CSAJKA GÁBOR CYPRIAN VERSÉBEN azt olvasom, hogy "tán vakondtúrásba csapta a kaszát", s belekapaszkodom olvasóként ebbe a feltételezésbe, ahogy Csajka is, amikor azt képzeli, hogy Petőfi a halála előtti pillanatban a "jó három éve" megesett és versében megírt jelenetet képzelte. Azt gondolja, hogy Petőfi ezt gondolta. Miért van erre szükség, túl azon, hogy a folyóirat témaként ajánlott játékába kapcsolódjék? Hogy mondható legyen a mondhatatlan, lehetséges a lehetetlen, legalább versben, hogy szakadjunk el a meghalástól, és a leírástól vezettetve merüljünk el annak a bizonyos első megállásnak az átélésében - csakhogy az se más, mert a vakondtúrásba vágott kasza nyelét tartó ember érzete (bármennyi is a dolga, például le kell kaszálnia az egész rétet vagy rozstáblát) egy villanásra ugyancsak halálos. Ez a sötét villanás a vers szellemi mélypontja, s hogy egy közönséges vakondtúrásban játszódik, a köznapi véletlen dramaturgiája szerint, hogy a romantikus jelképként elhasznált földkupacot és kaszát tárgyilagos képként mutatja föl, túlzás nélkül bravúrosnak mondható. A költő mintegy igazolásul, ám a vers élő medréből ki nem lépve, megjegyzi, hogy "Próbáltam én is, tudom, hogy milyen érzés". Én meg tudom, hogy a vers szerint ez is Petőfi, de itt erősen áthangzik, hogy Csajka mondja, dokumentumnak vélhető. Hangzását követve eltűnődöm: én nem próbáltam - igaz, csak kisgyerekként kerültem kasza-közelbe, de akkor gyakran, mert apám a vasútpart leborotválásakor és aratás idején hajnaltól késő estig zenélt a félelmetes pengével, ideértve a kalapálás és a köszörülés csodás hangzatait is. Csajka prózavershez hajló szabad versében, bujkáló vagy hangsúlyosan kitartott rímeiben mindez megjelenik (csak remélhetem, hogy a Liget olvasói közt lesz gyakorló vagy gyakorlott kaszás!), s a vers végére a gondolati háló is szétterül, bár a záró összhangzat, a "dzsidás" és a "kukoricás" finom, de dermesztően egyértelmű utalásai megint csak a vakondtúrásba vágott kasza hökkenetéhez terelnek, Petőfi halálához, a halálhoz, hiába, ez van középen, mert - pár sorral előbb megmondta már - "aki van, az mindég középen", s épp ő, a konkrét, egyszeri személy: kaszálás, versírás vagy olvasás közben. A megállás halál. (Végezetül nem állom meg, hogy szerkesztői értesültségemmel élve meg ne jegyezzem, Csajka versének kukoricása Fátyol Zoltán írásában is megjelenik, ezért is kerültek egymás mellé, s persze utalhatnék még számos kapcsolódásra, de hát ezt természetesnek vélheti az ember egy folyóiratban - tematikus összeállításban meg különösen.)

HORGAS BÉLA


Csajka Gábor Cyprian verse