Szeme világát elvesztette, de példája fényesen ragyog
Az 1956-os Magyar Nemzetőrség
elnök-főparancsnoka, Vitéz-lovag Dömötör Zoltán altábornagy, a közelmúltban
dandártábornokká léptette elő az Ózdon élő Nagy Károly Jánost.
Nagy Károly János 1938-ban
született Mezőkövesden. A sors nem sokáig volt kegyes hozzá. 1947-ben
felrobbant a kezében egy gránát gyutacsa, aminek következtében bal kezének
három ujja roncsolódott, a jobb szemére pedig
megvakult. Majd 1956-ban a bal szemének látását is csaknem teljesen elvesztette
egy ellene elkövetett erőszakos cselekmény miatt. Jelenleg csak úgynevezett
fényérzése van, vagyis 0,02 százalékos a látása.
1960-ban nyilvánították 100 százalékos hadirokkantá.
Alapító tagja az 56-os Magyar
Nemzetőrségnek, s ezredesi rangban ő volt az első Borsod-Abaúj-Zemplén megyei
parancsnoka.
Tagja és elnöke a Nyugdíjasok
Országos Szociális Szövetségének, a Nemzeti Civil Alap (NCA) program országos
elektori testületének. Évek óta ellátja a Hadigondozottak Országos Nemzeti
Szövetsége (HONSZ) ózdi és mezőkövesdi szervezetének elnöki tisztét. Egy ideig
az ózdi Látássérültek Klubja Közhasznú Egyesület választott elnöke is volt.
Számos kitüntetés birtokosa.
Többek között: a Hazáért, szabadságért 56-os Emlékérem (1992), Szolgálati
Érdemérem arany fokozata (a Nemzetőrség keretein belül, 1995), a Politikai
Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) Érdemkeresztje (1995), A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1996), A
Honvédelemért II. osztályú Ezüst Fokozatú Érem (2006).
Nagy Károly János
dandártábornok élettörténetének részletezése egy valóságos regényt tenne ki.
Szeme világát elvesztette, de példája fényesen ragyog!
Kerékgyártó Mihály