Filip Tamás
SZIMFONIKUS KÖLTEMÉNY

Sütött a téli nap. A szívem könnyű volt.
Azt hittem, nincs semmi dolgom,
csak annyi, hogy hazajussak
egy ezerszer járt úton.
Madárfütty-szignállal kezdődött
a Hangfelvételek felsőfokon.
Ígértek két szép szláv darabot,
elsőként a Vízimanót. Dvorzáktól
még sosem hallottam rossz zenét,
emlékeimben ez is gyönyörű volt.

Egy női hang kezdte mesélni,
miről is szól, a szomorú végnél
tartott már, mikor egy vadgerle,
szegény, rosszkor volt rossz helyen,
s hogy elszánta magát a felröppenésre,
egy autó szélvédője csapta el.
Tollai szétpörögtek, teste a földre hullt:
motorzúgáson át is hallottam a tompa
puffanást. Megdöbbentem: Micsoda
komor mese! - és kikapcsoltam a rádiót.