Liget.org »
2008 / 8 » Végh László
– A pénz mint gólem
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=123
Ősi félelmünk, hogy kezünk alkotása úrrá lehet felettünk. Ahogyan elszabadult Lőw rabbi földből gyúrt és életre keltett szolgája, a gólem. A nagy öszszeomlásokról vagy az ember ellen lázadó robotokról, számítógépekről szóló filmek is azért - többek között azért - aratnak hatalmas sikert, mert félünk a teremtményeinktől, ráadásul még a félelmünkkel is incselkedünk. A legközönségesebb, és már elszabadult teremtményünk a pénz, de alig értjük, mit tesz és tehet még velünk. Túlságosan látványos és csábító a gazdasági növekedés, a gyarapodás vágyát pedig a pénz elégítheti ki. Nem lehet félresöpörni a pénz, a minél több, és még több pénz megszerzése mellett érvelőket, amikor a lehetőségek szédületes bővüléséről beszélnek. Autóval, repülővel csakugyan könnyebben utazhatunk, bejárhatjuk, megismerhetjük a világot. Pénzzel sok olyan tárgyat és szolgáltatást megszerezhetünk, ami kényelmesebbé, érdekesebbé teszi az életet. Olykor még egészséget is vásárolhatunk. S mégis zavarban vagyunk. Tény, hogy a gazdagodás a világ különböző tájain nem oldotta meg az emberek alapvető bajait. Inkább generálja a magányt és a boldogtalanságot. Jobb nem gondolni a távolabbi jövőre - ösztönösen is csak a mostra figyelünk, mintha a tét csupán a jelenben volna. Tudjuk, hogy a gazdaság növekedése nem tartható fenn a végtelenségig, eleget halljuk, hogy az erőforrások és nyersanyag-készletek fogyóban vannak, tapasztaljuk, hogy 1998 decembere óta tízszeresére emelkedett a kőolaj világpiaci ára. Párhuzamosan nőtt a földgázé is. Közel egy évtizede folyamatosan csökken a világ gabonatartaléka, és az elmúlt évben kétszeresére ugrott a világpiaci ára; mindenütt drágulnak az élelmiszerek. De annyifélével kecsegtetnek és riogatnak egyszerre - érthető, ha az éppen kellemes, a pillanatnyi megkapaszkodás lehetőségét ígérő változatokat fogadjuk el.
És olyanok leszünk, mintha kollektív szenvedélybetegség gyötörne bennünket. Nem szabadulhatunk függő helyzetünkből.
Pénzöröm
A pénzfüggés elsődleges oka - mint minden szenvedélybetegségé - az örömtelen élet. Az agykéreg "örömközpontja" mintegy jutalmazza és ösztönzi a létfenntartást és utódnemzést kísérő cselekvéseket. Persze a társas lénnyé lett embernek nemcsak a közvetlen étel-ital fogyasztás és nemi kapcsolat okoz örömöt. A különféle szeretetteli kapcsolat, a jól végzett munka, találkozások és felismerések, az esztétikai és erkölcsi "jó" is örömöt adhat. Örömre pedig mindenkinek szüksége van, de nem mindegy, milyen fajta és szintű örömöt igénylünk, és miképpen szerezzük meg. Közismert, hogy a kényszerevő vagy az alkoholfüggő a behabzsolt étellel, illetve az alkohollal "pótolja" - mindig átmenetileg, mindig a bűntudatát is növelve - az örömöket, vagy legalább a lét elviselhetőségének érzetét. Ez hajtja a szenvedélyes vásárlót vagy a játékfüggőt is - meg a pénzhalmozót is. Az alkalmi, kicsikart örömérzetek, igaz, gyorsan illanóak, kiváltásukhoz rendszerint újabb és újabb "doppingszer" kell; a függés nagyon hamar kialakul és rögzül. Réges-régi jelenség a kéjesen pénzét számolgató, pénzes ládikáját féltő, kuporgató uzsorás; manapság, a virtuálissá lett pénzvilágban jóleső érzést okozhat a bankszámlán látható minél nagyobb szám. Csakhogy igazi "kielégüléshez" nem juthat a pénzszenvedélyes, mert ahogyan a hatalomból, a pénzből sem elég semennyi.
Ráadásul a pénzbetegség az alkohol- vagy drogfüggésnél is alattomosabb, és nemcsak az egyes embert és közvetlen környezetét, hanem az egész társadalmat pusztítja. A ’fejlődés’, a ’haladás’, a ’gazdagodás’ lelkesültségével rohanunk az apokaliptikus lerobbanás felé. Hiszen a gazdagodni vágyók hatalmukkal élve irányítják a világgazdaság gépezetét, és úgy juthatnak még több pénzhez, ha az emberiség még több erőforrást és nyersanyagot elhasználva többet termel és fogyaszt. Pénz teremthető a semmiből is, de a pénzteremtéshez növelni kell valamennyire a vásárolható javak mennyiségét is, különben a felfújt buborékok előbb-utóbb kipukkannak, lásd az USA jelenlegi válságát.
Fontos kérdés: tehetünk-e egyáltalán valamit a pénzbetegség ellen. És gyorsan ráfelelem: azt biztosan nem, hogy megelőzésképpen a pénzhez kellemetlen élményeket társítunk - például a gyerekekben. A módszer elleni heves érzéseimet - csak mostanában értettem meg - bizonyára gyerekkori rossz élményem inspirálja. Talán egész pénz-viszolygásomat is, hogy lehetőleg nem tartok magamnál pénzt, nincs is pénztárcám, utálok vásárolni, bankba menni - mindezt, meglehet, az ötévesen kapott nagy verés okozza. A boltból hazatérve nem tudtam egy vagy két forinttal elszámolni.
Visszatérve a kérdéshez: szeretném hinni, hogy nem egészen reménytelen tenni valamit. De nyilvánvaló, igazán hathatós csak akkor lehet a pénzfüggés elleni fellépés, ha a pénzbetegség nem válik államvezetési elvvé.