←Vissza

Bartos Éva

Koncepció
a hátrányos helyzetűek könyvtári ellátására

"A könyvtári terület
stratégiai célkitűzései 2003-2007" dokumentum
Felkészülés az Európai Uniós csatlakozásra című
fejezetének altémája

I. Visszatekintés, előzmények

A nyilvános könyvtár klasszikus formájának létrejöttét Angliában a XIX. század derekán egyértelműen az elesetteket felemelni kívánó filantróp igény eredményezte, s ugyanez az eszme hatotta át a német könyvtárak első jelentős ideológusait is. A közkönyvtárak kezdettől részt vettek a kulturális-szociális jogok társadalmi kiterjesztése körül folyó harcokban. Magyarországon mintegy ötven éves késéssel, a XX. század elején, Szabó Ervin ugyancsak szociális érzülettel hozta létre az első könyvtárakat, hogy az anyagilag leghátrányosabb rétegek könyvhöz jussanak, hogy a szegénység ne legyen akadálya könyvhöz jutásnak. Az ingyenes információhoz jutást épp oly fontosnak tartotta, mint a könyvtár "melegedő" funkcióját.

A rendszerváltozás előtt gazdasági és ideológiai problémák nehezítették e feladat vállalását. A szegényes szociális és kulturális infrastruktúra, másrészt a homogénnek hirdetett társadalom ideája akadályozta a kisebb csoportok és speciális rétegek ügyével való differenciált foglalkozást. A magyarországi könyvtárak és könyvtárosok - érzékenyen reagálva a '60-as évektől egyre határozottabb és erőteljesebb hazai művelődésszociológiai kutatásokra, valamint a szakirodalomból megismert külföldi könyvtári gyakorlatra - progresszív magatartásukkal az elvártnál (megengedettnél?!) jóval többet teljesítettek ezen a területen. A főbb állomások és eredmények: A '60-as években megkezdődött a művelődési hátránnyal induló gyermekek és fiatalok könyvtári segítése, a családi-szociális hátrány enyhítésére, illetve ellensúlyozására. Az 1972-ben Budapesten rendezett IFLA-konferencia nyomán a figyelem az egészségileg hátrányos helyzetű olvasók (kórházi betegek, ágyhoz kötöttek; vakok és csökkentlátók; öregek stb.) felé fordult Ezen a budapesti konferencián fogadták el azokat a közművelődési könyvtári normatívajavaslatokat, amelyek aztán megjelentek a Közművelődési könyvtári ellátás című, 1973-as, fontos kiadványban.

A könyvtárügyet újraszabályozó 1976-os törvényerejű rendelet már tételesen felsorolta azokat a szociális csoportokat, amelyek számára speciális könyvtári ellátást kell nyújtani (öregek, betegek, kórházi és szanatóriumi ápoltak, nemzetiségek, fegyveres erők tagjai, büntetésüket töltők).

A magyar könyvtárügy cselekvési és fejlesztési programtervezete 1980-ban a bejáró munkások, a mozgásukban korlátozottak, a kórházi betegek, a nemzetiségek könyvtári ellátási gondjait hangsúlyozta.

A könyvtárügy irányításában megjelenő elvi-jogi alapvetéshez csatlakozott a szakmai tartalmi és módszertani tevékenység: szakirodalmi szemlék, módszertani kötetek jelentek meg, megindult a képzés és bizonyos fokig a kutatás is. A könyvtárosok egyéni kezdeményezései nyomán a tevékenység kiszélesedett, a mindennapi gyakorlatban a könyvtárosok szinte mindent kipróbáltak, amit a külföldi leírásokból adaptálni lehetett, könyvek házhoz szállításától kezdve a hangoskönyvtári szolgáltatások megszervezéséig.

A '80-as évek végére, a '90-es évek elejére olyan új társadalmi jelenségek mutatkoztak, az ellátandók köre oly mértékig kiszélesedett, hogy a probléma könyvtári környezetben való kezelésére már végképp nem volt a szakma felkészülve (munkanélküliek, hajléktalanok, deviánsok). Az is kiderült, hogy sem a hazai társadalmi környezet, sem maguk a jogszabályok nem garantálnak olyan finanszírozási forrásokat, amelyek lehetővé tették volna a már létező szolgáltatások biztonságos fenntartását, folyamatosságát.

Az időszakra jellemző megállapításunk így foglalható össze: a feladatok és a feltételrendszer inadekvát viszonya a tevékenység kifáradásához, elbizonytalanodásához vezette mind a könyvtárakat, mind a benne tevékenykedő könyvtárosokat.

A rendszerváltozás utáni demokratizálódási és polgárosodási tendenciák, a jogszabályi környezet változásai, a nemzetközi és hazai keretdokumentumok (ENSZ, UNESCO, IFLA) alapvetései tartalmilag új pályát jelöltek ki az esélyegyenlőség megvalósítása felé haladó könyvtárügy számára, az információ- és kommunikációtechnológiai fejlődés pedig új távlatokat nyitott, merőben más lehetőségeket teremtett a speciális szolgáltatások megvalósításához.

A Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény , valamint ágazati törvényünk, a könyvtári ellátásról szóló 1997. évi CXL. törvény tökéletesen harmonizál egymással. Az utóbbi - kerülve minden tételes felsorolást - egész egyszerűen kimondja: a könyvtárnak mindenki számára biztosítania kell az információhoz való hozzáférést. Az említett másik törvény viszont megvilágítja számunkra, hogy mikor tekinthető az információ hozzáférhetőnek: ha azt a fogyatékos személy érzékelni és értelmezni tudja. A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról kifejezetten állami kötelezettségnek tekinti az esélyegyenlőség előmozdítását és a törvény hatályát tételesen is kiterjeszti a könyvtárakra (a muzeális és a közművelődési intézményekkel együtt felsorolva). E törvények tükrében a könyvtárak ismét előtérbe kerülnek tehát, mint az esélyegyenlősítés lehetséges célterületei.

Új partnerkapcsolatokra nyílik lehetősége a könyvtáraknak, hiszen mára nagyrészt kiépültek a megfelelő állami népegészségügyi intézmények, szociális és foglalkoztatási ellátórendszerek, nagy számban jöttek létre az esélyegyenlőséggel foglalkozó társadalmi és civil szervezetek. Alapítványok, egyesületek sokasága kezdte meg tevékenységét ezen a területen, és ugyancsak új helyzetet teremt, hogy megszülettek a korábban ismeretlen, ún. segítő szakmák (szociális gondozó és szervező, szociális munkás, mentálhigiénés szakember, fejlesztő pedagógus, konduktor, mediátor stb.) is.

II. A hazai könyvtárpolitika mai célkitűzései

Hazai célkitűzéseink alapvetően megegyeznek a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott célokkal, de a hazai helyzet ismeretében a hangsúlyok máshová kerülhetnek. Ezért a kiemelt területek - amint ez a könyvtárügy 2003-2007-re kialakított stratégiájában meg is fogalmazódik - a demokrácia, az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció megvalósítása, hozzájárulás az információs, a tudásalapú társadalom megteremtéséhez.

A hátrányos helyzetűek megfelelő könyvtári ellátásának biztosításában abból az alapelvből kell kiindulni, hogy velük kapcsolatban a könyvtáraknak ugyanazokat a funkciókat kell betölteniük, mint az átlagos állampolgárok ellátása során. A hátrányos helyzetű használók ugyanúgy a tanulás, a munkavégzés, a szakmai fejlődés segítését, a mindennapi életvitel, az életvezetés információkkal való megkönnyítését, az életminőség javítását (önépítés, közösségi élmény) várják a könyvtáraktól, mint az átlagos könyvtárhasználó állampolgárok. Különbség viszont az információ elérésének módjában (fogyatékkal élők esetében), esetleg a speciális élethelyzetekre vonatkozó információ tartalmában (társadalmi hátrányokkal bírók esetében), vagy annak nyelvében, kommunikációjában (kisebbségek, eltérő kulturális gyökerekkel rendelkezők esetében) lelhető fel. Ezeket a feltételeket kell tehát a könyvtárakban megteremteni! A hátrányos helyzetűek ellátása során a könyvtárak csak a fenti követelmények figyelembevételével tudják a megkülönböztetés tilalmát és a pozitív diszkrimináció elvét egyidejűleg megvalósítani.

Könyvtárpolitikánk fenti célkitűzéseinek az ágazati irányítás eszközrendszerén keresztül kell érvényesülniük. A megvalósítás eszközei egyrészt a fejlesztést és fenntartást lehetővé tevő jogszabályok, másrészt a fejlesztési projektekhez rendelt források. A kulturális tárca pályázatai 1998-tól folyamatosan, az ágazati törvényben foglaltak szerint lehetőséget adtak a társadalmi integráció könyvtári programjának megvalósításához:

•  az érdekeltségnövelő támogatás keretében évente a megfelelő állomány­be­szer­zéshez;

•  évről évre a nemzetiségi lakosság anyanyelvi irodalommal való ellátásához;

•  a Korszerű könyvtári rendszer, korszerű könyvtári környezet című pályázat a mozgáskorlátozottak számára az akadálymentes könyvtárhasználathoz;

•  a telematikai pályázatok (NKÖM-IKB, illetve NKÖM-IHM) évek során azt a célt szolgálták, hogy a legújabb technikai megoldások segítségével olvashatóvá, hallhatóvá, azaz intellektuálisan hozzáférhetővé váljanak a könyvtári információk és dokumentumok;

•  a Nemzeti Kulturális Alapprogram Könyvtári Szakmai Kollégiuma ugyancsak minden évben hirdet pályázatot, amely az esélyegyenlőség megvalósításához nyújt forrásokat;

•  A 2002-ben meghirdetett Minőségfejlesztés 21 című projektben a könyvtári szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos feladatok között a fogyatékkal élők, valamint a földrajzilag hátrányos helyzetűek könyvtári szolgáltatásának megszervezése kapott támogatást;

•  a 2003. évi Korszerű könyvtárak, minőségfejlesztés című pályázat a könyvtárosok korszerű felkészítésének támogatásához;

•  2004-ben A könyvtár nem csak a látóké elnevezésű pályázat keretében a vakok és gyengén látók számára szükséges számítástechnikai könyvtári eszközpark kialakításához illetve a meglévő gazdagításához.

III. A jelenlegi helyzet

Kiindulópontunk lehet az ellátandók körének meghatározása, azaz kiket tekintünk ma, itt és most, hátrányos helyzetűnek. A többféle megközelítési lehetőség közül egy olyan felosztást választunk, amelyhez kapcsolódva jól körvonalazhatók a hátrányok enyhítését szolgáló könyvtári megoldások is.

•  A fogyatékkal élők köre

"Fogyatékos személy: az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során" (1998. évi XXVI. törvény 1. fej. 4. §).

A fogyatékkal élők számára a feladat az állapotuk elfogadása, az ezzel való együttélés. Külső segítséget elsősorban életminőségük javításához igényelnek. A könyvtári ellátásban az információkhoz, a dokumentumokhoz vagy azok tartalmához való fizikai és intellektuális hozzáférést, a közösségi élet eseményein való részvételüket kell biztosítani, az állapotuknak megfelelő formában.

•  A szociális hátrányokkal élők köre

Változó rétegek, csoportok, akik a nagy társadalmi mozgások, változások következtében, többnyire átmenetileg kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe (szegények, öregek, hajléktalanok, iskolázatlanok, munkanélküliek, kistelepüléseken élők, nagycsaládosok stb.). Ez az állapot elvileg változtatható, számukra cél a kialakult helyzet ellen küzdeni, azon változtatni. Külső segítséget a változtatáshoz igényelnek: felzárkóztatási programok, képzés, átképzés, továbbképzés, szociálpolitikai intézkedések stb. A könyvtári ellátásban a helyzetüknek megfelelő speciális tartalmú információk és dokumentumok szolgáltatása a döntő, valamint az elfogadó környezet biztosítása.

•  A nemzetiségi, etnikai, kulturális hátrányokkal élők köre

A többségihez képest más nyelvi, kulturális, életmódbeli hagyományokkal és szokásokkal bíró csoportok, amelyek átmenetileg (bevándorlók, emigránsok, külföldi munkavállalók, menekültek) vagy véglegesen a társadalmunkba való beilleszkedést, integrációt választották (romák és más nemzetiségek). Ez a kör az Európai Unióba való belépésünk következtében tovább fog bővülni, újabb és újabb problémákat vetve föl. Külső segítséget a beilleszkedéshez, a nyelvi és kommunikációs akadályok leküzdéséhez, ugyanakkor saját hagyományaik, ezen keresztül identitásuk megőrzéséhez igényelnek. A könyvtári ellátásban a nyelvi és kulturális szokásaikat figyelembe vevő, a beilleszkedésüket elősegítő információkat, dokumentumokat és szolgáltatásokat kívánnak meg.

•  A halmozott hátrányokkal élők köre

Esetükben az egészségügyi, a szociális, valamint a nemzetiségi, etnikai hátrányok összeadódásáról, valamilyen kombinációjáról van szó, amely rendkívül megnehezíti helyzetük javítását. Egy példa erre a KSH 2001. évi népszámlálási kiadványainak 12. kötetében található összefoglaló tanulmányból: "A hazai etnikai kisebbségek körében a cigányok között magas a fogyatékos emberek aránya: a cigány etnikumhoz tartozott 2001-ben a népesség 1,9 százaléka, illetve a fogyatékos emberek 2,1 százaléka. A cigány fogyatékos emberek iskolázottsága, munkavállalása alacsonyabb szintű, mint a többi fogyatékos személyé."

A könyvtári területen dolgozók figyelmének valamennyi hátrányos helyzetű csoportra ki kell terjednie. Ennek a lépései a következők lehetnek:

•  Helyzetfelmérés, helyzetfeltárás - a statisztika, a célzott és teljes körű adatfelvételek, valamint a kutatás módszerével;

•  A helyzet ismeretében a feladatok sorrendjének meghatározása (prioritások), szolgáltatási előírások megfogalmazása;

•  Anyagi források mellérendelése a következő szintek szerint: állami/ágazati központi források, fenntartói források, intézményi költségvetés, hazai és EU-s pályázatok.

A hátrányos helyzetű csoportok közül a jelenlegi helyzetben két prioritás emelkedik ki: a fogyatékkal élők és a roma kisebbség [A nem kevésbé fontos települési hátrányok könyvtári eszközökkel történő kiegyenlítésének kérdéseivel külön stratégiai fejezet foglalkozik - lásd Regionális könyvtári ellátás.]. Két hasonló nagyságrendű népességről van szó, amelyek közül a fogyatékosokról a 2003-as "európai év" miatt, a roma kisebbségről társadalompolitikai okok miatt esett sok szó az utóbbi időben.

A roma kisebbség ről bármilyen adatgyűjtés aggályosnak mutatkozik a könyvtárakban, amint a külön rendezvények, szolgáltatások megszervezése is gyakran ellenérzést vált ki körükben. Hasonlóképpen az oktatási területhez, itt sem körvonalazódott még elég jól a szegregáció - integráció fogalmak értelmezése. Meg kell találnunk tehát a pozitív diszkriminációt, az integrációt elősegítő legmegfelelőbb formákat és eszközöket, és ezeket el kell fogadtatnunk az érintett felhasználókkal is. Első lépésként össze kell gyűjteni a dokumentumellátásra, a gyűjteményekre, a meglévő szolgáltatásokra vonatkozó tapasztalatokat, érdemes támaszkodni a Könyvtári Intézetben folyó kutatások eredményeire, megkeresni az együttműködés lehetséges formáit a pedagógiai, etnikai szakértőkkel és intézményekkel.

A könyvtárakban kétségtelenül több tapasztalat áll rendelkezésre a fogyatékosok ellátásával kapcsolatban, éppen a szolgáltatásokhoz szükséges speciális eszközigények miatt. A probléma nagyságrendjének meghatározásához a legpontosabb adataink a fogyatékkal élő emberekre vonatkozóan vannak: a 2001-es népszámlálási adatok, a törvényesen összegyűjthető adatok a könyvtárat használó fogyatékosok számáról (hiszen a használati szabályzatok tételesen szólnak a nekik nyújtandó kedvezményekről), a könyvtárak saját korábbi szolgáltatási tapasztalatai és végül a 2004-ben elvégzendő teljes körű könyvtári eszközellátottsági adatfelvétel támpontot nyújtanak számunkra a könyvtári ellátás megszervezésének további javításához, bővítéséhez.

Néhány "kemény" tényező a fogyatékosokról a népszámlálási adatok alapján: a fogyatékos emberek létszáma az 1990. évi népszámlálási adatokhoz viszonyítva 368 ezer főről 577 ezer főre emelkedett, arányuk a népességen belül 3,5 százalékról 5,7 százalékra változott. A fogyatékos népességen belül továbbra is a mozgássérülteké a legnagyobb csoport. A fogyatékosok döntő többsége magánháztartásban él (92 százalék), intézeti elhelyezésben 8 százalék részesül. A foglalkoztatottak aránya körükben az 1990. évi 17 százalékról 9 százalékra csökkent!

Érdemes figyelembe venni azokat az eltéréseket is, amelyek a fogyatékkal élők létszámában, a fogyatékossági típusok megoszlásában közigazgatási, földrajzi területenként kimutathatók. (Ezt mutatják az alábbi táblázatok, amelyeknek adatait a KSH népszámlálási adataiból különféle összevonások, számítások révén állítottuk elő. A már említett 12. kötetben egyébként kistérségekig lebontva megtalálhatja minden település a fogyatékosokkal kapcsolatos saját adatait.)

A településtípus szerinti adatok azt mutatják, hogy a fogyatékos emberek magasabb arányban élnek községekben és kevésbé a fővárosban, valamint más városokban. Így társadalmi hátrányaikat a települési egyenlőtlenségből adódó nehézségek tovább súlyosbítják, az iskolázottság, a foglalkoztatottság terén is hátrányba kerülnek. Ebben a vonatkozásban is - mint általában - kimutathatók az eltérések a jobb és rosszabb helyzetben lévő régiók és megyék között: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, illetve Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés megyékben nagyobb súllyal jelentkezik ez a probléma is.

IV. Összegzés

A könyvtárügy stratégiai terve 2003-2007 című dokumentum I. fejezetének altémájában megfogalmazott célok elérése érdekében meg kell teremteni a feladatrendszer és a feltételrendszer egymásra épülését és összhangját.

•  Akadálymentesség biztosítása (térben és időben)
jelenti az épületbe való bejutást, a szintekre jutást (lift), továbbá a teljes könyvtári környezet akadálymentességét: a kerekesszékkel, bottal való közlekedést, a mosdók megfelelő kialakítását, a polcok elérhetőségét és megfelelő távolságát, az eligazodást segítő fény-, hang- és képi jelzések biztosítását, indukciós hurok felszerelését a könyvtári terekben; jelenti a térben és időben korlátlan on-line elérési lehetőséget, valamint a "vakbarát" honlapok kialakítását is .

•  Alternatív és speciális tartalmú dokumentumok, adatbázisok biztosítása a gyűjteményekben illetve a szolgáltatásokban
jelenti a hangoskönyvek, hibrid-könyvek, öregbetűs könyvek, feliratos vagy jeleléssel ellátott videofilmek (magyar is!), audiovizuális dokumentumok, elektronikus dokumentumok, kisebbségi nyelvek irodalmának stb. közvetlen vagy közvetett szolgáltatási lehetőségét .

•  Speciális eszközök megléte a speciális információhordozókon tárolt tartalom megjelenítéséhez
jelenti az internet-hozzáférés biztosítását; jelenti szövegfelismerő- és felolvasó programmal, speciális szkennerrel, Braille-nyomtatóval felszerelt számítógépek meglétét; fordítóprogramok meglétét; "belépődíjak" biztosítását adatbázisok, tartalomszolgáltatás igénybevételéhez; jelenti POET Compact rendszer telepítését internet hozzáféréssel nem rendelkező könyvtárakba; egyszerűbb eszközök (nagyító, lapozó készülék, speciális fejhallgató, walkman, discman stb.) meglétét, kölcsönözhetőségét.

•  Speciális szolgáltatások (a könyvtár falain belül és kívül)
jelenti új könyvtári szolgáltatóhelyek, letéti helyek újbóli vagy újonnan történő megszervezését, kialakítását (pl. kórházi, szanatóriumi betegkönyvtárak, büntetésvégrehajtó intézmények könyvtárai, hajléktalanszállók, menedékhelyek, átmeneti szállások könyvtárai, fogyatékosok intézetei, öregek otthonai, gyermekotthonok könyvtárai); jelenti a házhoz szállítás, közösségi események, rendezvények, tanácsadás, használói oktatás szervezésének biztosítását

•  A könyvtáros személyzet (a vezetőt is beleértve) elfogadó magatartása, rehabilitációs szemlélete, megfelelő szakmai felkészültsége
jelenti akkreditált tanfolyamok, speciális felkészítő tréningek, szakirodalmi ellátottság, konferenciák, szakmai projektek szervezését, a részvétel lehetőségének biztosítását; a könyvtárosok tevékenységét elősegítő háttérkutatások végzését, nemzetközi kutatási eredmények hozzáférhetővé tételét, módszertani anyagok, útmutatók, esetelemzések, példatárak összeállítását és közrebocsátását .

•  A könyvtár és a könyvtárosok működjenek együtt a lehetséges partnerekkel a közös célok megvalósítása érdekében
jelenti az önkormányzati, kisebbségi önkormányzati, egészségügyi, munkaügyi, szociális, oktatási intézményekkel, szakmai és civil szervezetekkel való munkakapcsolat kialakítását, a különböző információs hálózatokkal való együttműködést (pl. esélyházak, e-Magyarország pontok, teleházak).

•  A könyvtárak a helyi igényeknek és sajátosságoknak megfelelően bővítsék, illetve specializálják tovább ezeket a feladataikat
jelenti a tudatos és célirányos igényvizsgálatok rendszeres végzését a könyvtár ellátási területén, valamint a tervszerű PR-munka kialakítását annak érdekében, hogy közismert legyen a könyvtárak ez irányú tevékenysége

•  A feladat ellátásához szükséges létszám, munkaidő biztosítása a könyvtárban
jelenti a munkaköri leírásban legalizált, számon kérhető feladat megfogalmazását egy adott munkahelyi kollektívában, ideális esetben egy önálló szolgáltatásmenedzser biztosítását

1. AZ AKADÁLYMENTESSÉG FOLYAMATOS KIALAKÍTÁSA A KÖNYVTÁRAKBAN

Az új könyvtárak építésénél és a régiek felújításánál már természetes követelményként valósul meg ez a feltétel, a többi intézményre középtávú akadálymentesítési programot kell kidolgozni, ezt az önkormányzatok megkezdték. Építészek bevonásával olyan típusmegoldásokat kell kidolgoztatni, amelyek a könyvtári terek megfelelő átalakítását, célszerű berendezését szolgálják. A programot el kell fogadtatni valamennyi fenntartóval.

•  A Könyvtári Intézetnek össze kell állítania az akadálymentesen funkcio­náló könyvtárépületek biztosításához szükséges építészeti, berendezési megoldások ötlettárát, valamint a téma szempontjából felkérhető tanácsadók jegyzékét.

2. SPECIÁLIS ESZKÖZELLÁTOTTSÁG BIZTOSÍTÁSA A FOGYATÉKOS KÖNYVTÁRHASZNÁLÓK SZÁMÁRA

A Könyvtári Intézetnek össze kell állítania azoknak a speciális eszközöknek a jegyzékét, amelyek szükségesek a speciális információhordozókon tárolt tartalom megjelenítéséhez, az információkhoz, a dokumentumokhoz vagy azok tartalmához való fizikai és intellektuális hozzáféréshez.

•  A Könyvtári Intézetnek - a nyilvános könyvtárakra vonatkozó viszonylag teljes körű adatfelvétel alapján - össze kell állítania egy "eszközellátottsági katasztert", azaz pontos képet alkotnia a könyvtárakban fellelhető speciális eszközállomány mennyiségéről és féleségéről.

•  Ennek ismeretében lehet megtervezni és ütemezni a kiegyenlítéshez szükséges anyagi kondíciókat. Az időszak végére el kell érni, hogy a nyilvános könyvtárakban biztosított legyen a feladatrendszerben felsorolt alap-eszközállomány, amelynek segítségével bármilyen, a használó számára igényelt dokumentum illetve tartalom hozzáférhetővé válik.

•  Célszerű lenne néhány referenciakönyvtár kialakítása (Könyvtártudomá­nyi Szakkönyvtár, egy-két megyei és egy-két egyetemi könyvtár), ahol teljességre törekvően együtt vannak az eszközök és ezek működés közben megtekinthetők.

3. ALTERNATÍV ÉS SPECIÁLIS DOKUMENTUMOK BESZERZÉSÉNEK ÉS SZOLGÁLTATÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA

Ez a könyvtárhasználók számára kizárólag rendszerben valósítható meg. A helyi gyűjtemények csak részlegesen, a környezetükben felmerülő konkrét igények kielégítésére rendezkedhetnek be, a biztonságos dokumentumszolgáltatást az ODR-tagkönyvtárak, vagy regionális központok állományából, illetve az elektronikus dokumentumok számának növelésével, az ezekhez való hozzáférés biztosításával, a tartalomszolgáltatás kiterjesztésével kell megoldani.

4. A KÖNYVTÁRI SZAKEMBEREK MEGFELELŐ FELKÉSZÍTÉSE

Az alapképzésben nyújtott elemi ismeretanyag és attitűd kialakításával, speciális akkreditált tanfolyamokon megszerezhető szakismeretek révén, a szakmai szervezetek által szervezett tréningek keretében, külföldi tapasztalatszerzés, ösztöndíjak, tanulmányutak keretében valósítható meg.