekszik elér­ ni velünk, hogy az látszódjon rajtunk, akik valójában vagyunk. Minden érzés igazi legyen, minden mosoly valódi örö­möt fejezzen ki. A dalokhoz van olyan rész, ahol konkrét mozgást csinálunk, a koreográfia pedig azt szolgálja, hogy életre hívjuk a dalok üzenetét, azok di­namikáján keresztül. Veled a produkció előtt beszélgettem, de arról mit gondolsz, lehet folytatás? Már többen szóltak nekem személye­sen, hogy elhívnának minket rendezvé­nyekre, tehát igény szerintem lenne rá a közönség részéről. En örülnék, ha áp­rilis végével nem lenne vége ennek a csodás időszaknak az életemben, s más kórustagoktól is hallottam már ezt. Ha ebben a formában nem is folytatódna az éneklésem, akkor is ezen az úton szeretnék haladni tovább. Meg fogom keresni a lehetőséget erre. Beszélgessünk kicsit a gospel műfajá­ról. Mennyire érzed magadhoz közel? Én teljesen közel érzem magamhoz. Mind a szövegek tartalmi részét illető­en, mind a zenei megoldásokat illetően. Nem idegen számodra ez a világ? Nem. En teljes szívvel hiszem azt, amiről énekelünk. Olyat nem is tudok elénekelni, ami soha még nem érintett meg, vagy aminek a tartalmával nem tudok azonosulni. A hit Istenben, s ez­által a reménység a jövőre nézve, szá­momra biztonságot ad a hétköznapok kihívásaihoz. A feltétel nélküli szeretet, amit kaphatok felülről nap, mint nap, ez adja a nyugalmamat, békességemet az élethez. Mennyire tértek el a hagyományos kó­rusénekléstől? Hogyan birkózol meg a rögtönzzéssel, a szólisztikus elemekkel? Az első próbán már látszott, hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett kórus lesz. Nagyon sok lelki alapozást is kaptunk, sőt ezzel kezdtük. Aztán a másik különlegesség, hogy itt arra bá­torít minket Balázs, hogy úgy énekeljen mindenki, mintha szólózna, persze az instrukciók alapján. így hívhatjuk elő valódi énünket. Ő nem akar egybemos­ni ennyi embert, hanem az egyéni sajá­tosságokból szeretne harmóniát terem­teni a produkcióban. Improvizálnom nem kell sehol, az én szóló részemnél, ami egy dalban egy versszak, meghatá­rozott a dallam és a ritmus is. Van, aki­nek mondta Balázs, hogy tegyen bele saját maga által érzett megoldást egy adott részhez, de mindig arra helyezi a hangsúlyt, hogy az egység meg kell, hogy maradjon. Minden egyén az egé­szet szolgálja a saját hangjával. A próbák folyamán tanultál újat, vala­mi érdekeset társaidtól? Van egy erősen nagyothalló társunk, akinek a zene és a tánc nagyon sokat je­lent. Neki sokkal nagyobb kihívás egy dalt megtanulni és tisztán énekelni. A kitartása bátorít. Egyébként ő saját da­lokat is ír és fel is énekelt párat belőlük. Van egy zenész jó barátja, aki segítette őt. A youtube-on megtalálhatók a dalai saját előadásában. Napsugár Annáról írtam most, aki egyébként a jeltánc művészeti ág megalapítója is. A blo- gomban be is mutattam őt részletesen, mert nagy hatással van rám az ő élete. Változott a véleményed a fogyatékos­sággal élő emberekről? En igyekszem elkerülni, hogy általá­ nos véleményem legyen a sérült embe­rekről. Arra törekszem, hogy minden­kit személyesen ismerjek meg és az csak másodlagos, hogy éppen fogyaté­kos személy az illető. Az integráció sikeres formájának tar­tod ezt? Nagyon örülök a kérdésnek, mert a kezdeti felhívásnál éppen ez okozott számomra egy kis elvi problémát. Csak sérült emberek leszünk egy csoport­ban, hogyan képviselheti ez a kezdemé­nyezés az integráció elvét? Nem tud­tam elképzelni. Ehhez be kellett, hogy kerüljek, hogy lássam. Hiszen mi sérült emberek is egymás nehézségeivel ugyanúgy nem vagyunk tisztában és ugyanúgy előjöhetnek az előítéletek. A közös munka folytán viszont van esély, hogy tanuljunk egymástól és formálód­junk egymás által. Azt sem tudtam el­képzelni, hogy vajon milyen hatással lesz majd a közönségre, ha meglátnak ennyi fogyatékos embert egyszerre egy helyen. Nem lesz sokkoló a látvány? Erre a kimondatlan kérdésemre a pró­bák alatt kaptam szintén választ. Ba­lázs célja az, hogy az embereknek ne az jöjjön le az énekünk után, hogy jaj, sze­gények, milyen aranyosak és milyen jó, hogy énekelnek. Neki az a célja, hogy maga a produkció legyen olyan minő­ségű, hogy ennek legyen elsöprő ereje. Ehhez ő rendelkezik minden szakmai eszközzel és az empatikus készsége is rendkívüli. Én csak hálás lehetek a szervezőknek, hogy tőlük tanulhatok. Már tapasztalom az énektudásomban a fejlődést, s nagyon sok olyan új isme­retre tettem szert már eddig is, ami az életem más területeire is kihatott. Aki ízelítőt szeretne olvasni Leona élményeiről, a http://sikerul.com/kez- Köszönöm a beszélgetést. Az éneklés- fogo linken blogbej egy zéseket talál! hez további sikereket kívánok! Kovács Judit Sport, szabadidő Csörgőlabdás hírek, rájátszás I. A magyar csörgőlabda bajnokság februári fordulója az alapszakasz végét jelentette. A felsőházba 27 ponttal a Vakok és Csökkentlátók Wesselényi Miklós Sportegyesülete (Wesselényi SE), 18 ponttal a Női válogatott, 27 ponttal a Vak Diákok Sportegyesülete I. (VDSEI.) és 12 ponttal a Vak Diákok Sportegyesülete II. (VDSE II.) kerül­tek. 6 ponttal a Vakok és Gyengénlátók Integráló Sportegyesülete (Eger), 6 ponttal a Gyengénlátó Diákok Sport­egyesülete (GYDSE), 0 ponttal Nyír­egyháza és 0 ponttal Tatabánya az elő­zőekben elért eredmények alapján az alsóházban küzdenek meg egymással. A csoportkörben elért helyezések alapján minden csapat vitt magával to­ vább pontokat. A csoportelsők 4, a másodikak 3, a harmadikak 2, a negyedikek pedig 1-1 ponttal vágtak neki a rájátszásnak. En­nek értelmében a Wesselényi SE. és a VDSE 1.4 ponttal, a Női Válogatott és a VDSE II. 3 ponttal, a GYDSE, vala­mint Eger csapata 2 ponttal, illetve Ta­tabánya és Nyíregyháza együttese 1 ponttal kezdte meg a rájátszást. A március 23-án lebonyolított fordu­lónak ismét a tatai edzőtábor adott ott­hont. Felsőház Reggel a felsőház kezdte meg mérkő­zéseit. Mind a négy együttes jelen volt a fordulón, így összesen 6 mérkőzést bo­nyolítottak le. A Wesselényi SE. köny- nyedén nyerte meg meccseit: a Női vá­logatottat és a VDSE II. csapatát lelép­tetéssel (10 góllal), a VDSE I. fiait pedig kétgólos különbséggel utasította maga mögé. A nők sajnos mind a három via­dalon vereséget szenvedtek, a két VDSE alakulattal viszonylag szoros harcot vívtak. A felsőház mérkőzései: 1. mérkőzés: Wesselényi SE. - Női Válogatott 11-1 2. mérkőzés: VDSE I. - VDSE II. 14-6 3. mérkőzés: Wesselényi SE. - VDSE I. 7-5 4. mérkőzés: Női Válogatott - VDSE II. 3-5 5. mérkőzés: VDSE II. - Wesselényi SE 3-13 6. mérkőzés: Női Válogatott - VDSE 1.11-1 Felsőház tabella: 1. Wesselényi SE. 31:9 14 pont 2. Vak Diákok SE I. 30:14 10 pont 3. Vak Diákok SE II. 14:30 4. Női válogatott 5:27 Alsóház Az alsóház rájátszásán Nyíregyháza nem jelent meg, így azok a mérkőzések rendre elmaradtak, és potya pontokat hoztak a többieknek. A GYDSE és Eger egyaránt egy döntetlennel és egy győzelemmel, veretlenül zárták a for- 6 pont 3 pont dűlőt, míg Tatabánya két meccséről pont nélkül távozott. A nemrég alakult csapatjátékosai derekasan helyt álltak, amelyet a 8 lőtt gól is jól mutat. A gyengénlátó diákok és az egriek fej-fej mellett haladnak, köztük májusban nagy csata várható. Az alsóház mérkőzései: 1. mérkőzés: Eger - GYDSE 4-4 2. mérkőzés: Nyíregyháza - Tatabánya elmaradt 3. mérkőzés: Eger - Nyíregyháza elmaradt 4. Mérkőzés: GYDSE - Tatabánya 15-5 5. mérkőzés: Tatabánya - Eger 3-13 6. mérkőzés: Nyíregyháza - GYDSE elmaradt Alsóház tabella: 1 2, 3, 4 Gyengénlátó Diákok SE 19:9 9 pont Eger 17:7 9 pont Tatabánya 8:28 4 pont Nyíregyháza 0:0 1 pont Az eredményekből és a mérkőzések- rájátszást a tervek szerint májusban, bői látható, hogy a bajnoki cím sorsa Győrben bonyolítják le a rendezők, már eldőlt, a többi helyekért viszont még folynak a küzdelmek. A következő Kovács Judit Túrabeszámoló Jeremcsuk István a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete egyik lel­kes túrázója. Számtalan teljesítmény­túrán részt vett már az évek alatt, egy­re nehezebb túrák teljesítésére vállal­kozik. Természetesen látó kísérővel in­dul útnak, egyedül sosem vág neki az ismeretlennek. Az alábbiakban olvas­ható élménybeszámolót Kimmel Péter vetette papírra, aki több látássérültnek segített már egy-egy kirándulás alkal­mával. A Mátrabérc túrán Jeremcsuk Istit kísérte, amelyet 2013. április 13-án rendeztek meg a szervezők. Én gratulálok mindkettőjüknek a re­mek sportteljesítményhez, és minden­kit arra bíztatok, ha teheti, kirándul­jon és sétáljon a szabadban, hiszen ez­zel óvja testi-lelki egészségét! Mátrabérc, avagy az akarat diadala! Nem túl rég ismertem meg Istvánt és tudtam meg róla picit többet. Egy álom, a Kinizsi 100! hát látóként sem könnyű, de az Én agyam is elég elbo­rult, ha "marhaságokról" van szó. El is vállaltam! Gellért (látássérülteket segí­tő túrázó) azt mondta, hogy a Sárga 70 kötelező lépcsőfok lenne és szerintem tökéletesen látta meg a dolgot, így be is került "bakancslistába". Idén nem na­gyon futottam, de a Mátrabérc, mint ti­zenegyedik teljesítés, kötelezően terv­ben volt. Arra gondoltam, ha ez menne Istivel, a másik két kihívásnál csak nem szabad elaludni. Tempós kis séta, gon­doltam, de az időjárás, a hó és a sár ki­csit megcsúfolt idén. Már a futós ter­vemnél is beszélgettem apukámmal, kértem kísérjen el, de ez a lehetőség így is elég fontos volt. Ihdtunk enni rende­sen és tudtunk folyadékot vételezni bő­ven. Hajnalban indultunk el, minimális alvás után, sőt még autóval is sikerült picit nagyobb kunkorral odaérnünk. A 6:35-ös hivatalos indulási időnk előtt egy bő perccel elindultunk és pedzeget­tük, tán még szükség lesz rá. A tömeg miatt azt mondtam Istinek, vegye fel a LÁSS Egyesület pólóját, mert az előzé­seknél jobban fognak ránk ügyelni, no meg jobban észre is veszik ezt a nem kis vállalkozást. Természetesen LORD, a kutyám is elkísért minket, ha már adott volt a fuvar, nem hagytuk otthon. A cuppogós sár kicsit marasztaló volt, de egész jó tempóban haladtunk felfelé. Bő négy órát lőttem be Kékesig, úgy voltam vele, ha ez sikerülne, adna any- nyi tartalékot, ne kelljen izgulni a ké- sőbbiekben. Útközben, mikor dolgo­mat végeztem, Hajduska Balázs kezdte igazgatni Isti cipőjét! Ez olyan látvány volt, amit nem lehet elmesélni! No, ek­kor derült ki, ez a cipő csak nagy jóin­dulattal nevezhető alkalmasnak erre a túrára. Többen eltettek követ vagy ágat az útról, hihetetlen volt látni! Egy fickó gratulált, mire Isti: Még nem értünk be! Kékes felé már nagyon húztam Istit és jött is az aggódó telefon, hol vagy­tok!? Székely Jani volt éppen Apával, eljött lesétálni a Hanák Kolost, de nem nevezett, mert most éppen nem fért be­le a havi limitbe, de megvár és jön ve­lünk. Isti arca el volt torzulva, kicsa­varta az első húsz! Láttam rajta a gon­dolatot, de nem hagytam beérni! Tüd- tam, vissza lehet még jönni ebből az ál­lapotból! Háromnegyed ötös menetidő­vel indultunk le és ettől az ereszkedés­től nagyon féltem Egy bottal piszkál­gattam magam előtt, Isti fogta a vállai- mat, Jani fogta Istit! Nem nagyon men­tem volna egyedül sem gyorsabban, na­gyon jól vettük az akadályt. Az aszfal­ton kis kocogás és fel a Csór-hegyre, ketten két oldalt fogtuk és adtunk kis lendületet neki. Na, itt jött a BAKI!!! Nem találtam a kutyát, egyszerűen nem tudtam kétfelé figyelni! Jani vitte tovább Istit. El is mondtam és kétszer csörögtem Janinak, csak húzd, ami a csövön kifér, majd jövök! Mögénk ke­rült és azt hitte, mögötte vagyunk, várt az erdőben, és nem mert elmozdulni egy szakaszról, többen látták szeren­csére! Már az aszfalton voltam, amikor hívott valaki, En meg kértem, húzza magával. Kétszer két kilométerem bán- ta, de ez van, En nem figyeltem rende­sen. Egyszer csak jött! Olyan érzés le­hetett, mikor Lassie hazatért. Ihdtam, az kell, minél később tudjam őket utol­érni, nekik meg nagyon kell tolni. Nem volt könnyű a terep. Tápoltam Galyate­tőn és húztam is tovább. Néhol elme­rültem lábszárközépig, de már nem iz­gatott, mentálisan nem voltam a hely­zet magaslatán, a három óra alvás és kis nátha megtette hatását. Mátra- szentlászlón fogtam be őket, Jani be akarta vinni teázni Istit, de láttam van folyadék bőven, így el is oszlattam ezt a szándékot. Ereztem kellenek a másod­percek, a finom kis percek. Jó volt néz­ni, ahogy mennek, nagyon megtalálták az összhangot. Az volt az érzésem, En most nem tudnám vinni ebben a rit­musban, Isti azt mondta, most kezdi él­vezni a dolgot. Janival a közös élmé­nyeinkkel próbáltuk kicsit feldobni a hangulatot. Néhol viszont szóltam, húzd jobban, told neki. Ágasra fel már előreálltam, lassú volt Jani felfele, bár Isti ezt nem bánta. Elég jól vettük ezt a lejtőt is, nem változtattunk a bejött stratégián. Bő két kilométer Mátrakeresztes és viszonylag sík, haj­csár voltam, folyton nyomtam neki. Szűk három óránk maradt, így három perc depót adtam. Felfelé Jani már üresben sem volt túl gyors, így előre álltam. Két bot hátra, mint a szegedi te­hervonat, húztam felfelé. A Múzsla nem viccel Nem tudom honnan vettem az erőt, de húztam izomból! Próbáltam a valóságot mondani, mi is jön még. Az volt az érzésem néha, Isti lobog a bot végén. Nyolcvan perc, ennyit szerettem volna, ha kapunk lefelé, ez volt az, amit úgy gondoltam kell. Jani leszakadt, nem tudtam utolér-e. Brutális szél volt fent, ittunk és indultunk. Nyolcvanöt! Ennyi percünk volt, éreztem, éreztem, de menni kellett. Egyetlen pillanatra sem lehetett kiengedni útközben, ennél azért kicsit derűsebbnek gondoltam. El volt fagyva a lábunk, a szél majd­nem levitte a sapkám. Húztam lefelé és megjött Jani. Ha Jani nincs ma velünk na, de velünk volt! Amíg nem értük el a Diós patakot, még a felesleget sem mertem kiengedni. Németh Csabi zz ért utol, igaz, O egy órakor indult. Edit rengeteg fotót készített és sokat bízta­tott. Huszonöt percnél kászálódtunk ki a mederből és innen 2,2 kilométer. Egy pár telefon és örömfutás! Ez már a mi­enk mondtam! Láttam Isti arcát, ahogy felszabadul. Talán a százasokon éreztem ekkora fáradtságot. Eufórikus érzés volt beérni, nem nagyon lehet körbeírni sem. Ez egy olyan emberi kapcsolat, ahol feltétel nélküli a biza­lom. 12.53 szintidőben ott, ahol 100%- os adottságokkal is nehéz célba érni! Ez volt a leghúzósabb teljesítésem a ti­zenegyből, de nem kételkedtem a siker­ben, ha felmerült volna a kudarc lehe­tősége, tuti nem sikerül! Rengeteg pozi­tív jelet kaptunk útközben, sok bízta­tást és mindent köszönünk! Nem tud­tam aludni este, csak az élmények jár­tak a fejemben, újra és újra végiggon­doltam! Nem a cél a fontos, hanem az út, de jó volt célban lenni! Nem nehéz ez a túra, hiszen VAKON IS LEHET TELJESÍTENI! Kimmel Péter Kék Ibolya túra 2013. 04. 06-án a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesüle­te 20 fővel részt vett a BENE Kulturá­lis és Hagyományőrző Egyesület vala­ mint a Nyugdíjasklubok és Idősek "Életet az éveknek" Országos Szövetsége Heves Megyei Szervezete által szer­vezett Mátrafüredi "Kék ibo­lya" túrán. A látássérült tagjaink 3 órás hosszú túrát teljesítettek a rossz idő ellenére. A verseny helyismereti totó kitöltésével, és egy jó hangulatú ebéd elfo­gyasztásával zárult. A Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesülete I. helyezést ért el, nagy örö­ münkre. Ezzel is bizonyítva az életben a látás­sérült emberek kitartását, egyenjogú­ságát, esélyegyenlőségét. Hastánc másként A következőkben a Hastánc más szemmel cikksorozat első darabját ol­vashatják az érdeklődők, melyben olyan tánccsoportokat kívánok bemu­tatni, melyek valamiképp, hogy úgy mondjam, "kilógnak a sorból". Első­ként a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületéhez (LÁSS) látogattam el, ahol látássérültek és látók heti rend­szerességgel együtt táncolhatnak im­már 2009 óta. LÁSS másképp A LÁSS akadálymentes sporthelyisé­ge az Andrássy út 76. alatt található, és várnak minden érdeklődőt szeretettel. Az egyesület 2006-ban alakult azzal a céllal, hogy minél több látássérült fia­talt és felnőttet, valamint látó szimpati­zánst biztasson rendszeres sportolásra. Az alapítók meggyőződése és személyes tapasztalata volt, hogy a közös, aka­dálytalan sportolás segít a fogyatékos és nem fogyatékos személyek közötti szakadékok áthidalásában. Spor­tolás alkalmával a résztvevők be­szélgetnek, ismerkednek, és kö­tetlen formában szerezhetnek is­mereteket egymás életéről. A sza­badidősport fontos hozadéka a LÁSS esetében a közösségépítés. Tagjaink szabadidejüket nem otthon a televízió előtt, hanem társaságban, aktívan töltik. A sportolás ugyanakkor az érzéke- nyítés, a sérült emberekkel szem­ beni tolerancia növelésének hatékony eszköze. Kis segítséggel látássérültként is sokféle sportot választhatunk. A csoport tanára, vezetője Lenkey Zsuzsanna, aki már tíz éve foglalkozik hastánccal, és öt éve tanít. A kezdeti 8 fős csoportlétszám mára már leapadt 3-4 hölgyre, akik annál kitartóbban folytatták a táncot. Olyannyira, hogy van, aki vidékről jár be az órákra. Zsu­zsi és a lányok elmondása szerint itt még a hagyományos hastáncórákhoz képest is különösen fontos szerepe van a kétirányú kommunikációnak. Az egyes mozdulatokat nem csupán el­mondani kell, hanem megmutatni is, ha szükséges egyenként. A társaság na­gyon vidám, a pörgős zene vérpezsdítő, hamar elmúlik belőlem is a délutáni fá­radtság. Megfogott Zsuzsi jelmondata: "egy óra csak magunkra". Könnyű be­melegítéssel kezdtünk, majd egy kore­ográfia mozdulatait gyakoroltunk, me­lyet a lányok már korábbi alkalmak­kor elkezdtek tanulni. Ezeken az órá­ kon mindenki tanul; a lányok az újabb és újabb mozdulatokat, míg Zsuzsi azt, hogy tudja az ismereteket minél haté­konyabban átadni. Nevetve mesélik, hogy néha a részletes instrukciók elle­nére mindenki máshogy mozog, mást csinál, mint, amit kéne. Ilyenkor Zsuzsi türelmesen körbejár és segít minden résztvevőnek, így nekem is. Látogatásomkor két törzstag, Bogi és Réka vett részt az órán. Megkérdez­tem őket, hogy érzik, milyen hatással van rájuk a hastánc, mind fizikailag, mind lélektanilag. Elmondásuk szerint a tánc érezhetően fejlesztette az állóké­pességüket, mozgásuk lágyabb, nőie­sebb lett. Javult a tartásuk, mozgásuk kevésbé darabos. Kérdésemre, misze­rint mennyire érzik bizalmi kérdésnek, ki tanítja őket hastáncolni, elmondták, mivel az esetükben sok fizikai kontak­tust igényel az oktatás, a bizalom elen­gedhetetlen. Úgy gondolják, a látásuk nem befolyásolja a tánc élvezetét, de bevallották, nem mernének elmenni lá­tók közé, "rendes" hastáncórára. A csoportban jelenleg csak látássé­rültek táncolnak, de várják szeretettel azokat az érdeklődőket is, akik szíve­sen részt vennének az óráikon, vagy egyéb más, a LÁSS által szervezett programon. További információkat az egyesületről a www.lassegyesulet.hu ol­dalon találhatunk. Bízom benne, hamarosan még hal- X lünk a LASS-os táncosokról, viszont láthatjuk őket egy-egy rendezvényen. Forrás: http: /lhastancvilag.hu/hastanc%20lata sserult Olvasó sarok Egy vak gépíróbajnok beszámolója írta: Brix G. Chem Nitz ("dér blinde Brüoangestellte” 1939. 2.) "Bajnoki verseny az írógépen" Bizonyára minden gépíró, minden irodista hallott már erről. Erre a mérkőzésre évente egyszer kerül sor, s abban az időtájban sokat foglalkoznak vele a szaklapok. Régi vágyam volt már, hogy egyszer magam is részt vegyek rajta. Mint egy nagy írógépgyár alkalmazottja, kön­nyen megtudakolhattam minden rám nézve fontos részletet. Bizony kéte­lyeim merültek fel, vajon versenyre kelhet-e egyáltalában egy vak a látóval a gépírásban? Vajon eleget tud-e tenni a megszabott feltételeknek? Komoly előkészületre nem volt alkalmam, mert saját gépem nincs és így szabadidőm­ben nem gyakorolhatok. Amikor megtudtam, hogy a bajnoki verseny 1938. november 27-én lesz Bayreuthben, mégis elhatároztam, hogy jelentkezem. Nevezésemet leg­nagyobb örömömre elfogadták. - a Vizsga ideje egyre közeledett. Az indulás péntekre, november 25-ére volt kitűzve. A meghatározott időben kinn voltam a pályaudvaron; itt már várt rám néhány hivatalbeli munkatársnőm, akik szintén a versenyre készültek. A szász iparvidéken át bányatelepek és füstöl­gő gyárkémények között repített a vonat célunk, Bayreuth felé. Az étkezőkocsiban elfogyasztott ízletes ebéd fokozta az utazás örömét. Beyreuthbe való megérkezésünk után először is szállásunkra mentünk; a délutánt a város nevezetességeinek megtekintésével töltöttük. A szombati nap utána ugyancsak szabad volt, pihenésre, készülődésre szántuk. Néhányan (kisebb) autóutat tettünk az úgynevezett Frank Svájcban. A délután folyamán felkerestem cégünk itteni üzleti helyiségét, hogy gépemet még egyszer alaposan átjátsszam. A készülő nagy eseményből idáig semmi sem volt észlelhető, de most egyszeriben megvál­tozott minden. Mert itt az üzlethely­iségben zsibongó élet folyt: Németország legkülönbözőbb vidékeiről érkezett írógépeket cso­magolták ki, hogy még egy utolsó próbának vessék őket alá. Sok mesteríró gyűlt már össze. Egymásra talált régi ismerősök lezajlott versenyek közös emlékeit idézték. Számok, elért teljesítmények adatai röpködtek a levegőben, és természete­sen meghányták-vetették az elkövetkezendő mérkőzés kilátásait is. Miután meggyőződtem róla, hogy gépemen minden rendben van, szállá­somra mentem, hogy alapos pihenésből erőt merítsek másnapra. Vasárnap reggel pontosan fél tíz órakor ott voltam a Német Gyorsírás Házában a számomra kijelölt szobában. Engemet, mint vakot, külön osztályban vizsgáztattak. Pár perces próbaírással bemelegítettem az ujjaimat, azután komolyra fordult a dolog. A vizsga első részében öt percen át 120 szótagos sebességgel üzleti lev­elet diktáltak, ezt a legrövidebb időn belül át kellett tenni gyorsírásból gépírásra. Emellett ügyelni kellett a szép külalakra, az írásjelek helyes alkalmazására s a hibamentes átvitelre. A második tétel félórás másolás lett volna, de vak létemre ezt a feladatot nem teljesíthettem. Helyette félóráig tartó gépbediktálást kaptam. Hogy minél nagyobb sebességet érhessek el, a felolvasó igazodott hozzám. Munkám végeztével elhagytam a vizsga színhelyét, hogy elfogyasszam a jól megérdemelt ebédet. Délután vala­mennyi versenyző autón kirándult a közeli Fenyves hegységben fekvő Berneck üdülő helyre. De korán vissza­tértünk a városba, mert nyolcra volt kitűzve a várva várt, és kicsit mégis rettegett eredmény kihirdetése. Az Országos Gyorsíró Szövetség vezetője, Baier, kereskedelmi főiskolai tanár, - miután a tíz legjobbat birodalmi győztessé nyilvánította - név szerint szólította mindazokat a versenyzőket, akik sikerrel állták meg a próbát. Ezeket "német bajnok az írógépen" címmel tüntették ki. Magam is ezek között a szerencsések között voltam. A kihirdetés alkalmával megtudtam, hogy a 600 szótag terjedelmű kereskedelmi levél gépírásba való áttételéhez 10-12 percre volt szük­ségem, a gépbe mondott szövegen pedig 365 betűs percenkénti sebességet értem el. Ezt követőleg a versenyírók a késő éjszakai órákba nyúló, kedélyes hangu­ latú összejövetelen vettek részt. Másnap reggel, mivel minden jónak vége szakad, búcsút kellett vennünk Bayreuthtől; vonatra ültünk, hogy ki­ki visszatérjen munkahelyére. Jóleső érzéssel töltött el a tudat, hogy a magam részével hozzájárulhattam a vakok hírnevének öregbítéséhez. Forrás: Vakok Világa 2. évfolyam 9. szám, 1939. szeptember A Mozdulj Közhasznú Egyesület versíró pályázat I. díjas verse Műtét után 1. Bordáim között sóhajok szorongnak, Tarkómon puhán motoz a félelem, Vergődő öntudat mezsgyéjén járok, Bénult agyamban bizonyosság dereng. Küzdők. Nem emel föl az emlékezet! Tarka selymében elbotlott a lelkem. Földig érő vágyaim széjjelszórtam, Álmok sugarán mégis térdre estem. 2. Hangok hírmondó pecsétjét feltörte Vadul a rémület páncélos ökle Nincstelen percek könyörgő könnyei Elszántan mosták arcom eszméletre. Szirénák elveszett hangüzenete Rám talál, átfog a csend hullámhosszán Piros ködök riasztó vijjogása A fájdalom, parázsló üszköt dob rám. 3. Vagyok? Vagy nem vagyok? Kérdem magamtól Tüdatom csendül az üres szavaktól - Élek! Riadót dobol szívverésem, A sors vallat, spanyolcsizmába présel Inkvizíciót tart rajtam az élet. Jaj Istenem e kínokat túlélem? És azután talpra hogyan is állok, A világban magamra hogy találok? 4. Mi lesz ha sorsom tolószékhez láncol A vakságon túl milyen bűnök lángja Éget, kényszerít megadásra engem? Magányomban lehet-e még remélnem, Hogy szeretnek majd s én is szerethetek? Kérdőjelek útvesztőjébe kerget A bizonytalanság makacs félelme, Gondolataim szeszélyes gyötrelme. 5. Fekszem a kórházi ágyon tűnődve A februári fények bűvkörében. Vigaszról csivitel egy fázós címke. Az orvos jön, mosolyában ígéret: Gyógyulok ha viselem türelemmel A szenvedést mint Krisztus a kereszten. A mindenségen túl örök, egyetlen Megfejthetetlen nagy titok az ember. Bihari Erzsébet Háziasszonyoknak Pünkösdi kalács Hozzávalók Tészta 1 kg liszt fél liter tej csipet só 2-3 dkg élesztő 10-15 dkg cukor 8-10 dkg margarin Töltelék 40 dkg cukrozott juhtúró vagy tehéntúró Elkészítés A hozzávalókból a szokásos módon kalácstésztát készítünk. A tészta puhasága a fánktésztához hasonló legyen. Amikor a tészta megkelt, három egyenlő részre osztjuk. Az első lapot az előre elkészített kizsírozott lábasba tesszük, megkenjük zsírral vagy margarinnal, és rákenjük az előre elkészített cukrozott juhtúrót. Ezután kinyújtjuk a második lapot, és ráhelyezzük. Ezt ismét megkenjük zsírral vagy margarinnal, és rákenjük a második adag juhtúrót. Erre ráhelyezzük a harmadik kinyújtott lapot, és a tete­jét tojássárgájával megkenjük. A kalács tetejére késsel kereszt alakot vágunk. Sütési idő: 30-40 perc. www. otletkonyha. hu Nevessünk együtt Papírmunka A köztársasági elnöki rezidencián a takarítónő az egyik WC-ben pakolgat, köz­ben egy darab vécépapír kirepül a kezéből az ablakon. Utánanéz, és látja, hogy az a licthofon keresztül éppen az elnök ablakán repül be. Odarohan a titkárságra, és elmondja mi történt, kéri, hogy még mielőtt valami baj történik, csempésszék ki a papírt. A titkár bemegy, majd kijön: Késő - mondja - már aláírta... Micimackó - Melyik a legdrogosabb mese? -A Micimackó! Füles folyamatosan be van lassulva - fű. Malacka folyamatosan retteg - LSD. Tigris ugrál, nem bír magával - speed. Micimackó dülöngél - heroin. Egyértelmű, hogy Róbert Gida a dealer. A becsületes hivatalnok Himácsal város polgármestere elhatározta egyszer, hogy próbára teszi hivatal­nokai őszinteségét. Egy forró nyári napon maga elé szólította őket, felmutatott az égre, és igen ellágyult hangon így szólt: - Nézzétek, ma mennyi csillag ragyog odafenn! Hogy tündökölnek, hogy szipor­káznak! A szolgalelkű hivatalnokok készségesen bólogattak, csupán egyetlen írnok ráz­ta kétkedve a fejét. - Miért nem bólintasz, talán bizony nem látod a csillagokat? - kérdezte ravaszul a polgármester. Az írnok méltatlankodva felelte: - Uram, én csupán a ragyogó napocskát látom az égen! Vagy az én szemem rossz, vagy az összes hivatalnok téved! Egyetlen csillagot se látok! A polgármester elégedetten hallgatta az őszinte választ. Gazdagon megjutalmazta és főírnokká léptette el a gerinces fickót, míg a hízel­gőket keményen leszidta, és vakságukért alírnokká fokozta le őket. Az őszinteség, az egyenes út választása elnyerte méltó jutalmát! Politikusbaleset Egy politikusokkal teli busz kirándulásra indul vidékre. A sofőr belefeledkezik a festői tájba, így beleesik egy szakadékba egy tanya mellett. Másnap megérkezik a rendőrség, kihallgatják a tanya tulajdonosát: - Nem talált áldozatokat? - De, találtam. - És hol vannak? - Hát, eltemettem őket. - Az összes politikus meghalt? - Némelyik azt mondta, hogy nem, de én már nem hiszem el ezeknek egy sza­vát sem... Esti párbeszéd... Esti párbeszéd férj és feleség között a házasélettel járó kötelezettségek elvégzé­se után kellemes fáradságérzet közepette, egymás karjában. Feleség (álmodozón): Mit tennél, ha meghalnék? Újra megnősülnél? Férj (álmosan): Biztosan nem! Feleség (izgatottan): Miért nem? Nem érzed magad jól a házasságban? Férj (óvatosan): De, igen. Feleség (kibújik a férj öleléséből, felkönyököl és kérdően néz a férjére): Szóval akkor miért nem nősülnél meg újra? Férj (éberen): Jó, akkor újra megnősülnék. Feleség (fájdalommal az arcán): Megnősülnél...? Férj (felsóhajt és átfordul az oldalára). Feleség (kitartóan): És a mi ágyunkban aludnátok? Férj (bizonytalanul): Hát hol aludnánk? Feleség (kitartóan): A képeimet kicseréled az övéire? Férj (értelmesen): Ezt tartanám illendőnek. X Feleség (még mindig kitartóan): Es a golfütőimet is használná? Férj (megkönnyebbülve): Nem. Balkezes. Feleség (csend). Férj (fejével a párnában): Akkor ez nem sikerült! Felhívások Aláíró tanfolyam Az aláírás az okmányok, hivatalos dokumentumok azonosítására szolgál, amely kizárólag az írástudó ember egyéni, kialakult kézjegye. Az ép látású személyeknek használata természetes, rutinszerű a minden napokban. Sok lá­tássérültnek - viszont érthető okokból, - problémát, nehézséget jelent neve alá­írása, pedig szükség van rá az élet szá­mos területén. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége az aláírás megta­nítását tűzte ki céljául. Már több mint tíz látássérült személy tanulta meg alá­írni nevét, vagy korrigálta hibáit. A MVGYOSZ továbbra is aláíró tanfo­lyamot szervez a látássérült emberek számára. A foglalkozásokat tapasztalt gyógy­pedagógus tartja, aki egyénre szabot­tan foglalkozik a résztvevővel. Várjuk tehát: - az aláírást soha nem tanuló szüle­ tett vakokat, aliglátókat és gyengén­látókat, - az aláírást már ismerő, de ritkán használó veleszületetten vakokat, aliglátókat és gyengénlátókat, - a később látásukat elvesztett gyer­mekeket és felnőtteket, akik aláírása javításra, korrekcióra szorul. A foglal­kozás ingyenes, időtartama 60 perc, amely hetente egy-két alkalmat jelent. Az óraszám nem meghatározható, hi­szen az aláírás elsajátítása, készség szintű használata és alkalmazása a ta­nuló személy képességeitől, ismeretei­től, látásmaradványától is függ. Az órák az MVGYOSZ székházában van­nak, kezdési idejükről mindenkivel külön egyeztetés történik. A tanfolyam­ról és a részletekről érdeklődni és je­lentkezni Szőke Mártánál lehet a: szoke.marta@gmail.hu e-mailcímen vagy a 06-30-576-54-00-as telefonszá­mon. Társkeresés 165 cm magas, 70 kg, 63 éves, rendezett körülmények között, Pesthez közeli te­lepülésen élő, látássérült özvegyasszony keresi hasonló körülményekkel rendelke­ző, független, egyszerű, de nagyszerű társát-barátját 65 éves korig. Érdeklődni a 06-20/433-58-76-os telefonszámon lehet. Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Hungárián Federation of the Blind and Partially Sighted 1146 Budapest, Hermina út 47. Telefon: (36-1) 384-8440 - Tel./Fax: (36-1) 384-5028 Honlap: www.mvgyosz.hu - E-mail: titkarsag@mvgyosz.hu Adószám: 19002464-2-42 Adomány számla: 11714006-20012704 Szolgáltatásaink: Hangoskönyvtár - Braille-könyvtár Segédeszközbolt Kedd és csütörtök: 10-18 péntek 8.30-12 Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége