– Képzeld, barátom,
megszabadultam kilencven kiló felesleges súlytól!
– Hogy csináltad?
– Elváltam a feleségemtől.
*
– Mély tisztelettel üdvözlöm,
méltóságos uram! Ön három éve utazott el egyhónapos kirándulásra Afrikába. Már
sokan feladták a reményt, hogy valaha még viszontláthatjuk önt.
– Itthon mi újság van, Jean?
– Semmi különös, uram.
– Amikor elutaztam, a
feleségem másállapotban volt.
– Most is úgy van, uram.
*
– Drága barátom, most már
okvetlenül el kell rohannom, mert találkozóm van egy férfival, akinek tartozom
százezer forinttal.
– Ezt a lelkiismeretességet
nagyon tisztelem benned. Hol kell találkoznotok?
– Itt, ezen a helyen.
*
– Kezét csókolom! Édesanyám
üzeni, hogy szívesen látná szomszéd néniéket holnap vacsorára.
– Köszönjük szépen. Hányra
menjünk?
– Nem tudom, de jó lenne
minél korábban. Mert anyukám azt mondta apukámnak, hogy szeretne minél előbb
túlesni ezen a marhaságon.
*
– Mester bácsi, anyukám
kérdezteti, hogy kész van-e már apukám hallókészüléke?
– Csak holnapra lesz kész. De
miért lett hirtelen ennyire sürgős?
– Anyukám valamiért nagyon
össze akarja szidni apukámat!
*
– Hej, kisunokám, abban a
csatában én is elvesztettem a fél lábamat!
– De nagypapa, hát neked
megvan mind a két lábad!
– Meg, mert a csata után
megtaláltam.
*
– És mi a kedvenc hobbija,
főtitkár elvtárs?
– Gyűjtöm a rólam szóló
vicceket.
– Sokat gyűjtött már?
– Három láger már tele van
velük.
*
– Hallom, Jucikám, hogy az
olaszországi nyaralásotok közben láttátok Pompeit. Milyen volt?
– Elég szép, de már ráférne
egy kis felújítás.
*
– Apuka, az ufók az
ellenségeink vagy a barátaink?
– Az attól függ, Pistike,
hogy okoznak-e valamilyen kárt nekünk. De miért kérded?
– Mert az előbb a kertünkbe
leszállt egy ufó, és elvitte a nagymamát.
– Az ufók a barátaink.
*
– Ön mikor tudta meg először,
hogy mi az igazi boldogság?
– Miután összeházasodtam a
feleségemmel. Csak akkor már késő volt.
Cseri Sándor