JOBB LESZ NEKÜNK KÜLÖN
(Búth Emília rímeire)

Mondja, s megáll a számban a falat,
megcsillan villámon a csirke bőre.
Ránézek, mint farkas a puskacsőre.
Túlélni most szorgalmi feladat.

A pláza szélén szárad a krókusz,
hervadt műanyag ágon fütyül csíz,
mesterséges tóban kristálytiszta víz:
látogatóknak ennyi a bónusz.

A természet megóvja önmagát:
körülötte máris egyre több a gát.
Beérhetnéd egy középszerű heccel:

csikorognád: "környezet", aztán snitt.
Csupán kiszáradt szavakat hagynál itt.
Itt se voltál - akkor hogyan mehetsz el?

ÁCS JÓZSEF