Tanulságos meglepetés várta a jelenlévőket
Néhány hónappal ezelőtt
fogalmazódott meg bennünk egy ötlet: próbáljunk megvalósítani Mátészalkán, a
Művelődési Központban egy olyan rendezvényt, amelynek keretében ép és sérült
emberek számára szervezünk közös programokat. Intézményünk biztosít helyet az
„Óda a Fényhez” Látássérültek Mátészalkai Klubjának. Tudjuk, hogy a kis
társaságnak van egy rendkívül aktív vezetője, Deme Jánosné Szondi Anikó.
Megkértük, fogjunk össze, és közösen hívjunk életre egy olyan rendezvényt, mely
hozzájárulna ahhoz, hogy mi, látók betekintést nyerjünk a vakok világába, és
ami a legfontosabb: ismerjük meg őket, hiszen ők „csak” annyit szeretnének,
hogy szépen, egymást segítve éljünk egymás mellett. A program elnevezése
valahogy magától jött: Egymás mellett boldogan.
Május 30-án a Csöndes sötét
világom című Helen Keller-estre vártuk az érdeklődőket. Helen Keller
(1880-1967) amerikai származású siketnéma vak írónő, közéleti személyiség volt,
akit 19 hónapos korában egy máig sem tisztázott betegség a látásától,
hallásától, így a beszéd lehetőségétől is megfosztotta. Helen Keller a
fogyatékosok nevelésében máig is példátlan eredményeket ért el. Csöndes sötét
világom címmel jelent meg önéletrajzi regénye. Ebből az írásból hangzottak el
részletek az est folyamán, de hallhattunk verseket más vak írók tollából is és
megzenésített költemények is felcsendültek. A műsort, melyet Holba Andrea
szerkesztett, egy hét fős baráti társaság előadásában hallgathattuk meg, akik
maguk is vakok. Donkó Jenő, Ferenczi Edit, Geriné Jóna Ilona, Horvát István,
Horvát Istvánné, Lakó Sándor, Rózsa Dezső Debrecenből, illetve Budapestről
érkezett. A kis csapat két éve járja az országot. Azt hiszem, az összes jelen lévő nevében
mondhatom, hogy felejthetetlen élményben volt részünk. Őszinte, mély, tiszta
érzések, gondolatok sugároztak felénk. Felüdítő, egyben elgondolkodtató volt ez
a másfél óra. Az előadás végén a hosszú taps és a könnyes tekintetek mindent
elárultak. Nekem volt szerencsém kicsit több időt eltölteni a kis társasággal.
Ennyi kedves, jó humorú, életvidám emberrel ritkán adódik alkalmam találkozni.
Ők mindenképp példát mutatnak nekünk, látóknak, akaraterőből, emberi tartásból.
Ahogyan ezt egyikőjük mondta: „Mindenkinek van keresztje, csak tudnunk kell
méltósággal együtt élni vele”.
Másnap klubfoglalkozása volt
a „Óda a Fényhez” látássérültek Klubjának. Gondoltuk, műsorral kedveskedünk
nekik. Ebben segítségünkre volt az Esze Tamás Gimnázium Happy Nation
énekegyüttese és a mátészalkai középiskolásokból álló Merengő Színkör, vidám
perceket szerezve a klubnak. Szolnokról érkezett hozzánk Palásti Tibor a
vakvezető kutyájával, Kofival. Vele beszélgethetett az érdeklődő kis csapat.
Megtudhattuk Tibortól, hogyan képezik ki a vakvezető kutyákat, milyen az ő
kapcsolata Kofival. Beszélt eseménydús életéről, segített abban, hogy
bepillantást nyerjünk mindennapjaiba. Miként intézi az olyan, számunkra
egyszerű dolgokat, mint például a bevásárlás, hogyan különbözteti meg a
különböző címletű pénzérméket? És még egy tanulságos meglepetés várta a jelen
lévőket. Berendeztünk egy sötét szobát, ahol különböző zöldségeket,
gyümölcsöket, illatokat kellett felismerni a bent lévőknek, valamint
kipróbálhattak néhány olyan dolgot a teljes sötétségben, mint például egy
kispárnahuzat felhúzása, a nevünk leírása, vagy egy pohár víz kitöltése.
Érdekes, elgondolkodtató volt ez is. Tapasztalhattuk, hogy ha nem segít a
szemünk, minden sokkal nehezebb, s nagyobb erőfeszítést kíván mind szellemileg,
mind fizikailag.
Zsoldos Judit
Városi Művelődési Központ