Nyilas Atilla
PARAFRÁZIS-KÍSÉRLET

Végkiárusítás Annamária gyertyaboltjában.
(Belváros, Cukor utca, 2004. advent.)
Szilveszterig tart nyitva még az üzlet
a kiírás szerint, ám a készséges eladó
megsúgja, nem biztos, hogy végleges a döntés,
lehet, ez nem is végkiárusítás,
csak ki-, vagy csak sima árusítás,
na jó, ünnepi, ünnepelői,
keserű vagy számító, mindenesetre
kétes értékű reklámfogással.

Magad hajszoló vállas alak...

Talán a mai forgalmon múlik,
talán éppen rajtam. -
Tudom, csak egy gyertyát veszek,
tudom, hogy kinek,
s miután tüzetesen átvizsgáltam az árut,
azt is tudom, melyiket,
kérdéses azonban, hogy karácsonyra
lesz-e, lehet-e egyáltalán,
s ha nem, akkor meg milyen alkalommal,
mi módon lehetne helyénvaló.

Magadat hajszoló nyakas alak?,
talán megbántottalak.
Méltatlan játékba vontam neved -

Valamit előbb még rendezni akarok,
valamit előbb még rendeznem kell
a magam módján, ugyanazon
vagy legalábbis egyenrangú fórumon,
s ha az megvan, már rajta múlik,
ajándékom elfogadja-e -
nehéz ügy, és úgy tűnik föl, hátra van
s ki tudja meddig még a neheze.
(Lehúzott redőny a gyertyabolton,
ha ugyan ez még gyertyabolt itt.)

... ki nekem tudtommal rosszat soha nem tett,
s arról sem érkezett kéretlen híradás,
hogy bármiben ellenem tanúskodott volna,
perben, haragban egymással nem álltunk...

Kényes ügy az ajándékozás, -
különösen neki.
Mert tényleg van, hogy az ajándék aláz,
és az se jó, ha megalázkodás,
s ha fölösleges magyarázkodás
kíséri, és mégis szép, ha az adásban
és elfogadásban van némi alázat,
dudás, fuvolás.
(Latolgatom, mit ígér nagyböjtre
a félig újra felhúzott redőny.)