Vagy a munkahely, vagy az Államkincstár dönt
Miután az előzőekben egy konkrét eset kapcsán megvizsgáltuk, milyen rendszeres
pénzbeli ellátást vehet igénybe az, aki a gyermekszülés miatt nem folytat
kereső tevékenységet, röviden tekintsük át, milyen egyéb anyagi segítséget
nyújt az állam a gyermeket vállalók számára. Mint Andrea esetéből láthattuk,
azoknak, akik a szülést megelőzően megfelelő ideig munkát vállaltak vagy
tanulmányokat folytattak, a szülési szabadság idejére a terhességi, gyermekágyi
segély (Gyás.) biztosíthat jövedelmet, emellett – mint
korábban olvashatták – ezzel egyidejűleg igényelhetik a családi pótlékot,
melyet később más családtámogatási ellátások folyósítása, valamint
munkavállalás esetén is igénybe lehet venni. A régebbi olvasók talán emlékeznek
arra is, hogy a gyermekágyi segély jogosultsági idejének leteltét követően
lehetőség van a gyermekgondozási segély (Gyes.) igénylésére is, s az erre való
jogosultság nem függ a korábbi munkavállalástól.
Sajnos a legtöbb látássérült
ember számára nem jöhet szóba egyéb – gyermekvállalás esetén igényelhető –
rendszeres juttatás. A gyermekgondozási díj (közismert rövidítéssel: Gyed.)
ugyanis sem a rokkantsági nyugdíjban, sem pedig a rokkantsági járadékban
részesülők számára nem állapítható meg. A szabályozás e sajnálatos hibájára
tekintettel nem is részletezem ennek az ellátásnak a szabályait, csupán röviden
utalok két lényeges körülményre. Egyrészt a Gyás-hoz
hasonlóan a Gyed. is társadalombiztosítási ellátás, tehát csak akkor vehető
igénybe, ha a kérelmező a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt, vagyis – például - dolgozott. Másrészt
a Gyed. folyósításának ideje alatt sem lehet kereső
tevékenységet folytatni, valamint gyermekgondozási segélyt (Gyes.) igényelni. A
Gyed-et a gyermek két éves koráig lehet igénybe
venni, öszszege az anya átlagkeresetének 70 %-a, de nem haladhatja meg a minimálbér kétszeresének 70 %-át.
A látássérült kismamák
számára is segítséget jelenthet viszont az anyasági támogatás. Ez olyan
ellátás, melyet az édesanya a gyermeke születését követő 180 napon belül,
gyermekenként egy ízben igényelhet. Az anyasági támogatás összege az öregségi
nyugdíjminimum 225 %-a, ikergyermekek esetén 300 %-a.
Érdekességként megemlítem, hogy a támogatást kelengyepénznek is szokták
nevezni, mivel többek közt arra szolgál, hogy az újszülött számára szükséges
holmik, „babakelengye” megvásárlását könnyítse meg. Fontos, hogy az anya csak
akkor kaphatja meg az ellátást, ha a terhesség alatt legalább négy alkalommal,
koraszülés esetén pedig legalább egy alkalommal részt
vett terhesgondozáson, s ezt a terhesgondozást
végző orvos igazolja. Ha az édesanya a terhesség ideje alatt legalább öt
hónapig külföldön volt, az orvosi igazolást nem kell csatolnia, viszont
bizonyítania kell az említett idejű külföldi tartózkodást. Ha a csecsemőt a szülést követő 180 napon belül örökbe fogadják,
vagy részére gyámot rendelnek, az anyasági támogatást az örökbe fogadó, illetve
a gyám igényelheti.
Mivel az anyasági támogatás
nem társadalombiztosítási ellátás, hanem - a korábbi cikkekben már említett -
családtámogatási törvényben szabályozott juttatás, a jogosultság nem függ
attól, hogy korábban az anya vállalt-e munkát. Az igényt – a Gyes-hez és a családi pótlékhoz hasonlóan – a
családtámogatási ellátások igényléséhez készített formanyomtatványon kell
előterjeszteni. A kérelmet I. fokon vagy a munkahelyen bírálják el, vagy – ha a
munkahely nem családtámogatási kifizetőhely – az Államkincstár területi
szervéhez kell az igényt benyújtani. A kifizető hely határozata ellen a
Kincstár területi szervéhez, a területi szerv I. fokú határozata ellen pedig a Magyar Államkincstárhoz lehet fellebbezni.
Dr. Oszvári
L. Ádám