Az árnyékot elűzi az isteni fény
Az utóbbi években feltűnően
sok helyen találkozhatunk ikonokkal. Nemrég egy étterem falán pillantottam meg
néhányat, miközben a levest kanalaztam. Sok esetben ajándéktárgyként is
szolgálnak. Dr. Kaulics László görög katolikus főesperes, parókus, teológiai
tanárral beszélgettem erről a jelenségről.
– Mi, keleti keresztények,
gyermekkorunk óta látunk ikonokat mindenütt a templomban, különösen az
ikonosztázon és a falakon. Az ikonoknak ugyanakkor megkülönböztetett és
tisztelt helye van az otthonainkban is.
– Gondolom, nem csak művészi
alkotásnak tekinti ezeket az egyház.
– Az ikonok nem csupán
művészi alkotások, amelyek a templom vagy az otthonunk díszítésére szolgálnak.
Inkább az egyház alkotásai, amelyek stílusukkal, használatuk előírt módjával
kapcsolatot jelentenek az új teremtés dicsőségével, amelynek első gyümölcse a
mi Urunk, Jézus Krisztus. Minden ikon egy égre nyíló ablak: mennyei valóságot
tár elénk. Ez magyarázza, miért tűnik az ikon olyan „furcsa” képnek. Nem az a
célja, hogy fényképszerűen hasson: a stílus alapelveit teljesen tudatosan
alakították ki, mint józan kétdimenziós ábrázolást, ahol nincs helye árnyéknak,
mivel az árnyékot elűzi az isteni fény.
– Mikor jelentek meg az első
ikonok?
– A
keleti egyházban az ikonokat már legalább a VI. század óta széles körben
használják. Az istentisztelet eszmei alapjait a VII-IX. századi „képrombolás”
után hosszú viták és küzdelmek révén alakította ki az
egyház. Akkor határozott úgy, hogy helytelen volna Istent, az Atyát képen
ábrázolni, mivel senki sem látta Őt. Krisztus Urunk megtestesülése után azonban
nemcsak lehetővé vált, hanem helyénvaló is, hogy Őt ábrázoljuk, mivel teljesen
és egészben véve igazi emberséget vett magára. Urunk azonban nem csak ember
volt, hanem Isten is, így a fényképszerű ábrázolás nem illene a megbecsülés
titkához. Ezért honosodott meg a józan, stilizált ikonográfiai technika. A
szentek esetében az ikonok a megváltott emberségünket ábrázolják. Az ikon csak
azért létezhet, mert Isten megtestesült, és ezért alakítja át a valóságot:
azért áll előttünk, hogy tanítson bennünket, segítsen abban, hogy imádkozzunk
és megéljük hitünket a mindennapi életben.
Kerékgyártó Mihály