Liget.org »
2008 / 9 » Németh Ágnes
– Napóránk
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=108
Sokféle és többnyire ellentmondásos időfogalom létezik. Beszélnek például történelmi, szubjektív, mitikus, szakrális és profán időről, metafizikai- és örök időről, sőt, időtlen időről is. S persze az idők végezetéről és kezdetéről, mennyiségi és minőségi időről. Az ember kétségbeesetten és elszántan próbálja bekeríteni, megfejteni a - tudja - megfejthetetlent.
A napóra is ilyen kísérlet - szakrum és profánum
egyszerre. Mintha összehozná a mindennapi, praktikus létet meg a kozmikus időt
- s mert műalkotás, idő és emberi viszonyáról "szól". Szabadtéri,
A központi alakok mögött nyílik lehetőség a korrekciós idő jelzésére: az egyik Emberangyal szárnyáról vetődik árnyék. A tükör a helyi idő fényvetője, a szárny a zónaidő árnyékvetője.
A figurák színezését a csillagképek jelentése határozza meg (magyarországi színes-földekkel, fémpatinákkal). Történelmi koroktól független emberi tulajdonságok szimbólumai is láthatók, összekötve a csillagjegyekkel, hónapokkal.
Reméljük, egyszerre lesz energiakert és meditációs objektum, ami úgy segíti a befelé utazást, hogy a napórához közvetlenül kapcsolódik egy illatos pihenő-, gyógynövény-kert, amelyet Máté Bea tervez. A napórát Marton Géza napórakészítővel és Szeghő György építésszel készítjük.
Kétségtelen, minden szobornak van irodalmi indíttatása, nálam ez az alap gyakran mitológiai, mesei motívum - s fontos, milyen anyaggal dolgozom, hogy mit kínál és mit zár ki az anyag; milyen a felülete, van-e például lendülete. Számomra a fonás eleve izgalmas; ahogy szálanként rakódik fel a bambuszvázra, van rasztere, belülről színes földekkel vakolt. A fonás között kibukkan, kibuggyan a vörös föld. A fonás persze nemigen enged kezet, lábfejet - így aztán minden szinte befejezetlennek látszik - számomra azonban ennek külön varázsa van.