Más-világ

"Magyarország nem volt, vélhetőleg nem is lesz, de lehetne."
Pszeudo-Széchenyi

Semmiféle szemérem nem tartóztathat, hogy olvasóinknak beszámoljunk az augusztus végi MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete) szervezte tanácskozásról - sőt, az elemi szolidaritás is arra hajt, hogy miután a hozzászólók sokszor és megkülönböztetett elismeréssel emlegették a Ligetet, mi is méltányoljuk - igen, ilyen romantikusan és ódivatúan fogalmazva - bátor fellépésüket. Zentai Péter László a résztvevőket üdvözlő szavaiban "évadnyitó társulati ülés"-nek nevezte a tanácskozást, de nemcsak ezzel a titulussal, hanem a 2005-ös év gazdasági teljesítményének ismertetésével is hangsúlyozta (mint évek óta, folyamatosan) a magyar "könyvszakma" sikerességét. Az év első hét hónapjában megjelent kiadványok száma meghaladta a tavalyit, és a nettó haszon is megközelíti a 2004-es egész évit. A számszerűsíthető eredmények persze a Nagy Könyv programnak tudhatók be, holott a program - eddig - nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert...
    Zentai lelkes beszámolója (amelyet másnap három napilap közölt - mármint az előre megírt és leadott változatot) itt félbeszakadt, mert Tisza Zsuzsanna, a nagytekintélyű soproni Cédrus könyvesboltok vezetője közbeszólt. Felemelte a karját, de olyan zaklatott volt, hogy mintha észre sem venné: az Egyesület vezetője még beszél, és ő nem kapott szót - felállt, és az egész tanácskozás programját felborítva mondta: "nem!... nem vagyunk sikeresek... ne haragudj, Péter!... de éppen sikeresek nem vagyunk. Mondhatod ezt a fiataloknak, csábíthatsz ezzel olyanokat, akiknek nem volt korábban elképzelésük arról, mi a könyvkereskedelem... ?szakmá?-ról már beszélni sem merek... de ahhoz szeretnék ragaszkodni, hogy a ?kereskedelmen? belül megkülönböztessem a könyvkereskedelmet. Néha azonban elbizonytalanodom, jogom van-e még a kérkedő megkülönböztetésre. Mert évek óta lelkifurdalásom van, hogy mi magunk devalváltuk a szakmánkat, hogy mindig készségesen meghallgattuk az efféle önmagasztaló statisztikáitokat, és ugyanakkor engedelmesen sopánkodtunk, hogy a szellemileg értékes művek milyen nehezen forgalmazhatók... Röstellek fiatal kollégám szemébe nézni... s nem is tudom, megérti-e még, hogy nem mindegy, milyen könyvet árusítunk... hát még hogy rajtunk is múlik, mit akar venni a vevő... Ugye, nem mindegy?, és ugye, rajtunk is múlik?... Akik nem a fővárosban élnek... mondhatni, nekünk, végváriaknak talán még nehezebb... de ha már az ország különböző vidékeiről összeverődtünk, kérlek benneteket, erősítsetek meg abban, hogy valódi tisztázatlanságról, létező gondról beszélek... próbáljunk segíteni magunkon... de ne ámítással!..."
    A döbbent figyelem éppen nem elhallgatásra késztette - úgy tűnt, ha már megszólalt, nehezen tudja abbahagyni; konkrét példáival (ekkor beszélt a Liget és a Liget-könyvek iránti megcsappant érdeklődésről, amibe nem tudott belenyugodni) talán vesztett a felszólalás drámaisága, ugyanakkor lehetőséget kínált a többieknek - és elsőként Nagy Bernadett, a budapesti Írók Boltjából folytatta, méghozzá úgy, hogy megköszönte Tisza Zsuzsannának "ezeket a régen hallott becsületes szavakat". Ő is megerősítette, hogy "ez a szakma nem az az egykori szakma", hogy "mindannyiunkkal elszaladt a ló", de talán még lehetséges valami korrekció... "Jó, hogy a Ligetre hivatkoztál, Zsuzsa, mert akkor elmondhatom: nemrégiben egy fogyásjelentésünkben felfedeztem, hogy mára milyen elképesztően csekély az eladott Liget-könyvek száma... regény, novella, mese, album... valahogy semmi se megy... Rába György Sárkányeregetés című verseskönyvének például nálunk volt a bemutatója... Közel két esztendeje... de hát egy ilyen kötetnek... ne mondjátok hárítóan, hogy hiszen verseskötet... akkor is, erre figyelni kell... épp az, hogy egyszerre megéreztem, ez nem valami apró, jelentéktelen ügy, egyáltalán nem nevetséges kicsiség, hanem talán szégyenletes... Amúgy még ebben a konkrétumban is feddhetetlenek vagyunk persze. A Liget folyóirat rendesen kint van a folyóiratpolcon, és Rába kötete is megtalálható a szerzők szerint abc-be sorolt verseskönyvek között... még raktáron is van... Szóval nemrégiben még én is úgy érveltem, hogy nem tehetünk többet egy két esztendeje megjelent vékonyka verseskötetért, ha évente tizenötezernél is többféle új könyvünk érkezik. Ki tud ennyit áttekinteni?... Mit kellene csinálni? Ne vegyünk át ennyifélét? De akkor mit ne? Ami kelendő, és aminek forgalmazásából élünk? Ki engedheti ezt meg magának? Közben meg... igen, engem is rosszérzések kerülgetnek. Nem akarom tehetetlenül széttárni a karomat, de a tönkremenésre se játszhatok... az Írók Boltja is elég sok ember közös vállalkozása. Szóval lehet-e valami kibúvó mégis?... Ezt kérdeztem magamtól, amikor utánanéztem ennek a bizonyos fogyásjelentésnek... mert ezzel együtt nagyon élénken megjelent előttem egy több mint tizenöt évvel ezelőtti esemény... nem, nem az Írók Boltjának megmaradására... önállósulására gondolok most, hanem arra a Petőfi Múzeumban rendezett Kiáltás című fellépésre, amit szintén Horgas Béla szervezett, az akkori Írószövetség akkori titkára
[a magnófelvételen jól hallható a kétszer megnyomva ejtett "akkor"]... mi is ott voltunk... a rendszerváltozás kezdetén, és jól értettük, hogy miért szól a kiáltás. Hogy ne söpörjön el bennünket semmiféle ár, hogy megkülönböztessünk, hogy ne higgyük, a számokkal - forintszámmal, példányszámmal - kimutathatóval bármi szellemi kimutatható... Bocsánat... mindjárt befejezem... nem tévedek prédikációba... inkább vissza az én alkalmi példámhoz... a Rába-kötethez. Kapóra jött valami. Horgas Béla verset írt arról a bemutatóról... kimásoltuk a verset, sőt, a vershez készült Horgas-rajzot is, felnagyítottuk, és úgy tettük ki a boltba... önreklámként?... igen. Csak nem restellnivaló, ha egymással büszkélkedünk?!... Az első nap elkelt a Sárkányeregetés valamennyi nálunk lévő példánya..."
    L. G., az egyik nagykereskedelmi cég igazgatóhelyettese ekkor gúnyosan megkérdezte, hogy a továbbiakban is sohasem hallott, jelentéktelen kiadványok egy-egy példányának értékesítéséről számolnak-e be a tisztelt kollégák, mert akkor, fájdalom, ő egyéb elfoglaltsága miatt most megválik a társaságtól - de fellépése még derültséget sem keltett. A tanácskozás résztvevői öntudatosan ajánlották a fiatalembernek, hogy ha ennyire tájékozatlan és érzéketlen, más pályán próbáljon boldogulni.
L. J.