Filip Tamás
AZ ÖSVÉNY VÉGE

Mindenki egyszerre beszélt, itt vágni
kell, követelte a részeg konzílium. És
nem vette észre senki, hogy aki
előttük fekszik, nem is beteg.
A rajzokat összemászták a bogarak,
és a tájsebész keze reszketett, mikor
kialvatlanul munkához látott. Szikéje
metszett, dőlt a vér, az ösvénynek vége,
mondta valaki, aztán múmia-baglyokat
találtak az avarban, meg földbe süllyedt
lódobogást. Most lakópark lebeg
a parton - mint színes bunker, oly
szép, és kecses, mint egy űrállomás.
A kerttervező ravasz árnyékokat festett,
hadd higgyék, nekik mindig süt a nap.
Mi pedig, mint egy csődbe ment
légitársaság törzsutasai, hiába
kilincselünk, a pontjainkat
már nem tudjuk beváltani.