Czilczer Olga
PORCELÁN HOLD

    Ősök ettek az elhervadt virágmintájú tányérból. Nagyanyák, dédapák keze koptatta szekrény gombját, akasztotta árnyát a rúdra.
    A kitárt ajtók mögött, kihúzott fiókokban megmentett illatok, egy gyöngyös csipkegallér.
    Az utód a pókháló rongyaiba burkolódzik. Tépett számlapon merev mutatók le nem járt időkön lépnek át. Akik élhetnének még, éltek-e? Eljön a vacsoraidő. De a szerviz egy megmaradt darabján csupán az évszázad kétes fényei, nappalok maradéka, körös-körül fölvarrt csillagok.
    S akit meghívott? Késik a vendég emlék. Elébe megy. Most már ketten tévelyegnek. Az ágy az ablakkal szemben álommal kecsegtet. A pók meg idegen sarokban. Akkor hát megmenekült?