Fiatal informatikus a pályája elején
Kollányi Dániel jelenleg alkalmazás-fejlesztőként dolgozik egy
budai informatikai cégnél. Először arra kérem a huszonnyolc éves fiatalembert,
mesélje el élete eddigi főbb állomásait.
– Budapesten születtem, de
kisgyermekkoromban néhány évig szüleimmel az egyik agglomerációs településen,
Érden laktunk, majd visszaköltöztünk a fővárosba. Egyke vagyok, amit néha
sajnáltam, de ennek az állapotnak azért számos előnye is volt. Látásomat betegség
következtében 6 éves koromban, egyetlen éjszaka alatt vesztettem el.
Tanulmányaimat a Vakok Általános Iskolájában kezdtem, s ott 1994-ben ballagtam
el. A Vakodára – ahogy akkoriban neveztük – ma igen
nagy szeretettel emlékezem vissza. Ott egyáltalán nem éreztem a „másságot”,
ahogy ez azóta sajnos igen gyakran megtörtént velem.
Minden tantárgyat szerettem, viszont igazi kedvenceim a magyar, a kémia és a
matematika voltak. Úgy 5 évig igen komolyan tanultam csellózni, már úgy volt,
hogy egy fővárosi versenyen is indulok, amikor sokak meglepetésére úgy
döntöttem, hogy felhagyok a zenei pályával. A számítógép már akkoriban is
érdekelt, de akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz majd egyszer a szakmám.
– És hol folytattad tovább a
tanulmányaid?
– A budapesti Kölcsey Ferenc
Gimnáziumban, ahol 1998-ban kitűnőre érettségiztem, átvehettem a Kölcsey
emlékérmet, amit azóta is nagy becsben tartok.
Először filozófus akartam
lenni, jelentkeztem is az ELTE filozófia szakára, de az utolsó előtti
pillanatban megváltoztatták a felvételi követelményeit, s emiatt az nem
sikerült. Az érettségi előtt rájöttem, hogy matematikából a legkönnyebb
felkészülni, mert azt nem kell magolni, mint például a történelmet, csak meg
kell érteni. Tehát felvételiztem és felvételt is nyertem az ELTE programozó
matematikus szakára, ahol 2000-ig voltam hallgató. Mivel ott akkoriban főként
az elméletre fektették a hangsúlyt, kevés volt a gyakorlati képzés, ezért,
ismerősöm tanácsát megfogadva, átvételem kértem a
Szegedi Tudomány Egyetem hasonló szakára, ahová – tekintettel az ELTE-n elért
4,5 feletti tanulmányi átlagomra – gond nélkül át is vettek. Szakdolgozatom
2004-ben védtem meg jeles osztályzattal. A dolgozat tárgyául az általam
specifikált, a látássérült középiskolások matematika tanulását segíteni kívánó,
képernyőolvasó szoftverrel jól együttműködő program megvalósítása és
dokumentálása szolgált. A szoftver, mely egy számológépet ötvöz egy egyszerű
szövegszerkesztővel, el is készült és a Számszer nevet kapta. Azóta több
látássérült is kipróbálta, illetve egy 2005-ös integrációs táboron a
célközönség is megismerhette a vakok iskolájában. (A Számszert és a dolgozatot
lapunk 2004 októberi számában mutattuk be.)
– És friss diplomásként
sikerült könnyen állást találnod?
– Nos,
e tekintetben az első munkahelyemmel szerencsésnek mondhatom magam. Egy évig,
2005 és 2006 folyamán, dolgoztam a Miniszterelnöki Hivatal
Elektronikuskormányzat-központjánál, ahol feladatom a központi közigazgatás
weboldalainak az akadálymentesség szempontjából történt átvizsgálása volt.
Legfőbb munkám a Magyarország.hu – a kormányzati portál átvizsgálása volt, ami nem
kis feladatot jelentett, figyelembe véve az oldal terjedelmét és azt a tényt,
hogy épp ez időszakban újult meg a portál arculata, ami szükségessé tette az
újbóli auditálást. Az oldal azért különösen fontos, mert innen érhetőek el az elektronikus közigazgatási
szolgáltatások, amelyek használata nagy könnyebbséget jelenthet a sérült
emberek számára is. Különösen büszke vagyok arra, hogy megjegyzéseimmel
hozzájárulhattam a központi államigazgatás szervezetei által működtetett
honlapok formai és tartalmi követelményeit megfogalmazó ajánlás
akadálymentességi követelményeket és ajánlásokat tartalmazó fejezetének
továbbfejlesztéséhez.
A szerződésem lejárta után –
bár munkámmal nagyon meg voltak elégedve – a közigazgatásban lezajló öszszevonások és létszámleépítés miatt nem volt mód annak
meghosszabbítására. Így ez év májusáig munkanélküli voltam, de nem unatkoztam
ebben az időszakban sem. Úgy gondoltam, hogy rendszergazdaként fogok tovább
tevékenykedni, ezért az ilyen irányú önképzéshez szükséges szakkönyvek egyikét
Interneten meg is rendeltem és meg is kaptam az USA-ból, valamint
alkatrészenként összevásárolgatva a hozzávalókat, építettem egy kedvemre való
számítógépet, ami nem volt könnyű munka, de igen elégedett vagyok az
eredménnyel. Mindemellett természetesen folyamatosan kerestem állást.
Regisztrált munkanélküliként a Fővárosi Munkaügyi Központ és egy civil
szervezet segítségével számos helyre beküldtem az önéletrajzom. Sok munkáltató
válaszra sem méltatott. Volt olyan, ahol érezhető volt a jó szándék, az
elvégzendő feladat viszont valóban nem volt nekem „testhezálló”, hiszen például
gépkocsit kellett volna vezetni.
– De fáradozásaid végül
sikerrel jártak.
– Igen, egy budai
informatikai céghez behívtak állásinterjúra. Úgy látszik, tetszett nekik az anyagom és amit az interjún tőlem hallottak. Felvételem
feltételéül egy tesztfeladat megoldását szabták. Méghozzá egy olyan
programozási nyelven, amit addig nem ismertem. Ennek megtanulására és a feladat
elkészítésére 3 hétre volt szükségem.
A sikeres megoldást követően
értesítettek, hogy felvesznek. A következő megbeszélésen megköszöntem az
irántam tanúsított türelmüket. Szóval most ott dolgozom.
– Azért a karrieren kívül
beszéljünk egy kicsit a magánéletről is.
– Jelenleg egyedül élek, de
igazán szeretnék egy lánnyal mély, tartalmas kapcsolatot létesíteni, amelynek
alapját a kölcsönös elfogadás és megbecsülés adja.
– Örülnél, ha leendő
partnered látó lenne?
– Nem ez számít, hanem a
kölcsönös rokonszenv és megbecsülés. Másoktól én is azt várom, hogy úgy
fogadjanak el, ahogy vagyok, így méltán várhatja el tőlem is ugyanezt az, aki
hozzám tartozik.
– Van a szakmádban
példaképed?
– Igen. Az egyetem mellett
2003-ban sikeres ECDL vizsgát tettem a Budapesti Műszaki Főiskolán, amelyre Ecsedi Csaba látássérült programozó matematikus készített
fel. Őt emberileg nagyra becsülöm, szakmailag pedig
példaképemnek tekintem.
– Látássérültként mit tartasz
legfőbb szakmai küldetésednek?
– Bár jelenleg nem
kimondottan látássérülteknek fejlesztek, hosszabb távon látássérült
informatikusként legfőbb célomnak azt tartom, hogy az információtechnológia
eszközeivel tegyem „láthatóvá” a világot a látássérült emberek számára.
Kelemen György