Ismeretgyarapító barangolás az Őrségben

Kiállították a szemészeti műtétek régi eszközeit is

 

Korábban már hírt adtunk a „Batthyányiak és az Őrvidék a lélek fényében” elnevezésű projektről, mely az esélyegyenlőséget szeretné elősegíteni Körmend városában és térségében.      A határon átnyúló komplex turisztikai zóna kialakítása a fogyatékos emberek számára is használható szolgáltatásokat szeretne biztosítani. 

Június elején a programban közreműködő partnerek (Körmend Város Önkormányzata, a Vakok és Gyengén-látók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete, a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesülete, Kercaszomor Község Önkormányzata és a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága) képviselői bejárták a tervezett útvonalat, mely a körmendi Batthyányi kastélytól indul és Szlovéniában Rakicanban (Muraszombat) ér véget, ahol a kastély párja látható.

A program különlegessége, hogy a látássérültek és a különféle fogyatékossággal élők megismerkedhetnek a múlt jellegzetes életformáival, a főúri kastélytól a falusi portáig.

 

Első nap

Az érkezés napján a körmendi Halászcsárda Panzióban találkoztunk, ahol Mikos Veronika projektmenedzser várt bennünket, összesen 14 főt. Még aznap este felkerestük a „szegények orvosának”, dr. Batthyány-Strattmann László hercegnek a kastélyát. A kastélyban működő dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum igazgatójától, dr. Nagy Zoltántól megtudtuk, hogy a herceg 1920-1931 között élt Körmenden, ahol kórházat rendezett be és ingyen kezelte a szegényeket. 

A kastély egykori szépsége ma is látható, de a felújításra a városnak nincs pénze. A barokk stílusú kastélyt hatalmas park veszi körül, itt látható dr. Batthyány-Strattmann László bronzszobra is.

Vendéglátóink a kastélyban található Batthyány Múzeum különleges gyűjteményéből mutattak be érdekesebbnél érdekesebb tárgyakat (vagy azok másolatait), így buzogányt, sisakot, nemesi kutyabőrt, stb. A másik meglepetést Nessel Tamásnak köszönhettük, aki a langallóval, azaz a forró kemencében sült kenyérlángossal állított be.  Ízesítésül ugyanúgy fokhagymát és tejfölt használnak, mint a hagyományos változat esetében. H. Vörös Márta kalauzolásában bejártuk még a kastély múzeumi termeit, ahol sok mindent megtudtunk az egykor hatalmas birtokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyányiakról. Láttuk báltermüket, a tágas teraszokat, a kastély kápolnáját. A körmendiek remélik, hogy egyszer lesz elegendő pénzügyi fedezet a kastélyt eredeti pompájában helyreállítani és a turizmus szolgálatába állítani. Az első napot a közös vacsora és a Halászcsárda Panzióhoz közeli virágzó fügefa megtekintése zárta.

 

A második nap

Másnap reggel a Szent Erzsébet nevét viselő római katolikus templomot kerestük fel, ahol dr. Gyürki László plébános vezetett körbe bennünket és megmutatta a hercegről és családjáról készült kiállítást. A festmények mellett láthattunk itt korabeli szemészeti műtétekhez használt eszközöket, és itt őrzik dr. Batthyány-Strattmann László bibliáját is. A templomról tudni illik, hogy a herceg és családja istentiszteletekre ide járt. Érdekességként jegyzem meg, hogy dr. Batthyányinak 14 gyermeke született és ebből 11 élte meg a felnőtt kort.

A program legizgalmasabb eseményére is ezen a napon került sor: A tandem túrára. A kétszemélyes járgányon a vak és a gyengénlátó ember is megismerheti a szabadságot, a természet csodálatos illatait. Előbb a szlovén határhoz közeli Kercaszomor községbe mentünk, ahol elfoglaltuk aznapi szálláshelyünket, majd innen indult a túra az Őrségen át. Erdős, dombos vidéken, kis falvakat érintve vezetett az út: csend és nyugalom, madárfütty vett körbe bennünket. Megtudtuk, hogy az Őrség nagyobbik része Zalában van, de Vas megye is büszkélkedhet ezzel a természeti kinccsel. Egykoron az Őrségben élő férfiak azonnal behívhatók voltak katonának a haza védelmére. Mára az Őrség településeinek lakossága erősen megfogyatkozott, akad olyan község is, ahol összesen 60 fő él. Ennek oka, hogy a fiatalok a jobb élet reményében elköltöznek a városokba és csak az idősebb korosztály marad. Új jelenség is megfigyelhető: a nagyvárosokból, így Budapestről is leköltöznek családok és ún. „kétlaki” életet élnek. 

A túraútvonal során Soós Ferenc szakács az egészséges táplálkozásból adott ízelítőt. A tönkölybúzából készült perec, a búzacsíra még többeknek szokatlan íz volt. Megálltunk még Csótár Dezső fazekas mesternél, ahol kipróbálhattuk a korongozást és vásárolhattunk a míves termékekből. Megismerkedtünk Béres János szobrásszal is, aki szintén a városból költözött ki az Őrségbe. Munkáiról a látássérültek tapintás útján alkothattak véleményt. Érdekesek voltak még a különféle motívumokkal díszített cserepek, melyeket a cserépkályha készítéséhez használnak. Készítőjük Szervátiusz István eredetileg szobrász, aki kreativitását most e téren kamatoztatja. Ugyanezen a napon átléptük a magyar-szlovén határt – többen tandemkerékpárral – és Berke-házán megnéztünk egy vízimalmot. Sajnos nem volt szerencsénk. A csapadék hiánya miatt az idén kiszáradt a patak, így a malom nem működött. A házigazdának köszönhetően azért megismerkedtünk a malom történetével, alkatrészeinek készítőivel. Innen János-fára vezetett tovább az utunk, ahol egy méhészetet kerestünk fel, melynek tulajdonosa bár szlovén ember, érthetően beszélt magyarul. Érdekességként említem, hogy az Őrségben a méh neve mihe.

A mozgalmas és kissé fárasztó program után senkit sem kellett este elringatni.

 

A harmadik nap

Ismét a szlovén határ felé indultunk, ahol a Selo, Dobronak, Bakonaki-tavat kerestük fel. A radiológusok és a fizikusok mérései alapján gyógyító hatást tulajdonítanak az egyébként fürdésre nem alkalmas tónak. A víz körül padok vannak az ún. gyógyító pontokon. Sok helybeli és turista is felkeresi a tavat abban a reményben, hogy meggyógyul betegségéből. Itt láttunk még egy szép kápolnát és ittunk a tiszta forrásvízből, melynek ugyancsak gyógyító hatást tulajdonítanak. Az idő gyorsan elszállt és már nem maradt más hátra, mint viszszatérni Magyarországra és felkeresni egy farmot, Szalafőn a Ferencz-portát. Szürke marhákat, kecskéket, kínai csüngő hasú és mangalica kismalacokat láttunk jó körülmények között. Az ínyencek megkóstolhatták és vásárolhattak is a finom kecskesajtból.

 

Epilógus

A három nap gyorsan eltelt, de remélhetőleg a projekt eredményeként a látássérült embereknek is elérhető lesz ez a szép vidék sok-sok látnivalójával.

 

Bartha Zsuzsanna