A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Vas Megyei Szervezete és a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár idén májusban (18–19-én) kétnapos, nagyszabású konferenciát szervezett a fenti címen.

A konferencia fontosságáról nem valószínű, hogy külön kellene szólani. A cím minden szava magáért beszél. És természetesen nem véletlen, hogy e témakörben különösen a nyugat-dunántúliak érdekeltek A szervezők–rendezők természetesen gondoskodtak arról, hogy se pusztán belterjes legyen az összejövetel, bár – meg kell vallanunk – az igazán érdekeset a nyugat-dunántúliak, a vas megyeiek (Pallósiné Toldi Márta, a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgatója, a zalaiak (Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója), valamint a győr-moson-soproniak (Tuba László, a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója) mondták, adták elő (az ő előadásaikat lapunk teljes terjedelmében közli az alábbiakban). De nem volt csak afféle "kerített nagy fenék" (Arany János) az első nap előadássorozata sem. Szauer Ágnes, a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője a magyarországi nemzetiségek helyzetéről nyújtott átfogó, statisztikai adatokat is felvonultató, politikai-kulturális alapkérdéseket is érdemben felvázoló képet, nem annyira arra vetve a hangsúlyt, hogy milyen eredményeket ért el a kormányzat eddigelé a nemzetiségiek helyzetének javításában, optimalizálásában, ha nem arra, hogy milyen, bizony meglehetősen súlyos problémákkal kell még huzamosan szembenéznünk ezen a terrénumon. Az ő előadása azonban – a dolog természetéből adódóan – általános és tájékoztató jellegű volt, bevezetés, propedeutika mintegy a könyvvel, könyvtárral kapcsolatos kérdések pertraktálásához. Immáron "alacsonyabban" körözött, a könyvkiadás kérdéseit tárgyalta Lukács Zsuzsanna (az Országos Idegennyelvű Könyvtár osztályvezetője) Nemzetiségi könyvkiadás a magyar könyvszakmában című előadásában. A 3K olvasói abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy – ha elolvasták a 3K tavalyi novemberi számában Lukács Zsuzsanna cikkét, valamint beletekintettek a lap idei áprilisi számában Lukáts János írásába (Rendszerváltó évtized – A magyarországi németek a könyvkiadás tükrében) – nagyjából képet kaptak arról is, mit mondott a nyugat-dunántúliaknak Lukács Zsuzsanna. (Az ő előadását azért sem ismertetnénk hosszasan, mert – reményeink szerint – rövidesen közölhetjük a 3K-ban az OIK Nemzetiségi és Dokumentációs Osztályának működtetésére, szolgáltatásainak fejlesztésére kidolgozott nagyszabású koncepció szövegét, amely részletkérdésekben is eligazíthatja az érdeklődőket.) A fő probléma, a megoldandó "csomó" lényege természetesen az, hogy sem átfogó tájékoztatás a nemzetiségek anyaországainak könyvkiadásáról, tehát a "kínálatról" (amely sajnos csak metaforikusan tekinthető kínálatnak), sem lehetőség e kínálat megvásárlására, sem mód a báziskönyvtárak valaha oly jól működő és jól megszervezett (ld. Nemzetiségi Új Könyvek) ellátására nincs vagy alig van. De komoly gondokat okoz az is, hogy nincs igazi felelőse a vidék nemzetiségi könyvekkel való ellátásának, a szükséges anyagiakról már nem is beszélve. Hogy valami – elsősorban az OTK, illetve a jobb megyei könyvtárak részéről – már megindult, az örvendetes, ám még csak a kezdet, amely folytatást igényel–követel.

Még az első napon hangzottak el a konferencia külföldi vendégeinek előadásai is. Gerlinde Schmiedhof (a Dél-Tirol-i Könyvtári Szövetség elnöke) a dél-tiroli kisebbségi könyvtárellátásról, Papp József (a Muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtár szakreferense) a muravidéki magyarság könyvtári ellátásáról, Hodossy Dezső (a Dunaszerdahelyi Körzeti Könyvtár igazgatója) a magyar anyanyelvűek könyvtári ellátásáról, az ausztriai Pannon Intézet igazgatója, Robert Hajszan saját intézményéről szólott. Sajnos, ezekből az előadásokból inkább csak tájékozódni lehetett, valamint irigyelni – mondjuk a dél-tiroliakat, illetve sajnálni – mondjuk – a muravidékieket –, ám átvehető mintát, modellt kapni aligha. Az igazi, érdemi munkára tehát a konferencia másnapján került sor. A továbbiakban e második nap előadásait adjuk tehát.