A hazai könyvtárügy, a könyvtári élet kétségkívül legnagyobb eseménye, hogy elkészült a könyvtári törvény tervezete. A tervezetet, amelyet két másik kulturális törvénnyel együtt fogadott el júliusban a kormány, még ősszel benyújtják a parlamentnek, hogy sürgősségi eljárással tárgyalják.

A könyvtári törvényjavaslat “A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat”-nak a része, és nagyon is végiggondolt koncepcionális döntés alapján lett a címe a már idézett, A nyilvános könyvtári ellátásról szóló cím.

Ezt a kifejezést – nyilvános könyvtár – a törvénnyel együtt kívánjuk meghonosítani a hazai kulturális, szorosabban véve a könyvtári életben.

A demokratikus társadalom napjainkban válik információs társadalommá. Olyan társadalommá tehát, amelyben az információnak központi helye van. Az információ birtoklása, hozzáférhetővé tétele és szétsugárzása a társadalom meghatározó jellemző vonása.

Amennyiben az információs társadalom legfontosabb jellemzője az információ és az információhoz való viszonyulás, akkor az információt gyűjtő, tároló, feldolgozó és szétsugárzó intézmény ennek a társadalomnak az alapintézménye.

Mindezek alapján a társadalom és a könyvtár kapcsolatának jövőképét a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

az információs társadalom alapintézménye a nyilvános könyvtár. A készülő törvény ennek a jövőképnek a megvalósítását szolgálja.

A nyilvános könyvtár – a törvénytervezet koncepcióját előkészítő munkabizottság véleménye szerint, és ezt tükrözi a koncepcióból készített kodifikált szöveg is – a kialakuló demokratikus társadalom adekvát könyvtári formája.

Ez a kategorikusnak tűnő kijelentés csak akkor telítődik meg valóságos tartalommal, ha összehasonlítjuk a társadalom kívánalmait (igényeit) a törvényben megjelenő könyvtári modell nyújtotta lehetőségekkel, és az egybevetés eredménye igazolja az állításunkat.

A demokratikus társadalom követelményeiből kiindulva azt mondhatjuk, hogy a nyilvános könyvtár akkor szolgálja leginkább a társadalmat, ha minden szempontból nyitott könyvtár.

Az előbbi szempontok következetesen megtalálhatóak a törvénytervezetben. Nézzük sorjában.

Az állampolgárok szempontjából mit biztosít, mit nyújt a törvény?

A használó, az adófizető állampolgár érdeke áll a törvénykezés középpontjában, megegyezően minden demokratikus ország könyvtári törvényével. A preambulumban ezt így fogalmaztuk meg: “A könyvtári rendszernek az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia.”

Ez a gondolat a törvénnyel megvalósítandó legfontosabb cél.

Az 1. §-ból idézve:

Hangsúlyosan szerepel a törvényben a bármifajta negatív diszkrimináció elvetése.

Az alapelvek c. 2. §-ból idézem:

Mindebből következik, hogy (az Alapelvek 4. §-ából):

Miután a törvény az állampolgároknak készül, a törvény hatálya című részben, a felsorolásban a könyvtárakat megelőzi a könyvtárhasználó.

Nem véletlen tehát a sorrend, miszerint a törvény hatálya kiterjed: “A könyvtárhasználókra, a nyilvános könyvtárakra, azok fenntartóira, alkalmazottaira és a kötelespéldány-szolgáltatókra.”

Az állampolgári jogok fontosságát jelzi az is, hogy a nyilvános könyvtár alapkövetelményei közül az első a következő: “mindenki által használható”. Kifejezetten az állampolgári jogokkal és kötelességekkel foglalkozik A könyvtárhasználati jog gyakorlása c. fejezeten belül az 56. és az 57. paragrafus. Mindezek után egyértelmű, hogy a törvény szelleme az első feltételnek, az állampolgárok érdekei a középpontba állításának megfelel, a megvalósítása már a mi napi és hosszú távú feladatunk.

A második feltétel a dokumentumok és az információ szempontjából nyitott könyvtár biztosítása.

E mögött a követelmény mögött igen sokféle feltétel húzódik meg:

• a használói igényeknek megfelelő gyűjtemény kialakítása,
• a gyűjtemény fejlesztése,
• a gyűjtemény feltárása,
• a gyűjtemény hozzáférhetővé tétele,
• a gyűjtemény védelme.

Elsődleges kívánalom, hogy a külső – a bevallott, bevallatlan – cenzúra megszűnésével a téma is megszűnik fontosnak lenni. Ez a kérdés azonban sokkal bonyolultabb, mint első pillanatban feltételezzük. Nem hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok könyvtárait e tekintetben ne tekintenénk, és nem tekinthetnénk nyitott könyvtáraknak. Mégis, ez ott is megoldandó probléma. Az amerikai könyvtárügy negyedévenként megjelenő szakmai folyóirata, a Library Trends, amely tematikus számokat ad ki, 1990-ben és 1996-ban is egy-egy számot szentelt ennek a témának. Az intellektuális (szellemi) szabadság határainak feszegetésével – mi tartozik a könyvtár gyűjteményébe, hol van a határa a használói kívánalomnak, stb., stb. – a hazai könyvtárainkban is szembe kell néznünk.

Egyelőre a legfontosabb megállapítása – e témakörben – a törvénynek a következő:

Ez az alapelv szintű meghatározás a nyilvános könyvtár alapfeladatait meghatározó 55. §-ban a következőképpen egészül ki:

Ez a törvényi pont nem kevesebbet mond, mint azt, hogy azon könyvtárak, amelyek számára a fenntartó ezt nem biztosítja – gondoljunk a szünetelő községi könyvtárakra – nem nyilvánulnak nyilvános könyvtárnak, és így elesnek a nyilvános könyvtárak által igénybe vehető központi támogatástól.

A cél természetesen nem ez, hanem az, hogy a könyvtárfenntartókat érdekeltté tegyük a fejlesztésben.

A gyűjtemények megfelelő szintű fejlesztése nagy mértékben anyagi kérdés. A könyvtári ellátásban jelenleg az egyik legnagyobb gond, hogy könyvtáraink nem tudnak megfelelő számú és a használónak megfelelő típusú dokumentumokat vásárolni. A törvénytervezet ezen a megoldandó gondon két finanszírozási forrás biztosításával kíván változtatni. Egyrészt a települési és a megyei könyvtárak számára az állománygyarapítási keretek érdekeltségnövelő támogatásával, másrészt az MKM fejezetből központilag támogatandó könyvtári dokumentum vásárlásával.

Az előbb idézett nyilvános könyvtári alapfeladat egyformán fontosnak tartja a két feladatot.

Mégis, ki kell emelni a dokumentumok hozzáférhetővé tételének első lépését, a dokumentumokról történő információ fontosságát és az ezt országosan lehetővé tevő kötelespéldány-szolgáltatást is.

A gyűjteményekben lévő dokumentumokról szóló információszolgáltatás a számítógépes fejlesztések, az e célból létrejött könyvtári társulások következtében jelentős lépéseket tett az utóbbi időben. (MOKKA, Közelkat).

A törvénytervezet finanszírozási része minden ilyen központi szolgáltatásként felfogható együttműködést a finanszírozás szempontjából támogatandónak tart, és érdekeltté teszi ezek vállalásában a könyvtárakat.

Az a tevékenység azonban, amely biztosítja a nemzeti gyűjtemény teljességéről való információadás, a nemzeti bibliográfia elkészítését, az a kötelespéldány-szolgáltatás.

A kötelespéldány-szolgáltatás tehát a könyvtári ellátásnak mind a bibliográfiai számbavétel, mind az archiválás szempontjából a lelke. Éppen ezért, a nyilvános könyvtári ellátás törvénytervezete ezt a területet is tárgyalja. A törvény hatálya ugyanis kiterjed a kötelespéldány-szolgáltatókra is, és a készülő Kormányrendelet a kötelespéldány-szolgáltatásról – bízzunk benne – hogy orvosolja mindazon hiányt és megoldatlanságot, amely ezen a területen tapasztalható.

A dokumentumok hozzáférhetővé tétele magában foglalja az egész országban megoldandó dokumentumellátási rendszer kialakítását is, mind a külföldi, mind a hazai dokumentumokat illetően. A külföldi dokumentumok könyvtárközi kölcsönzése a továbbiakban is az OSZK feladata, de a hazai dokumentumok könyvtárközi kölcsönzésének biztosítását a továbbiakban kell megszerveznünk a hazai dokumentumellátási rendszer részeként. Ezt a feladatot több könyvtár látja majd el, és a rendszer működésében meghatározó szerepet szánunk a KLTE Központi Könyvtárnak. A dokumentumellátási rendszerről miniszteri rendelet rendelkezik majd.

A dokumentumok védelme és archiválása tekintetében a törvényi szabályozás a nem nyilvános könyvtárakra is kiterjed, gondoljunk a nem nyilvános egyházi vagy egyéb könyvtárakban őrzött nemzeti kincseinkre.

Az állampolgárok érdeke a könyvtárakban a könyvtári szolgáltatásokon keresztül valósul meg. Mindaz, amiről mostanáig szóltam, csak ezt készíti elő. A társadalom a könyvtárak szolgáltatásain keresztül méri le és meg a könyvtár szerepét és fontosságát.

Tehát a nyilvános könyvtár alapkövetelményei között a szolgáltatás alapszolgáltatási szintje jelenik meg. Az alapfeladatok között pedig az egyéb szolgáltatások is.

A szolgáltatások igénybevételét meghatározza a szolgáltatás ingyenes vagy térítéses módja is. Az ingyenességről a már idézett 56. § szól.

A könyvtári szolgáltatásoknak ugyanis egymásra épülő, egymást kiegészítő szolgáltatásoknak kell lenniük, olyan ellátási rendszernek, amelyben egyik könyvtár nem fontosabb, mint a másik, mind a kis, mind a nagy könyvtárnak megvan a meghatározott szerepe a rendszerben, az egyik feltételezi a másikat.

Bízom benne, hogy nem az érthető elfogultság mondatja velem, hogy a készülő törvény a társadalom igényeit kívánja kielégíteni, és úgy véljük, meg is tudja tenni.

Nagyon jó közös munka volt a törvény előkészítése – köszönöm minden közreműködőnek –, de még legalább ennyi vagy több megoldandó feladat áll előttünk. Végezzük azokat továbbra is az 1995-ben elkezdett “Összefogás” jegyében.