A kicsi baba nagy boldogságot okoz
Az aprócska Réka Eszter
édesen alszik a kiságyában. Számára még az evés és az alvás jelenti a fő
elfoglaltságot, hiszen idén, március 10-én született. Édesanyja, Penti Etelka és
édesapja, Szigethy Lajos nagyon örültek az érkezésének.
Az anyuka 22, az apuka 23
éves, de már sok jót és rosszat is tapasztaltak eddigi életükben. A jót
elsősorban egymásnak köszönhetik, meg persze a segítőkész családtagoknak és
barátoknak, akik folyamatosan törődnek velük.
Etelka egyik szemére nem lát,
a másik glaukómás, szemcseppet kell használnia élete végéig. Egy tiszanánai 9
gyermekes családban született, ahol minden gyereket állami gondozásba adtak a
szülők, mert nem tudták őket eltartani. Etelka nem is tartja a kapcsolatot a
rokonaival, számára Lajos családja jelenti az igazi érzelmi köteléket.
Lajos a Veszprém megyei
Nagypirit községben élt szüleivel és bátyjával 17 éves koráig. Az általános
iskola után Ajkára került, élelmiszer- és vegyiáru-kereskedőnek tanult. De a
látása annyira megromlott, hogy egy évvel a bizonyítvány megszerzése előtt abba
kellett hagynia a tanulást. A bal szemével már semmit sem lát, a jobb szemével
is alig valamit. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátrálna a
nehézségek elől. Budapestre jött dolgozni a Főkefe Kht-hoz, ahol minden munkát
szívesen elvégez.
A fiatalok a Vakok Állami
Intézetében ismerkedtek meg egymással hat évvel ezelőtt. Etelka virágkötő
szakmát szerzett, és szeretett volna szakközépiskolában továbbtanulni, de a
szeme miatt erre nem volt lehetősége. Így ő is a Főkefénél vállalt munkát, s
ott dolgozott egészen a gyermekük megszületéséig.
Egy másfél szobás lakást
bérelnek most, s ehhez nagy segítséget jelentett a Vakok Állami Intézete Fény a
sötétben alapítványának 500 ezer forintos támogatása, amit a kiköltözéshez
kapott a fiatal pár. Lajos az Interneten talált rá arra a lakásra, ahol most
laknak, s mivel a bérbeadónak van egy mozgássérült gyermeke, empatikus ember
lévén árengedményt adott a bérleti díjból a fiataloknak. A kis család később
szeretne majd a főváros közelében vidékre költözni, mert azt remélik, hogy ott
könnyebben boldogulnak, s a kicsinek is jót tenne a friss levegő, s az, hogy
szabadon játszhatna a kertben.
A fiatal apuka egyébként
nagyon ügyes és mindent megszerel otthon. Lassacskán gyarapodnak, már vettek
egy automata mosógépet, hogy könynyebben tudjanak mosni. A picinek ruhát,
játékot hoznak a családtagok, a barátok, s Lajos édesanyja időnként el szokott
jönni vidékről hozzájuk, hogy segítsen. Etelkát már úgy szereti, mintha a saját
lánya lenne, s büszke a kisunokájára is, akit örömmel dédelget.
Nagyon szeretik pici lányukat
az ifjú szülők is. S ha a látásuk miatt kellemetlenségek is érték őket, a
rosszat rögtön elfelejtik, ahogy a gyermekük bájos arcocskájára pillantanak.
Garamvölgyi Annamária