A vágya azzal teljesült, hogy munkahelyet talált
Hrabovszki Zsolt nekézsenyi
látássérült fiatalember azok közé tartozik, akik nagyon nem szeretik a
semmittevést. Számára büntetés az, ha nem dolgozhat. Boldog, amikor van állandó
munkahelye, no meg akkor is, amikor együtt van a rokonsága, a családja. Így
beszélt életéről:
– Kazincbarcikán születtem
1982. október 25-én. Nekézsenyben jártam
általános iskolába, majd jelentkeztem épület- és bútorasztalos
szakmunkástanulónak Ózdra. Már csak egy fél évem lett volna hátra a
szakmunkásvizsgáig, amikor a bal szemem romlása miatt abba kellett hagynom az
iskolát. Sajnos, már kiskoromban is voltak problémák a szememmel.
Nem szeretem a tétlenséget,
ezért elmentem Békéscsabára. A húsiparban helyezkedtem el. Pechemre a céget
rövidesen felszámolták. Hazajöttem. Közben érdeklődtem, kutattam a
munkalehetőséget. Találtam is. Budafokra mentem a Törley Pezsgőgyárba. A
munkahely jó volt, tetszett, de a csepeli szálló, ahol laktam, nem. Ezért
otthagytam a fővárost.
Otthon, vagyis Nekézsenyben,
bedolgozói munkát vállaltam, de ez sem tartott sokáig. Ezután egy munkanélküli
periódus következett az életemben. Amikor már nagyon untam azt az állapotot,
arra kértem polgármesterünket, adjon nekem valamilyen munkát, ne üljek otthon.
Egy ideig a település szépítésében vehettem részt. Tavaly tavasszal megtudtam,
hogy Ózdon van állandó munkalehetőség mozgáskorlátozottak és látássérültek
számára. Ma már ott dolgozom.
Az eddig elmondottak
viszonylag elég kedvezőnek tűnnek, pedig időközben azért voltak nehéz napjaim
is. Három évvel ezelőtt már nagyon fájt a bal szemem. Debrecenben műtéttel
akarták megmenteni, de már nem lehetett. Végül el kellett távolítani, de azt a
műtétet már Miskolcon végezték el. A bal szemem üvegszem. Nehéz terhet nem
szabad emelnem. Bízom abban, hogy a másik szememmel nem lesz problémám. Ha ez a
reményem teljesül, kibékülök a sorsommal.
Kerékgyártó Mihály