Horgas Béla

ÁRIA


Öregedőben
a földi redőkben
négykézláb mászik hason csúszva jár
görög imbolyog lökődik
süppedő képzelt tájon mit sétafikál

át a vak-világ-lapályon hangzataival
a város fölhasadozó megvasalt kövein
autó-gumi-talpakon szandálosan
betoncsövek és üvegketrecek lent-fönt égnek
a szélnek émelygésnek olajszaga van

de jó hogy két test egy barázda
őrülten jó áriája irdatlan közök érintése
valahogy vonatkozik az egészre