SZŰKÖLÉS

Sorokat kapar szűköl kivert kutyahang vagyok véli de vagyok s erről szól most a ritmizált mese mi másról a haldokló a tegnap délután meghalt nyomdászról Nagy Lászlóról a nem váratlan nem várt közönséges végzésről hatvankét évesen a gyors omlásról eltűnésről mintha múlt májusban halt társa után zuhant volna - ez más történet.
    "Nekem nincs senkim" mondta a kórházi doktornőnek és emberi jogaira hivatkozva tiltotta meg hogy bárki lássa tudja mi történik vele. Egy kőbányai westernhős - talán ebbe kapaszkodott nem tudom én meg a szűkölésembe versembe húzom megírom (nem először) mintha ez természetes volna legalább könnyebbülök-e általa valamelyest nem többel mint amivel nehezülök ahogy kiírom magamból bevésem magamba. Minden vonás semmiség mégis valamiség parányi csupán ráhagyatkozás bután hangzásra konvenciókra mintha ez volna az élő dolga hogy a halott élete-halála jelentését kimondja.
    Halljam hát nézzem és értsem mi mutatkozik itt. Mi a mélye. Talán csak annyi hogy N. L. elvtárs az MSzH Nyomda igazgatója miközben a Nagy és Tsa kft kilencvenhét százalékos tulajdonosa lett a legújabb magyar történelem periférián küzdő szereplőinek kavargásában maffiózók és idióták örvényeiben ugyanaz maradt. A köztünk futó szálak (nézet- és érzet-azonosságaink) az élvhajhász társadalomhoz simuló irodalmi élet maszkjain egyre vadultabb rángásain is (bár más-más szemszögből láttuk és vettünk részt benne) átrajzolódtak.
    Nem mondhatom hogy barátok voltunk ahhoz későn akadtunk össze az ember egy idő után kiábrándulásaitól elmerevedve őrizkedik a romantikától még ha fordul is közben a világrendszer és ideig-óráig csillámló hullámokat ver a változás. Dolgoztunk együtt ültünk együtt asztalnál ettünk ittunk együtt és beszéltünk (nem eleget nem).
    Egyszer régen még a múlt században csattogó gépek közt mondta nekem hogy visszatérő vágya az emberi létezés kegyetlenül tüskés bőréből szabadon röpdöső városi varjú- vagy meleg iszapban dagonyázó víziló-létbe szökni át most már ez a lehetőség is oda csak a nemlét van ahol nincs és van itt van a nyomda amit megcsinált a hiányán át is hozzá kapcsolódó. Szűkölök érte.
HORGAS BÉLA


NAGY LÁSZLÓ a Liget 1988-as indulásától a szerkesztők alkotótársaként vett részt a lap előállításában. Április 5-én meghalt. Ezzel a prózaverssel szeretnénk jelezni, hogy emlékezetét mindennapi munkánkban is megőrizzük.