Segít a Magyarországi Református Egyház Vakmissziója
Az első világháború idején a
frontokról hazaszállított hadirokkantak egy része a látását is elveszítette. Az
ő lelki gondozásukhoz nagy szükség volt arra, hogy a pontírásos Biblia eljusson
hozzájuk. Ekkor kiváltképp Matolcsy Miklósné fáradozott sokat azért, hogy a pontírásos
kegyességi irodalom segítsen a rászorulókon.
A vakmissziós szolgálat a
későbbi évtizedekben, a technikai fejlődés jóvoltából is, új lehetőségekhez
jutott. A Magyarországi Református Egyház Vakmissziójának új vezetője 2004
novemberétől Szabó Zoltán József református lelkész, aki maga is gyengén látó. Október 14-től, vagyis a Fehér Bot Nemzetközi Napjától, a
Magyarországi Református Egyház Vakmissziója „életvezetési tanácsadás” címmel
új szolgáltatást vezetett be. Miként elmondták, a magyarországi mintegy
negyvenezer látássérült között négyezer protestáns található, s elsősorban
nekik, de más felekezethez tartozóknak is szívesen segítenek tanácsadással a
párkapcsolati, munkahelyi, lelki problémákkal kapcsolatban. A vakmisszióban
dolgozó lelkipászto- rok
és pszichológusok segítséget adnak még a legnehezebb válsághelyzetek
feldolgozásához is.
A vakmisszió debreceni
körzetvezetője Szakáll Zsombor. Miként egy korábbi beszélgetésünk alkalmával
elmondta, tizenhat éve véglegesen elveszítette látását, s így okkal
gondolhatnánk, hogy ő is támogatásra szorul. Csakhogy a Szentírásból Szakáll
Zsombor annyi erőt és lelkesedést merített, hogy jut abból bőven másoknak is.
– Mi a diakónia,
azaz a szeretetszolgálat kifejezést használjuk arra, amit embertársaink
támogatásaként végzünk – mondotta Szakáll Zsombor. –
Ebbe beleértendő példának okáért az is, hogy a rászorulónak segítünk
kitakarítani, bevásárolni, eljutni valahová, vagy éppen anyagi segítséget
nyújtunk neki, már amennyire lehetőségeink engedik. Létrehoztuk a Matolcsy Miklósné Támogató
Szolgálatot, amely január 1-jén kezdte meg a működését. Adományokat gyűjtünk
azért, hogy azokból a rászorulóknak juttassunk. Tavaly a Magyarországi
Református Egyház lisztpályázatán 800 kg lisztet nyertünk, s azt családonként 3
kg-jával osztottuk szét. Nemrégiben egy négygyermekes roma családnak
számítógépet szereztünk, hiszen az édesapa, a leánya és a kicsi fia is
látássérültek. Előfordult, hogy bibliaosztó körutunk során az egyik
megajándékozott embertársunk sírt örömében, mivel a nagybetűs Biblia ismét
tanulmányozhatóvá tette számára a szent igéket. Sok megható történetet
sorolhatnék, de mindezekért dicsőség Istennek, hiszen mi csak eszközök vagyunk
az Ő kezében.
Szakáll Zsombor elmondta
kérdésünkre, hogy a vakmisszió elér-
hető az Interneten keresztül a www.vakmisszió.hu
weboldalon és az ingyenesen hívható 06-80-630-233-as zöld számon.
További terveik között
szerepel egy információs szolgálat létrehozása, amely a mindennapi hivatalos
ügyintézéshez nyújtana segítséget a hozzájuk fordulóknak.
No és a magánéletében?
– Ha Isten is úgy akarja, egy
társat szeretnék, aki a vakmissziós szolgálatomban és a mindennapjaimban
segítene. „Mert nem jó az embernek egyedül”, mondta Isten, de így folytatta:
„Szerzek hozzá illő társat”. Ez az, amiért fohászkodom.
Végül azt kérte Szakáll
Zsombor, hadd zárja beszélgetésünket két énekverssel.
Íme az egyik:
„Jézus engem meg nem csalhat,
többet nyertem benne én,
Mint amit képzelni tudtam,
amíg Őt nem ismerém.
Egyre hívebbnek találom,
mennél jobban ismerem,
Lelkeket vezetni hozzá: égő
vágyam ez nekem.”
És íme a másik:
„Mind jó, amit Isten tészen, szent az Ő akaratja,
Hát én vélem is úgy tégyen, mint kedve néki tartja.
Hű az Isten, ki ínségben az
övéit megtartja,
Hát légyen, mint akarja!”
Cseri Sándor