SZESZES ZSÖRTÖLŐDÉS IHLETÉRT
(Tenigl-Takács László rímeire)

Mint a kabátgallért, ha egy kézzel lehajtom,
azt hittem, így jön meg az ihlet.
Ilyen könnyedén. Hisz engem megillet
az a plusz, mely túltesz a paraszton,

ki bográcsba dönti a húst, a nyerset,
s búzát vet csattogó cséplőgépbe,
(sztereotípiája így vonul a térbe)
- Adjon tündérkém még egy kevertet!

Mert jól érzem magam e környezetben,
kályha e szesz, s lobbanékony is egyben,
megsegít tán gyönyörűket írni,

elkapni a füstölgő alkonyatot,
ahogy aranyba vonja a fát, a kispadot,
s még a szomorúfűzt is megtanítja sírni.

HANDI PÉTER